Nem tudom, melyik kérdést érzed nonszensznek. Azt, hogy "komplikáció esetén mi van, illetve ezzel számolva is egyetértünk-e az otthonszüléssel".

Valószínűleg hit kérdése az egész. A filmben, amit lent említek (Világra jönni c.), szerepel egy nyugati nő (nem tudom már melyik országból), aki otthon szült és azt mondta előtte, hogy vállalja a kockázatot, mert úgy gondolja, ha valami nem megy rendben és ne adj Isten történik valami a babával, akkor annak úgy kellett lennie. Nem azt mondta, hogy nincs semmi kockázata, mert szerintem az nem igaz, annak ellenére, hogy teljesen normális folyamat. Én erre gondoltam.

Az, hogy muszáj kórházban szülni, szerintem sem megalapozott. Ha rajtam múlna, én próbálnám úgy megvalósítani az otthonszülés lehetőségét, hogy mondjuk egy mentő vár a kapuban. Mondjuk ennek is jócskán lennének finanszírozási vonzatai...

Számokkal sajnos nem tudok szolgálni, (most sem találtam így elsőre adatokat a neten, de majd utána nézek), lehet, hogy addig nem is kellett volna nyilatkoznom...

A szülőotthon nem azt jelenti, hogy egy otthonosan berendezett szobában szülhet a nő, úgy hogy az épületen belül minden orvosi segítség kéznél van?? Én így tudom.

Bár ahogy írtam én az otthonszülést támogatom, szerintem a véleményed leszűkítetted egy nézőpontra. Gondolom ebben része volt annak, hogy neked sem volt jó élmény a kórházban való szülés.

A történelemmel szerintem mindenki tisztában van és senki nem vitatja, hogy normál esetben egy anya egyedül is (még bába sem kell talán, bár sok bennszülött törzsnél is van) képes világra hozni a gyermekét. Ez nem volt vitatott kérdés.
A kérdés arra vonatkozott, hogy komplikáció esetén mi van, illetve ezzel számolva is egyetértünk-e az otthonszüléssel.

A finanszírozásban lehet valami, de inkább a benn töltött napok esetlegesen felesleges növelése tartozik szerintem ebbe a kategóriába és nem az egész kórházban való szülés ideája.

A te esetedben nem merült fel az otthonszülés?

Ez nekem is szemet szúrt, de reméltem, hogy arra gondolsz, hogy a média úgy tünteti fel, hogy csak a 90-60-90-es nők a csinosak. Ami persze nem igaz. Viszont az valóban kitekert gondolat, hogy bárki is képes rontani egy másik ember önbizalmán azáltal, hogy ő másmilyen, még ha akár a "közízlés" szerint szebb is.

Én kicsit hétköznapibb megközelítésből szemléltem a kérdést.

Ha a te értelmezésedre reagálok (és a káoszt nem egy negatív „összevisszaságnak” veszem):
Érdekes, hogy míg a dolgok szabadsága, mint idea nagyon fontos nekem, és közelállónak érzem, addig mint kezdő kereső, aki a biztonságát még nem meri elengedni, a kiszámíthatatlanság nem tűnik olyan vonzónak… Nyilván attól is függ melyik oldalon állok, én vagyok a dolog, akinek szabadságra van szüksége és ezzel kiszámíthatatlanná válik, vagy én állok a dologgal szemben és lesek, hogy miért, hogy, merre …

Ha választani kell, „sajnos” én a biztosra mennék még, ami talán nem jó, mert a hit hiányát is jelzi… legalábbis ha valaki fél a kiszámíthatatlanságtól, akkor nekem ez azt is jelenti. Nem merte még feldobni a labdát, hogy ott döntsék el hova essen… Ha valaki a logikusságot keresi, mint ahogy sokszor én is, az valahol a „fejnehézségre” utal. De megpróbálok nem szabadulni tőle, hanem elfogadni azt. ;)

Egyébként már felfedezek magamon változást. Pl. most sem tudjuk hol fogunk élni a férjem itteni munkája után, mégis kezdem elfogadni a helyzetet, hogy bárhol is legyen, az lesz a legjobb nekünk. (Na jó, kicsit fényeztem, mert „bárhol”-t most sem tudnám elfogadni, de már nem borulok ki, ha felmerül, hogy most se mehetünk haza Magyarországra.)

Az is érdekes, hogy bizonyos körülmények között (de itt már megint bejön az, hogy csak egy leszűkített, kontrollált közegben), pl. nyaralás alatt, én nem szabályoznám le a dolgokat. Mennék, hogy majd találunk egy jó szállást, vagy eldöntjük útközben, stb. (Addig a férjem ragaszkodik az előszervezéshez, mondván a munkája így is tele van bizonytalansággal, nyaralás alatt nyugit és biztonságot akar…)

A témával egyébként muszáj lesz foglalkoznom egyszer, annak ellenére, hogy még parkoló pályán van, mert a káosszal gondjaim vannak. Van egy kisebb rendmániám… Pl. nehezen viselem, ha a dolgok szanaszét vannak a lakásban, nehéz leállítani a pakolászást… (érdekes, hogy élesen elválik a tisztaság mániától, mert olyanom nincs)