Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

ujsag_poz.jpg

Vajon hogyan tudunk magunknak segíteni? Melyik a könnyebb, másokra bízni, hagyatkozni... akár az életünket is... döntéseinket elengedni, és aztán másokat hibáztatni mindenért?

Nem tudom mások számára mennyire megvitatandó kérdés az, ami nekem az utóbbi hónapokban elég központi szerepet kezd betölteni. A "létkérdések szorongatnak" bejegyzésben már elkezdtem mesélni a halálfélelemről, ami mostanában sokszor rám tör esténként. Az utóbbi néhány hétben "megkímélt" ez a rám törő szorongatás, de tegnap este jött egy újabb érzés, gondolat.

A másik spirituális élményem az utolsó nap jött meg:
Ahogy közeledtünk a két hetes nyaralás vége felé, úgy kezdtem érezni az idő szorítását, hogy egyre kevesebb nap van hátra. Elindult belül a visszaszámlálás: már csak két nap, egy nap, 8 óra, 5 óra, 3 óra ....

Miközben mi maximálisan törekszünk arra, hogy mindig a gyakorlati valóságból induljunk ki és az asztrológiai sorsképletekből, amelyeknek igen is, van tárgyi valóság-alapja, tehát az anyagi valóság - és a szellemi valóság kölcsönös összefüggése alapján, van metafizikai valósága is, kimondottan olyasmiket "merészelünk" csakis szellemileg valóságosnak megnevezni, aminek van biztos megfelelője a gyakorlati - anyagi valóságban, addig viszont mások, akik minket lekóklereznek és szélhámos-oznak, de még azok is, akik csak amolyan toleránsan szkeptikus közömbösséggel viszonyulnak hozzánk és a mi tudomá

Részlet a Vissza Önmagunkhoz - A bennünk élő gyermek felfedezése című John Bradshaw könyvből:

"Az antropológus Ashley Montagu írja: "a gyerekek számára természetes, hogy nevessenek, és minden dologban meglássák a humort, legyen az valódi, képzelt vagy saját teremtményük. Mulatoznak a komikumban." A humor egyik legkorábbi és legnagyobb energiaforrásunk. A filozófusok régen kimutatták, hogy egyedül az embernek adatott meg a nevetés.

Kozma Szilárd:
„A titok”-ról komolyan. (Rész a Harmónia törvénye c. tanulmányból)

"Nevem Szabó Ilona és azért írok Neked, mert rajta voltál velem együtt egy olyan nyílt körlevélen, melyet félelem alapú szándék vezérelt..." Szerkesztettem ezekre a levelekre egy válaszlevelet, melyet felajánlok Neked is használatra, ha szükséged lenne rá.

Nyelvezete nem bántó, köszönhető ez az ERŐSZAKMENTES Kommunikációnak.

Íme a válasz a megfélemlítő körlevelekre:

„Kedves Mindenki!

A gondolatok teremtő ereje

Amilyen a gondolkodásunk, életünk olyanná válik. Pozitív gondolatok, hitek és elvárások pozitív eseményeket, körülményeket és embereket vonzanak életünkbe, a negatívok pedig negatívokat. Ez a vonzás törvénye.
Mindig az valósul meg számunkra, „amire a legtöbbet gondolunk, amiben a legerősebben hiszünk, amit lényünk legmélyén várunk el és/vagy a legélénkebben képzelünk el.” (Shakti Gawain)

genetika.jpg

A pedagógia a személyiségfejlődésre (és így az életminőségre) ható tényezők közé jellemzően két elemet sorol be. Ezek: a genetika (avagy a személyiség öröklött, szülőktől, nagyszülőktől stb. hozott elemei) és a környezeti (korai gyermekkorban a szülök, később a kortársak, pedagógusok, aztán a társadalom nagyobb csoportjainak stb.) hatása. Spirituális megközelítésben gyakran felmerül az a kijelentés, hogy az egyén saját életének alakítója.

Tapasztalom, vallom és tanítom, hogy minden úgy történik az életünkben, ahogyan az bennünk belül jelen van. A külső életünk a belső énünk kivetülése. Ma találtam egy idézetet, amelyik pontosan erről szól, gondoltam téma indítónak jó is lesz ide: