tvir teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

tvir teljes hozzászólásai

Hozzászólás Edit link Comment Widget
Soha nem gondoltam volna, hogy valaki, aki az élettársi kapcsola
2010. nov. 19. péntek 07:01
/Miért fontos a házasság?/

Soha nem gondoltam volna, hogy valaki, aki az élettársi kapcsolat mellett voksolt, így vélekedhet. Örülök, hogy megosztottad velünk.

A rituálé erejére ilyen megfogalmazásban nem is gondoltam, pedig milyen igaz lehet, egy csomó dolognál hangsúlyt fektetünk erre.

Sanyi, te anno miért házasodtál meg?
2010. nov. 19. péntek 06:27
/Miért fontos a házasság?/

Sanyi! Nem személyeskedés, csak a te véleményed kifejezetten érdekel, és különben is alig látni mostanában az oldalon.;)
Szóval te anno miért házasodtál meg? Azóta változott a véleményed ezzel kapcsolatban?

Alfa Omega! Nem tudom, hogy egy szívsebész elég mérvadó-e
2010. nov. 18. csütörtök 10:53
/Gyorsuló idő...??/

Alfa Omega! Nem tudom, hogy egy szívsebész elég mérvadó-e neked.
Kíváncsi lennék mi a véleményed az alábbi cikkről? (Én csatolmányként kaptam emailben, de több honlapon is megtalálható ugyanaz.)pl. itt:

http://www.mommo.hu/media/Dr_Papp_Lajos_A_szellem_el

Hogy kicsit lejárassam magam a magasztos körökben ;), én
2010. nov. 18. csütörtök 10:02
/Miért fontos a házasság?/

Hogy kicsit lejárassam magam a magasztos körökben ;), én őszintén szólva nagyon vágytam rá, hogy egyszer egy olyan nagyon szép fehér ruhát felvehessek... :) (még ha nem is abroncsos habos-babosat) nyilván nem ezért mentem férjhez, de mikor az esküvő szó elhangzik, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jutott eszembe ez.... ez talán olyan kislánykori beidegződés... és nyilván nem a blogcímre válasz

Én egy percig nem tagadtam, lehet, hogy te többet megéreztél a
2010. nov. 18. csütörtök 09:58
/Elhülyülés vagy az élet célozgat??/

Én egy percig nem tagadtam, lehet, hogy te többet megéreztél a dologból...;)
Megjegyzem, kellően hergeltük is egymást a barátnőkkel, mert most jobban belegondolva, nem csak nekem volt "s@ggtakaróm" (mert hogy ez volt a neve- gondolkoztam le merjem-e írni, elég durván hangzik... de hát itt az idő hogy felvállaljam magam, még ha ez egy elég régi énem..;)

Éva, én nem a te véleményeddel szemben dicsértem Aditit, eszembe
2010. nov. 18. csütörtök 09:54
/Villanások/

Éva, én nem a te véleményeddel szemben dicsértem Aditit, eszembe sem jutott összehasonlítani.
Igazából nem is a véleményének a részleteire vonatkozóan írtam a dicséretet, hanem úgy általában, mert már korábban is írtam volna teljesen más témában, hogy tetszik, ahogy megfogalmaz dolgokat, csak olyan hülyén hangzik, hogy valakit dicsérgetünk azért, mert így vagy úgy ír, és épp az nekem tetszik. (De most kikívánkozott belőlem.)

Szóval nem is értem, miért az én hozzászólásomhoz írtad a "marhasággal" kapcsolatos véleményed.
Egyébként ebben igazad van, hogy mivel korábban te pont ezt támasztottad alá (azt jóval korábban olvastam, most csak az újabb kommenteket), a marhaság jelző durván hangzik, még ha Aditinek ez is a véleménye. Fogalmazhatott volna másként, tiszteletben tartva a te véleményedet, ezt elismerem.

De szeretném hangsúlyozni, hogy a dicséret nem valami/valaki ellenében szólt. Nem kívántam összehasonlítani semmit, Sophienak pedig valószínűleg az a legnagyobb segítség, ha mindenféle véleményt, egymás lehúzása nélkül hallhat.

Ez úgy hangzik, mintha nem lenne jó, ha valaki felismeri, hogy
2010. nov. 18. csütörtök 08:04
/Elhülyülés vagy az élet célozgat??/

Ez úgy hangzik, mintha nem lenne jó, ha valaki felismeri, hogy miben fejlődhetne...
Ennyi elvvel most fejezzük be az önismeretet...
Nehéz helyesen megfogalmazni, hogy ne legyen benne az elvárás, mert a "fejlődhetne" is magába foglal egy ösztönzést.
Az sem mindegy hogyan figyeli magát az ember. Hasonlítgatja valamihez, egoból küzd, vagy valami mélyebb felismerés alapján.

Én hiszem, hogy igaz az a hozzáállás, hogy a TELJES elfogadás változást eredményez,mert azáltal kerül a helyére a dolog belül. (Persze ez bennem még inkább csak elméleti hit, és hitelesnek tartott emberek által megtapasztalt dolog, ezért tartom követendőnek. De nem mondhatom, hogy magam is megtapasztaltam.)

A családállítás már be van tervezve...:) Decemberben
2010. nov. 18. csütörtök 07:57
/Elhülyülés vagy az élet célozgat??/

A családállítás már be van tervezve...:) Decemberben Magyarországon leszek, így remélem Ildikó akkor sem hagyja ki. Most már nagyon hajt felé valami belül. Csak túl sok kérdésem lenne, remélhetőleg addigra kiderítem mi a legfontosabb közülük. Valószínűleg nem a nőiség lesz..

Mint friss házast, sokan kérdezik tőlem, hogy mi változott, stb.
2010. nov. 18. csütörtök 07:46
/Miért fontos a házasság?/

Mint friss házast, sokan kérdezik tőlem, hogy mi változott, stb. Ezért jobban el is gondolkoztam rajta. Szerintem az életünkön semmi nem változott, mivel előtte is ugyanúgy együtt éltünk. Ez várható volt.

Viszont valahogy úgy érzem, hogy szükség volt erre, hogy valami tudatosodjon belül. Talán a spirituálisan tudatosabb embereknek nincs erre szüksége, tudatosítják magukban enélkül is.
Azt mondjuk nem írtam még, hogy mit kell tudatosítani...;) mert nehéz megfogalmazni, valamiféle összetartozást. Még boncolgatnom kell, hogy pontos választ tudjak adni, de valahogy másnak érzem, mintha csak együtt élnénk. Persze abszolút el tudom fogadni, hogy sok embernek nincs szüksége erre a szertartásra, meg a "papírra".

Hogy a nők többsége miért akar először házasodni? Egyértelműen a biztonság miatt. A nők többségének nagyon fontos és azt gondolják, hogy a házasság biztonságot ad. Ami nyilván nem igaz.. plusz egy közös gyerek sokkal erősebb kapocs lehetne, mint maga a házasság, ezért nem értem az alapfeltételt. Meg nyilván még ott van a társadalmi elvárás. Szerintem Magyarországon még mindig elvárás, hogy pl. az oviban az apa és az anya házasok legyenek... Mondjuk még mindig jobb elvárás, mint ami itt van Vietnámban, illetve sok más országban, hogy kizárt dolog, hogy együtt éljen egy pár a házasság előtt. Ismerek olyan lányt, akik hetente egy-egy napot találkozott a barátjával, mert a fiú másik városban dolgozott, és így házasodtak össze. Otthon ha két ember nem próbálja ki az együttélést házasság előtt, "őrültnek" tartják őket (mellesleg jogosan..)

Lehet, hogy én még nem vagyok elég tudatos, de én szerettem volna összeházasodni, de megértem, ha valakinek ez nem fontos. Nem tudom, hogy hogyan tudtam volna elfogadni, ha a párom nem akar feleségül venni...

Kíváncsi vagyok mások hogy vélekednek..:)

:)
2010. nov. 18. csütörtök 06:39
/Elhülyülés vagy az élet célozgat??/

:)