Érdekes, hogy ezen most gondolkodom el, de ez van. Már régebben felmerült, hogy vannak, akik nem jelentkeznek be, névtelenül írogatnak, vannak, akik több néven is futnak.
Igazság az, az utóbbit nem értem a legkevésbé.
Kérdésem csupán annyi: miért?
Nem mindegy ki írja? Vagy ha kritikus  a meglátás, nem ugyanúgy fáj, ha az embert letorkolják?

Körül belül egy éve kezdtem el foglalkozni a Krisna tudattal. Mindég tudtam, hogy valami Istennek kell lennie, hogy azt a sok rossz dolgot, amit elszenvedtem és élve megúsztam, azt valakinek még meg kell köszönnöm.
5 éves koromban vették észre, hogy van valami szívbetegségem és ez az egész gyerekkoromra rányomta a bélyegét. Belém beszélték, hogy én Beteg vagyok és ennek örömére megpróbáltak szétkímélni. Sajnos, felnőtt koromra sem lett jobb a helyzet, bár már egy ideje boldogan elmondhatom, hogy Makk Egészséges vagyok.

Bukkant már fel magzatkori emléked?
Milyenek ezek az emlékek? Tud gondolkodni a magzat?
Vagy tisztán csak érzelmei vannak? Vagy csak tisztán fizikai tünetek? - Fájdalom?
Honnan ismered fel, hogy magzatkori emléked bukkant elő?

Anyák is írhatnának - magzatkori emlékek nélkül - , hogy ők mit éreznek, amikor babát várnak!