Sokszor,sokat gondolkodtam már ezen az érzésen,ami gyermekkorom óta velem van,bennem él. Tudtam,hogy magánynak nevezik,nem egyedüllétnek. Mégis,egy nap hallottam valakitől ezt a kifejezést: "társas magány" és akkor döbbentem rá,ez az én útitársam. Csak néha rossz. Általában megpróbálom saját javamra fordítani. Ilyenkor írok... imádkozom,meditálok,relaxálok. Többnyire az emberek megijednek,amikor magányossá válnak,még nem is tudják mi az,mégis kimondják,hangosan:-Magányos vagyok. De mi is ez pontosan? Nem egyszerű "majd elmúlik érzés".

Fuss el véle....
Mint a mesében.

Jelentem alásan, úgy érzem véget ért életemnek egy szakasza és úgy döntöttem új életet kezdek.
Fontos része volt az életemnek az ön-megismerés, ez után is része lesz, hisz mindig tanulhatok új dolgokat önmagamról. Az ön-megismerés után elmegyek önmegvalósítani.

Az önmegvalósítás csak egy szó, de a VALÓSÍTSD MEG ÖNMAGAD!!!!! már egy felszólítás, hogy tegyek is érte.

Természetesen visszajárok majd, hogy megnézzem, hogyan halad itt az élet az önmegvalósitás.hu oldalon....

Egyre többször találkozom azzal az esettel hogy blogindítók azt az óhajukat juttatják kifejezésre hogy a blogjukhoz a saját elképzelésüknek megfelelö hozzászólások érkezzenek.

Persze itt nem arról beszélek amikor a téma elterelödik egy egészen más,a blog témájával összefüggéstelen mederbe.
Olyankor én is többször jeleztem hogy arra létezik másik blog ahová hozzászólhat,ahová a téma inkább passzol.Illetve minden hozzászóló bármikor nyithat saját blogot.

Én most nagyon buta vagyok,hogy nem ismerem a karmám?
Ugyan,mit változtat a mai életemben a régmult karmái?...jön a válasz,hogy jobban megértem kudarcaim,betegségeim.De mit érek a megértéssel,ha tökéletesen elfogadom amit a sors kiszabott rám,és azt büszkén viselem?
De az minden lényege,hogy egyre tökéletesítsem magam-életem.Akkor meg nem mindeggy a karma,ha így is úgy is megteszek minden tőlem telhetőt,hogy egyre tökéletesítsem az életem.
Nem az ITT-és MOST-ban kell élnem?Nem a multban s nem a jövőben.