Régen nem biztos, hogy értettem, hogyan tud az igazi elfogadás változásokat generálni, de azt hiszem, már kezdem kapiskálni. Szóval elméletben teljesen megy ez a "vannak hibáim, amivel tisztában vagyok, vagyis inkább tudom, hogy mivel hogy állok, kívánok is fejlődni, de ettől teljesen elfogadom és szeretem magam a hibáimmal együtt".

Szóval az elmélet teljesen ok, de a gyakorlatban azt hiszem ez lehet évek munkája is... Lehet, hogy neked ez alap, ezért nehéz megérteni, hogy ha valaki érti, akkor miért nem csinálja. Hát, magam sem tudom...;)
Próbálom mindezt a felszínen, meditációban, stb. és egyszer csak biztos lesz eredménye. És már talán most is van, mert pl. a külsőm elfogadása is egy nagy-nagy eredmény.

(Hadd meséljek el egy elfogadáshoz kapcsolódó igazi komplexusos dolgot a múltamról. 15-20 évesen küzdöttem talán leginkább, illetve nem is küzdelem volt, hanem egyfajta állapot. Állandóan változott melyik testrészemet utáltam.. a leginkább, de talán a fenekem volt az első - amit mellesleg a férjem leginkább díjaz ;) - szóval soha nem voltam kövér, 172cm/60 kg, de állandó küzdés volt, hogy nem sokat, csak pár kilót leadjak. Na volt egy szokásom, valamit mindig a derekamra kellett kötnöm, hogy takarja a fenekem... külön erre rendszeresített ingeim, pólóim voltak... utólag nem is tudom, hogy mosolyogjak, vagy sírjak. Igazából együtt érzek, az akkori önmagammal és nagyon örülök, hogy ebből "kiemelkedtem". Egyik nyaralás alkalmával semmi nem volt nálam, amit magamra köthettem volna, így szoktam le róla, valahogy egy hét alatt kénytelen voltam elfogadni.:)

Talán Ildikó családállítása billent rajtam egyet.;)

Kedves Sophie,
sajnos én nem tudtam érdemben tanácsot adni neked, de nagyon örülök, hogy jobban vagy. És ami a legjobb, hogy egyedül sikerült, MEG TUDOD OLDANI!!
Amellett, hogy semmi nem véletlenül történik, hiszek abban, hogy olyan dolgokat hoz az élet, amit képes kezelni az ember. Valószínűleg azért ért el egy olyan pontra az életed/ azért kaptál ilyen képességet, mert "nem túl magas már neked ez a mérce", képes vagy megtalálni az ebből tanulhatót. Legalábbis én így gondolom.:)
(Talán nem ártana magamnak is mantrázni ezt...;), mert bár nekem nem ilyen jellegűek a nehézségeim, én is tudom, úgy érezni, hogy ebbe beledilizek.. Szóval még ezekkel a gondolatokkal sem vagy egyedül.;)

Nem a szeretet lényege, de ha érzem, hogy valami hiányban van, akkor viszont érdemes változtatni. Pl. régen úgy "csodáltam" azokat az embereket, akik olyan "érintős" típusok, elmennek valaki mellett (nyilván ismerős, egy szűkebb térben, stb.) és hozzáérnek. nekem ez soha nem jött magától, és valahogy úgy éreztem, hogy ez le van fojtva, ezért akartam változtatni rajta. Nem zavart nagyon, de mégis éreztem, hogy ez valami hiányt jelez.

Volt valamelyik blogban egy gondolatsor a szeretetnyelvek kapcsán. Sanyi írta, hogy azok csak külsőségek. De én még nem értem el azt a szintet, hogy mindenféle külsőség nélkül mutatnám. Illetve nyilván úgy is, mert nem kell hozzáérnem, se beszélnem a férjemmel, akkor is érzem, mikor alszik mellettem és csak ránézek. De emellett szeretem a szeretet megnyilvánulási formáit. Nekem pl. a nyelvei közül az együtt töltött idő a legfontosabb formája. És ezt nem érzem bajnak.

Hogy képes vagyok-e bárkit/bármit szeretni..nem hiszem, nagyképűség lenne állítani. Nincsenek ellenségeim, mégis biztosan vannak ellenszenves emberek, akik nem váltanak ki szeretetet belőlem. Nem tudom... vajon ki az, aki 100%ban rendben van... lehet, hogy ha nem szeretem magam eléggé, eleve nem lehetek 100%ban rendben bármiféle szeretettel.. nem tudom

mindenesetre nekem fontos, hogy egy ölelésbe is bele tudjam adni azt a szeretetet, amit érzek.
És lehet, hogy külsőség, de jó érzés megírni a barátaimnak, hogy mennyire fontosak nekem, vagy mikor elköltözöm a világ másik végére, megírni a szüleimnek, hogy azt gondolom, ők a világon a legjobbak (legalábbis nekem). Tudják ettől függetlenül is, de nekem jó érzés kiadni így is, nekik meg jó érzés befogadni ezt.

Elméletben lehet, hogy még egyet is értek veled, de valahogy nem jutottam el erre a szintre, hogy gyakorlatban is valljam. Ha érted mire gondolok? ;)

Ildikó! Ugye lesz decemberben is? ;)