Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

paragliding2.jpg

A megvilágosodott embernek van hobbija? Vagy "nincs szüksége" ilyen élményekre?

Milyen hobbit választunk? Mi alapján választunk hobbit? Elvárás? Belső kényszer? Szülői programozás? Ego befolyása, hogy milyen menő lenne?

Mit szimbolizál a hobbi? Mit tudhatunk meg valakiről, ha ismerjük milyen hobija van?

Pl.: Miért jó horgászni? Miért jó olvasni?
Mi a helyzet az "adrenalin-pumpa" sportokkal?

Miért vágyunk arra, hogy repüljünk?

Miért szeretne valaki búvárkodni?

Hogy lehet hobbi az olvasás?

A drive-ok vagyis késztetések hatása az életünkre, önsorsrontó mintáink

A drive vagyis késztetés az a belső energia ami az önsorsrontó mintát működteti.

Azt gondolom, hogy a gyerek és felnőttek közötti kapcsolatokban olyan jól megfigyelhetők az Egó játékai.

"Success is not final, failure is not fatal: it is the courage to continue that counts."

Ezt Winston Churchill mondta, akiről sok jót és rosszat mondanak az emberek, történészek, filozófusok. Én nem értek hozzá, de ez a mondata... Benne van az egész szellemi tanítás az életről.

Hogy vannak itt Mennyek és Poklok, ez sorsszerű, de egyik sem vagyunk mi, magunk. Mi az erő vagyunk, mely mindezeket tapasztalja, és tudja, semmi sem állandó ebben a világban, hacsaknem a szívünk bátorsága, amely meri átélni mindezt és újra és újra útra lelni benne.

Fear_sucks_you_in_by_dogeatdog5.jpg

az élet egy olyan virtuális valóságtudat, ami felerősített hallucinációkat kelt bennünk.
valójában csak a szeretet létezik, az az egyetlen valóság, minden más illúzió.
ez a világ egy játék, amiben az a cél hogy életedben át tudd változtatni a poklot menyországgá.
ádám és éva nem lettek a paradicsomból kiűzetve, ez egy nagy átverés.
ádám és éva az illúzió fájáról ettek, azt hitték hogy a körülöttük levő világ paradicsomból átválozott abba a valóságba amit most az emberek többsége elfogadottnak tart.

bodhidharma.jpg

Valójában nem létezik semmi,
Nincs por sem, mit le kéne seperni.
Ha képes lennél fölfogni mindezt:
Mért ücsörögnél mélán merengni?

Nem tudom, fontos-e ez másnak, de azt érzem valamiért, hogy írjam meg.

Megmentősdi. Van ugye a játszma, amikor egónk ezzel szeretné megmutatni önmaga nagyságát, hogy másoknak fölébe kerekedik és minduntalan mindenkit meg akar menteni, aki erre vevő. Kétszereplős játék, mindkét fél egyformán benne van.

De most nem erről szeretnék írni. Szerencsére ez a "betegség" nem kínoz engem úgy általában, ha belevonódok egy ilyen játszmába néha, akkor is észreveszem, mert furán érzem magam benne, számomra nem komfortos ilyet játszani - ami persze szintén kezelendő, de nem tartozik a tárgyhoz.

Ha a meditáció, kontempláció, imagináció vagy vizualizáció témájában merül fel kérdésed, azt itt felteheted, igyekszünk megválaszolni!

Fontos döntés előtt állok, szeretnék új életet kezdeni, de kavarognak bennem a gondolatok, hogy hogyan kellene tovább lépni. Sokat rágódok rajta, minden oldalról próbálom megközelíteni, de valahogy mindig megmarad ez a kettős érzés: egyszerre vágyok és félek tőle. Úgy gondoltam, azért lenne jó leírni, hogy mit érzek, hogy később visszaolvasva hátha néhány kérdésre választ találok, vagy egy „kívülálló” rávilágít néhány dologra, amit én nem veszek észre. Megpróbálok leírni mindent, amit gondolok és érzek.

Sok könyvben azt olvasom, hogy a magas tudatszinten levő egyénnek meg sem kell szólalnia társaságban, a többiek azonnal érzékelni kezdik a magasabb energiát. Van valakinek erről tapasztalata?
Ha ez így van, akkor Jézust sem ölhették volna meg, hiszen érezniük kellett volna a nagyságát, nem?