Feng-Kan két fennmaradt verse közül az egyik | Önmegvalósítás.hu

Feng-Kan két fennmaradt verse közül az egyik

bodhidharma.jpg

Valójában nem létezik semmi,
Nincs por sem, mit le kéne seperni.
Ha képes lennél fölfogni mindezt:
Mért ücsörögnél mélán merengni?

Beküldte: | 2011. jan. 16. vasárnap - 10:18

Hozzászólások

29 hozzászólás
mostanában pont ezen merengtem :): - Még egy ilyen tiszta tudat
2011. január 16. vasárnap, 10:33 | Buddhanita (útkereső)

mostanában pont ezen merengtem :): - Még egy ilyen tiszta tudat sem mentes a portól?
- a por kívülről jön.

Aztán ezt tovább gondoltam: mi a por? Létezik? Jöhet-e bármi kívülről ?:)

Aztán ezt találtam:

"a rizsed már rég megfőtt"

A keresésem a legnagyobb gátam? Mi van ez mögött? Félelem. Pont annyira vagyok megvilágosodva, amennyire akarok :). Ergo még igen nagyon kapaszkodok :). Valóban látom, a megvilágosodás nem lehet cél.

mellékesen erről a kereséséről szól a másik verse is ;) Miért
2011. január 16. vasárnap, 10:39 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

mellékesen erről a kereséséről szól a másik verse is ;)

Miért kell ez nekem? Csillogó fecsegő elmémben gyönyörködjem :D. Miközben tudom, ez a legnagyobb illúzió :D.

Nem értem egészen ez alatt mire gondolsz Anita? Itt pont arról
2011. január 16. vasárnap, 12:54 | Éva.   Előzmény

Nem értem egészen ez alatt mire gondolsz Anita?
Itt pont arról beszél,hogy amiben vagyunk,élünk az az illúzió.,,A csillogó ,fecsegő elme.''A megvilágosodással pont ez tűnik el:)
Miért nem lehet cél a megvilágosodás?
Az igaz,hogy minden ott van bennünk már.De az is igaz,hogy kénytelenek vagyunk ráébredni újra,mert már
nem tud másként megnyilvánulni.Pontosan az énünkkel,a fecsegő elménkkel ,,takarjuk'' el az igazi lényünket.
Erre kellene ráébrednünk ,és az isteni énünknek helyett adni.
Van neked erre ,,jobb ötleted'',mint a megvilágosodás?:D

nem a megvilágosodást cáfolom, jaj, te :)
2011. január 16. vasárnap, 15:06 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

mit értek ez alatt?

"Pontosan az énünkkel,a fecsegő elménkkel ,,takarjuk'' el az igazi lényünket.
Erre kellene ráébrednünk ,és az isteni énünknek helyett adni"

Na látod, pont erről beszélek. Ez a fecsegő elme. Már rá is ébredtél, le is írtad, tudod. De még mindig keresünk, holott olvastunk már annyi mindent, hallottunk már annyi mindent, mégis kell a "kalibrálás", vmi géppel, számolással, vagy elméleti tudással egy könyvből mindegy, kell a bizonyíték, ahelyett, h hagynánk a folyamatot.

Önmagunkba, azaz a hamis énbe bonyolódva kutatunk tovább.

Az élethez csak ennyi kellene: elengedés, elfogadás művészete, miközben csak figyeljük mi zajlik. Erről is mind olvastunk, ki tudja hány blogot teleírtunk már. ÉLD MEG MOST.

Szavakba akarjuk önteni, elmével akarjuk felfogni azt, amit csak meg kellene tapasztalni.

pl.: emlékszel, volt már szó a szeretetről. Egy cukorbeteg ember hozzám fordult, mit jelent ez? Mondom a szeretettel van problémád. Erre vadul magyarázni kezdte, de ő szeret. Persze, szóval, szavakkal, fejjel. De hogyan tudod neki elmondani, mi a valódi szeretet? Nem tudod. Csak annyit tudsz neki adni, h megmutatod, ő hogyan tapasztalja meg: figyelj a szívedre.

Elkezdi érezni az energiát, aztán ha megfogadja a tanácsod, azt is figyeli, hogyan érzi ezt mikor mással beszél. Rájön, mi a különbség. Pedig szóval nem tudtuk átadni neki. És itt a különbség a fecsegő elme: lehet szép vers is akár, magasztos óda a szeretetről, ésszel fel is foghatod, de teljességében nem tudod megtapasztalni, amíg ebben a keretben maradsz.

Egy ideig az ember keres. Igen, a legjobb, ha hall róla, és azt mondja, célom a megvilágosodás. Ehhez sokat kell magáról elhagynia. Sok hamis énképét felszámolnia. Sok önhazugságát feltárnia.

De mi van akkor, ha csak megtanulja, h elfogadja úgy a mindenséget, ahogy van? Elengedi, elfogadja és tényleg el is engedi őket, nem akar benne maradni?

Meg tudjuk-e tenni? Nem, még lázasan kutatunk, hisz TUDNI akarunk. De mit? Hisz tudjuk amit elmével már erről fel lehet fogni. Tapasztalni kellene. Ezért mondom azt, nem lehet cél a megvilágosodás. Mert amíg célként kezeljük, még futni akarunk utána, úgy mintha a célom az lenne, h megértsem, megtanuljam mi a szeretetet valójában.

Tehát egy bizonyos pontig valóban jó pl: az önismeret, de ez is egy keret. Amit kinő az ember. Kell az oldás, az elengedés, az elfogadás. Attól függ, ki hol tart a téves énével mennyire azonosul.

Csak itt az oldalnál maradva: mennyi önhazugságot (téves azonosulásunk) látunk meg mások működésében, fejéhez is vágjuk, csodálkozunk, h nem látja. De vajon mennyi minden van bennünk? Látjuk-e? Illetve, mikor már látjuk is, felismerjük, teszünk-e ellene? Képesek vagyunk-e mindet meglátni, feloldani, elengedni? Egyáltalán, számomra sokszor felmerül a kérdés: foglalkoznom kell-e velük? Hiszen ha bajaimra tekintek, akkor látom, a múlthoz ragaszkodom, csak a saját kezem kapaszkodik, markol beléjük, ahelyett, h elengedném őket nyitott tenyérrel élnék. Illetve, vágyom még meg sem valósult dolgokra, sorolhatnám még. Vagy mikor "boldog" vagyok, azt akarom, tartson örökké, ha nem vagyok boldog, meg menekülnék, mikor lesz már vége? Szintén elmarad a nyitott tenyér művészete. Vagy a legegyszerűbb példa, mikor mosogatok: ott sem vagyok a szellememmel, teljesen máshol járok, le se esik, még ha mást is csinálok. Mert "elgondolkoztam".

Erre célozz a mondás is: a rizsed már rég megfőtt. Ha már elmével megtudtam mindent, de tovább keresek, ahelyett, h hagynám beérni a dolgot, az már másról sem szól, mint mikor a kutya saját farkát kergetve játszik tovább. A csalóka csillogás meg az, mikor azt hisszük, mily sok mindent tudunk ilyen magasztos dolgokról. És csak beszélünk, beszélünk róluk. És még mindig csak keresünk, keresünk :).

Tehát a cél egy távoli dolog, amit el kell érnem. Ne legyen távoli dolog a megvilágosodás. Hiszen valójában: eredendő állapotunk a megvilágosult állapotunk, csak illúzió a hamis én, miközben azt hisszük azok vagyunk. Önmagunkba gabalyodtunk. :)

Ez mind igaz amit itt elmondasz,de pont amikor az ember mind ezt
2011. január 16. vasárnap, 16:19 | Éva.   Előzmény

Ez mind igaz amit itt elmondasz,de pont amikor az ember mind ezt már felismerte,akkor döbben rá,hogy egyetlen lehetősége van,a megvilágosodás.
És azt mondod,ne legyen ez cél?:D Hát jó,csináld meg,most,rögtön,ebben a pillanatban:D

Én is rájöttem műár régen ezekre amikről most itt beszélsz,de azt nem fogom letagadni soha,hogy én mindent amit idáig elértem,azt a gondolkodásomnak,az értelmemnek ,az éberségemnek köszönhettem.
Hogy nem tévelyedtem el,és nem ragadtam bele félre vivő,megrekesztő hülyeségekbe.
Igenis ,hogy erre is szükség van jó ideig,és ez fog elvinni a belátáshoz is,amikor az ember már belátja,
hogy most,hogy már ennyi mindent tudok,akkor most ez mind nem számít,elengedem,kiüresítem magamat,
minden eddigitől,és hagyom,hogy az igazi lényem járjon át.
a gondolkodás és az értelem alap dolog ,hogy idáig el jusson az ember,csak tudni kell aztán minden megszerzett ,,kincsét '' elengedni.

nem értem most neked mi a bajod? Nem cáfoltam semmit, csak a
2011. január 16. vasárnap, 16:27 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

nem értem most neked mi a bajod? Nem cáfoltam semmit, csak a véleményem írtam le. Semmire nem mondtam ezt meg ezt ne csináld :).
Még mindig nem érted, mire írom, h ne cél legyen, de nem baj. Nem is lényeges, megértesz-e vagy sem.

Nekem semmi bajom nincs azzal amit írtál,ellenkezőleg:)Le is
2011. január 16. vasárnap, 16:40 | Éva.   Előzmény

Nekem semmi bajom nincs azzal amit írtál,ellenkezőleg:)Le is írtam ,hogy mindennel egyetértek,amit kifejtettél.
Hol látod az ellentmondást?
Azért mert nem ugyanazokkal a szavakkal írunk le valamit,attól még beszélhetünk ugyanarról:)

nem értettem mire írod a "tévelygő" részt.
2011. január 16. vasárnap, 16:47 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

nem értettem mire írod a "tévelygő" részt.

sőt, őszintén az elejét sem, de ez sem lényeges :D
2011. január 16. vasárnap, 16:54 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

sőt, őszintén az elejét sem, de ez sem lényeges :D

Jézusom,ez akasztott ki? Én ezt teljesen egyértelműen magamról
2011. január 16. vasárnap, 19:40 | Éva.   Előzmény

Jézusom,ez akasztott ki?
Én ezt teljesen egyértelműen magamról írtam meg a többit is,hogy nekem személy szerint a gondolkodás segített a legtöbbet,pl. abban is,hogy ne tévedjek el...
Nem tudom ,ez elég egyértelmű,hogy magamról beszéltem?
Mert az ilyen tudást hajszoló embereknek /mint én is voltam/ ez a veszélyes,hogy esetleg rossz lóra tesznek
nem láttál még ilyesmit?
Én szerintem nem írtam félreérthetően ,mert kimondottan magamról beszéltem
Talán azért nem érted,mert ez az én tapasztalataim összefoglalása,amit meg te írtál,a tiedéi.
Az én olvasatomban semmi ellentmondás nem volt közöttünk.Ugyanarról beszéltünk,csak másképp
fogalmaztunk.

Évi, nem ez akasztott ki :). Az a felismerés, h még mindig azon
2011. január 18. kedd, 14:07 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Évi, nem ez akasztott ki :).

Az a felismerés, h még mindig azon vagyok, jó lenne mindenkit megérteni, és jó lenne, ha mindenki megértene.

Ismét önmagam tálentumába gabalyodtam, csak ennyi történt. :)

És eközben jöttem rá, már megint lényegtelen dolgokkal foglalatoskodtam :).

Németországban tapasztaltam meg 3 hét alatt, ha nyitott vagyok és ha a másik fél is nyitott, nyelv nélkül is mennyi mindent ért meg az ember, sőt még pontosabban.

Úgy látom, az írást is be kell fejeznem, még ha mostanában ritkán is járok ide. Nem ezek a dolgok számítanak, amiket idáig itt tettem. De ezek nélkül felismertem volna-e? ;)

Talán most sikerül elengednem fecsegő elmémet, de jó lenne :D.

Szerintem van haszna is annak Anita,hogy itt beszélgetünk. Én
2011. január 18. kedd, 14:37 | Éva.   Előzmény

Szerintem van haszna is annak Anita,hogy itt beszélgetünk.

Én mindig akkor vettem észre félreértést,amikor pl.elhangzik egy ,,kulcsszó'',és azt valaki valamiért magára veszi,ezen meg is akad,és azonnal jön az értetlenkedés.
Például itt most ebben a blogban,amikor megláttad,azt a fogalmat,hogy eltévelyedés,azonnal kiakadtál,mert magadra vetted,holott egyértelműen magamról beszéltem.
Szóval sokszor ilyesmiből adódik a félreértés,és ahelyett ,hogy az ember felismerné,hogy mi is váltotta ki belőle,hogy elveszítette a fonalat,amin a másik gondolkodott,tehát e helyett jön egy visszatámadós,ideges reakció.
Figyeld meg ,hogy legtöbbször ez az oka a félreértéseknek,hogy valamit magunkra veszünk,ott elveszítjük a fonalat,és hát egész másként reagáljuk le emiatt az dolgot:)

A másik meg ,hogy sokszor ugyanarról beszélünk,csak annyira benne vagyunk a saját látásmódunkba,esetleg megélésünkbe,hogy észre sem vesszük,ha a másik is ugyanazt mondja,csak az ő szemszögéből,kicsit másképp fogalmazva,de a lényeg ugyanaz lenne.
Szóval a bizalom is hiányzik,hogy nem bízunk a másikban,nem eléggé figyelünk oda ,mit szeretne mondani,mert csak a saját mondandónkra koncentrálunk.
Ezeket általánosságban írom,de azért nem véletlenül,mert az itteni párbeszédünkben is szerintem tetten
érhetők:)

Évi, bennem van a hiba. Most búcsúzom, köszönöm, h
2011. január 18. kedd, 14:47 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Évi, bennem van a hiba.

Most búcsúzom, köszönöm, h segítettetek. Elég a szóból most nekem. Ha tehetném el is bujdosnék a fejem elől :(.

Anita ! Ember vagy még,ne tedd olyan magasra azt a mércét,ami ez
2011. január 18. kedd, 14:52 | Éva.   Előzmény

Anita ! Ember vagy még,ne tedd olyan magasra azt a mércét,ami ezt is meghaladná.
Majd mindennek eljön az ideje:)
Minek ostorozod magad,inkább dicsérd,hogy már meddig jutottál:)

Évi, most megnevettettél! Meddig? ----> semeddig! Már évek
2011. január 18. kedd, 15:02 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Évi, most megnevettettél!
Meddig? ----> semeddig!
Már évek (életek) óta ebbe vagyok beleragadva, Vándor már ismer engem ehhez :). Semmit se tanultam :(. Csak a kot-kodács! :D Abban viszont jó vagyok, csak hasztalan! Mikor van (lenne) a legalkalmasabb idő? ;)

Puszi, szeretlek!

,,Mikor van (lenne) a legalkalmasabb idő? ;)'' Amikor megértünk
2011. január 18. kedd, 15:13 | Éva.   Előzmény

,,Mikor van (lenne) a legalkalmasabb idő? ;)''

Amikor megértünk rá! Úgyis bekövetkezik:D
Csak bízz magadban,és törekedj rá. És ne bántsd magad azért,mert még nem lehetsz tökéletes:)
Másokat próbálunk megérteni,amikor magunkat meg ennyire nem akarjuk?:D
Túl szigorú vagy magaddal szerintem,és ez is lehet gátja a haladásnak:)

Úgy gondolom,kell a ,,kotkodács'' is,mert úgy látszik meg kell nyilvánulnia kifelé is,ami már meg van bennünk bent.Szerintem ez nem baj,mert mi is kapunk egy megerősítést/magunk felől/,és sokszor hasznos is,mert
esetleg valakinek éppen pont erre a kotkodácsolásra volt szüksége,mert így ismert fel valamit.

Szerintem minden éppen úgy van jól,ahogy van.
Ne bántsd magad!

A kot-kodács
2011. január 18. kedd, 16:48 | vándor   Előzmény

se nem jó, se nem rossz. Tényleg ne bántsd magadat (sem). A legalkalmasabb idő pedig (jó hír), éppen most van, éppen itt. Ami volt már ne bántson, a jövő pedig éppen a MOSTani tetteid következményeit tartalmazza majd. Most, itt bármit megtehetsz. Szabadon.
Hiszen tudod :)

Tudom ;). Csak félelmetes, h bár tudom a szellemi erő
2011. január 19. szerda, 15:45 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Tudom ;).

Csak félelmetes, h bár tudom a szellemi erő (meggyőzés) is erőszak, nap, mint nap még mindig beleesem. :D

Magyarázkodás, megmagyarázás, érvelés, sokszor fölösleges. El lehet mondani mit gondolok, aztán kész. Ennyi az egész.

Na, majd csak a szokásommá válik végre :). Jó hír: ez is csak egy szokás, ami elhagyható.

Hát most épp egyszerre jutottunk erre az elhatározásra
2011. január 19. szerda, 16:33 | Éva.   Előzmény

Hát most épp egyszerre jutottunk erre az elhatározásra Anita:D.

Én is pont azon dilemmáztam,hogy két jobbra érdemes blogot vissza kéne terelgetni egy kicsit a ,,fantáziavilágból'':),de aztán rájöttem,hogy most kinek is fontos ez,hogy cáfolva legyenek ott
a ,,valótlanságok''?, hát nekem,egyedül nekem fontos.
És úgy döntöttem,hogy mégsem fontos nekem,sőt nem is érdekel.Ha ilyen irányba megy el most az a pár blog,akkor legyen úgy......Nem az én világom? Hát kimaradok belőle:D
Mi a fenének győzködjek embereket,akik meg egészen másról vannak meggyőződve?:DDD
Úgyhogy ma én is meg tudtam csinálni,pedig volt kísértés,mert választ is vártak:)

Már ritkábban estem ebbe a csapdába,de nem véletlen,hogy Te is pont most írsz erről:)
Én is ma nagy lépést tettem ez irányba...és valóban:

,,ez is csak egy szokás, ami elhagyható.''

Évi, puszi!
2011. január 19. szerda, 16:54 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Évi, puszi!

Neked is!:)
2011. január 19. szerda, 16:57 | Éva.   Előzmény

Neked is!:)

Áldás Anita, régen láttalak. Látom folyik a klasszikus
2011. január 18. kedd, 11:26 | vándor   Előzmény

Áldás Anita,

régen láttalak. Látom folyik a klasszikus "rögeszmecsere" :) Éppen a napokban írogattam az egyik volt filozófiatanárommal. Teljesen egyértelmű, hogy a szavak, gondolatok sok mindent eltakarnak. Többek között a Lényeget.
Ebédidő! Megyek ebédelni.

Még ide kívánkozik Omar Khajjám néhány sora:

"A mindenség titkát hiába űztem,
még fix pontot sem találtam az űrben,
csak egy gyöngyöt a tudás tengerében,
az is eltört, mikor cérnára fűztem.”

Kívánok legalább olyan kellemes napokat, mint magunknak...

Na ez nagyon jó,és találó:D ,,Rögeszmecsere'' :DDD Tényleg ezt
2011. január 18. kedd, 11:47 | Éva.   Előzmény

Na ez nagyon jó,és találó:D ,,Rögeszmecsere'' :DDD
Tényleg ezt csináljuk,...és tényleg...minek?:D
Halál komolyan vesszük magunkat,amikor írunk,mert ,,benne vagyunk'':),de kívülről tényleg olyan vicces:)))

Áldás,
2011. január 18. kedd, 14:15 | vándor   Előzmény

örülök, hogy ennyire jókedvű lettél a bejegyzésemtől. Nevetni jó. Nagyon jó.

Ha pedig önmagunkon tudunk nevetni, az talán a legjobb. Engem sokszor ingerel nevetésre a "belső/felső/örök/isteni Énem nagyon komoly, nagyon lelkiismeretes, nagyon bölcs suttogása is. Hagyom.

Szeretem a következő idézetet:
"Jobb csendben maradni, és hagyni, hogy azt gondolják, buták vagyunk, mint megszólalni, és minden kétséget eloszlatni efelől."
- Abraham Lincoln -

Wittgenstein után vallom: amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell...

ó, Tanítóm már megint kérdés nélkül felelt nekem. :)
2011. január 18. kedd, 14:38 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

ó, Tanítóm már megint kérdés nélkül felelt nekem. :)

Köszönöm, ismét meghajolok tanításod előtt.

Nagyon jók az idézeteid Vándor,de hát ,,gyarlók'' vagyunk,és
2011. január 18. kedd, 14:45 | Éva.   Előzmény

Nagyon jók az idézeteid Vándor,de hát ,,gyarlók'' vagyunk,és hiába jut már el az ember idáig hogy belátja ezt,megcsinálni mégis nagyon nehéz.
Megint nagyon jót nevettem ezen,de elnéző vagyok magammal,mert azt gondolom,hogy talán még mindig van valami oka,hogy itt írogatok.Majd ha már semmi okom nem lesz erre,akkor biztos hogy már nem teszem:)

Rögeszmésen kötöm magam :). A legrosszabb, h már elmével tudom,
2011. január 18. kedd, 14:25 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Rögeszmésen kötöm magam :). A legrosszabb, h már elmével tudom, mégis "visszaeső-bűnöző " vagyok. Számtalan pillanatban azon kapom magam, h gyönyörködve elmélkedek szép eszméken. Ezért is tetszett a vers, hisz az első fele, pont ez az állapot, míg a másik a számomra áhitott. Miközben azt is tudja a fejem, ez sem lehet cél.
Szép csapda ez is ;).
Csak hagynom kéne beérni, nem magam ostorozni, h már megint mit művelek, csak visszaterelni a Figyelmem. Csak ÉLNI bármi is jön. Aztán hagyni elmenni. Marha könnyű leírni, csak mire szokássá, jellemé, majd a természetemmé érne, az baromi hosszú idő. Pont ezzel rontom el, végig "agyalom", mikor csak csinálni kéne, nem sopánkozni. Türelmetlenségemben hol is marad az elfogadás :)? Mire a nagy ész?

Jelen pillanatban, ha pöttyös labda lenne az "elme-világom", úgy elhajítanám, de akkor mivel játszanék ;)?

Vagy é?
2011. január 16. vasárnap, 18:46 | Mu

Semmi vagyok fizikai térben
Mindenki vagyok a semmi-térben
Törlést adod ha merengsz reám
S várod szádba a meleg kaját

.. szavak... azért érdekes ez is: a mély dolgok csendben
2011. január 19. szerda, 15:54 | Buddhanita (útkereső)

.. szavak...

azért érdekes ez is: a mély dolgok csendben születtek nálam meg. Néha kellett egy-egy szó, ami segített. Bár az is igaz, a csendben is felmerülhet illúzió, mely félrevihet.

Még érdekesebb, h úgy kapok minden nap választ, h fel sem teszem a kérdést.

Jön egy idézet, vagy egy szó, vagy csak a csend és helyrebillent. Még agyalnom sem kell rajta, és ölembe hull :).

Szép szimfónia az élet :). Hálás vagyok.

Feliratkozás Hírlevélre