Annyira extrém volt, amit írt, hogy fel sem tudtam háborodni rajta...
Azt hiszem ez az, amikor nem talál be valami..mert nincs miért.
Persze szomorú, hogy így látja a dolgokat és sajnálom, hogy ilyen félelemben él, de ez az ő döntése... én inkább azon nevetek, hogy minek titulál minket, ezzel nincs mit kezdeni.

Két dologra lennék kíváncsi, melyik az általa elfogadott "nem szekta".
Illetve hogy a fenébe téved ilyen oldalakra. Vagy direkt azt keresi, hogy hol dobhatja be ezt a "bűnösök vagytok" szöveget?
Igazából szerintem nem is érdemel több említést a dolog...

ezen csak röhögni tudok...;)
valami elképesztő...:))

Szabox: kár hogy kitörölted az eredeti témát, én sajnos nem láttam anno, a válaszokból meg csak körvonalazni lehet, hogy min mentél keresztül.

Teljesen igazad van abban, hogy sok önjelölt rossz fényt vet olyanokra is, akiknek valós képességeik vannak. Ez elég szomorú tény, és sajnos nem mindig könnyű eldönteni kiben bízhat az ember. Az első találkozó szinte mindig lutri, hacsak nem ajánlja egy olyan személy, akinek a megérzéseiben bízhatunk. De még az sem garancia. Később (ha van további alkalom), talán a saját megérzéseink szerint érdemes dönteni.

Több éve elmentem egyszer egy nőhöz (már nem tudom minek nevezte magát), akit egy ismerős ajánlott, mikor nem tudtam előrébb lépni egy elakadásból. Ingát használt, meg hogy honnan nem tudom, de megállapította, hogy 673 (vagy valami hasonló számú) életet éltem együtt a volt párommal, és innen erednek a problémák, stb. És még arról is volt információja, hogy milyen viszonyban álltunk az egyes életekben...
Na ez a rendkívül pontos információ éppen elég volt ahhoz, ez akkora pofon volt, hogy megfogadtam, soha többet, és valahol még hálás is lehetek neki, mert utána találtam rá Sanyi önismereti tanfolyamára, ami egy új szemüveget rakott rám.
Sajnos sok ember továbbra is jár hozzá, sőt tanfolyamokat is tart. (Az ismerős is közéjük tartozik, aki számomra érthetetlen okból, azonnal szalad hozzá, ha valami apró probléma adódik. Fel sem merül benne, hogy ő egyedül is megtalálhatja az okot vagy orvosolhatja azt...)

Köszi a két paródiát, nagyon jók voltak.:)

Ugyanazt érzem, mint Edit.
Én imádom az átverés show-kat. Bár a magyar verziót soha nem láttam, van egy (azt hiszem) kanadai, amit nagyon szeretek és hihetetlen jókat tudok rajta röhögni. De soha nem éreztem úgy, hogy kinevetném azokat az embereket, hanem sokkal inkább a szituáció komikus, plusz van bennem egy kíváncsiság, egy tanulmányozása, hogy egy adott helyzetre hogyan reagálnak az emberek általában, illetve milyen különbségek lehetnek.

Szerintem annak, hogy kinevetünk-e valakit vagy nevetünk a helyzeten lehetne a mércéje, hogy magunkat szívesen beleképzelnénk-e abba a szituációba. Én nem bánnám, ha részese lennék. Sőt, kíváncsi lennék a saját reakcióimra.

Mint ahogy említettem, nem tudom mi megy a magyar sorozatban, de az általam nézett változatban nem voltak durva helyzetek. (Talán egy olyanra emlékszem, ami túl messzire ment, de akkor meg is szólalt bennem egy hang azonnal, hogy ezt nagyon nem kellett volna.)

Azon már korábban is gondolkoztam, hogy vajon a végén mutatott nevető "áldozati arcok" mennyire lettek kiszelektálva. Vagyis tényleg mindenki nevet magán a végén, vagy nyilván azokat vágják be.
Nekem a legtöbb esetben őszintének tűnik a nevetésük, olyankor van benne "felszabadulás", de sokszor inkább megmosolyogják magukat.
És ilyenkor nem azt érzem, hogy ők micsoda balekok, hanem együtt érzek velük, mert tudom én is hasonlóan viselkedtem volna, vagyis valahol magamon nevetek.:)

Pl. ha van egy halárus, akit elölről takar a köténye, hátul meg meztelen a feneke, amit csak akkor látni mikor fordul a halért, nem hiszem, hogy ez különösebben kínos lenne a vevőnek. De ha az lenne, azonnal tovább is mehetne. Viszont érdekes megfigyelni, hogy ezen felháborodnak-e vagy mi a reakciójuk. 99% röhög, vagyis itt pl. azon nevetünk, hogy mások hogyan nevetnek egy helyzeten (a halas, a stáb tagja, pedig önként vállalta, hogy ő lesz a nevetés fő célpontja)