Sokféle érzelem tör az emberre akár pillanatról pillanatra. Többnyire múló, szertefoszló füst lágyságú örvénylések.
Némelyek azonban dominánsan megmaradnak az ember érzelemvilágában.

Mihez kötődnek az érzelmek? Mi táplálja? Mi jogosítja fel, hogy előjöjjön az emberben, és rögzüljön hozzá?
A kivetítések aszimmetrikus tükörképei az ember saját belső világának.

Pl a féltékenység érzése és a partner ezzel történő zaklatása, belső bizonytalanságra, önértékelési zavarokra, birtokféltésre utalnak.

Úgy határoztam, hogy elkezdem ezt a blogot. Leginkább nekem jó az, ha valahol rendszerezni tudom a dolgokat, amik a lelkivilágomban történnek, de talán másoknak is segítek vele.

A napokban elfogadás meditációkat végeztem.

Mit mondjak, az első alkalomnál az egész napot elsunnyogtam. Kitakaritottam, kimostam, olvastam egy könyvet, rágyújtottam, egy kicsi internet, mire rám tőrt: saját magam elől akarok elbújni. Hiába lett tudatos számomra  ez a tény, mégis nehezen vettem rá magam.

Elfogadás: önön magamra.

Hát jött egy nagy adag önsajnálat, nem kellek, stb érzés. Azóta sincs teljesen letisztulva, de már igy is sokat enyhült a szivem. Könnyebb a lelkem. 

Alapvetően vallom azt, hogy megkaptuk a szabadságot, ezért még segítő szándékkal sem szólhatunk bele mások életébe, ha azok nem kérik.
Viszont mi van akkor, ha van egy harmadik fél is?
Az általam megtapasztalt eset nem túl komoly, nyilván tovább lehet vinni, pl. gyerekét bántalmazó szülő esetében azt hiszem nem kétséges, hogy más is közbe avatkozhat...