Nagyon fontos, hogy a kisgyermek elől ne legyen eltitkolva a halál fogalma. Ne legyen úgy kezelve mint egy tabu.
A saját szintjén kérdez, és csak annyit, amennyit a Tőled hallottakból megért.
Fontos hogy őszinte, egyszerű választ kapjon kérdéseire.
Temetés, halál, az élet része.
Megkérdezte Tőled, mi az hogy halál?
Azt tapasztaltam, ha őszintén elmondasz a gyereknek mindent, már segítettél feldolgozni azt, hogy meghalt egy közeli hozzátartozója.

Amikor édesanyám agyvérzést kapott és váratlanul itthagyott bennünket, nem voltam felkészülve semmire sem, hát még a kérdésekre, amit a gyerekek feltettek.
Hol a mama? Mikor jön már vissza?
Mit tud egy hároméves az életről és a halálról? Lehet, hogy többet, mint én...
Hogy se a túl rideg valóságot, se valami hamis mesét kapjanak, kiszaladt a számon:
A mama csillagocska lett, most ott fenn van az égen, látod, néz bennünket és mindig vigyáz ránk...
Azóta már felnőttek. Tudják, hogy aki megszületett, az meghal egyszer.
Ma is szeretik a csillagokat nézni.
Lehet, hogy igazat mondtam nekik?
Zsuzsa

Sokan megbotránkoztak, amikor a dédi temetésére elvittem a lányaimat (8 és 4 évesek voltak akkor). De nem érdekelt senki véleménye. Nekik is joguk volt elbúcsúzni tőle. Szerintem is őszintén el kell mondani nekik, hogy mi történt.
Kimondtam, hogy meghalt, és egy másik világba ment, mi csak a saját halálunk után találkozunk vele.

Sőt, idetartozik, hogy a halála előtti napon, a kórházba is bevittem őket. Megmosták a gyümölcsöt, amit vittünk, és felváltva adogatták neki, beszélgettek vele...stb.
Utána a szobatársak elmondták, hogy akkor volt a legjobban és boldog volt, hogy a dédunokái ott voltak. Másnap halt meg.

Örülök, hogy így tettem, nem bántam meg. Semmi kár nem érte a gyerekeimet, azóta eltelt négy év... Szoktunk beszélgetni a család elhunytjairól, néha kimegyünk a temetőbe, virágot viszünk, kihúzzuk a gyomokat a sírról. Otthon gyertyát gyújtunk. Nem hiszem, hogy problémát kell csinálni ezekből.
Őszintén és lazán kell hozzáállni!!!
Ági