tudatossági szinten vannak az emberek. Van akinél az is óriási eredmény, ha az önbizalmát sikerül egészséges mértékűre felpumpálni. A két fogalom különbözősége magában a szóban is benne van. Ha valamiben bíznom kell, akkor csak remélem a szebb jövőt :-) De legalább esélyt szavazok magamnak. Nagyon sok esetben ez jó taktikai is, mert a bevonzás megtörténik a pozitív hozzáállás miatt. De nem minden esetben, mert ha egy magasabb rendű cél, pláne ha a Felsőbb Én által favorizálva van, keresztezi a kevésbé fontosat, önbizalom ide vagy oda, a kicsi cél bukásra van ítélve. Én így jártam mikor anno 8 éve a fejembe vettem, szerzek egy tuti munkahelyet magamnak Kaposváron. Nagyon fel sem merült bennem, hogy nem fog sikerülni, hittem magamban, ugyanis addig minden tervem munkahelyre, iskolára pontosan úgy jött be, ahogy azt kitaláltam. Keresztezte viszont a spirituális fejlődésem fontossága ezt a tervet, mert nekem Pestre kellett jönnöm. X-edik nekifutás után értetlenkedve fel is adtam, aztán az élet megmutatta a valódi okot. A helyes önértékelés azt jelenti, hogy az adott dologban tudatosság van. Nem hiszem, bízom, vágyom, elképzelem mi fog történni, hanem pontosan tudom, mire vagyok képest, azt elvárom magamtól és teljesítem is. Felismerni, hogy egy magasabb szintű tervszerűség működik a háttérben. Olyan szintű feladatot kapok, amit képes vagyok a saját fejlődésemet felhasználva megoldani.

Életterületenként különböző a tudatosság által kialakított helyes önismeret és a kontra szeretem/nem szeretem magam önbizalom.

A klubokban, csoportban végzett munka pont ezt segíti elő, hogy fejleszti a tudatosságot a különböző életterületeken, mindenki valamilyen területen előrébb vagy hátrább van mint a másik ember. Amiben tudatosak vagyunk, ott első rálátásra látjuk, a másik ember miért bukdácsol. Az igazi fejlődés nem elméleti, nem rég olvastam egy nagyon fontos dolgot " bármilyen spirituális élményt az tesz hitelessé, hogyan alkalmazod a mindennapi életben "