A függöny lehull - a jelen valósága | Önmegvalósítás.hu

A függöny lehull - a jelen valósága

Kék hegyek.jpg

Nehezen kapott levegőt. Sok napja már. De a napok összemosódtak. Légzőizmait csak akaratával tudta működésben tartani.Folyton zihálnia kellett és odafigyelni rá, hogy lélegezzen. Mintha egyfolytában nehéz fizikai munkát végzett vagy futott volna. Mihelyt ellazult , a légzőizmok működése leállt , ő pedig fuldokolni kezdett .Hörgőcskéi tele voltak folyton termelődő nyákkal , ami miatt úgy érezte, csak egy kis szűk csövön át kap levegőt.
Estefelé már nagyon kimerült volt. Asztmatikus tüdőgyulladás. Ez volt a diagnózis.

Aludni csak 1-1 órácskára volt képes , azt is vagy félig ülve felpolcolt párnákon vagy törökülésben
a karjaira borulva.
Amint mélyebben elaludt volna , saját ziháló hörgésére riadt fel .Sok nap telt el így.
Aztán eljött egy este, amikor teljesen magára maradt. A környezete , akitől segítséget kérhetett volna eltűnt , elment.
Nehezen hitte el, de így volt. Csak magára számíthatott.
Mivel egész nap zihálva lélegzett , estére izmai már nagyon kifáradtak.
Kijutni a fürdőszobába , beállni a kádba és lezuhanyozni olyan erőfeszítésébe került, mintha egy magas hegyre kellett
volna felfutnia.
Valahogy mégis vállalkozott rá.
Többször megállva , kifulladva végül eljutott a fürdőkádig , megengedte a zuhanyt és élvezte a meleg víz mindent kioldó áramlását , zubogását a bőrén. Sokáig állt így , behunyt szemmel , próbálta elengedni magát .
Levegőt csak egy kis szűk csövön keresztül kapott. De a meleg víz jól esett. Megindította a gondolatait.
Elgondolkozott a helyzetén , mi is történik vele , mi van most ?
Mélyen magába nézett és feltette a kérdést :
- Mi a baj ?
- Az , hogy alig kapok levegőt.
- És azzal mi a baj ?
- Félek, hogy megfulladok , meghalok !
- Meghalsz ? És ugyan ki az , aki meghal ?
- Én ...
- És elhiszed, hogy a tested meghalhat ?
- Igen, a tüdőm akár a következő pillanatban leállhat .
- És az szenvedés lesz ? Ha a tested leáll , vajon különbözik az a szenvedés attól, amit már eddig is átéltél ?
- Nem .Eddig is sokat szenvedtem . Egyszerűen csak átlépek majd és kész.
- Így van . És elhiszed, hogy az a lény , aki te valójában vagy , meghalhat, megszűnhet létezni ?
- Nem ! A lény, aki én vagyok, örökké él . Tudom, hogy így van . Én sosem fogok megszűnni .
- Akkor hát MI A BAJ ??
Elgondolkozott . Mélyen , komolyan .
Ki is az, aki benne fél ? Ki hiteti el vele , hogy félnie kéne valamitől ?
És egy függöny lehullt .
Felszakadt a valóság.
Legszívesebben óriásit kiáltott volna !
Hatalmas átverésben élünk , mindannyian !!!
Az egó óriási méretű átverésében élünk !!! Erről szól a világunk !
Itt egy valóság van csak , a pillanat !!!
És nincs semmi hókusz - pókusz !
Nincs mitől félnünk, csak az egó hiteti el velünk !
Ha mélyen magába néz, talán most akar meghalni ? Be akarja fejezni ?
- Dehogy akarom ! Nem ezért jöttem . Hiszen nekem még rengeteg dolgom van !
- Ez az egész betegség csak egy óriási méretű átverés !
Rájött , nem hiszi már el , amit az egója akar vele elhitetni. Mert ez csak a múltból létezik ! Rájött, minden pillanatról maga dönt . Hogy mit tesz, mit cselekszik .Hogy mit hisz el . A valóság pillanatról pillanatra a döntései következménye . Amiért a felelősséget vállalnia kell . De a döntés minden esetben az övé. A jelenben !
Minden ember minden pillanatban dönt . Csak nem tud róla !
Nincs senki , aki megmondhatná a másiknak, hogy mit tegyen, miként cselekedjen . Nincs ember, akinek befolyása, hatalma lenne őfelette , ugyanis ez lehetetlen , ha valakinek megengedi a befolyásolást, az is az ő döntése miatt van ! Minden pillanatban teljes mértékben szabad !
A felismerés csodás volt !
De mi van a tényekkel ? Azzal, hogy mindjárt megfullad ?
Hiszen a betegség is a múlt döntéseinek következménye , mi van, ha a következő pillanatban úgy dönt, hogy ő ezt az egész marhaságot nem hiszi el ? És csak a pillanat számít ??
Hiszen tőle függ, hogy hiszi vagy sem ?
És döntött . NEM HISZI EL !

És mit is szeretne a következő pillanatban ?
Pihenni , egy jót aludni, mert a testének erre van szüksége.
Az egójának hangosan kimondja :
- NEM HISZEM EL, amit te mutatsz , és most alszom egy jót !
És aludni tér .
Lebontja a felpolcolt párnák magas tornyát .
Egyetlen párnára hajtja a fejét , mint egy ember, akinek semmi baja .
Majdnem megfullad. Az egó harcba lendül . Megmutatja, mit tud ! 2 - 3 légvétel , a teljes fulladás határán .
De erősebb a felismerése - NEM HISZEM EL !! Nem ez az igaz ! A teste fáradt és aludni akar , és aludni is fog , az egóra csak legyint egyet .Tőlem aztán azt csinálsz amit akarsz .
A negyedik légvételre gyengül a fuldoklás , picit már kap levegőt . A jelenben marad és tudja , mit akar . Nem hisz a betegségnek , mert úgy döntött . Az egó kezdi feladni . Egyre több levegőhöz jut .
Végül az egó lassan teljesen elolvad , nincs már hatalma .
Ő pedig elalszik végre .
Hajnal felé ébred , több órán keresztül mélyen, pihentetően aludt .
És nem saját hörgése keltette fel . Nyugodtan lélegzik. A jelenben van .
Új ember ébredt - új nap virradt.
A gyógyulása megindult , végül fokozatosan tökéletesen meggyógyult .
A betegség csak egy álom volt . És a múltban maradt. Ő pedig a jelenben ment tovább .

Beküldte: | 2008. dec. 06. szombat - 17:01

Hozzászólások

2 hozzászólás
gyöngyház képe
hihetetlen
2009. január 30. péntek, 13:16 | gyöngyház

Tudom, hogy van ilyen. De olyan hihetetlen... Én azért nem akarok haldokolni. De rettenetesen nehéz idáig eljutni egészségesen, erősen.
Ha egészséges vagy, az egód is százszor erősebb?? Néha úgy érzem, már elkaptam ezt az állapotot, a következő pillanatban eltűnik, csak az érzete marad, aztán az sem. Pedig jó! De jön egy betolakodó, egy gondolat, és már újra rágom a szám, és ideges vagyok és tépem az ujjamon a bőrt. Valóban vagy a befizetendőkön, vagy a családomon, vagy a munkámon (hivatásnak nevezném inkább) agyalok.
Mikor végre sikerül össze (vagy szét?:-)szednem magam, és arra figyelni, MOST mi a feladatom, mire koncentráljak, akkor meghallom a határozott "utasítást", hogy "takarítani kell". "Meg kell tanulni a dalokat". "Most van itt az ideje elmélyülni" . És ha ez alapján élek, az olyan, mintha eddig magamtól, fuldokolva úsztam volna, nehézkesen, bénán, veszélyesen, aztán valaki megtanított volna úszni, és most minden nehézség nélkül repülök a vízben!
Ha valaki szeret úszni, tudja, miről beszélek. :-) A napokban sikerült sokszor előhoznom ezt az állapotot. Ma megint kicsit belustultam, földhöz ragadtam.
Most elolvastam ezt a nagyon komoly írást, tanítást, és vissza akarok térni a természetes közegembe! Mert HISZEM, hogy nekünk ez a természetes közeg! Csak elszeparáltak tőle. Szeretnék mindig így élni. Törekszem és vágyom rá!

TEGNAP - MA - HOLNAP
2009. április 27. hétfő, 13:07 | Almás (útkereső)

(Neten találtam)

TEGNAP - MA - HOLNAP

Két nap van a héten, amely miatt nem kell aggódnod:
két nap, amelyeket félelem és szorongás nélkül élhetsz meg.

Az egyik, a TEGNAP, tévedéseivel, fájdalmaival.
A tegnap, amelyet már nem áll módunkban megváltoztatni!
Senki a világon nem adhatja vissza neked a tegnapot.
Hiszen a TEGNAP már elmúlt!

A másik a HOLNAP, gondjaival, ígéreteivel, kétségeivel.
A holnap szintén a mi „kontrollunk nélkül” jön el.
A holnapi nap, vagy beragyog mindent tisztán, vagy egy felhő mögé bújva jön fel.
De mielőtt felkel a nap, nem kell aggódnunk miatta.
Hiszen a HOLNAP még nincs itt!

Egyetlen nap marad: MA!
Ma, - amit mindenki ma él meg!
Ez az a nap, amikor megpróbálhatjuk vinni együtt a tegnap és a holnap terheit,
- amelyek már és még nem mieink – csak a mai nap, mert az, MA van!

ÉLD hát mindig csak ezt az egy napot!

CSAK A MAI NAPOT!

Feliratkozás Hírlevélre