tvir teljes hozzászólásai
Hozzászólás | Edit link | Comment Widget |
---|---|---|
Én is nagyon kíváncsi vagyok a többire.:) 2010. nov. 14. vasárnap 05:25 /Szülő választás - miért éppen ők?/ Én is nagyon kíváncsi vagyok a többire.:) |
||
Valóban néha (vagy gyakran..;) szigorú vagyok magammal. De a 2010. nov. 14. vasárnap 05:24 /Elhülyülés vagy az élet célozgat??/ Valóban néha (vagy gyakran..;) szigorú vagyok magammal. De a másik oldalról, ha valamit felfedezek magamon, azt nem tagadhatom le. Valószínűleg ezt a két dolgot, mint ahogy sokan írták, külön kellene választani. Elismerni, hogy romlik a memóriám (bár ez nem hiszem, hogy kortól van, azért még csak 31 vagyok...;), viszont ezért nem kéne haragudnom magamra. Biztos okkal történik, ezt érzem, mert már olyan sok területre kiterjed, hogy ez nem szimpla dolog. Sajnos nagy bennem a megfelelési vágy. Már a férjemnek bevallom, ha beszél valakiről, és fogalmam sincs ki az, de pl. apósom, aki kimondottan a műveltségben "éli ki magát", nem merném... "több új, a mostani énemnek hasznos infót viszek be és több régi, nem használt infót és tudást engedek el, (sokkal többet, mint mint régen), hogy helyet csinálhassak az újnak." Teljesen jó a következtetésed, de ezzel is kezdtem, hogy az önelfogadás gyakorlatok kapcsán forog bennem a kérdés, hogy mit jelent ez. Vagyis mindig is tudtam, hogy életem egyik legnagyobb feladata, hogy elfogadjam magam. A korom? Érdekes felvetés. Nem rossz érzés kimondani az adott számot, de biztosan van valami a háttérben, mert mostanában fedeztem fel magamon, hogy nem jó helyre "sorolom be magam". Látok huszonéves lányokat és azt gondolom, hogy velem egy idősek, míg az egyidőseket, idősebbnek feltételezem. Belül is 25-nél többnek nem érzem magam. Azt szintén mostanában vettem észre, hogy a barátnőimet rendszeresen lányként emlegetem olyanoknak, akik nem ismerik őket. Pl. "egy dán lány most a barátnőm"-pedig ő is 30 lesz most. Akkor milyen alapon emlegetem lányként és nem nőként?? Azért, mert magamat is lánynak címkézem belül... A korral kapcsolatban a gyerekvállalás talán az egyetlen, aminél frusztrál kicsit a korom. A társadalom, meg hogy ne legyek öreg anyuka, stb. Pedig tudom, hogy helyre kell még egy dolognak billenie bennem, ahhoz, hogy teljes értékű anyuka lehessek. Köszönöm Marcsi! |
||
Úgy tűnik, hasonlóan túlgörcsöljük a dolgot...
nem baj, 2010. nov. 14. vasárnap 05:22 /Elhülyülés vagy az élet célozgat??/ Úgy tűnik, hasonlóan túlgörcsöljük a dolgot... |
||
Igen, könnyen lehet, hogy a fejnehézség távol tart a szívtől, 2010. nov. 14. vasárnap 05:19 /Elhülyülés vagy az élet célozgat??/ Igen, könnyen lehet, hogy a fejnehézség távol tart a szívtől, aminek a megnyitása pedig elengedhetetlen a spirituális úton. |
||
Tolle- Forrest Gump 2010. nov. 14. vasárnap 05:09 /Elhülyülés vagy az élet célozgat??/ Ezzel kapcsolatban Tolle egyik előadása jutott eszembe. Teljesen lenyűgözött a válasza, amit arra a kérdésre adott, hogy: "Megvilágosodhat-e egy bolond (vagy nevezzük szellemi sérültnek)?" Azt mondta, hogy a szellemi sérültek közel megvilágosodott állapotban vannak (nem ugyanaz mint amit általában értünk alatta, de ahhoz hasonló), mert még el sem jutottak a kényszeres gondolkodásig. Forrest Gump-ot hozza fel példának, akinek az élet mindig a megfelelő pillanatban nyújtja, amire szüksége van. Mindig a jót követi, csodálatos dolgokat visz véghez, de mivel nincs egoja, ezt nem magának könyveli el. |
||
Ez vicces, mert hogy a férjem pont azt szokta mondogatni, hogy t 2010. nov. 14. vasárnap 04:50 /Elhülyülés vagy az élet célozgat??/ Ez vicces, mert hogy a férjem pont azt szokta mondogatni, hogy tök jó nekem, hiszen a filmeket is újra újként élvezhetem, ha nem emlékszem a sztorira.;) |
||
Nagyon köszönöm Kati. Igazad van, mindenben ott a pozitív oldal, 2010. nov. 14. vasárnap 04:48 /Elhülyülés vagy az élet célozgat??/ Nagyon köszönöm Kati. Igazad van, mindenben ott a pozitív oldal, a lehetőség. próbálom majd gyakrabban észrevenni.;) Érzem, hogy valamit biztosan kapok vele. Lehet, hogy ez is egy út ahhoz, hogy végre a megfelelési kényszert letegyem, és ne érdekeljen mi a társadalmi elvárás az "intelligens" ember felé..;) Érdekes, most hogy mondod, talán az arcmemória az egyetlen, amiben elég jó vagyok.;) Néha magam is meglepődök rajta... A jobb agyféltés üzemmód biztosan nem a kor, hanem a meditációk hatása, szerintem. Viszont azt nem értem, hogy attól, hogy balkezes vagy, miért lenne ez neked bal. Szerintem ez "kezességtől" függetlenül jobb, mert az szól a holisztikus látásmódról, kreativitásról, stb. Az Akasha nekem valahogy olyan távoli, elérhetetlen valaminek tűnik. Sanyinak is volt egy meditációja, hogy információ letöltés az Akashából, de én valahogy elkönyveltem, hogy erre én meg nem vagyok elég érett. Tudom, nem helyes, de valahogy ez már olyan távolinak tűnik nekem, hogy egyelőre én megelégszem közelebbi célokkal. (Kicsit az a kategória számomra, mikor az útkeresők belevetik magukat a megvilágosodás témába. Számomra az még olyan sokad rangú, olyan távoli valami, hogy nem is tartom fontosnak a boncolgatását. Van még sok közelebbi megoldandó dolog.;) "A minden tudás a mienk, fogadd el hát ajándékként a memória " romlását". Olyan ez, mintha Isten elkérné a pénztárcádat és helyette adna neked egy bankkártyát végtelenített egyenleggel! :-D" |
||
Gyerekként az is szinte "szabályszerűségnek" tűnt, hogy ami 2010. nov. 14. vasárnap 03:42 /Gyorsuló idő...??/ Gyerekként az is szinte "szabályszerűségnek" tűnt, hogy ami unalmas volt, az lassan telt, ami izgalmas, az gyorsan. Most már ezt sem érzem igaznak. Jelenleg nincs túl sok tennivaló az életemben, mégis egy év úgy lerepül, hogy csak lesek... |
||
?? 2010. nov. 14. vasárnap 03:40 /Gyorsuló idő...??/ ?? |
||
Pillangó effektus 2010. nov. 12. péntek 16:28 /Szülő választás - miért éppen ők?/ "ráadásul nem lehet tudni,hogy mi lett volna ha...." - csak egy rövid kitérő, de nagyon ide vágott a Pillangó effektus c. film. A főszereplő vissza tud menni az időben és az élethez képest apró dolgokat megváltoztatva a jövő merőben megváltozik minden. Az állandó beavatkozásokkal mindig másfelé mozdul el az élet. Folyton felelősséget akar vállalni mások életéért, úgy gondolja jó felé mozdítja el a dolgokat, de soha nem tudja kiszámolni, mi lesz a következmény. |