Idő, időbeosztás, tervezgetés...
Úgy érzem egy ideje elkezdtem harcolni magammal. Van egy tervezgetős, agyalós személyiségem, de egyre inkább kezdem felismerni, hogy ez nem jó. Tolle-t olvasva, hallgatva teljesen meg vagyok győzve, hogy ezzel le kéne állni, nem lehet a múltban és a jövőben élni.
Próbálom rajta kapni magam, de kemény küzdelemnek tűnik.
Pl. járok úszni, elég monoton sport, ezért próbálom felhasználni megfigyelésekre. Elhatározom, hogy a jelenben maradok, és figyelem hogyan ér hozzá a víz a bőrömhöz, milyen fényjátékok vannak a medence alján, stb. Be kell valljam, nem sokáig tudok éber maradni, fél perc és már azon kapom magam, hogy gondolkozom, kinek kell levelet írnom, mit fogok csinálni, stb.
A múltkor már azon gondolkoztam, hogy ennek a belefeszülésnek semmi értelme, és Kriszti "Hadd legyek ma gyenge" felkiáltását felhasználom... És azon morfondíroztam, adhatok-e kimenőt magamnak, hogy jólesően "kigondolkozzam, kitervezgessem" magam.;)
Olyan mintha az idővel kapcsolatban állandó változásban lennék. 2 éve elég új életszituációban vagyok. Kevés lehetőség, limitált társaság, de annál több szabadidő. Eleinte elég nehéz volt, értéktelennek éreztem sokszor magam, és bejött a képbe, hogy hogyan hasznosítsam értelmesen ezt az időszakot. Gyorsan elment a nap, de ott volt ez a hülye teljesítmény értékelés, hogy értékes volt-e így a nap...
Aztán egy ideje, ahogy találtam néhány tevékenységet, mintha átcsapott volna az ellenkezőjébe. Olyan töménytelen időm volt előtte, hogy most az a néhány tevékenység is azt az érzetet kelti bennem, hogy ez biztosan nem fér bele egy napba, mintha eltorzult volna az időérzékelésem. (Persze simán bele kéne férnie, de már aggódok rajta, hogy miről maradok le, mit kell kihúzni a listáról. És ha sok kisgyerekes barátnőmre gondolok elfog a röhögőgörcs vagy a szánalom magammal kapcsolatban.)
Az állandó tervezgetéssel néha már magamat is az őrületbe kergetem. Néha legszívesebben jól fejbe verném magam, hogy álljak már le. Az élet pedig mintegy fricskaként, mintha a memóriámat "támadná", mert egyre többször elfelejtek dolgokat... Mintegy jelzésként, hogy hiába tervezgetsz, úgyse hagyunk emlékezni rá.;)
Aztán ott van még az a mondás, hogy ahogy öregszik az ember, egyre gyorsul az idő. Azt gyanítom, hogy ennek nem kéne így lennie, csak valamit rosszul csinálunk. Legalábbis én részese vagyok, mert pont ezt érzem. 1 hét, huss, 1 hónap ugyanez, és azon kapom magam, hogy úgy elment itt 2 év, hogy az sem tudom mi történt (pedig rengeteg dolog történt kívül és belül is).
Lehet, hogy kicsit zavarosra sikerült, elég sok gondolat feltört belőlem az idővel kapcsolatban.
Remélem azért a lényeg kihámozható.
Érdekelne, hogy nektek volt/van-e hasonló tapasztalatotok. Különösen az, ha valaki járt hasonló cipőben, de ki tudott törni ebből a tervezgetésből.
Próbálom Tollenak azt a tanácsát követni, hogy nap közben szenteljünk figyelmet alkalmanként a légzésünkre. Vannak napok, amikor tényleg többször eszembe jut különböző tevékenységek közben, hogy hoppá, lélegzem, élek... figyelem néhány lélegzetvételig, aztán megyek tovább.
- tvir blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
6 hozzászólásJa és kezdem elveszteni a prioritás érzékemet.. Lehet, hogy ösztönös, mert tudom, hogy ha valamit nem csinálok meg azonnal, mikor eszembe jut, akkor elfelejtem...:( Így néha elkezdek valamit, eszembe jut valami más, és fél óra múlva döbbenek rá, hogy mit is csináltam eredetileg... hhhmmmm
A kenyszeres idobeosztassal meg szinte magam alatt vagom a fat. (Valoszinuleg a meg le nem kuzdott kotelessegtudatom hozomanya.) Hiaba van egy teljes napom, amit magamnak osztok be altalam kedvelt dolgokkal, a beutemezes miatt, elvesztik az ertekuket. Nagyon nagy hibanak erzem ezt, de nagyon nehez szabadulni tole. Vagy itt jon a kepbe az elfogadas?
A vicc az, hogy ugy erzem a megoldando feladatokkal (mar mint onismereti teren) is lassam elarasztom magam..
... a helyzeted arra, hogy önismerettel foglalkozz, soha vissza nem térő lehetőség. És nem véletlenül kaphattad.
A kényszeres időbeosztással szerintem csak menekülsz a valódi feladat elől. Önmagunk felderítésével foglalkozni komoly és értékes munka, ebben is lehet a teljesítményt mérni.
Az elejétől kezdve ezt mondogattam magamnak, hogy ez nem véletlenül alakult így és ez egy lehetőség, de míg az elején ezt inkább csak "mantrázgattam", addig most már tényleg így is érzem.
Azért ahhoz, hogy így láthassam kellett egy külső-belső egyensúly. Míg csak az önismereti lehetőség volt előttem, de közben úgy éreztem, hogy be vagyok zárva egy lakásba, és egyedül vagyok, plusz a gyenge önértékelésemnek hiányzott valami, amiben hasznosnak érezhetem magam, csak egy elméleti lehetőség volt ott. Hiába meditáltam, jógáztam.. nem tudtam eléggé megbecsülni a lehetőséget. Aztán úgy alakultak a dolgok (talán pont egy belső elfogadás hatására), hogy "megteremtődtek" bizonyos külső feltételek is. Egy tevékenység, ami által a világban is tehetek valamit, egy barát megjelenése, akivel nem csak felszínes kapcsolatom lehet.
Az önismeretet én is kifejezetten értékes időtöltésnek tartom, de kellettek mellé ezek a dolgok, hogy a harmóniám meglegyen. S bár mostanában jobban bombázva érzem magam a nem túl könnyen megoldható (önismereti) feladatok által (ld. szorongások, stb.), mégis harmonikusabb vagyok.
Viszont attól függetlenül, hogy a lehetőséget észrevettem, az eredeti kérdések jelen vannak. Elképzelhető, hogy menekülök, legalábbis vannak napok, amikor nagyon nagy ellenállást érzek pl. a meditációval szemben, és ha erőltetem is, nem lesz belőle semmi, ilyenkor inkább hagyom azt a napot tovább úszni.
De az önismeret ugyanúgy az időbeosztás részét képezik, vagyis nem esnek kívül a körön, ugyanúgy be van "táblázva" a meditáció, a jóga, hogy olvassak valami "hasznos" könyvet... Szóval ez nem mindig kibúvó, hanem része ennek a kényszeres tervezgetésnek...
Azt hiszem a kötelességtudat irányából kell majd megközelítenem. Talán ez követi az Isten megtalálása tanfolyamot.;) (És ismét itt a terv...;)
Kedves Tvir!
Nagyon aktuális és szinte egyszerre jött ki nálunk e tünet, tünetegyüttes. :)
szerintem, még sokan élnek át rajtunk kívül ilyen állapotokat, csak kevesen ismerik fel, hogy ez vmi más, mint eddig volt vagy inkább a legkönnyebb megoldást választják, átsiklanak felette.
Nagyon szépen összefoglaltad rövidke életképed.
Ami, most lejátszódik bennünk, az nem más, mint a változás, olyan mértékben, hogy, ahogyan emelkedik a Föld rezgésszáma, úgy emelkedünk mi is és fordítva, amit mi emberek indítottunk el: TERJED A TISZTASÁG? A TISZTA TUDAT :).
Most ez az időszak, amiben élünk, vmi csodálatos....
Ilyen, amióta a Fölkerekség él, nem történt... Egyszerre emelkedhet, már aki velünk tart és emelkedik, mindaz, aki részese szeretne lenni, vmi történelminek.... Itt az ideje.
A Földünk rezgéssáma többszörösére nőtt az elmúlt hónapokban és ez nagymértékben befolyásolja egész élővilágunkat és szervezetünket.
Az irányítás egyre inkább papíron kívül zajlik..... TUDATBAN, mivel TEREMTŐERŐNK TEREMT!!!
Egyszerüen, olyan élethelyzeteken megyek én is keresztül nap, mint nap, hogy igazából, MINDEN úgy alakul, ahogyan MAGAMBAN MEGTEREMTVE ELKÉPZELEM! A TUDAT HATALMA! (Írás nélkül.... Viszont leírhatod, EGYSZERÜEN, mert minél egyszerübb és tisztább vagy, annál könnyedébben haladsz előre. :) )
S ezek a gyors reakciók képtelenné teszik azt, hogy leüljek és papírra vessem.... TUDATOSABBAKKÁ VÁLTUNK. S egyre több ember válik tudatossá, tudatosabbá.
Hihetetlenül bepörögtünk.... :) és ez így van jól, teljesen fel vagyok mindettől villanyozva.
Viszont, mindenképp hatékony és teljesen feltöltőleg tud hatni, ha ki tudod vonni magad a forgalomból(szabadság pl.) Ha esetlegesen egyéb tüneteid is lennének, lelkiekben szükséges tudnunk rendet rakni. Mert, ami hiány a léleknek, az többletként jelenik meg a testben és ekkor alakulnak ki a különböző betegségek....s az elixír, a lélek kezében van....
Így van, lélegezz egy nagyot, most bedobtak minket a mélyvízbe, tudsz úszni és át is úsztad, csak észrevétlenül, mert rutinosan terveztél, s már a parton vagy.... Most ott tartasz, hogy lélegezz nagyot, hogy magasabbra szállhass, s amikor a levegőt kifújod, rá fogsz jönni, a légáramlat tart.... ISTENKE OTT van, körülötted, melletted, Benned....
A mai napon október 29-én (péntek), amikor is a tibeti holdnaptár szerint 10milliószoros nap van, s egyben Nap-Vénusz együttállás is. Ezeken a napokon elméletileg minden gondolatunk fokozott erővel hat, ezek kiemelt dátumok a Buddhizmus kalendáriumában. Akár így van, akár nincs, mivel ez a dátum tartja magát a spirituális köztudatban, ezért sok tudat együttes erejével fókuszált valóság sokszoros erővel jön létre. Így ha minden ember a Saját Magjára, a saját maga helyére fókuszál, akkor minden a helyére kerül – ha úgy tetszik minden hazatér.
Ebben az időszakban hanem mindenki arra fókuszáljon, hogy saját maga a helyére kerüljön, a saját Magjába kerüljön. Csak a próba kedvéért. Ugyanis, ha ez létrejön, akkor megszűnik a világban minden olyan dolog, amiért amúgy pozitív teremtő erőnket akarnánk bevetni, ekkor szűnik meg a szenvedés – ahogy Buddha fogalmaz. Nem kinnt – hanem Bennt.
Amit, még erről a mai napról tudni érdemes, ezen a napon valóban jól tudunk materializálni, azaz a látható világba létrehozni a szellemi ideáinkat.
Az elképzelések megvalósulásának ideje ez.
Fantasztikus szárnyaló érzés! Kívánom éljék át minél többen , s könnyedén, boldogságban!
Ölelő szeretettel: Emy
A tervezgetés jó kikapcsolódás . Kicsit hasonlít ugyan az ábrándozáshoz , de ez kevésbé kancsalul festett egekbe néz . Jó dolog azért is mert a megvalósítási kisérletek után tudatosíthatom magamba , hogy úgyis másképp lett , mint , ahogy elgondoltam , és , hogy a valóság mennyire váratlan , és számomra előre elképzelhetetlen félresiklató akadályokat állított a terveim egy részének az útjába . Jelzés az is , hogy mi az ami könnyedén úgy történik , amint azt akarom , és mi az , ami rendszerint gellert kap . A terveim , vágyaim jelzik azt is , hogy most ki vagyok , és hol tartok . A tervezgetést érdemes élvezni , de nem kell túl komolyan venni .
A lélegzés figyelés olykor nekem is eszembe jut , és örömmel várom azt az időszakot , amikor önműködően lélegzek igazán és mélyen , külön figyelmezés nélkül .
Azt olvastam valahol , hogy a lélegzés üteme és a szívritmus a halál előtt válik teljesen szabályossá . Túl szabályossá ? Üdvözlettel : felacsó