Üdvözlök mindenkit, aki nyomon követi a bizonytalankodásomat.
Büszke lehetek magamra igazán, ma szembesültem azzal, hogy olyan emberré, nővé, vagy valamivé váltam, amilyen soha nem szerettem volna lenni...
Két hete nem készítettem feljegyzést, és erről a két hétről, azt hiszem rosszat nem is tudok mondani. Megtörtént a már említett "elutazunk együtt". És egyetlen rossz szavam sem lehetett arra, akit ilyen gyalázatos módon szeretek.

Megvan a lakás, alakul a kapcsolat, és alakulok én is, szépen lassan át. Hogy mivé, azt még nem tudom meghatározni. Vannak az új életemben amik tetszenek, vannak amik nem. De ez eddig sem volt másként.
Most, hogy a magam ura lettem, kezdem élvezni, hogy akkor és oda megyek, amikor és ahova akarok. Ha akarok. Ha nem akkor sincs baj.
Elfelejtettem már azt, hogy milyen az amikor az ember szívből tud mosolyogni, akár csak magán, akár azon, hogy megint milyen szép reggelünk van. Ami magában hordozza az új dolgokat. Legyen az bármilyen kicsi, közepes, vagy nagy dolog.

Amikor házi vizsgára készültem, a vizsga része volt, hogy készítenünk kellett egy 30 db - os herbáriumot is. A herbárium nem más, mint lepréselt gyógynövények gyűjteménye. A csoportból voltak, akik szabadságot vettek ki és elmentek különleges helyekre, ahol úgy gondolták sok gyógynövényre bukkannak. Én is azon gondolkoztam, hova kéne elmennem, ahol sokféle  értékes növényt találok? Nagyon szerettem volna, ha időben elkészül a herbárium.

A kívánságom megvolt, de ötlet a helyről, hogy hova menjek, mégsem érkezett.

Lehet az, hogy egy csomó mindent még nem tudatosan csinálok, még ha működőképesen is, véletlenül ráérzek? Elgondolkodtam ma ezen, hogy egy véletlen téma felé terelés és aztán kiderülvén, hogy az a másiknak is aktuális, az tényleg azt bizonyítaná, hogy megéreztem, csak nem vagyok rá tudatos, hogy ez a művelet lezajlott bennem, tudtomon kívül? Vagy máshol kell keresni az ilyen véletlen okát?

Ma találtam egy videót, ami olyan börtönkísérletről szól, amiben ártatlan, jólelkű, önként jelentkező fiatalok közül választanak ki rabokat és börtönőröket. Egy egyetem pincéjében megteremtik számukra a börtön-feelinget, és vizsgálják a viselkedésük változását. Röviden: a jólelkű börtönőrök hatalmaskodó, gonosz, szadista emberekké váltak pár napon belül. A rabok pedig kezdeti lázadásuk után engedelmeskedtek nekik, elhitték magukról, hogy ők rosszak, gonoszok, akik ilyen bánásmódot érdemelnek.