Egy életérzésről - milyen is feleségnek lenni ?
Amint felébredtem, egy régi álom jutott az eszembe. Egy párkapcsolati tanításról szólt, az álom megéreztette velem, milyen érzés is igazán feleségnek lenni.
Kamaszkoromban szeretett volna járni velem egy fiú , aki jóravaló volt, melegszívű, és nagyon okos . De a gimiben egyáltalán nem volt " menő". Udvarolni próbált nekem , de én nem túl szép módon visszautasítottam. Később felvették az egyetemre , matek - fizika szakra , és el is tűnt, azóta sem találkoztam vele.
Évekkel később eszembe jutott , amikor már láttam, hogy mi is van a "menő" srácok és a " menőség " mögött. Akkor már különbséget tudtam tenni és nagyon fájt, amikor rájöttem, hogy Ővele mit szalasztottam el. Szégyelltem magam,hogy annak idején hogy bántam vele ,és nagyon szerettem volna, ha utólagosan is , de valahogy elnyerném a bocsánatát.
Egy álom jött a segítségemre.
Azt álmodtam, hogy évekkel később találkoztam vele , és kértem, hogy bocsásson meg.Ő melegszívvel megölelt én pedig sírtam , mert rájöttem, hogy mennyire szeretem.
És a következő pillanatban a felesége voltam.
Hihetetlen boldogság öntött el , megéreztem milyen az, ha szerető társam van . Ő híres egyetemi tanár lett én pedig egy senki voltam. Se okos , se szép , egyszerűen öltözködtem, nem értettem semmihez, talán valami háztartásbeli lehettem. Ő pedig nagyon elfoglalt volt, ha hazajött az egyetemről , volt egy dolgozószobája , ahol a nap többi részében is jóformán dolgozott.
Mégis olyan összetartozás volt köztünk, hogy soha nem zavart , ha nem velem foglalkozott. Néha belestem az ajtórésen és határtalan öröm fogott el attól, hogy látom, amint dolgozik. Nagyon szerettem. A lényének örültem, annak, hogy van . Örültem, hogy gondolatai vannak , hogy akar és tesz valamit , hogy a tudásért dolgozik . Én utáltam a matekot és a fizikát is, nem is értettem , különösen nem egyetemi szinten , mégis szeretni tudtam Őt a gondolataiért .
Nem voltam szép, nem öltözködtem divatosan, mégis tökéletesen Nőnek éreztem magam . És jó volt Nőnek lenni ! Nem kellett megvalósítani magam , mert minden pillanatban önmagam voltam. Semmire sem vágytam. Szerettem és szeretve voltam . És szolgáltam , mert a másikat szolgálva lettem önmagam. Nem szolga voltam , és nem is elnyomott. Amit tettem önmagam öröméből tettem.
Később bevittem Neki egy csésze teát , halkan letettem az asztalára, nehogy megzavarjam. Ő fáradtan rám mosolygott , én pedig boldog voltam . Nem attól , hogy megköszönte , attól, hogy szolgálhattam . Nem vártam Tőle semmit . A boldogság magamból fakadt és nem abból , Ő hogy viselkedik velem. A lénye váltotta ezt ki belőlem , és az a tény , hogy a felesége voltam .
Mennyire más volt ez , mint amit eddig a férj - feleség adok - kapok viszonyáról gondoltam !
Gyakran jöttek hozzá diákjai és ellepték a dolgozószobát. Szerettem, hogy szeretik. Voltak ott csinos és okos egyetemista lányok is , akik körülzsongták. Ő csak mosolygott rajtuk és én is csak mosolyogtam.
A napból néha szakított 10 percet, hogy odajöjjön és megöleljen . Nagyon jó volt, mégsem attól függtem , mikor tud egy kis időt szánni rám . Tudtam , hogy szeret . Az öröm nem 10 perceken múlott. Csodálatos volt feleségnek lenni !
A boldogság magamból fakadt és folyamatosan áramlott köztünk . Nehéz leírni azt az elégedett és határtalan örömöt,amit éreztem , hogy egy társat szolgálhattam és a lényét szerethettem . Nem hiányzott semmi, nem akartam senki sem lenni , csak éltem Nőként , szeretetben , boldogan .Tettem ami éppen jött , - és szolgáltam !
A társadalom szemében egy senki voltam , mégis határtalanul gazdag és elégedett volt minden pillanatom . Nem voltam más , csak egy feleség !
Aztán az álom véget ért , felébredtem és az jutott eszembe : igen , most már tudom !
Később elgondolkodtam, vajon az álomban miért voltam feleségként ennyire " senki " ? Talán , hogy lássam , a magamból fakadó boldogsághoz semmiféle külső eszközre nincs szükség . Nem kell , hogy okos légy , jó külsejű , vonzó , sikeres. Nem az kell, hogy attól szeressenek, hogy valaki vagy . A lényedet szeretik és te is ezt szereted a másikban. A külsőd változik , a sikereid elmúlhatnak , idős korodra még az értelmed is elhagyhat . A lényed ugyanaz marad.
Aki ezt látja és szereti benned , azt örömmel szolgálod , hiszen te is a lényét szereted a másikban.
A feleség nem az akarat nélküli rabszolga szinonímája. Szolgának lenni és szolgálni óriási különbség .
Attól, hogy feleségként odaadóan a másikat szolgáltam , furcsa , de még jobban megismertem önmagam !
Szóval szolgálni, feleségnek lenni óriási boldogság és - egyszerűen nagyon jó !!!
- blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
4 hozzászólásHmmm, ez a cikk megmozgatott bennem valamit..., azt hiszem most éppen egy ilyen írásra volt szükségem. Ez a történet számomra nemcsak a feleségekről, feleségérzetről szól, hanem a párkapcsolatról, egymáshoz tartozásról!
Igen, néhány napja az dolgozik bennem, hogy mit és miért is szeretem a páromat! A kapcsolat elején csak úszol az érzések gyönyörében és az elvárásaid nem dolgoznak. Miután elül a szenvedély máris feltűnnek az egó gyártotta elvárások. Van ennek a fiúnak lakása, autója, feleségül fog venni, lesznek gyerekeink? Ezekre a kérdésekre a válaszokat teljes határozottsággal nem is adhatod meg, főleg nem a MOSTban! Le kell tisztítani magunkban, hogy miért is vagyunk az épp aktuális partnerünkkel, azért mert a vágyaink "kiszolgálójának" érezzük, aki megadja és megteszi helyettünk a dolgokat, amik épp hiányoznak nekünk? Vagy azért mert a LÉNYét szeretjük?
Meg kell vizsgálnunk, hogy miről is szól a dolog, igaz szeretetet érzünk vagy csak annak szeretnénk érezni!?
Ezt a történetet már régebben írtam és jó volt viszontlátni újra és megint elolvasni.
Csak eszembe jutott néhány dolog ennek kapcsán.
Én ezzel a fiúval, akiről írtam, azóta sem találkoztam , mert őt visszautasítottam és kicsit másfajta
lelkületű fiút választottam házastársamul .
De valahányszor önálló útba kezdtem később is, ugyanilyen tulajdonságú és lelkületű fiúk , férfiak
bukkantak fel a legváratlanabb helyzetekben és kerültek kapcsolatba velem .
Jöttek és amikor már mozdultam volna feléjük , valami "akadály" mindig közbejött , így elmentek megint.
Egy fejlődési folyamatban vagyok a mai napig is , mert általuk egyre többet tudok meg saját lelkemről
és nőiségemről . Ez az álombeli társérzésem számomra azóta is "etalon" , már tudom, milyen érzést
keressek a fizikai síkon is.
De úgy tűnik az idő nem számít.
Mert néha már az az érzésem , tulajdonképpen ugyanaz a lélek " kerülget " más és más testekben,
hogy szóljon itt van , és Vele amit szeretnék , megélhetem ...
Lehetséges ez ?
Ezt a történetet már régebben írtam és jó volt viszontlátni újra és megint elolvasni.
Csak eszembe jutott néhány dolog ennek kapcsán.
Én ezzel a fiúval, akiről írtam, azóta sem találkoztam , mert őt visszautasítottam és kicsit másfajta
lelkületű fiút választottam házastársamul .
De valahányszor önálló útba kezdtem később is, ugyanilyen tulajdonságú és lelkületű fiúk , férfiak
bukkantak fel a legváratlanabb helyzetekben és kerültek kapcsolatba velem .
Jöttek és amikor már mozdultam volna feléjük , valami "akadály" mindig közbejött , így elmentek megint.
Egy fejlődési folyamatban vagyok a mai napig is , mert általuk egyre többet tudok meg saját lelkemről
és nőiségemről . Ez az álombeli társérzésem számomra azóta is "etalon" , már tudom, milyen érzést
keressek a fizikai síkon is.
De úgy tűnik az idő nem számít.
Mert néha már az az érzésem , tulajdonképpen ugyanaz a lélek " kerülget " más és más testekben,
hogy szóljon itt van , és Vele amit szeretnék , megélhetem ...
Lehetséges ez ?