tvir teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

tvir teljes hozzászólásai

Hozzászólás	Edit link	Comment Widget
Igazad van Sanyi. Nem is kell messzire mennem ezzel az állítássa 2010. máj.. 23. vasárnap 04:31 /Létkérdések szorongatnak/ Igazad van Sanyi. Nem is kell messzire mennem ezzel az állítással kapcsolatban "A feldolgozásban biztosan sokat segít a meditáció, de a tapasztalásban is hozhat újat, pláne, ha spirituális tapasztalásról van szó." Beugrott, hogy milyen erős volt az egyik meditációban való megtapasztalásom. Hiába volt az a tábor már több éve, az az üresség meditáció, amit te vezettél a kertben, azóta is él bennem. Azt hiszem az volt életemben a legközelebbi megtapasztalás Istenről. Milyen fura, hogy az ürességről alapvetően valami negatív gondolat jut eszembe "éber állapotban" és akkor meg a legnagyobb teljességet éltem át. Kár, hogy olyan ritkán sikerül ilyen meditációt összehoznom... Azt hiszem sokat számít, ha az ember egy olyan csoportban végzi ezeket a megismeréseket, akik "húzzák magukkal".. Na nem baj, egyszer csak hazaköltözünk.;)
Semmi sem véletlenül történik 2010. máj.. 23. vasárnap 04:00 /Létkérdések szorongatnak/ Köszönöm Spiritosaurus. Lehet, hogy gyerekes dolog (félni az "egyedüliség" miatt), de jó érzés tudni, hogy mások is átesnek ilyesmin Nyilván nem kívánom senkinek, hogy szenvedjen, nem erről van szó. De jó tudni, hogy nem egyedül küzdök ilyen problémával. Mostanában már sokszor képes vagyok ezeket a nehezebb időszakokat úgy szemlélni, hogy szükség van rájuk és okkal vannak az életemben. (Nyilván vannak gyengébb pillanatok is, amikor nem tudok ilyen magasról tekinteni a dologra és csak fáradt vagyok a küzdéstől és a franca kívánom az egészet.) Szerintem sokat segít az embernek, ahogy írtad is, ha képes már így nézni a nehézségre, mert innentől kezdve talán nem egy ellenség, akit le kell győzni, hanem egy motiváló tényező, ami előrébb visz azon a bizonyos úton. (Amit mellesleg szerintem születésünk előtt kirajzolunk valamelyest - ahogy Éva írta) Szóval próbálom ezen az új szemüvegen át figyelni a dolgokat, és a tudat, hogy ez nem véletlenül történik, nekem nagyon nagy erőt tud adni. Úgy veszem észre, hogy a "megfigyelés" is sokat segít. Amikor elkezdem (kicsit kívülállóként) figyelni az érzést, vagy akár a gyomor környéki szorítást. Valahogy kimozdít ebből a szenvedő alany szerepből. "És biztos vagyok benne, hogy legbelül Te is tudod, hogy mit kéne tenned, ahhoz, hogy továbblépj". Az az igazság, hogy nagyon nem tudom, és tök jó, hogy neked mindig van egy belső hang, ami megsúgja, de én most csak annyit tudok, hogy nem söpörhetem a szőnyeg alá, meg kell oldani, van már néhány módszer a kezemben, de hogyan fog ez sikerülni, arról fogalmam sincs. Mindenesetre nekiállok, és hátha megszólal a hang egy idő után. Nem akarok beletúrni olyasmibe, amiről nem írnál magadtól, de ha nem túl személyes számodra, leírnád, hogy nálad hogyan zajlott ez az időszak? És hogyan jött a megoldás? Köszi a segítséget!
Érzelmi megközelítés... 2010. máj.. 22. szombat 12:44 /Létkérdések szorongatnak/ Köszi Sanyi. Azt hiszem a meditációs problémára ez tökéletes cél lesz most számomra. Szívnyitás ide vagy oda, még mindig "fejnehéz" vagyok azt hiszem, legalábbis tényleg mindig gondolati választ várok. A kettő (gondolati-érzelmi válasz) között nem lehet egy átmeneti, közbeiktatott szint az, ha képeket vár az ember? Vagy legalábbis színeket, formákat? Mikor nagyon elakadtam a meditációkkal, elkezdtem szimbólum terápiára járni, ami nagyon jól működött probléma megoldásban, a képek rengeteg mindent elmondtak. De az sajnos terapeutához van kötve, egyedül egy idő után elakad a dolog... (És itt most nincsenek terapeuták...) Lehet, hogy hülye kérdés, de az is felmerült bennem, hogy a bejövő érzelmeket egyáltalán nem kell gondolati szinttel összehozni? Mármint kizárólag a szív "azonosítja azt be", és teljesen szükségtelen ráhúzni egy szót, hogy pl. "most félek", "ez "félelem"? Köszönöm Éva. Tény, hogy jelentősen megváltozott az életem az elmúlt 1,5 évben, ami a körülményeket, a feladataimat, az engem körülvevő világot illeti. És valóban, nyilván sokakban felmerülnek ezek a kérdések, inkább a megnyilvánulási formára gondoltam, mikor azt írtam, hogy olyan egyedül érzem magam ezzel kapcsolatban. Persze az is benne van, hogy ez az egész dolog azért is rémisztő, mert tudom, hogy baromira egyedül kell megoldanom, ebben senki nem tud segíteni úgy igazán. Szóval lehet, hogy torzul annak a megítélése, hogy hányan nézünk ezzel így szembe. Lehet, hogy van más tudat alatti félelem mellette, ami ezt felerősítette, de nem hiszem, hogy az otthontól való elszakadás, legalábbis, akkor ennek már korábban be kellett volna indulnia, hiszen másfél éve élünk itt. Megpróbálom az érzelmi válaszokra helyezni a hangsúlyt, plusz beazonosítani, hogy a fizikai tünetek milyen érzelmeket takarnak pontosan. Újabban lefekvés helyett felkeléskor törnek rám ezek a nyomasztó érzelmek, enyhe rosszullétek (többnyire hányinger formájában). Köszönöm a tanácsokat!
Próbáltam ma a mélyebb éntől választ kapni 2010. máj.. 21. péntek 14:22 /Létkérdések szorongatnak/ Köszönöm, hogy írtál, nagyon hálás vagyok érte. Sajnos a meditációkkal nem úgy haladok, mint szeretném. Nagyon ritkán van jelentős eredmény. Korábban is volt egy ilyen időszak, és egy idő után annyira rágörcsöltem, hogy már szerintem eleve kizártam a lehetőségét annak, hogy sikerüljön választ kapnom. Egy ideje úgy gyakorlok, hogy bár szeretném a választ, elfogadtam, hogy ha semmi különös nem történik, az is rendben van. Nem tudom, hogy ez most visszatart-e. Mit kéne változtatnom? Próbáltam ma a mélyebb éntől választ kapni, de nem jutottam semmire, illetve annyi volt, hogy kicsit megint rosszabbul érzetem magam a meditáció után. Az utóbbi egy-két napban már elég jól voltam, és ha rám is tör valami szorongás, kevésbé lelki, inkább fizikai jellegűek a "tünetek" (hányinger, mellkas szorítás). Ez azt jelenti, hogy lezártam az érzelmeket és csak a fizikai szinten tud megnyilvánulni a probléma? Lehet olyan időszak, amikor az ember többet tapasztal a "való életben", mint a meditációkban? Most egy árvaházban próbálunk segíteni, leginkább a sérült gyerekeken és úgy érzem sok mindent megmozgat bennem a dolog. Most hogy leírtam, rájöttem, hogy hülye kérdés, mert persze, hogy tapasztalok, csak pont a meditáció segíthetne feldolgozni, ami egyébként nem megy... Nem adom fel, próbálom majd, amiket javasoltál.:) Köszönöm még egyszer.