Kövess minket!
Friss hozzászólások
-
Mile Nora:Te hogyan kezeled a félelmeidet?
-
Danjoy:Kis cikázó pontok az égen
-
Robi79:Telepatia, gondol rám, nem engedett el vagy miért látom mindennap a nevét?
-
Dalea:Csaló Jósok
-
Edina9:Az új születéséhez temesd el a régit
Hozzászólások
25 hozzászólásHagytam ki valamit?
Kedves Sanyikám, én a tapasztalatot még hozzá tettem volna. De így könnyű dolgom volt mert megadtad az alapokat a tovább gondolásra.
pusssz....
Úgy gondolod, hogy az elinduláshoz kell tapasztalat? Mondj egy példát kérlek!
Lehet tudatosan is elindulni az"úton". Ez a választás, döntés Stb. Ezeket mind tapasztalati tényezők alapján tesszük. Én tudatosan indultam ezen az úton, mert felismertem, hogy amin addig jártam az nem jó a számomra. Amikor a "hármasúthoz" érkeztem, akkor választanom kellett és mérlegeltem a tapasztalataim alapján. Én momentán erre értettem. Szerintem egyébiránt a tudatosság magában hordozza az összes felsorolt tényezőt, hiszen mind intuíció. Persze a karma is lehet út, vagy ha az életútról beszélünk akkor semmi más nem szükséges, csak ,hogy megszülessünk, és a többi tényezőt alakítjuk útközben. Én szeretnék a saját utam biztonságáról gondoskodni és ehhez tapasztalatokra van szükségem. Eddigi éveim tapasztalatait értékelgetem de ezt napi szintre lenne érdemes fejleszteni. Erre törekszem. Leginkább az érzelmi tapasztalásokra orientálódom. Ha jó érzéseim vannak és nem fáj a gyomrom vagy nem stresszelek akkor jó úton járok. Ennyi, amire én gondoltam.
pusssz....
Van akinek súlyos betegségre és gyógyítóra van szükség. Nagyon hálás vagyok, hogy "odaát" nem egy rákot választottam! Engem az indított el az úton, hogy a helyzetben, ahová érzelmileg, anyagilag kerültem, megsüllyedtem, bármilyen irányban kerestem racionális elmével a kiutat, nem találtam meg. Akkor jött a felismerés, van kiút, felfelé, túl a materiális gondolkodáson, ami negyven évig gyökerezett bennem...
Sajnos nagyon sokan súlyos pszichés betegségekben szenvednek, és pont a sérült gondolkodás az, ami nem engedi be a megoldásokat.
Szükség lehet hasonló tapasztalatú emberekre!
annak felismerésére, hogy ha jól akarom magam érezni az életemben, akkor nincs más választásom.
... mindenki életében (nem biztos, hogy éppen a mostaniban), amikor a tudat önmagára ébred. Rájön, hogy önmagával bújócskázott ezidáig, és innentől kezdve abbahagyja. Felvállalja a saját fejlődését és elkezd elébe menni. És tényleg nincs más választása, ezt legfeljebb halogatni lehet.
Erre a pillanatra van szükség, hogy elinduljon valaki megkeresni önmagát, de még ez sem garancia, hogy a saját útjára akad rögvest az elején.
bingó...
Szóval most már Óriás cseresznye vagy? : ))
Hitrendszerem megváltoztatására
Csatlakoznék Hédihez, bár nem ugyanazokkal a szavakkal. Amire szükségem lenne: hitre önmagamban !
Szia Kavics!
Úgy érzem a hit magunkban, azaz, hogy bízunk magunkban, hogy el tudunk indulni fontos de valahol a bátorság és a szándék kistestvére. Lehet, egy olyan pont, hogy felismerés nem lenne rossz. Tehát felismerni, hogy milyen fontossága van az önismeretnek, az útnak. Bár lehet ilyen nem is jár mifelénk.
Én a hitrendszer alatt azt értettem, hogy sokan úgy nevelődünk, hogy kapunk egy hitrendszert. Az én korosztályom az ateista elvek mentén nőtt fel, míg máshol a bigott katolicizmus uralkodott, vagy csupán önmagában az, hogy nem hisz a fizikai síkon tapasztaltakon kívül semmiben, vagy semmi más nem érdekli csak a világvége, stb. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezen hitrendszerek megváltoztatása a legnehezebb az embernek ez az a "támasza" amibe a legvégsőkig kapaszkodik.
Üdv!
Hédi
Szia Hédi ! Rátapintottál a lényegre, pontosan azért is haboztam a szavazásnál, melyiket válasszam a kettő közül: rajta vagyok az úton, avagy még a bátorságon hiányzik. Mert én úgy érzem, mindkettő jelen van bennem.
Valahol az úton "lézengek" olykor egészen magabiztosan önmagamhoz képest, utána pedig megingok, hogy milyen keveset merek felvállalni, önmagammal szembenézni és visszahúzódok. Önsajnálat, gyávaság, szenvedés-függőség ?
Szerintem egyik sem. Csak mész az úton és fejtegeted fel a rétegeket. Helyből - nekifutás nélkül - nem megy ez senkinek. Csak csináld szépen tovább és ne aggassz magadra ilyen jelzőket, mert később aztán nézheted hogyan szabadulsz meg tőlük :)
Üdv!
Hédi
Hitre csak addig van szükségünk, amíg nem tudjuk (webMESTER: Mt üzensz mára? után szabadon), tehát TUDÁS-ra van szükség. A tudás megszerzése lehet tapasztalat útján (ez biztos, stabil), lehet tanítótól (én ezt jelöltem be: hogy jó irányba induljon valaki, ahhoz igazi TANÍTÓ kell, bár tanít az is, aki a pofont adja ...)
Az "elindulás" - akiket én ismerek, azok között - többségében tényleg valami nagy trauma után történt, de lehet úgy is, hogy egy bölccsel találkozik az ember. (Lehet, hogy előző életeiben túljutott már a tanulás nehezebb részén?)
Eddigi hitrendszerünk megváltoztatásának igénye már valami után merül fel, akkor már - szerintem - jó úton jársz ...
Üdv mindenkinek, (ha régen találkoztunk is, azért belenézek az írásokba)
Ági
Halihó!
Egyik kedvenc filmemben (Life or something like it) hangzik fel a kérdés többször, ami beugrott.
Hogyan definiálod? Hogy definiáljuk a tanítót? Néha jó lenne valaki külső személy, aki akár a fejemre koppint, akár belesegít egy szituációba. Nekem néha valaki ilyesmi hiányzik... de ez a személy szerintem nem tanító, hanem egy "mentor". De tényleg mért ne kereshetnék egyet? És szerintem ha ilyesvalakit keresek, akkor megint rossz nyomon vagyok. Megint kívülről várom a válaszokat, amiket belülről kaphatok meg. Igen kemény kérdések.
A lényeg: érdekel a tanító definíciója.
Üdv:
Gyuri
Sziasztok!
Gondolom felismertétek h ez a cím (idézet) a Mátrix c. filmből van....?
Szóval én vlmi hasonló helyzetben vagyok,mert mindenki azt mondja h hiába tudok sokmindent elméletben ha az életemen nem változtatok és maradok "gyarló" ember aki a "nyárspolgárok" életét éli.....vagyis munka,pénz és úgy gondolom h ha majd meg lesz ez-az akkor boldog lehetek.........pedig elméletben ezt is tudom h nem így van:))
Jelenleg én külföldön dolgozok(keményen)h szerezzek egy kis pénzt ahhoz h legyen végre lakásom/unk a barátnőmmel aki viszont életem nagy szerelme,de Ő Magyarországon él és 2 éve rám vár..........az jó h vár de az nem h nem vagyunk együtt...........ez az "élethelyzetem"
Talán nekem is bátorságra lenne szükségem h az igazi értékeket követve,nem félni a változástól és a bizonytalantól haza kellene mennem h élvezzük a szerelmet?!:)))
Valami azonban mégis visszatart.......talán a félelem attól h mihez kezdek otthon..........
Ugyhogy hiába tudom h otthon vár a Szerelmem és egy hivatésszerű hobby(és azt tudom ez a két dolog egy kis út a boldogsághoz)mégis most kezdem meg a 3. évemet külföldön ahol csak a kemény munka és a pénz van............pedig ha ezt a két dolgot mérlegre tesszük,nem a külföld a "boldogítóbb":(
ezért úgy gondolom h nekem is hiányzik vlmi mentor féle aki megerősíti az embert a döntéseiben.......dehát az életünk a miénk,nekünk kell ezért felelősséget vállalni............de a BÁTORSÁG ÉS A PÉNZ az ami sok mesetben visszatartja az embert.
A Tanítóról csak annyit h engem Osho könyvei(23db:) indítottak el az úton amit elméletileg megélek,de gyakorlatilkag nem:( vagyis semmivel sem vagyok "előrébb" mint a teljesen tudatlan életet élők!!!!???
Szívesen olvasnám el a véleményeteket erről a helyzetemről!!!!!
Mindenkinek jó "utat" kívánok az életében!!!:))
Segítségeteket előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Jánoska
Nekem is volt egy olyan időszakom a 20-as éveim elején, amikor sorra bújtam a spirituális lélekemelő könyveket. Változtam tőlük, hiszen néha elég volt egy felismerés, hogy azután másképp tudjam szemlélni a világot, tehát mindenképpen az út egy hasznos részének tartom a könyvolvasós korszakot.
Majd én is meghoztam azt a felismerésemet, hogy már szinte mindent tudok elméletben, ami a könyvekben le van írva, bármilyen új könyvet veszek a kezembe, ismert dolgokat olvasok benne, csak más megfogalmazásban...de a gyakorlat valahogy nekem sem állt oly mértékben össze, mint amennyi az elméleti tudásom volt.
Hát elhagytam a könyveket, mostanában csak nagy néha kezdek bele egy-egy régi könyvembe, majd rájövök, hogy semmit nem ad már.
Szerintem ilyenkor kell a gyakorlat felé orientálódni. Elkezdeni különböző lelki gyakorlatokkal gyógyítani a régi sebeket, a félelmeket.
Sajnos, a könyves korszaknak van egy olyan veszélye, ha az ember beleragad. Ha ezektől a spiri könyvektől várja a lelki felemelkedését. Mert a szabadságról, boldogságról szóló könyvek emelik a rezgésszintedet, és egy kicsit jobban érzed magad tőlük. kiszakítanak a való világból egy emelkedettebb világképbe. Még talán függőséget is lehet kapni tőlük.
Sajnos, annak, aki valóban fel szeretne emelkedni, rá kell jönnie arra, hogy ha felfelé nézünk, a vágyott világról, a vágyott lelki helyzetről olvasgatunk, az csak ideiglenesen emel bennünket, egy nehézség a való világban, és újra vissza is csöppentünk a félelmeinkbe és bizonytalanságunkba.
Ahhoz, hogy valóban felfelé haladjunk, lefelé kell indulnunk, a lelkünk legsötétebb bugyraiba, szembenézni az ott ücsörgő csontvázakkal. (egy barátomtól vettem ezt a kifejezést..:)
A lélek emelkedésével nem is kell foglalkoznunk: ahogy feldolgozzuk a lelki traumáinkat, az magától megtörténik.
Ez a tapasztalat. Ahhoz, hogy valamit megtaláljunk, ahhoz el kell veszítenünk azt. Ha nem tapasztaljuk valaminek a hiányát, akkor az nem is létezik a számunkra és nincs mit megkeresni.
pussz...
Köszönöm Csaesz ! Ez nagyon a helyén van nálam ! Beindított egy csomó felismerést, amit valahol már éreztem. Rengeteget olvastam spiris dolgokat az elmúlt hónapokban és most valahogy egyáltalán nem kívánja a lelkem, inkább csak úgy felszínesen, érintőlegesen suhanok el mellettük. Le kell, hogy ülepedjenek, megérjenek bennem a gondolatok.
Szia Csaesz!
Nagyon hasznos és lényeges dolgokat írtál és nekem is ugyanezek a dolgok "jönnek le" a sok olvasástól.......mint Neked.....
Többször rájöttem már h a meditációt az elcsendesedést kellene elkezdeni.........de vlhogy a világ más dolgai elvonják a figyelmem és a zaj is nagy ott bennt......
Az lenne a jó ha nemcsak a könyvekből szereznénk örömteli felismeréseket hanem mindet Mi tapasztalnánk meg és akkor az talán igazi fejlődést adna nem pedig csak elméleti intellektuális tudást.....
Köszönöm a tanácsokat,megfogadom!:)
Üdv.: Jánoska
Egy jó nagy pofon! :D Ha jól gondolom, akkor sokan ez után kezdenek el "tudatosodni", aztán meg felmerül az igény, hogy csináljk azt, ami az útjuk.. nah, hogy ezt hogy és mikor találjuk/találom meg.... az jó kérdés! Magamtól? Segítséggel? Idővel? Hát, ez jó kérdés... Először is kell a szándék is, hogy lemondjak olyankról, ami jelenleg van és bengedjem azt, aminek kell(ene) lennie...
Passsz!
Hát pofonokat kaptam már az élettől...Ha bele is ájultam némelyikbe, mindig talpra tudtam állni, és tanultam belőle - nem keseregtem rajta. Bátorság - nekem ez jött be legelőször. Akárhányszor ideülök olvasgatni és tanulni, remegő lábakkal teszem!:) Ez így igaz! Főként éjjel, a csendben olvasgatok. Háromszor sikerült azt éreznem azóta, mit már nagyon régen nem éreztem: ez a belső nyugalom. Nincs szorongás, nincsenek testi tünetek, csak nagy-nagy béke belül...20 évnyi pánikolás után ez már annyira kellett! Tudom, hogy itt a helyem, mert rengeteget tanulok Tőletek!
Tanító - nekem anno volt egy, csak egyszer jött el hozzám, és az egész életem megfordult! Önbizalom hiányom van. Kifelé nem mutatom, ezért nem tűnik fel senkinek, de belülről ott a frász. Amikor jött a Tanító, mindent elmondott rólam, sőt többet is. Utána volt két nagyon jó évem. Aztán kezdődött elölről. Néha azért jó, ha tőlünk tapasztaltabb emberrel sikerül kapcsolatba kerülni. Inspiráló.
Önmagunkban kutakodni egyrészt nagyon érdekes, másrészt igen félelmetes - legalábbis számomra egyelőre így van... Annyit viszont már biztosan tudok, hogy a válasz valóban belül van, és ezt valahogyan felszínre kell hozni. Talán a fájdalomtól félek? A felismeréstől? Önmagamtól?
Úgy érzem, minden egyes leírt szót el kell itt olvasnom...:)
Sanyi, én még hozzátenném a lustaságot:
igaz, fel kell ismerni dolgokat, de mire megyek a nagy eszemmel, ha nem teszem, amit kell?
Mire jutottam mikor erre rájöttem?
A lustaságom a kulcs.
üdv,
Anita