Az árok egyre mélyebb

Üdvözlök mindenkit, aki nyomon követi a bizonytalankodásomat.
Büszke lehetek magamra igazán, ma szembesültem azzal, hogy olyan emberré, nővé, vagy valamivé váltam, amilyen soha nem szerettem volna lenni...
Két hete nem készítettem feljegyzést, és erről a két hétről, azt hiszem rosszat nem is tudok mondani. Megtörtént a már említett "elutazunk együtt". És egyetlen rossz szavam sem lehetett arra, akit ilyen gyalázatos módon szeretek.
Ő nagyon aranyos, kedves, figyelmes volt velem. Volt szeretlek téged, és mindent megkaptam tőle, amit valaha is szerettem volna. Megköszönöm Istennek, hogy megadta nekem azt a lehetőséget, hogy megnézhettem, milyen nagyszerű páros lehetünk együtt. Hogy átélhettem, milyen az, amikor minden ott van a helyén.
De ma újra fagyos lett a hangulat. S ha valaha valaki is bizonytalannak érezte magát, hát felejtse el.
Az én kedvesem, aki tegnap még szeretett, ma pedig újra nem tudja, mit szeretne tőlem...
Most úgy életemben először lehet azt mondom, állj. Gondolom soha senkinek nem adhatjuk meg, hogy az érzelmeinkkel, velünk, ilyen módon viselkedjen.
Vágyom a biztonságot, és ez a kapcsolat számomra nem félelemmentes. Mára már úgy néz ki a történet, ha vele maradnék, minden pillanatban félnem kellene, hogy éppen miért hagy el.
Undorító... de így is tudom szeretni. A szeretlek számomra soha nem miértekből tevődött össze. Mindig úgy tudtam szeretni mindenkit, ahogy van. Félő az én kedvesem, egy ilyen ember. És lehet nem nekem kellene asszisztálnom hozzá.
Így visszanézve ezt a 8 hónapot, nagyon sokat változtunk mindketten, amikor éppen nincs megbolondulva emberem agya, teljesen egy hullámon mozognak lelkeink, gondolataink. Látom, mennyi jót adtunk egymásnak, látom mennyit tanultunk egymástól. Mint ahogy azt is látom, hogyan öli meg felelőtlenségével a kapcsolatunkat.
Önző vagyok. Csak úgy mint a halálban a legtöbb ember. Ha meghal valaki akit szeretünk, annyira szomorúak vagyunk, és sirunk és kiszakad a szivünk... Holott a meghaltnak sokkal egyszerűbb már. Viszont az egonk győz, és mérhetetlenül sajnáljuk magunkat, hogy VELÜNK mi lesz nélküle. És kesergünk, mert elveszítettük, és kellett volna még idő arra, hogy mi jól érezzük magunkat vele, vagy ilyesmi.
Nem gondoltam magamról soha, hogy buta vagyok. De most látom, annyira bután viselkedem, amilyen luxust nem engedhetek meg magamnak. Bevallom őszintén, van olyan pillanatom, hogy azt érzem, mindent elviselnék, csak azért hogy érintsem arcát, és fogjam a kezét... ideig - óráig, valameddig... de úgy gondolom, megérné, mert minden pillanat amit boldogságban élek meg vele, az feledteti mindazt a gyötrelmet, amit ugyancsak ő okoz.
Félek, hogy hogyan fogam bírni, azt, ha elengedem...
Ez az új cél... az elengedés. Eldöntöttem megvalósítom, belehalni nem fogok.
DE most jöjjön ide valaki és mondja azt nekem, tud adni valamit, amitől holnap reggelre elfelejtek mindent, és egy éjszaka alatt túl leszek a leváláson.

Hozzászólások

naphold képe

Ilyen nincs

"DE most jöjjön ide valaki és mondja azt nekem, tud adni valamit, amitől holnap reggelre elfelejtek mindent, és egy éjszaka alatt túl leszek a leváláson."
Sajnos ilyen nincs. Mindent meg kell élnünk, le kell jutnunk a "gödör aljára", mert csak akkor vesszük észre a segítő kezeket, melyek felénk nyúlnak.
Eta

Inyó képe

Szépen haladsz!

Szia Mirel!

Igen, egy kicsit /lehet, nagyon/ majd belehalsz a szakításba, hisz tényleg olyan mintha meghalna a szeretett férfi számodra. De gondolj arra, hogy mennyire rosszul érzed a kapcsolatban is magad és, hogy a szeretett férfi miatt olyanná változol, amit soha nem akartál! Szerintem, az már önmagad megerőszakolása, nem a természetes állapota! Már nem vagy bizonytalan, hisz eldöntötted mit akarsz és ez meggyorsítja majd az elengedést! Ha tudatosan teszed, könnyebben és gyorsabban zajlik majd a leválás!

Minden jót! Meditálj sokat és egy kis energetikai kezelést is igénybe vehetsz, sokat segít a lelki problémákon, a gondolatokat is szépen rendezi!

fehercsongor képe

Tudom , hogy lehetetlen kérek , de nagyon át kellene élned az

Tudom , hogy lehetetlen kérek , de nagyon át kellene élned az alábbiakhoz hasonló tartalmú , de a általad és saját magadnak a saját szájad íze szerint megfogalmazott gondolatokat :
A boldogságom csakis tőlem függ . Szeretet Isten ad nekem , akár mások által .
A párom szeret , nap mint nap bizonyítja is . Megbízom benne . Az általam feltételezett dolgaira vonatkozó gondolataimat hagyom tovaszállni , nem kapaszkodom beléjük , nem öntöm rá , inkább lezárom egy öleléssel , egy " ugye szeretsz " kérdéssel , stb .
Amit másnak ad , azt nem tőlem veszi el . A rossz érzéseim belőlem fakadnak , nekem kell feldolgoznom őket , szembenéznem velük . Ha az általam TAPASZTALT viselkedése nem tetszik , és nem hajlandó rajta változtatni akkor én választottam roszzul .
Gondold végig mi előnye van a féltékenységednek , a vallatásnak , a párod nem kezdett még el menekülni ? Határozd el , hogy nem leszel féltékeny . Próbáld elképzelni , hogy esendőségében is szereted , és az összetartozásotok alapja nem a szexuális kizárólagosság , hanem más pl . egymás megbecsülése , tisztelete , az egymás iránti szeretet . Amikor testileg jelen van melletted , ott és akkor élvezd a szerelmeteket , és ne a hiányakor összegyűlt saját bizonytalanságodból fakadó gondolatokat kérd számon rajta .Át kell programoznod magad , különben előbb -utóbb megjelenik életetekben a szenvedés az újabb társaddal is . Üdvözlettel : felacso