Az emlőrákról és a rákos daganatokról metafizikus szemmel | Önmegvalósítás.hu

Az emlőrákról és a rákos daganatokról metafizikus szemmel

Lap tudósításokból több alkalommal értesülhetünk arról, hogy a világ valamely pontjában bizonyos tudósok felfedeznek időnként egy - egy új szérumot, most például bizonyos fajta emlőrák gyógyítására. Asztrológusok állítják, hogy a személyi horoszkópoknak a rendelőkkel való megbeszélése nyomán, a betegségek lelki - szellemi okait vizsgálva, ők egyértelműen meggyőződtek arról, hogy mind az emlőrák, mind a nemi szervek különböző részeiben megjelenő daganatképződések, annak következtében jönnek létre, hogy az illető ember (nő!) attól függetlenül, hogy milyen racionális megfontolások és "humanista" indokok alapján tette ezt, számottevően huzamos ideig "védekezett", illetve ellenszegült a folyamatos szexuális kapcsolata következményeként beállható gyermekáldás ellen. A rákkeltő, jobban mondva a mindannyiunk szervezetében jelen levő rákos sejteknek az elszaporodását előmozdító-serkentő anyagoknak a szervezetbe jutása csak másodlagos fontossággal bír ebben a kérdésben. Dr. Rüdiger Dahlke "A lélek nyelve: a betegség" (A kórképek értelmezése és a betegség adta esély) című, a Magyar Könyvklub kiadásában l996-ban megjelent könyvében részletesen leírja a rákos daganatok képződésének szellemi-lelki okait, a rákbetegség igazi morfológiáját. Minden olvasónak, minden gyógyászattal foglalkozó embernek szíves figyelmébe ajánlom e művet, amely a mai koncepciókhoz képest homlokegyenest ellenkező irányba fogja vezetni mind a betegséghez, mind a gyógyításhoz való viszonyulást. A vizsgált téma kifejtése érdekében, szükségesnek találom alátámasztani az asztrológusok állításait az új koncepció szerint gondolkozó német orvosoknak a betegségek igazi okáról alkotott véleményét. Rüdiger Dhalke, Thorwald Dethlefsen, Peter Fricke, Robert Hössl és más, nálunk is olvasható német orvos-szerzők szerint, a betegségeink tulajdonképpen a tudattalanunk, vagyis lelkiismeretünk sötét zugaiba elsüllyesztett, a nappali (racionális) éber tudatunk által félretolt, vagy épp az elől elrejtett megoldatlan és felvállalatlan problémáinknak a testi szintjén megjelenő kivetülései. A betegségeink tehát, azoknak az árnyékszemélyiségünk szintjére "letömött" és elrejtett gondolat-képeknek, kifejeződni akaró vágyaknak, ösztönöknek és félelmeknek a megjelenési formája, amelyekkel racionális megfontolások miatt nem akarunk foglalkozni, amelyeket nem akarunk tudomásul venni huzamos ideig olyan időszakokban, amikor csakis azoknak vágyaknak, félelmeknek, érzéseknek, lelki-szellemi problémáknak a feltárásával, beismerésével (belátásával) kellene foglalkoznunk ha a természet rendje szerint élnénk. Tudattalanunk, vagyis a racionális elméletekkel (spekulatív képzetekkel) elhallgattatott lelkiismeretünk megjeleníti betegség formájában azt, amit a természetellenes életformák miatt elmulasztunk felvállalni és amit normálisan élve, természetes módon meg oldanánk.
Hogy a betegségekből, vagyis a pontos és megbízható diagnózisból, hogyan lehet visszakövetkeztetni a tudattalanba lesüllyesztett probléma, vágy, érzés, stb. természetére, mindenki rájöhet ha elolvassa a Magyarországon népszerűvé vált könyveket, de ha mégsem férne hozzá, akkor sem kell tudatlanságban maradnia, hiszen a kevésbé tudományosnak képzelt Asztrológia minden egyes kézikönyve foglalkozik a betegségek és a negatív gondolkozási mintáknak, illetve a diszharmonikus mentalitásunk közötti összefüggésekkel. Asztrológiai közhely például az, hogy az a személy, aki huzamos ideig elhárítja bizonyos információknak a befogadását, vagyis nem akar meghallani bizonyos dolgokat amelyeket a környezetében beszélnek, mert azok sértik az érzékeny lelkivilágát (a Rák szülöttek inkább és a Skorpióban, valamint a Halakban született emberek általában), előbb-utóbb gyomorfekéllyel és emésztőrendszeri zavarokkal kell szembenézzen. Azt is meg lehet érteni, az asztrológia segítségével, hogy azok az emberek, akik a gyenge és érzékeny természetükre, illetve a betegségükre való hivatkozás segítségével - huzamosabb ideig próbálnak uralkodni a környezetük tagjain, ám azok nem hajlandók, vagy nem képesek "szerető férjük", vagy "szerető apjuk, anyjuk, testvérük, stb." eme elvárásainak minden tekintetben és mindenkor eleget tenni, szívbetegségben szenvednek, vagy legalábbis szívpanaszaik vannak.
Ugyanígy tehát az emlőben és a női nemi szervekben keletkező csomók, fekélyek és daganatok, mindig arra utalnak, hogy az illető nő, bizonyos gazdasági, vagy erkölcsinek képzelt, „józan” megfontolások miatt, nem tudja, vagy nem akarja a maga teljességében és a maga természetességében megélni az anyaságát. Legtöbb esetben védekezik az anyává válás, vagy az újbóli anyává válás elfogadása ellen, elhárítván különböző módszerek segítségével (fogamzásgátlók szedése, spirál alkalmazása, a megszakított közösülés huzamos gyakorlása, stb) az anyává válásnak a megvalósulási lehetőségét és ezáltal elzárja magát a személyi fejlődése és szellemi kiteljesülése lehetőségét.
Olvasom tehát a különböző tudományos vívmányokról szóló cikkeket újságjainkban arról, hogy miféle technikai eljárásokkal lehet megszabadítani az embert betegségeitől, hogyan lehet mesterséges úton embert előállítani, a szervezet immunrendszerét és génstruktúráját megváltoztatni: a vírusos megbetegedések ellen ellenvírusokkal való beoltásokkal, génsebészettel, különböző génmutációk létrehozásával, misztikus akaratátvitellel, mágikus tudatbefolyásolással (tehát külső, nem természetes és ezért végső soron erőszakos beavatkozással), embereket és háziállatokat (vagy fogva tartott, illetve befogott vadállatokat), meggyógyítani és azon töprengek, hogy mikor jut már eszükbe a mindenható természet-tudósoknak, pszichológusoknak és misztikus para - pszichológusoknak, hogy első sorban a lelki és a szellemi génállományunkat, vagyis az erkölcsi alapállásunkat kellene normálissá és természetessé, az anyatermészettel ismét harmóniában élővé tenni a temérdek külső ráhatás és ellenőrzés, módosítás helyett? Mert minden jel arra vall, hogy a kellemetlenségek és így a betegségek elleni védekezésbe beleszédült homo technikus, aki az objektívnek képzelt tudományától nem látja már az elemi természet valóságát és aki gazdasági-növekedési programjaival kiirtotta és tönkretette az élővilág jó részét, miközben a technika tovább fejlődésétől, vagy az ufóktól és különböző megváltó tanítóktól (ezek "inkarnálódásától") várja a megváltást, másfelől a személyisége többi összetevője fölé növesztett, önkényesen és természet-ellenesen működő észével máris hozzá kezdett a saját személyes létének - A szülői - teremtői öntudatának! - a felszámolásához.

KOZMA SZILARD
http://www.kozmaszilard.hu/
http://www.kozmaszilard.ro/

Beküldte: | 2011. jan. 05. szerda - 13:06

Hozzászólások

34 hozzászólás
Kedves Violetta,én ilyen szinten nem értek az asztrológiához,de
2011. január 05. szerda, 21:31 | Éva.

Kedves Violetta,én ilyen szinten nem értek az asztrológiához,de tapasztalatból /természetgyógyász praxis/ azt mondhatom,hogy amit Te itt okként felhoztál,amiatt általában miómák fejlődnek ki a méhtestben.
Viszont az emlőrák majd minden esetben élő gyermekkel kapcsolatos nem megoldott és mélyen a nőben munkáló lelki probléma következménye.
A méh ,illetve petefészek rák pedig kimondottan partnerrel kapcsolatos ,és szexuális problémák lelki elfojtásának a következménye.
Ezen kívül van még higiéniás oka is pl. a férfiak hímtestén a bőr alatt összegyűlt baktériumok is okozhatnak méhnyak rákot,különösebb lelki ok nélkül is. /Ezért érdemes közvetlenül aktus előtt ezen a területen tisztálkodni,ha védeni akarjuk női partnerünket./
Ezek az én konkrét tapasztalataim,természetesen nem óhajtok ebből törvényszerűséget levonni.

Ami a fogamzásgátló tablettákat illeti.Természetesen nem akarom a védelmembe venni,de a bennük nagy részben jelenlévő gesztagén /progeszteron szintetikus vegyülete / kimondottan gátolja a rák kialakulását,még gyógyítanak is vele női rákokat.
Az ösztrogén valóban lehet rákkeltő hatású,de a fogamzásgátló tabletták,már évtizedek óta kombináltak,egészen minimális ösztrogén,és nagy részben gesztagén tartalmúak.
Tehát sem a fizikai /vegyi/ folyamattal,sem a lelki folyamat okával a tapasztalataim szerint nem értenék egyet.
Ez azonban nem zárja ki,hogy asztrológiai szempontból ez lenne az ok.

Aditi képe
Már ne is haragudj kedves Violetta, remélem, nem folytatsz
2011. január 07. péntek, 23:40 | Aditi

Már ne is haragudj kedves Violetta, remélem, nem folytatsz "gyógyító" tevékenységet. Ezt ugyanis kizárólag agymunkával, elvekkel meg felismerésekkel tenni egyenesen halálos lehet. Ebben az esetben legalábbis.

Egyetértek az előttem szólóval. Az összefüggések felismerése a pszichés hatások és a testi reakciók, az életvitel és a civilizációs ártalmaink között nem olyan egyszerű, még ha neves tudósokat, gondolkodókat is idézel alátámasztásul. Minden eset egyedi.

Azonkívül anyának lenni nem annyit tesz, hogy fejős teheneket gyártunk újra magunkból, mint hosszú évezredekig. Nézd meg, hova vezetett ez.

Egyébként a sok gyermek nemzése nem csak tudatlanságból eredt volt a néhány ezer éves társadalmainkban, hanem még egy, sokkal rosszabb motivációból: a birtok és a vagyon, a letelepedett életmód következményéből adódóan ezekért folyó harc következménye is. Itt kezdődött a nők kálváriája, akiknek +feladaukká vált fiúkat szülni, akik szolgálhatták a földet, a felmenőik birtokát, az apjuk életét (aki paraszt volt, annak a fia is paraszttá kellett hogy legyen - feudalizmus), a férfiak hatalmaskodását, - és lányokat is, hogy a házaknál is legyen munkaerő. És a nők feladva emberségüket, belső szabadságukat meghajoltak a patriarchális rendszer és minden rákfenéje előtt és megkezdték a szolgálatot. Ezek után nem tudom, miért csodálkozunk, hogy alig találni férfit a talpán a mai társadalmunkban. Mi neveltük őket. Szolgalelkek szolgalelkűeket. Betegek betegeket.

Találtak olyan kéziratokat, amelyben leírják, hogy milyen szexuális pozíciókat tartottak fontosnak gyakorolni ezekben a középkori és későbbi társadalmakban, amely valószínűsítette a fiúgyermekek nemzését. És az volt a "jó feleség" aki természetesen ezeknek felelőssége teljes tudatába "szívesen" alávetette magát. (Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy nem jó a szabad szex és akármelyik pozíció. itt arról van szó, hogy még a szexuális életet is az ego szolgálatába állították, a szabadság, a test, és a lélek kívánságait lesöpörve, ezek után azon sem kell csodálkozni, hogy a legtöbb mai nő a szexualitás szélsőségeiben vergődik. magyarul vagy nem tud jól és szabadon szexelni, örömmel és a partnereivel egyeztetve, vagy elereszti a testiség lovait, és kiég.)

Nem tudom hallottál e róla, de az ősi társadalmakban is gyakoroltak természetes fogamzásgátlást. Mert az intelligens és valódi közösségben élő emberek már régen felismerték, hogy nem jó többen lenni, mint amennyiért valóban felelősséget tudunk vállalni. Szellemileg, lelkileg és fizikailag is. Az ember nem állat, kedves Violetta, és nőnek és anyának lenni nem azt jeleni, hogy annyit szülünk, amennyi jön, ez az állatoknál szokás. (De még ott is bizonyos tudat alatti kontroll létezik, illetve az általad oly nagyon kiemelt természet elintézi a dolgot - kiirtja a felesleget.)

Megdöbbentem, milyen hihetetlen ideologikus világban élsz, túlteszel rajtam ezerszer. Szégyellem magam helyetted is, komolyan, légy szíves ne terjeszd ezeket tételeidet, mert téves eszmékbe kergetsz beteg, elkeseredett embereket.

A rák valóban elfojtott, fel nem dolgozott tudatalatti tartalmakból indul ki ha a pszichés oldalát nézzük. de az anyasággal és a nőiséggel kapcsolatban teljesen téves az elmélet, amit itt leírtál, még ha minden tiszteletem a fent felsorolt tudósoké is (én is ismerem és használom a tudományukat) - egyébként egytől egyig férfiak, ha jól láttam.

Ha már a tudatalatti félelmek hatásairól van szó, a nők évezredes karmája, a szabadságuk totális elfojtása, a kiteljesedésük lehetőségeinek korlátok közé szorítása és szolga-szerepbe kényszerítése, az öröm szerzésének és adásának elfojtása, ehelyett a kötelességek bevezetése, a birtok és a birtoklás szolgálata beleértve a házasság ez irányba történt elváltozásait is, a szerepek kényszer-leosztása társadalmilag, uralkodó rétegek és a a férfiak által (az erősebb mondja meg mi a pálya) szerinted mi jót tesz velünk? Vajon miért nem ment anyám egyemre, amiről egész fiatalkorában álmodott amikor férjhez ment? Miért érzett úgy, hogy nem teheti meg és miért magyarázta meg ezt azzal, hogy apám lett volna az egyetlen kereső? (megtehette volna, mert apám sokat keresett és támogatta a kívánságát. Ő mégis lemondott róla.) Vajon miért vetette el egy gyermekét azzal az indokkal, hogy az APÁM nem volt biztos benne, hogy vállalni kellene? Aztán miért volt keserű és megbántott, amikor apám a műtét után közölte, hogy megbánta....? Mert ezek egyik sem az ő döntése volt. Hanem egy olyan nőé, aki viseli az elmúlt évezredek karmáit. Ítéletek és szokások és befolyások terhe alatt dönt. Nem ismeri a lélek szabadságának jogát. És aztán szépen rajtunk, a gyermekein akarta viszontlátni az elveszett életét. A mai napig nem képes elengedni bennünket. Ez rovására ment a családnak, a kapcsolatainknak, a híres gyermek nevelésének, és még ki tudja minek. Az egészségének is.

HÁT HA VALAMI, EZ AZ, AMI MIATT A NŐK RÁKOSAK. Számtalan nő életét figyelem egy ideje ebből a szempontból. Aki lélekben szabad, vagy azzá tudja tenni magát a karmák levetése által, az egészséges lesz, tudja mit akar, tudja mit vállal, és van ereje hozzá, és bölcsességet is szerez. Aki szolgalélek marad, tök mindegy hány gyereket szül.

Nagyon jót tennél magaddal, ha feladnád a ragaszkodásod az elveidhez, és megvizsgálnád a dolgot a saját életedben egy más nézőpontból.

Vajon te olyan életterületen munkálkodsz, amire születtél? beteljesítetted az életed programját, vagy elkezdted? nem vagy már húsz éves. Mégis, hol tartasz az ügyben? vagy te is azok közé a nők közé tartozol, akik sohasem merték megkérdezni maguktól őszintén, vajon mire vágynak legbelül? mi a dolguk ebben az életben? és a családdal (aminek a modellje egyébként szintén teljesen eltorzult mára -nem csoda ha küszködünk nemi szerepeinkkel ezekben a szétszabdalt kis családokban) meg az anyaságával próbálja pótolni a Dharmájában való teendőit? (Sok nővel találkoztam, aki túl korán túl sok gyereket szült, aztán úgy érezte más lehetősége nincs, csak hogy "jó anya" legyen. Na, ezek közül többen végezték a rákhalálban.) Vagy épp ellenkezőleg? Nem szültél gyerekeket, és elméletet gyártasz, hogy pótold a hiányt? Komolyan, nem értelek. Miért nem tudod a nőt embernek látni? Ez már előző írásaidból is kiderült. Nem vagy képes tisztelni magad?

Nem azt mondom, hogy az élet nem segít hozzá hogy felvállaljuk a gyermekeinket jól, sőt, még azt is megtaláljuk amire születtünk, ha nem tíz gyermek felnevelése az (persze akár ez is lehet!), erre is van példa a környezetemben. De semmiképpen sem lehet kijelenteni, hogy a nők, egyetemesen arra születtek, hogy nemzőképes koruktól kezdve a végéig gyermekeket szüljenek. Mert ha minden gyermeket megszülünk akit "Isten ad" (valójában tudatosan vagy TUDATTALANUL mi adjuk magunknak - a nő és a férfi) , nos akkor a fejős tehénségen meg a pelenkán kívül sok mindenre nem jut lehetőségünk ebben az életben. Mint ahogy így volt ez az emberiség történetének legnagyobb részében. (már amiről egyáltalán tanítanak bennünket.)

Nem tudom észrevetted e, a világ arra kényszerült, hogy csökkentse a gyerekek születésének számát, és számos szellemi irányzat, gyógyító, tanító is támogatja ezt. (A Dalai Lámáról pl. tudok, meg pl. a Mennyei Prófécia is erről ír. Ez utóbbi egyenesen az egyetlen gyermek vállalását tartja spirituálisan fejlettnek az energetika miatt, - ezt olvasd el, hadd ne fejtsem ki.) Vajon miért jutottunk idáig?

Nem tudom, sokat tudnék még írni neked, de úgy érzem, lehet hogy tök felesleges, annyira betonozottak az elképzeléseid.

Mindenesetre tedd már meg légy szíves, hogy nem riogatod szegény női lelkeket azzal, hogy ha nem szülnek gyermekeket (akár csak egyet is) rákosak lesznek, meg kizárják őket a mennyországból.

A megvilágosodás egyéni folyamat. Ez azt jelenti, nem függ SEMMITŐL ÉS SENKITŐL A KÖRNYEZETÜNKBEN. A hegy tetején, egyedül ülve egész életedben is meg lehet világosodni, ki lehet teljesedni. Ez egy szellemi folyamat, amelyet csak segít a tapasztalás, de nem függ tőle. Valójában minden tapasztalásunk csak azért van, hogy a végén felismerjük: egyiktől sem függött az "üdvözülésünk".

Az azonosulásainkat kell felszámolni.

A nemiségünkkel való azonosulásunk, kedves Violetta a testtel való azonosulás legprimitívebb formája. Az akarattal, az érzelmekkel, a gondolatokkal való azonosulásunk csak ezután jön.

A nőiségünk, az anyaságunk, mind a testhez tartozó szerepeink. Jól játszani annyit tesz: szeretettel, elfogadással játszani. Feldolgozni amit fel kell. De ez nem függ sem a gyerekeink számától, sem attól, szexeltünk e valaha életünkben.

A legtisztább szűz és a kurtizán, aki tud szeretni, ugyanabba a kasztba tartoznak a tudatosság és a szeretet templomában. A gyermektelen teréz anyák, és a gyermekeiket szerető, bölcs nők egy kasztba tartoznak. Mert nem az tesz minket valamivé amint van, még csak a tapasztalat sem. Csakis a megszerzett tudatosság, aminek a megszerzése azonban furcsa módon nem függ attól, MILYENEK a tapasztalatok. Meddő vagy-e, vagy képes vagy gyermeket szülni. Ezeket a dolgokat itt hagyod a Földön és a földben. A gyerekeidet, az anyaságodat és a nemiségedet is.

Lehet, hogy neked jó lenne ebből a szempontból vizsgálni meg újra az egészet. A halál felől. Ebben jók a Tibetiek. Aki vagy halálod után, akivé tudsz lenni a tudatosságod által, az vagy valójában.

Egyébként éppen a testtel való azonosulás teremti a gyermekeinket. Tudatilag itt a fogantatás titkának az egyik kulcsa. (És ezért a természetesebb védekezésé is.:) Az ember tudatos, akarati, érzelmi és gondolati lény. Ha akar valamit ( "akarma") megteremti. Ha érez valamit, ha gondol valamit és hozzáteszi a vágyat, a cselekedetet és a döntés erejét, megteremti. Ha a tudatalattija akarja ( az évezredes karmák elfojtott lelőhelye), de közben nem tud róla, akkor is megteremti. És jé, hopp, ott van még egy gyerek, pedig védekezett. A barátnőm mindhárom gyereke természetes védekezés mellett, menzesz végén a lehető leglehetetlenebb biológiai szituációban fogant. Akkor is, amikor már nem akarta. (De a férje igen!! :) A harmadik akkor, amikor a férje éppen túl volt két szívinfarktuson, az édesapja haldoklott rákban, ő pedig súlyos pánik beteggé lett. Itt fordult meg az élete és indult el a tudatosság útján, és valóban, hozzásegítette őt a szülés, a gyermekvállalás feladata ahhoz, hogy megváltozzon. csak egy valamiben tévedsz, Violetta. Abban, hogy nem maga a történés, a gyermekvállalás és a szülés tette őt mássá, hanem az, hogy először életében elfogadással, tudatossággal, reménnyel, és nyitottsággal volt képes a nehézségei és feladatai, szenvedései és örömei felé fordulni. És ebben egy nagyon tudatos és jó szakember segítette, akire szintén ebben az életszakaszában talált, és aki aztán engem is segített 180 fokos fordulatot venni, amikor nekem volt szükségem rá, és én újabb gyermek megszülése nélkül tettem meg ugyanezt a lépést önmagam felé - ami egyébként szóba sem jöhetett akkor nálam, annyira beteg voltam más problémával. A gyerekszülés nem teljesebbé, csak halottabbá tett volna. Egyébként az orvosilag nem gyógyítható betegségem dacára a nőiségem, a női szerveim mindig makkegészségesek voltak, és úgy hordtam ki és szültem meg egy egészséges, és gyönyörű fiúgyermeket, hogy az szintén orvosilag nem volt javasolt , és valóban, nagyon kockázatos vállalkozás volt - bár ezt csak utólag mérhettük mindannyian fel. Én emlékszem, hogy a szeretet és az élet tisztelete mellett döntöttem és hogyan győztem le az árnyékfelemet akkor, pedig még nem is ismertem hírből sem ezeket a terminusokat. Hogy hogyan termettem őt, azt már egyenes boszorkányságnak tartanád. :) A barátnőm azóta jól van és bölcsebb a legtöbb nőnél akit ismerek, pedig fiatalabb, mint én.

Egy pszichológiai irányzat így fogalmaz: minden nő négy, és csak négy szerepet kell hogy jól játsszon ahhoz, hogy ő maga eljátssza a teljességét: a tiszta nő (szent), az anya, az amazon ( magát nem feladó, magáért és szeretteiért harcoló, SZABAD nő = a nő férfiereje, ami a nőt emberré teszi), és a kurtizán (nem utolsó sorban).

Nos, a teljesség itt a Földön ebben rejlik: ezek "csak" szerepek, de nélkülözhetetlen szerepek. Amíg élünk játszanunk kell őket, de úgy, hogy soha ne azonosítsuk magunkat, az egészségünk,a boldogságunk lehetőségét ezekkel.

Hihetetlenül a "jó és a rossz világ" szemszögéből látod a dolgokat, ami nagyon veszélyes. (legalábbis rád nézve, meg azokra, akik hisznek neked.) Én, mint ex-dualista ex-spirituális, ex-ezoterikus és ex-világmegváltó mondom neked: NINCS az a szép és jó világ, amit te elképzelsz. Nincsenek olyan törvények, elvek és belátások, amik széppé és jóvá teszik ezt a világot. Nincsenek jó anyák és jó feleségek. És a gyógyulás kulcsa nem ez.

Hanem ha képessé válsz magad ezektől függetlenül szemlélni, ezeket elfogadni magadban és másokban mindenestül, és minél inkább. Amikor megszereted ezt a tisztátalan világot és nem akarod már kijavítani, amikor nem látod ennek a kulcsát az anyaságban vagy bármi másban, akkor kezded majd kapiskálni az igazságot. A te igazságodat. Azt, hogy ki vagy valójában.

Hagyj fel ezzel a hittérítéssel. Mi nem vagyunk hívők és úgy látom, többségünk nem is akar az lenni.

Bocs, hogy kíméletlen voltam.

U.I. Ez nem egy nőpárti irat, kedves Uraim! Mi (nők) mentünk bele a kollektív drámába. Nem érdekes, ki kezdte. Mint az a nem, amely először teremtődik az anyaméhben, és az, amely nőt és férfit is világra hoz, könnyen lehet, hogy mi voltunk azok. De most rajta vagyunk, hogy helyrehozzuk a mi részünket! :)

Namaszte

Szia Aditi! Jót tesz neked,ha dühös vagy:D. Tetszik ,amit
2011. január 08. szombat, 0:16 | Éva.   Előzmény

Szia Aditi!
Jót tesz neked,ha dühös vagy:D. Tetszik ,amit írtál.
Csak hát a balhét nem ,,szegény''Joó Violettának kéne elvinni,ugyanis ezek az írások nem az ő
,,agyszüleményei'',hanem Kozma Szilárdé,alá is van írva itt is a szöveg alatt.
Violetta csak ,, hű feleségként'',népszerűsíti a tanulmányokat .Persze gondolom, egyet ért vele,mert különben nem közölné.
Szóval tulajdonképpen Kozma Szilárddal nem értünk egyet.
Csak ennyit szerettem volna mondani:)

Aditi képe
Ja, akkor már értem, ki látja a másik nem meggyógyulásának és
2011. január 08. szombat, 1:31 | Aditi   Előzmény

Ja, akkor már értem, ki látja a másik nem meggyógyulásának és megvilágosodásának kulcsát egy szerepben, amit ő sosem viselt. Így már teljesen stimmel a kép. Ilyet csak egy férfi csinálhat.

Ez tipikusan amolyan rossz nőgyógyász hozzáállás. "Ne ugráljon már az asztalon, kérem, nem tudom végezni a dolgomat. Ez nem fájhat. Ismerem a nők anatómiáját." :)

Felháborító.

Még egy nőt sem hallottam elmesélni egy férfinek hogyan kell "jól" ejakulálni. :)

Arról azonban végtelen számú elemzés, írás, disszertáció, szaklap, novella és még ki tudja mi született férfiak tollaiból, hogyan kellene jó anyának, jó feleségnek lennünk, hogyan jó és kell szülnünk, miért fontos és hogyan legyünk jók az ágyban, és egyáltalán a nőiségünkről a szerveinktől a pszichés reakciónkig, mindenről.

Vajon miért? nem lehet h összefügg azzal az évezredes múlttal, amiről fentebb írtam? Véletlenül...

Dühítő. :)

Namaszte

Az előbb azt mondtam,jót tesz neked,ha dühös vagy Aditi. Most
2011. január 08. szombat, 13:11 | Éva.   Előzmény

Az előbb azt mondtam,jót tesz neked,ha dühös vagy Aditi. Most viszont inkább csillapítanálak.
A düh ki is hozhat az emberből hasznos dolgokat,de ugyanakkor el is vakíthat a tisztánlátásban:)
Indokaimat lásd alább...
,,Én nem mondanám,hogy Violetta nem jó asztrológus...''.

Rólad beszéltünk a Harag blogban Katival:

,,én csak a dühről beszéltem...''

:)))

Domoszlai Katalin képe
Évi köszönjük
2011. január 08. szombat, 7:25 | Domoszlai Katalin   Előzmény

hogy megoldottad a rejtvényt! És nem először :-)

Joó Violetta azért van itt az oldalon, hogy tanulmányozhassuk hogy tesz valakit a szerelem teljesen vakká :-)

Amúgy a pasi, akiről szó van úgy hallottam 25 évvel idősebb, hát persze hogy jobban tudja! :-)

Ha Violetta valóban jó asztrológus lenne, szájról szájra adnák a nevét és nem sok szabad órája lenne itt az oldalon "ömlengeni". A maradék időt pedig a négy gyerekével kellene tölteni a saját értékrendje szerint.

Érdekesnek találom, hogy német írókat említ, viszont nem ismeri a Germán Medicinát. A Germán Medicina szerint a rák nem szimplán lefojtott tudattartalom eredménye ( mert minden embernek van ilyen, leszámítva a pszichopatákat ) hanem hirtelen bekövetkezett, nagyon nagymértékű, feldolgozhatatlan trauma eredménye.

Brandon Bays pedig, aki a saját méhrákját gyógyította meg magának a lelki trauma feldolgozásával, egy gyerekkori emléket adott meg oknak, ahol a teljes elhagyatottságot élte meg. Ez szimbólikus persze, az anyaméh teljes védelme áll szemben a teljes elhagyatottsággal.

Én nem mondanám,hogy Violetta nem jó asztrológus.Én csipegettem
2011. január 08. szombat, 12:15 | Éva.   Előzmény

Én nem mondanám,hogy Violetta nem jó asztrológus.Én csipegettem abból,ami a válaszokban az ő véleménye volt,nem Szilárdé. /Sőt még Szilárdéból is! /
Volt ott figyelemre méltó dolog is.Én elmennék Violettához mert beszélt olyan dolgokról is,amit az általam ismert legjobb asztrológusoktól sem hallottam:)
Erre írtam neked a múltkor/integrálszemlélet:D /,hogy az embert valami taszítja a másikban és ezért anblock elutasítja,és így még azt sem veszi észre,ami értékes lenne benne.
.../na haladjunk:) /

Violetta a Tradicionális családmodellt,és a Tradicionális női szerepet testesíti meg,amikor a nő útja a férfi útja. Szellemileg is a férfit követi,mert e szerint a doktrina szerint a nőnek így van lehetősége az emelkedésre. A férfi lesz a középpontja,és ő általa emelkedik.
Persze ehhez olyan férfi kell:),meg olyan nő is:D /ezt hívják szakrális szerelemnek /is/.

Hát igen ,vannak ilyen esetek is,amikor egy nő olyan helyzetben van,hogy ez valóban egy járható út a számára. Amikor valaki ,,csak ''családanya,semmi másnak nem él,csak a férjének és a gyermekeinek,és nem tud ráébredni ,,saját magára''./vagy éppen ráébredt saját magára:D /
Esetleg nincs saját megvalósítási útja,az ő személyiségének,képességének,elért szellemi minőségének megfelelő.
Akkor ez szerintem járható út,de csak akkor./ezt nem az ő esetében írom,hanem általában/
Persze van olyan is,amikor a nő rendelkezik ezzel,és mégis saját belátásból választja a férfi útját,illetve teljességében a férfit /utastól ,szőröstől ,bőröstől:)/

Ezzel együtt azt mondanám,hogy ha nem egyformák az utak,akkor is össze kell valahogy hangolni,mert a férfi és nő együtt adja az egységet,a ,,valódi'' embert,úgyhogy ezt külön -külön megvalósítani nagyon nehéz dolog.

Szerintem Violetta szilárd Tanítványa,tehát még a Tanítójának is tartja,Mesterének,és így teljesen automatikusan ez a tradicionális modell áll fenn.
Én nem tudom megítélni,hogy neki mi lenne a jó,hogy marad ebben,vagy ennek a tudásnak a megtartásával,de mégis a saját maga kiteljesítésével emelné még jobban ezt a modellt.
Ezt majd ő eldönti.
Nem olyan rossz ez:) ,amikor a nő is a férfi útját választja.Én próbáltam,és meg kell mondanom,hogy az életem,legtermékenyebb,legmagasabb rendűbb,legharmonikusabb időszaka volt.
Szerintem igazán ezt csak az ostorozhatja,akinek erről nincs tapasztalata,vagy esetleg dolga lenne vele.

Amikor valaki új az oldalon,még nem ,,ismerős'',nem tudja ,hogy egy másik/még ismeretlen/ közegben hogyan célszerű kommunikálni.
Én nagyon jól tudom ezt,mert én is beleestem ebbe a hibába,és pár hónap kellett,amíg erre rájöttem.
/kaptam is hideget,meleget:DDD/
Látom ő is kitartó,és a visszajelzésekből biztos ő is rá fog jönni arra amire én,hogyha egy másfajta erőtérbe lépek,akkor az ottani energiák rezgéséhez idomulva tudok csak adni magamból,mert csak így működik a dolog.Ez nem jelenti azt ,hogy bármit is feladnék magamból,ez csak egy Transzformáció.

Én remélem,hogy ő is előbb utóbb rájön majd erre,és még sok lehetőségünk lesz tanulni egymástól,mert
szerintem van mit,csak a tálalás nem megfelelő./ja ,meg a vanilia szósz,azt majd el felejtettem:DDD/

Én bízom a ,,képességeimben'',mert még soha nem csaptak be.Violettát egy tiszta ,szép,mondhatni ártatlan lénynek látom/fényképe/,azt az ,,ősi származást is látom az arcán,ami miatt nem is lehet más,csakis ilyen tradicionális beállítottságú,mert genetikusan is hozza ezt a vonalat.
A felőle jövő energiákról ugyanezt tudom elmondani.
Én sem értek egyet több mindennel,amiket közölt,de nem is ezt látnám az ,,ellenállásunk'' forrásának hanem a kommunikációja milyenségét.
Ha ezen tud majd változtatni,akkor azt mondom ,hogy ez a találkozás itt mégiscsak értékekkel bír majd.

Aditi képe
Bárcsak lennének olyan férfiak, akiknek a Dharmájába
2011. január 09. vasárnap, 0:28 | Aditi   Előzmény

Bárcsak lennének olyan férfiak, akiknek a Dharmájába beállhatnánk, mi nők, és ez által emelkedhetnénk.

Ez egy gyönyörű mese, a nőről és férfiról. de a mi világunk talán sohasem volt ilyen.

Megmondom őszintén, elgondolkodtatott ez a dolog nagyon. A nagy szerelmem is tanított, gyógyított engem és épp ezt reméltem többek közt, amit írsz, hogy Violetta megtestesít az életével. Ő is erre vágyott, azt hittük, megtaláltuk egymást.

Fatális, szó szerint végzetes tévedésnek bizonyult. és nem azért, mert én tévedtem. mert nem jó párt választottam volna... hanem a félfiúi fejletlenségének, az összes betegségnek, amit a mai férfiak hordoznak köszönhetően engem totális megsemmisülés felé sodort ez a kapcsolat.

Ha benne maradtam odaadóként, nőkét, akkor kifosztódtam, ha bölcsen egyet hátraléptem, akkor kirekesztődtem általa. Mert így reagálta le a viszonyulásom. (anya-komplexus, meg még sorolhatnám -nem ide tartozik.)

Adja Isten, hogy legyenek olyan férfiak, akik mellett nők lehetnek a nők.

de szerintem már rég túlhaladtuk ezt a fázist. Nem tudtuk jól, vagy csak részben megvalósítani.

Most már csak úgy állhatunk talpra, és úgy vehetjük le magunkról a terheket, hogy szabadokká válunk.

A szabadság nem nemiség, a szabad ember férfi és női energiáival is tudatosan él.

A szabad nő már nem az a nő, aki beáll egy férfi Dharmájába. hanem a saját Dahrmáját szolgálja, mint a férfiak is.

Megkövetem Violettát, és mást is, ha megbántottam. nem semmi utat választott.

Nem vagyunk messze tökéletesek.

Bárcsak ne így kellene lennie. Könnyebb lenne "csak" nőnek enni egy olyan férfi oldalán, aki férfi tud lenni.

Velem végül az történt, hogy rájöttem, el kell engednem ezt a kapcsolatot, és be kell látni, hogy nem tehetem ki magam, az egész életem egy felnőtt gyereknek, aki nem tud igazi férfi lenni.
Én felnőttem és megtanultam mindazt, amit ő tud, miközben szerettem és arra vártam, ő is felhasználja a találkozásunk erre, érte és értem. de ő nem tette.

és mivel akkorát csalódtam, talán már másnak sem leszek képes többé a sorsomat szánni. nagyobb biztonságban érzem magam, ha magam tartom a sorosom gyeplőjét a kezemben, ha a magam ura vagyok, és magamat szolgálom (saját Dharmámat értem ez alatt) és nem egy férfiét.

Pedig könnyebb lenne.

de mintha mostanság nem erről szólnának a női sorsok.

Namaszte

,,Bárcsak lennének olyan férfiak, akiknek a Dharmájába
2011. január 09. vasárnap, 13:10 | Éva.   Előzmény

,,Bárcsak lennének olyan férfiak, akiknek a Dharmájába beállhatnánk, mi nők, és ez által emelkedhetnénk.''

Van ilyen Aditi,azért mert Te ,,rossz lóra'' tettél és rossz a tapasztalatod,attól még van.
Én csak olyan dolgot írok le,vagy beszélek róla,amiről van tapasztalatom is,nem csak elmélet és ez alapján mondok bármiről is véleményt.
Kétszer is megtapasztaltam ezt. Egyszer egy mester személyében,ahova kapcsolódtam,mint szellemi középponthoz. Ahol persze megtartott volt ez a kapcsolat,és nem lett összekeverve a partner kapcsolattal.
És nem sokkal később pedig /más személlyel/ partner kapcsolat formájában,ami ma is tart már 16-odik éve:)/
Ezért bizton állítom,hogy van ilyen,és más példákat is látok,nem csak az enyémet.
Azért féltek ettől,mert azt hiszitek elveszítitek a szabadságotokat,pedig ez pont fordítva van:)/
Ha az ember teljesen független,akkor is lehet rabszolga,a saját hülyeségeinek a rabszolgája,pl...:D

Lehet ,hogy rosszul gondolom,mert nem sokat tudok rólad,de mintha az rémlene,hogy ez a Te kapcsolatod a mestereddel volt ilyen ,amiről itt írsz.
Ha ez így van,de ha nem ő az,hanem más,akkor is azt mondom,hogy amiket leírtál az csakis tőled függ,és ebből kifolyólag nem véletlen ,hogy te éled meg kudarcnak.
Lehet ,hogy ez az ember esetleg szellemiekben a központod lehetett volna,de nem társas kapcsolatban.
Ezt a kettőt nem lehet összekeverni,,mert ebből semmi jó nem sül ki,mint a Te történeted is bizonyítja.

Váltig állítom,hogy egy nő nyugodtan megtarthatja a szabadságát is,de csak akkor teljesedhet ki igazán ,ha valamilyen módon egyesül a másik pólusával,és így egységet alkotnak.
/itt most nem a belső pólusok kiegyensúlyozásáról beszélek,az más tészta./
Ettől még nem veszíti el a szabadságát,mert az egységen belül ,mindketten szabadok.
Ez a másik kiegészítő pólus nem csak egy konkrét ,hús vér férfi lehet,hiszen ezt a mai világban valóban nagyon nehéz megtalálni,hanem lehet bármi,egy eszme,Isten,az a lényeg,hogy a yin és a yang,a lunáris és a szoláris erők összefonódhassanak ,egységet alkothassanak.

Nekem nyolc,ki mit gondol erről. Ha megtalálja ezt egy nő,bármilyen formában is,úgyis tudni fogja.
Olyan lehetőség is van,hogy ehhez még a másik jelenléte sem kell,a szellemi kapcsolódás a fontos.
Ismerek itt az oldalon olyan nőt,aki egy ilyen fizikai,testi jelenlét nélküli szakrális szerelemben él,és képes ezt megélni a totális teljességében. Pedig nagyon fiatal,és mégis képes volt felfogni,milyen ajándékot kapott az élettől.

,,A szabad nő már nem az a nő, aki beáll egy férfi Dharmájába. hanem a saját Dahrmáját szolgálja, mint a férfiak is.''

Erre azt mondanám,hogy ez is attól függ,hogy annak a nőnek mi a Dahrmája,és felismeri e azt? a szerint él e,vagy mindenféle tanok szerint,amit bemeséltek neki?

Mert végül is ez a lényeg,hogy mindenki felismerje a saját Dharmáját,és aszerint éljen.

Amiket itt a kapcsolatodról írsz,nem akarom soronként idézni,de egytől egyig a Te elvárásaidat tükrözi a férfi felé,és mivel ezek nem teljesültek,hát bazi nagyot csalódtál.Ráadásul nem is tetted rendbe magadba ezt a dolgot,mert ez még mindig így él benned.
Hogyan legyen akkor egy egy valóban jó kapcsolatod,ha ilyen tévedéseken alapuló sebeket hordasz
magadban,amik e miatt továbbra is csak megtéveszthetnek ezen a téren.

,,Ha benne maradtam odaadóként, nőkét, akkor kifosztódtam, ha bölcsen egyet hátraléptem, akkor kirekesztődtem általa. Mert így reagálta le a viszonyulásom. (anya-komplexus, meg még sorolhatnám''

Szerintem ezeket te reagáltad le így. Ha valaki igazán ad,hogyan fosztódhatna ki? Mert úgy érzi ?,de miért,mert megint csak az elvárás,mert nem azt kaptad,amit az odaadásodért elvártál.
Márpedig az ilyen adás,az nem adás.
Szóval szépen végig lehetne venni a sérelmeidet,de ez nem az én dolgom,hanem a tied lett volna.Azzal ,hogy így engedted el ezt a kapcsolatot,hogy ezeket a dolgokat nem dolgoztad fel,azzal semmit nem engedtél el,mert még ,láthatod ,most is ugyanúgy munkál benned.
Szerintem nem ez az elengedés,hogy feldogozatlan problémákból egyszerűen kilépek,mert az így soha sem lehet valóban elengedve,ahogy ez a Te esetedben is világosan látszik.

Te nagyon tudatos nő vagy,remélem elgondolkodsz azon,hogy ezzel a dologgal,még nagyon sok feladatod lenne.Ez ugyan nincs elengedve:)
Ha másra nem,de erre pl.nagyon jó volt neked Violetta ,,provokatív'' írása,mert látod általa felszínre került
egy benned még mindig munkáló dolog,amit az ő írása váltott ki,és a dühöd hozott a felszínre.

Szóval a szellemi kapcsolat az, mikor a felek nincsenek együtt?
2011. január 09. vasárnap, 16:55 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Szóval a szellemi kapcsolat az, mikor a felek nincsenek együtt?

Az mindenféle variánsban lehetséges Aditi. A lényeg az ,hogy van
2011. január 09. vasárnap, 20:27 | Éva.   Előzmény

Az mindenféle variánsban lehetséges Aditi.
A lényeg az ,hogy van egy szellemi centrum,ahova kapcsolódsz.Ez lehet távoli,közeli,lehet testben és nem testben,és lehet totális,amikor két ember teljes szellemi.lelki és fizikai kapcsolata is.
Lehet teljesen elvont dolog is ,mint Dante Beatrice-je iránti szerelme,aki tulajdonképpen,Pistis Sophia,az
égi Isteni nő.
Vagy az apácák Krisztus iránti ,,szerelme'',ahol ő a szellemi központ.És ennél a példánál látszik ,hogy ugye több alanynak is lehet kp-ja egy létező. Például egy Mester is,több tanítványnak is szolgálhat szellemi centrumául. /nem összetéveszteni a testivel:D/
De ez húsvér férfi és nő között is létrejöhet párkapcsolatként is,csak hát ott meg kell találni egymást:)

Aditi képe
Erős férfiak, erős nők
2011. január 11. kedd, 1:03 | Aditi   Előzmény

Ja, ez igaz, és még mindig munkálkodom a dolgon. Olyan helyzetbe hozott az élet, hogy egyszerűen nem is lehet másként. Nem írom le, hosszú, nem ide tartozik.

Egyébként nem csak az illúziók, meg a kivetített ideálkép, a hamis elvárások miatt fosztódhat ki bárki egy kapcsolatban, hanem elsősorban a tudatlanság miatt, az önismeret hiánya miatt.

Egy teljes kapcsolat nem csak a feltétel nélküli adásról és elfogadásról szól. Mind Jézus-lelkű és tudatúként szexelnénk egymással, ha így lenne. :))

Nem létezik olyan kapcsolat ezen a Földön, amiben két teljes ember egymásra vágyik, mert egy teljes ember már nem vágyik senkire.

Az, aki vágyik még társas kapcsolatra, valójában önmaga még meg látott részeit keresi, a szexusban, az erosban, a filiában, míg meg nem találja az Agapéban, egyszer. Vagy halála után.

Ezt a dolgot kétféleképpen lehet művelni: tudatosan, ami nem jelenti azt, hogy "kész" vagyunk. Ellenkezőleg. A tudatos ember tudja, hogy a lelke tudatlanságában a másikban véli látni magát. Ezért felkészült és megtanulja tudatosítani a drámáit, miközben élvezi a kapcsolat-adta lehetőségeket. Tudatosan úgy lehet létezni egy kapcsolatban, hogy hálásak vagyunk azért az örömért, amit adhatunk magunk által és kaphatunk a másik által minden síkon, minden formában, lett légyen az jó vagy rossz tapasztalat, és közben tudjuk, mindnn egység-élméyünk valójában az önmagunk által önmagunknak adott élmény. És sűrűbb szinteken illúzió.

Így lassan, együtt (pontosabban társaságban) lehet haladni mégis a megismerés útján. Nem egyedül.

A nem tudatos hozzáállásban ugyanez történik, csak a pár elveszik a személyes drámákban. Szó sincs róla, hogy nem lehetnek elvárásaink, bár én jobban szeretem igényeknek fogalmazni ezeket. Ahhoz, hogy a tudtalan viszonyulásunkból kijöjjünk, a drámáinkat tudatosítsuk és a rossz kapcsolódást (kölcsönös energia-elszívás) felszámoljuk - amiben megjegyzem a legtöbb kapcsoalt tengődik és általában szerelemnek hívják, pedig messze nem az - ahhoz éppen azzal kell kezdeni, hogy megfogalmazzuk és kommunikáljuk az igényeinket. Ezután egy hosszú folyamat következik, újabb tanulásokkal, de végül leválasztható a dráma.

Én tudom, mert végigcsináltam. (majdnem kész.)

Ha mindkét fél megteszi ezt, akkor átformálható a kapcsolat egy jó társas-kapcsolattá, ahol nem a nemiség, a társadalmi elvárások, vagy még rosszabb, személyes karmák osztják le a szerepeket, hanem képes a két fél kölcsönösen elfogadni egymást, megélni a vágyait, IGÉNYEIT egymással, és nem csak egymással, mert már egyénileg is képesek járni a szellemi útjukat, és tudatosan választják le a drámáikat.

Éppen abban a folyamatban vagyok, amiről írtál, (és én is az előbb), de mire kidugtam a fejem a drámáimból a következőt láttam: láttam az embereket, a férfiakat és nőket is úgy, ahogy még eddig soha. Felismertem őket és a drámáikat. És láttam, hogy nagyon kevés köztük a tudatos, aki alkalmas egy ilyen kapcsolatra. Úgy döntöttem, nem baj, csak tetsszen meg valaki, majd segít neki az én tudatosságom, és én örülök, ha akar szeretni. De ez sem jött eddig össze, mert azt látom, amit írtam, és most is fenntartom: a kollektív drámáknak és a tudatosság hiányának köszönhetően a férfiak talán rosszabb helyzetben vannak manapság, mint a nők. Anya-komplexusban szenvednek, annyira el vannak tévelyedve önmaguktól, hogy sírni tudnék. De amikor végre találok egyet, aki tudja mit akar az életben és teremt is, meg úgy néz ki megy is neki, férfias, meg úgy nagyjából rendben van, felismerem, hogy képtelen dönteni (szintén a nőkkel- vagyis az anyjával- való tisztázatlan blokkja miatt.) Én meg már tartok végre ott, hogy ne menjek bele egy olyan kapcsolatba, ahol én vagyok mindkettőnk tartóoszlopa, mert fél a fiú mellettem dönteni, kényelmesen belesétálna egy jó meleg ölbe, aztán csalna agyba főbe, mert valójában nem ő hozta meg a döntést "csak belevitték". Pontosabban belevitette magát. De véget sem tud/mer vetni egy kapcsolatnak ugyanezért. Hát kösz, többet nem kell.

Inkább Jézussal kelek frigyre, minthogy anyja legyek megint egy felnőtt csecsemőnek, ahelyett, hogy nő lehetnék mellette.

Ez csak egy vagy két blokk azok közül, amelyek megakadályozzák a mai férfiakat abban, hogy férfiak legyenek. felnőttek nem csak abban az értelemben, hogy tudják hol a helyük az életben, hanem hogy tudják, hol a helyük egy kapcsolatban.

Aki nem tudja, mi a hűség, amit nem csikar ki senki, mert szívből jön, aki nem tudja, mit jelent dönteni egy nő mellett, kitartani akkor is, ha rossz idők járnak, tudatosnak lenni, megnyitni magad, nem félni ( a legtöbb férfi ezt sem teszi meg, legfeljebb ideiglenesen), nem szégyellni pszichológushoz menni adott esetben ha szükség van rá (büszkeség feladása), egyáltalán felelősséget vállalni, az hogy tudna jó apa és partner lenni, felelősséget vállalni egy közös gyermekért...stb? Az mellet hogy lehetnél nő? Sehogy.

Az előző írásomban leírtam a négy szerepet, amit játszunk egy kapcsolatban. Az anya csak az egyik. A mai férfiak anyákat keresnek tudat alatt még mindig. És nem tudnak mit kezdeni egy teljes nővel, egy szabad nővel, aki tudja mit akar és el is meri mondani, meg is meri teremteni, képes alkalmazkodnia változásokhoz, de neki is szüksége van olykor támaszra (az "apára", a "lovagra") amely szerepeket meg végképp képtelenek eljátszani, hiszen épp ott blokkoltak. A mai férfiak többsége még mindig nem képes egy nőben látni a szentet és a kurtizánt, az anyát és az amazont, pedig ezek mind vagyunk egyszerre. Elvárják, hogy anyáskodjunk, de az igényeinket már nem fogalmazhatjuk meg, mert az nem "erkölcsös", meg egyáltalán, zavaró, hogy nekik is tenni kéne valamit a kapcsolatért. Az amazont ki nem állhatják. (Ez egyébként társadalmi előítélet. Ahogy az is, hogy a jó szexet nem úgy keresik, hogy megtartanak egy jó kapcsolatot, és változtatnak ha kell, hanem minket beszorítanának az anya-szerepbe, és másokhoz járnak szexért. és ezt mindenféle hülyeséggel megmagyarázzák. Pedig csak arról van szó, nem engedték el anyucit, é ezért a nők nem lehetnek azok, akik, mellettük, mert anyuci nem lehet kurtizán. Pl.)

Vagy épp ellenkezőleg, nem tesznek semmit, és várják, hogy a kapcsolat "kihaljon", hogy aztán tiszta lelkiismerettel állhassanak tovább. Ez is egy "megoldás". Persze nem azt mondom, a nők is rendesen adják alájuk a lovat azzal, hogy mindenáron meg akarnak felelni ezeknek az eleve eltévesztett szerepeknek. És hát ebből mi sülhet ki? Semmi az ég világon.

csakhogy, amikor végre felállunk, rájövünk a dolgok nyitjára, és boldogok vagyunk, hogy rájöttünk, elkezdjük végre jól játszania szerepeinket, két dologgal szembesülünk: az egyik, hogy nincs még egy olyan férfi, aki ugyanígy rájött volna, mit jelent szabadon, jól játszani a szerepeit, hogyan kell jól játszmázni, szabad férfinak lenni, egészségesnek, aki elbír egy egészséges nőt. A másik, hogy azonnal tapadni kezdenek a pasik, mert megérzik, hogy egy egészséges nővel van dolguk, és pótolni akarják a saját hiányosságaikat a kapcsolat által.

Lehet, hogy drasztikusnak tűnik a kép, de így van. (Persze egy szóval sem állítom, hogy tudatos nők olyan sokkal többen lennének.)

Mutassatok be egy férfinak, aki tudatos, jól van, tudja és teszi a dolgát, tud szeretni és nem fél a nőktől, és visszavonom az egészet. :) Csak ne legyen nős :)

A kapcsolatom a volt pasimmal hihetetlenül sok mindenre megtanított. valójában az egész életre. És nálunk törvényszerű volt az, hogy minden egyben volt, a csalódás is, és minden, különben már nem élnék. Ezt lehet hogy most nem hiszed el, de így van. Ez az én történetem. És ne ítélj, amíg nem ismersz.

Úgyhogy hálás vagyok, hogy mindezt megtanulhattam általa, hogy önmagamra ébredhettem általa, de attól ő még nem angyal, és a karmáinkat megteremtettük.

de legalább már tudom, melyik úton haladjak.

Az enyémen. És nem az övén, vagy másén.

Sajnálom, de továbbra is azt gondolom, a legtöbb nő áltatja magát azzal, hogy a férfii Dharmáját szolgálni milyen emeletes, és valójában a kislányos félelme bújik meg mögötte, hogy meg kellene jelennie élete színpadán egyedül, olyannak, amilyennek teremtetett, és megkérdeznie, miét is teremtetett.

persze, nem vitatom, hogy vannak kivételek. A kivételes férfiak mögött pl. mindig kivételes nők álltak. vannak, akiknek az a Dharmájuk, hogy férfiak Dharmáját szolgálják, sőt ez előfordult már fordítva is a történelemben. De ezek épphogy nagyon is tudatos nők és férfiak voltak, úgyhogy itt bukott el megint a fenti elmélet arról, milyen "jó" "gyenge" nőnek lenni, akiknek "csak a szülés meg a gyerekek, meg a férjük imádata a dolguk". Ezek a nők igenis erősek voltak, tán még erősebbek, mint a férfiak. és egyedül is elbírták volna ugyanazt a terhet. Lett légyen az uralkodói szerep, tudomány, vagy akár harc. Ezek a nők igenis harcoltak magukért és a férjeikért is, és uralkodtak, amíg ők távol voltak. és el voltak fogadva ilyennek, sőt meg voltak becsülve ilyennek. Ilyennek kellettek, mert csak így lehetett erősnek lenni. És ma is csak így lehet.

Mert az emberek, a nemeikben is egyenrangúak, és a világ nem az elgondolások és nemi szerepek szerit osztja le a feladatainkat.

Kérdés, hogy merünk e szakítani a múltunkkal, a kapcsolatainkkal akár ha kell (de nem mindig törvényszerű, ebben egyetértek), hogy megkérdezhessük magunktól: mit is akarunk ebben az életben?

Ez egy nagyon nehéz út, de csak így találhatunk rá a szellemünk hangjára. Aztán majd kiderül, mit mond.

Én megtettem ezt. És haladok a felismeréseimben. és úgy érzem, közel járok, hogy rátaláljak a válaszaimra. A nagy kérdéseim nagy válaszaira.

Nektek is sok sikert!

Namaszte

Húúú, Aditi,nagyon jók ,és jogosak a felvetéseid,de ez már
2011. január 11. kedd, 10:43 | Éva.   Előzmény

Húúú, Aditi,nagyon jók ,és jogosak a felvetéseid,de ez már régen nem női és férfi probléma csak,hanem erősen társadalmi és kulturális is.
Legalább ekkora lélegzetű választ igényel.
Ahogy olvastalak futott a fejemben szinkronban a válasz is,de ezt le is kell írni:)
/jó a meglátás,de az okokat és a megoldást én sok helyütt ,másképp látom.
Jövök:D

Előzetesként csak ennyit:
Papaji-Ganga
Lama ole Nydahl-Hannah
ezt soha nem lehet elvetni:D
Mi szüksége pl. egy megvilágosodottnak bármire is/akár a másik felére?/,hiszen önmagában is beteljesedett,megvalósult ember????

Aditi képe
Na, akkor most érünk végre valahova: minden társadalmi
2011. január 11. kedd, 11:55 | Aditi   Előzmény

Na, akkor most érünk végre valahova: minden társadalmi előítélet egyéni is egyben. Minden kollektív karma egyéni is egyben. nem az a lényeg társadalmi, e vagy nem, vagy egyáltalán hogy milyen.

Csak annyi, felismertük-e a sémát (mert ez is csak egy gondoskodásbeli séma, amihez töltések tartoznak - azért képesek az emberek akár ölni is egy egy ilyen miatt), megfigyeljük e hogyan irányít ez minket a cselekedeteinkben, és feloldjuk-e a az által, hogy belátjuk, mi a jó nekünk és máshogy teszünk.

Úgyhogy, válaszolva az első mondatodra ez igenis női és férfiprobléma, sőt megint visszatérve önmagamhoz: az ember problémája arról, hogyan gondolkodik és tesz a nemiségével kapcsolatban. Hogyan bánik önmagával mint nővel, és férfival.

Abból, ahogy kommunikálsz még mindig azonosulást érzek a nemiséggel. Pedig, végső soron, az is csak egy minta.

A gurukkal meg végeztem, teljesen saját meggyőződésem van a témáról, és azt élem.

Az hogy nem vagyunk azonosak a nemiségünkkel, nem azt jelenti, hogy nem kellene megélnünk mindent, ami csak ehhez tartozik. A jó és minél teljesebb (én nálam több :) szexet, a lelkiséget és a lelki szerepeinket, az érzéseket, a töltéseket. Aki teljes emberré akar válni, és a kapcsolatban is a teljességet keresi - én ilyen párt kerestem mindig, persze van, aki nem -, annak meg kell tanulnia megismerni és megélni a teljességét. Csak máshogy, mint eddig. Aki már tudatos, és nem azonosítja be magát a szerepével, az érzéseivel,a töltéseivel (illetve figyeli árgus szemmel mint én magát, és megtanulja leválasztani azt amelyik még el-el kapja), nos aki így áll hozzá, az már játssza az élet ezen részét. Úgy, mint a Paradicsomban. :)

Én úgy vélem, ez lenne a cél az élet minden területén. Ez a non plusz ultra az ember számára, így ember és isten egyben, nő és anya, kurtizán, és amazon, és zongorista, és téli-gumi vásárló....stb. egyszerre, anélkül hogy ezek a szerepek szétszakítanák, és úgy, hogy meg tudja teremteni ezekben a harmóniát. Vagyis az egész a középpontja körül forog. Nem billenti ki egy másik ember befolyása, se lelke, se szelleme, mert tudatosan őrzi a középpontját, de lehetősége van a teljességének további részeit felfedezni egy kapcsolat által, amiben még boldog is lehet - pláne ha a másik is ilyen hozzáállású, és kiegészítik egymás tanulását.

Igenis azt gondolom, efelé kell törekednünk nőként és férfiként is, akkor lenne esélyünk újrateremteni az életünk, a társadalmaink, kigyógyulni a betegségekből, és jól élni a maradék meghatározottságainkkal. Boldogan, sok szexxel :), és jól érzeni magunkat együtt a bőrünkben.

Ebbe az a női szerep, amiről a beszélgetésük elkezdődött nem fér bele. És anyucira vágyó férfi társaink sem. Ez van. A drámáinkat muszáj felszámolnunk. Ha kollektívek, ha nem.

Én már nem csapom be azzal magam, hogy ha megvilágosodott leszek akkor majd nem kell társ. nem is érdekel az egész. Megértettem, elfogadtam hogy így működik majd. Én meg a mosttal foglalkozom.

Talán nincs igazam? :)

Namaszte

Szia Aditi.Akkor mondanám,mit gondolok arról amit
2011. január 11. kedd, 21:13 | Éva.   Előzmény

Szia Aditi.Akkor mondanám,mit gondolok arról amit válaszoltál.
Csak azt idézem,ahol másképp gondolom:)

,,Nem létezik olyan kapcsolat ezen a Földön, amiben két teljes ember egymásra vágyik, mert egy teljes ember már nem vágyik senkire.''

Erre hoztam fel a Papaji és Ganga példát,mert mégis csak.
Nem lehet elvenni Papajitól a magvilágosodást,tehát teljes ember.
Minek neki Ganga,és előtte is volt felesége?
Ez persze nem vágy kérdése nála gondolom.

,,Szó sincs róla, hogy nem lehetnek elvárásaink, bár én jobban szeretem igényeknek fogalmazni ezeket. ''

Na ,hát ezzel óvatos lennék. Ha nekem elvárásom van a partneremmel kapcsolatban,az tuti ,hogy zátonyra viszi a dolgot.Szerintem vagy képes vagyok őt elfogadni olyannak,amilyen ,vagy ha erre nem vagyok valamiért képes,akkor semmi értelme az egésznek,mert csak problémákat szenvedést fog okozni a kapcsolat.Őt is hazavágom az elvárásommal,meg magamat is,amikor az sehogy sem teljesül.
Na erre a lóra én nem ültem fel fel.Kínlódtam egy keveset ,de beláttam hogy ez nem megy,és mérlegeltem,hogy kell e nekem ez a pasi,ne csak azzal ami tetszik,hanem azzal is ami nem tetszett,és kellett.Miután ezt letisztáztam magamban,el is fogadtam azokat a dolgokat,és azóta is ,,élünk boldogan'':)

,,a férfiak talán rosszabb helyzetben vannak manapság, mint a nők. Anya-komplexusban szenvednek, annyira el vannak tévelyedve önmaguktól, hogy sírni tudnék. ''

Ez tudott dolog,de miért? mert már az anya is szerepet tévesztett,erőszakos,identitását vesztett,férjét is elnyomó nő.Akkor hol a férfi minta a fiú gyereknél,és hol van az anima,a normális női minta,mikor az anyja egy őrmester volt.Ha egyáltalán volt szerencsétlennek apja,mert ugye hányan szülnek apa nélkül,mert nekik gyerek kell,pasi csak erre,de nehogy egyedül maradjanak,a gyerek azért kell.Hol is van ilyenkor a férfi minta annak a fiú gyereknek?
Félreértés ne essék,nem csak a nőknek vannak ilyen hibáik,persze a férfiak is megérik a pénzüket ,csak most maradnék a témánál.
Aztán ,amit meg a kor,a társadalom,a kultúra hoz .Nézd meg mi az ideál? a feminin férfi.Ő a bálvány.
Ennyire sok az ösztrogén az ivóvízben? Szóval kezd elég komoly káosz lenni a nemi szerepekben,és én részemről nem veszem be azt a magyarázatot,hogy ez természetes,és ez a jövő,hogy a nők egyre férfiasabbak lesznek,a pasik meg egyre nőiesebbek.Így tényleg nem sokára kihal az emberiség.
Már most nagyon komoly bajok vannak meddőség ügyben,amiben részint a pasik spermaszámának kritikus lecsökkenése,és a nők hormonjainak a férfi hormonokba történő eltolódása ,vagy a tüsző érés hiánya az oka ,ami ugyanaz pepitában.
Hát az anyakomplexustól idáig jutottunk,de ezért mondtam ,hogy itt azért nagyban bejátszanak a társadalmi és kulturális és egyéb dolgok is.

,,Inkább Jézussal kelek frigyre, minthogy anyja legyek megint egy felnőtt csecsemőnek, ahelyett, hogy nő lehetnék mellette.''

Na látod ez nem is olyan rossz ötlet a mai körülményeket figyelembe véve:D

,,Aki nem tudja, mi a hűség, ''

Bocsánat,hozzám rengeteg nő jár,férjes asszonyok.Mindegyik csalja a férjét,és ráadásul nem egy szeretője van,hanem több.Statisztikailag a nők már rég túl tettek a pasikon hűtlenségben.
Semmi bajom ezzel,csak megint ugye a saját problémádból indulsz ki,és nem vagy tárgyilagos.

,,A mai férfiak többsége még mindig nem képes egy nőben látni a szentet és a kurtizánt, az anyát és az amazont, pedig ezek mind vagyunk egyszerre.

Most pont Te hiányolod ezt? ,amikor itt milyennek látod a férfi nemet? Ők bezzeg lássák az Istennőt.
De Te minek tartod a férfit ezek alapján amiket itt elmondtál?:DDDD

,,Lehet, hogy drasztikusnak tűnik a kép, de így van. ''

Szerintem meg koránt sincs így.Azt gondolom erről a jellemzésedről,hogy keserű tapasztalataid vannak,és azért ez a véleményed.Egyszerűen ezekből indulsz ki,és oda is érsz vissza:)

,,És ne ítélj, amíg nem ismersz. ''

Eszemben sincs,mi értelme lenne annak? Akkor nem sokáig beszélgetnénk:D
Egyszerűen az a véleményem,hogy ezen a téren meg vagy keseredve,és nem látsz tisztán,és tárgyilagosan,mert még mindig befolyásolnak a megélt szenvedéseid

,,vannak, akiknek az a Dharmájuk, hogy férfiak Dharmáját szolgálják, sőt ez előfordult már fordítva is a történelemben. ''

Na látod,de én nem is szolgálatról beszéltem,bár ritka esetben az is lehet,hanem azt mondtam,hogyha a nőnek az a dharmája ,hogy az ő útja a férfi útja ,akkor..

,,Ezek a nők igenis harcoltak magukért és a férjeikért is, és uralkodtak, amíg ők távol voltak. és el voltak fogadva ilyennek, sőt meg voltak becsülve ilyennek. ''

Pontosan,mert igazi nők voltak és a helyükön voltak,mert bizonyos esetekben ez is a női szerephez
tartozik,csak tudni kell mikor,és hogyan.

,,Mert az emberek, a nemeikben is egyenrangúak,''

Persze,semmivel sem különb egy férfi mint egy nő ,nyilván.
Viszont más ,mind kettő.Kiegészítik egymást.
És ezt kéne megélni egy közös egységben.
Csak ehhez kicsit másképp kéne hozzáállni a dolgokhoz szerintem.
Előítéletek,és rossz beidegződések nélkül.
Tudom ,hogy ezzel nem mindenki ért egyet,de szerintem az az igazi férfi női kapcsolat,ahol a nő egyre inkább nő lehet a férfi pedig egyre inkább férfi.
A szabadság pedig elengedhetetlen,mert e nélkül nem teljesedhet ki egyik fél sem.

Aditi képe
Szia Eva
2011. január 12. szerda, 22:28 | Aditi   Előzmény

Elég jó, úgy tűnik partnerre akadtam Benned e témában... .)

Úgy látom nagyjából egészéből ugyanarról beszélünk, legalábbis belül hasonló a kép, ezt érzem rajtad, csak a fejben nem minden egyezik. Meg egy kissé máshogy fogalmazunk/gondolkodunk.

Akkor most én is másolok. :)

"Nem lehet elvenni Papajitól a magvilágosodást,tehát teljes ember.
Minek neki Ganga,és előtte is volt felesége?
Ez persze nem vágy kérdése nála gondolom."

Nem egészen egyeznek a fogalmaink a megvilágosodottakról. és én szándékosan nem is ezt a szót használtam. A teljes ember nálam azt jelenti, önmaga teljességével tisztában és egységben van. Kiteljesedett. Lehet egyébként ennek is párja, de valóban, egész más motivációból és másképpen mint annak, aki még másokban éli meg és fedezi fel egyes részeit, amíg rá nem ébred azokban önmagára. Ez egy folyamat, amit nem elég tudni, messze nem elég, és itt szokták elvéteni a kedves jelentkezők. :) Ezt csakis csinálás közben lehet meglépni.

Én csak azok között a szintek között tettem különbséget, amikor 1. valaki még totál összetéveszti önmagát a világgal (középpont nélküli, tudatosság, önismeret eléggé teljes hiányában :), és 2. amikor még nem teljes, meg megvilágosodott de már tudja hogy semmi, amit tapasztal végső soron nem ő, tudatossággal és arra törekedve járja az útját, esetleg van annyi önismerete hogy fel tudja mérni kire/mire van szüksége és alkalmas egy párkapcsolatra, nem csak a gyermekszerep ismételgetésére egy szintén gyermektudatú felnőtt csecsemővel miközben azt szerelemnek hívja.

Az elvárásokkal kapcsolatban ugyanerről a folyamatról volna szó. Természetesen nincs értelme elvárni senkitől, hogy más legyen, mint aki, de ha egyszer bevállaltam egy kapcsolatot, azzal bevállaltam azt is hogy a másikkal való érintkezés formálni fog engem. Hogy belátásra tanít önmagammal kapcsolatban, stb. Ez vonatkozik a másik félre is. Valójában ez a "szerződés" szerintem erről szól. Van itt Pécsen egy fantasztikus pszichológus, aki azt vallja, a párkapcsolatnál semmi sem motiválja és alakítja jobban az embert, vagyis tanítja arra, hogyan legyen felnőtt nő vagy férfi, vagyis önmaga. Semelyik másik kapcsolati formánk, lett légyen az gyermek-anya, anya-gyermek stb. ne alkalmas erre, és messze nincsen ennyire nagy hatással. Én ezzel teljesen egyetértek. Ha arra tanít egy kapcsolat, hogyan kell elengedni (ilyen is van) felismerve, hogy mit tudok elfogadni a másikban és mit nem, akkor arra. De ha két ember elég tudatos, meg lehet csinálni, hogy együtt tanítják egymást egy kapcsolatban. De ehhez mindkét fél elhatározása kell. Innentől kezdve nem érvényes ez az "én elfogadlak olyannak amilyen vagy, te is tedd ezt, ha nem akkor meg elválunk" hozzáállás, mert akkor mindenkitől elválnánk. Innentől kezdve inkább azt a címmondatot adhatnák a kapcsolatnak "változom általad, felismerem magam általad és fordítva". És ezt a folyamatot az igények folyamatos kommunikációjával lehet elérni. De nem úgy, hogy elvárunk! Itt a különbség: az igények az én igényeim, rám vonatkoznak. Az elvárások a másikra irányulnak. Az igényeinket meg kell fogalmaznunk, mert csak úgy tud hozzánk kapcsolódni a másik, de aztán ezek az igények változnak, ahogy felismerjük a másik igényeinek jogosságát a szeretet látásán és érzésén keresztül és végül kialakulnak a konszenzusok. Amiben hol külön programunk lesz, hol találunk közös pontokat, hol tök jó együtt rezgünk, hol meg konfrontálunk, sőt esetleg veszekszünk egy vérmeset aztán meg szeretkezünk egy jó nagyot :)

Én már nem ringatom magam az illúzióba, hogy egy kapcsolat akkor jó, ha mindig "harmonikus". A Mennyország az harmonikus. Az élet az viharos. Változó, és változékony. Meglepő és megdöbbentő. És épp ez a jó benne. Van egy jó mondás, amit mostanában nagyon szeretek: "Az életben nem az a lényeg, hogy kivárjuk, amíg elül a vihar, hanem az, hogy megtanuljunk táncolni az esőben." :)) Na, erre gondoltam itt.

A "fogadj el olyannak amilyen vagyok" nem konszenzus. Hanem az "én" kijelentése. "Elfogadom magam olyannak amilyen vagyok és nyitott vagyok rád". Ez oké. A szeretet nyitott a változásra. És még véletlenül sem várja el, hol elfogadják. :)) Szerintem éppen ez a legnehezebb és legönzőbb kérés, amit csak kérhetünk pláne attól, akivel együtt élünk. Szerintem a valóság az, hogy miközben mind arra vágyunk, hogy fogadjanak el, valójában azt tanuljuk, hogy mindig tudjuk elfogadni önmagunkat, adott esetben akkor is, amikor nem fogadnak mások el, mert éppen nem képesek rá. Ha ez nincs bekalkulálva egy kapcsolatba, akkor annak annyi.

"Ez tudott dolog,de miért? mert már az anya is szerepet tévesztett,erőszakos,identitását vesztett,férjét is elnyomó nő.Akkor hol a férfi minta a fiú gyereknél,és hol van az anima,a normális női minta,mikor az anyja egy őrmester volt.Ha egyáltalán volt szerencsétlennek apja,mert ugye hányan szülnek apa nélkül,mert nekik gyerek kell,pasi csak erre,de nehogy egyedül maradjanak,a gyerek azért kell.Hol is van ilyenkor a férfi minta annak a fiú gyereknek?"

Persze, mi szültük és "neveltük" a férfiakat. Ezért írtam egy másik helyen, hogy simán elvállalom, hogy "mi kezdtük", de ez igazából nem lényeg. Én nem tartom a nőket jobbnak, mint a férfiakat és tisztában vagyok vele, hogy a drámák oda-vissza hatnak. Nem érdekes miért olyanok. És nem érdekes miért vagyunk ilyenek. Az az érdekes, hogy hajlandóak vagyunk e változtatni, és hogyan. Én, mint a szellemi változásban benne levő nő, leírtam, hogyan látom a férfiakat (a nőket nem írtam le, de hangsúlyozom, és egy helyen említettem is, hogy nem sokkal jobb helyzetben vagyunk.)

Egyébként úgy tűnik nem értetted meg teljesen amit a szerepekről írtam. Szerintem egyáltalán nem az a megoldás, a gyógyulás a kiegyensúlyozás útja, hogy "nők" lesznek a nők és "férfiak" a férfiak - legalábbis nem a sémák szerint. Hanem éppen az egyéni fejlődés útja, az, amiben az egyében tudatosodnak és egyenlítődnek ki a férfi és a női energiák. És bármennyire kusza is az egész, és bármennyire visszás is, a természet tudja, mit csinál,mert éppen ez a folyamat zajlik. Ezért lettek nőiesek a férfiak és férfiasak a nők. Hogy megtapasztald a másik feledet és megtanulj vele bánni: megszabadulj végre a nemiségeddel és az ezekhez tartozó sémáiddal való azonosulással!! Mert bánni csak azzal tudunk, amitől elválasztottuk a tudatosságunkat/önmagunkat!

A szerepelmélet éppen azt fogalmazza meg, hogy egy emberben minden minőség megtalálható. A nőnél az amazon a férfierő, a férfinál ugyanígy van egy szerep a négy közül (ezek most nem mind jutnak eszembe) ami a női energiát képviseli. Ezért írtam, hogy akkor kerülnek helyére a dolgok, ha először emberként vagyunk képesek végre felfogni saját magunkat, a nemiségünktől, és a mindennemű szerepeinktől függetlenül. A szabadság , a lélek szabadsága az ember minősége, a tudás, a tudatosság is. Mitől lesz nő egy nő? mitől férfi egy férfi? Persze a biológiai meghatároz egy kér dolgot, de azok is csak szerepek. Vállalhatók, vagy nem vállalhatók. Irányíthatók (vágy), vagy irányítanak minket (függőség). A lelki és szellemi minőségekben pedig semmi különbség nincs a férfiak és a nők képességei között. A férfi is képes a befogadásra, és a nő is képes a harcra. Az, hogy ezt a nő testi szinten gyakorolja, míg a férfi a másikat, gyakorlatilag lényegtelen. Mert ennek is ott vannak a lelki és szellemi szintjei (tantrikus szexben megélhetők) és kiegészülnek a többi energiával. (Pl. lehet h tsti szinten a nő befogadó szerepet játszik primer módon, de lelki szinten valószínűleg több harc-energiával fog rendelkezni, mint egy férfi - ez most csak egy példa a kiegyenlítődére, nem vagyok pszichológus, meg embertanász.) Az, hogy a lelki és társadalmi szerepeinket levezetjük a testi funkciókból egyenes primitív. (te szülsz, tehát te vagy a befogadó, tessék lenyelni minden indulatomat, mégiscsak én vagyok a férfi, a kenyérkereső, nekem sokkal nehezebb... a nők türelmesebbek..... alapban így születnek - meg hasonló marhaságok.) Ezek csak sémák. Rossz és rosszul használt sémák. És aki nem felel meg nekik, az "nem nőies" meg "férfias". Nem a tudatos ember van mögöttük, hanem a materialista, aki az anyagból vezeti le a mindenségét és nem fordítva.

Nem a szerepeink határozzák meg azt, milyen nőknek és férfiaknak születtünk le, hanem épp fordítva. Mi határozzunk meg, az életünk, a tennivalóink, az elgondolásunk, az akaratunk, az, ahogy harmóniába igyekezzük hozni önmagunkban ezeket az energiákat. olykor harcolunk olykor befogadunk, olykor szülünk olykor szemlélünk. Attól, hogy a nő szül, még nem lesz kevésbé nőies ha mást is csinál, esetleg döntő többségben mást csinál, esetleg a férje megy el gyesre (amitől persze ő sem lesz kevésbé férfias), netán van egy hivatása aminek szenteli az életét. Erre még az állatvilágban is számtalan példa van. Úgy is mondhatnám még az állatok sem olyan hülyék, hogy beleragadjanak szerepekbe. :) Ezt is csak az emberszabásúnak sikerült elérni a több ezer éves fejlődése eredményeként. (Na, ilyenkor sírnak az angyalok :)

"Most pont Te hiányolod ezt? ,amikor itt milyennek látod a férfi nemet? Ők bezzeg lássák az Istennőt.
De Te minek tartod a férfit ezek alapján amiket itt elmondtál?:DDDD"

A ,,A mai férfiak többsége még mindig nem képes egy nőben látni a szentet és a kurtizánt, az anyát és az amazont, pedig ezek mind vagyunk egyszerre" csak ténymegállapítás a részemről. Nem képesek látni. Ez van. Én már legalább tudok erről és figyelem. Ők vakok.Többségükben. Mondtam, mutass egy tudatosat, aki csak annyit tud, mint amit leírtam, és visszavonom. Vagy megváltoztatom a drasztikusnak tűnő arányszámot. Melegen remélem, hogy akad egy köztük, aki mellesleg pont engem bír...:) Nem az istennőre gondoltam (bár az sem rossz, csak kár h illúzió), csak a szerepekre. Amíg elvárják hogy szent meg anya legyek, amazon meg nem, és kurtizán is csak szeretőnek, addig nem érdemes kezdeni velük. Mert én önmagam akarok lenni, és játszani az összes szerepem és egy olyan férfira vágyok, aki ugyanezt teszi és élvezi, hogy bennem mind a négy minőséget megtalálja. Csak ehhez fel kell nőni, és tudatossá kell válni.

A hűséggel kapcsolatban félreértettél. Nem mondtam, h a nők nem csalárdak. És azóta én is kipróbáltam ezt is. :) Ez is csak ténymegállapítás volt a részemről. Csak annyi a lényege, hogy amíg nem tudjuk, hogy mi a szívből jövő hűség, addig nem vagyunk képesek egy tartós kapcsolatra. És ezt a férfiakkal kapcs-ban jelentettem ki. De természetesen a nőkre is vonatkozik. Így, h már kipróbáltam ezt is meg azt is, azt mondom, bár izgalmas volt a második verzió, édes a bosszú és jól meg tudtam szervezni három szeretőt is egymás mellé :), szóval ott is a jók között voltam :), Megtanultam használni a vágyat, és az ujjam köré csavarni egy csomó pasit, megszerezni akit akarok meg és a többi mesébe illő illúzió. Amire oly sokan vágynak. Nem olyan nagy dolog. Csak tudatosság és kisugárzás kérdése. Mégis, úgy döntöttem, az első verzió az igazi. Az vagyok én. És innentől nem érdekelnek azok a férfiak, akik még nem tartanak itt, vagy soha nem fognak itt tartani. Akiket a farkuk vezet, és még jól meg is ideologizálják a "magszórás" teóriáikkal, meg a többi hülyeséggel. Egyszerűen félnek, és/vagy nem tudatosak, nem képesek befogadni a nőt a maga teljességében (itt ugyebár jól jönne a női energia megélése...), és elesnek az első rövidszoknyás popsilengetésnél.

"Szerintem meg koránt sincs így.Azt gondolom erről a jellemzésedről,hogy keserű tapasztalataid vannak,és azért ez a véleményed.Egyszerűen ezekből indulsz ki,és oda is érsz vissza:)"

Szerintem meg így van. :) De azért igazad van abban, hogy még nem teljesen rezegtem ki a dühömet. :) Egyébként sokat segítesz benne, köszi... :))

"Eszemben sincs,mi értelme lenne annak? Akkor nem sokáig beszélgetnénk:D
Egyszerűen az a véleményem,hogy ezen a téren meg vagy keseredve,és nem látsz tisztán,és tárgyilagosan,mert még mindig befolyásolnak a megélt szenvedéseid"

Ennek örülök. :) De szerintem a haragom ellenére :) már nem vagyok elvakult. Csak egy kicsit még puffogok a realitáson, mielőtt megadom magam és elfogadom hogy már megint a kakiból kell aranyat csinálni. De hát ez a Föld itt tart. Most mit csodálkozom?? Már megint?!

A többiben egyetértünk. :)

Csak még annyit, hogy a rossz beidegződések és előítéletek sémák. A nemiségünk fizikai részére épülő sémák. Ha ezt megérted, már nem biztos h ugyanaz a képed marad arról, mit is jelent nőnek vagy férfinak lenni.

Szerintem nőnek vagy férfinak lenni végtelen sokféleképpen lehet, és épp ez benne a jó, az emberi, a szellemi.

Élmény veled társalogni. :)

Namaszte

Te Aditi ? Hol van itt már az emlőrák,meg a daganatok:) A
2011. január 12. szerda, 22:58 | Éva.   Előzmény

Te Aditi ? Hol van itt már az emlőrák,meg a daganatok:)
A metafizika még csak hagyján:)

Erre megint csak holnap tudok válaszolni. Át kell még egyszer olvasnom.Sok ez nekem egy lélegzetre:)
Én valahogy sokkal egyszerűbben látom,és könnyebben fogom fel a dolgokat.
Fiatal koromban és is de ,,szerettem'' szenvedni.Aztán kezdtem másképp látni a világot,és lehet szenvedés és kudarcok ,csalódások nélkül is:)
Annyira tőlünk függ:)
Halálra bonyolítunk mindent ,aztán belegabalyodunk:D
Szóval ,,átráglak'' még,és majd jövök:)
Egyébként én is ,,rád kattantam'' valamiért. Majd kiderül mi dolgunk egymással:)

Aditi képe
Hát ott jön az összefüggés, hogy bogozgatjuk, mitől
2011. január 13. csütörtök, 1:24 | Aditi   Előzmény

Hát ott jön az összefüggés, hogy bogozgatjuk, mitől egészséges egy egészséges nő, és mit nyom el, amitől rákos. Nagyjából az egész életét azzal, hogy a sémáknak akar megfelelni ahelyett hogy lenne az aki, az összes női, és férfi energiáival együtt. A szabadságát áldozza fel a sémák oltárán. Évezredek óta. Látod, én nem könnyen vesztem el a fonalat...:)

Nem to'm miért gondolod h szenvedek. Nem szenvedek max attól h még nem találtam meg azt az egészséges férfit, akire vágyom. De már legalább tudom, milyenre vágyom. Meg el is járok keresgélni, nem süttettem a Holddal itthon a fenekem, amikor csak tehetem, mer' az anya-szerepem megengedi..:) És ez nagy előrelépés az előéletemhez képest, elhiheted. :)

A látható valóság kissé elkeserít, de hát én az egész világra haragszom, mit nekem a férfinem...:)) Megeszem őket reggelire. :))

Várom a válaszod. :)

Namaszte

Jó reggelt Aditi! Hát mivel ébredtem?:D Ezekkel a gondolatokkal
2011. január 13. csütörtök, 11:26 | Éva.   Előzmény

Jó reggelt Aditi!
Hát mivel ébredtem?:D Ezekkel a gondolatokkal itt:)

,,aki még másokban éli meg és fedezi fel egyes részeit, amíg rá nem ébred azokban önmagára.''

Hát Te úgy látom ezt jól látod,de általában ebben a kérdésben is nagy a félreértés.
Ugyan is elvulgarizálva a dolgot,és nem ismerve a folyamatot,úgy van a ,,köztudatban'',hogy a másik által ,a másikban ismerem meg önmagamat.Na aki ezt elhiszi,az persze sohasem fog eljutni önmagához,még a közelébe sem.Épp ,.hogy nem Önmagam ismerem meg abban a tükörben,hanem a személyiségemet!, aminek az ég világon semmi köze az Önmagamsághoz.
A személyiségemnek is a rejtett részét,az árnyékomat,amit elutasítottam,lenyomtam.Persze ezt sem tudom,és ebből erednek a konfliktusok,mert a másikkal van bajom,azt hiszem ,hogy ő ilyen ,meg olyan,ami nekem nem tetszik,majd én megváltoztatom...hahaha...ahelyett,hogy rájönnék,hogy az a konfliktusok forrása,hogy a meg nem élt,elutasított,lenyomott személyiség tartalmaimmal találkozom,és azt nem tudom elviselni.
Nem a másikkal van dolgom,hanem magammal,ezeket kéne integrálnom magamban,mégpedig az által,hogy elfogadom a másikban,mert ezzel magamban fogadom el,és tulajdonképpen így integrálhatom a saját árnyékomat.
Erről beszéltem,/csak nem fejtettem ki/amikor azt mondtam,hogy a páromban elfogadtam ,ami zavart,mert tulajdonképpen az én lenyomott ,elutasított tulajdonságaim voltak azok,amiket így szépen integráltam is magamban.

Az a bajom ezekkel a mostani tanításokkal ,hogy csak fél igazságok,vagy azok sem/tisztelet a kivételnek/ és így nagyon is félrevezetőek. Ha például ezt a kérdést nem így kezeljük,végelláthatatlan csatánk van a partnerünkkel,mert nem értjük miről van szó.Tönkre megy a kapcsolat is,meg elveszítünk egy jó alkalmat is az ,,emelkedésünkre'', esetleg egy értékes embert is.Viszont sűrűn feltesszük azt a kérdést,hogy miért kell nekem mindig ilyen pasikkal összejönnöm? Húúúú,de nem értem ?!...:D

Még egy dolgot érintenék,aztán leszakadok a gépről,mert utaznom kéne,amit 3 napja halogatok:)))

Szóval,azt kérded,miből gondolom,hogy Te szenvedsz?

Hát abból,amikor ilyen vehemenciával nyomod a korábbi ,,sérelmeidet'',ahogy itt mostanság:)))
Ezekben még sok fájdalom,keserűség ,csalódottság van. Azt most is hordozzák,tehát valamikor ez fájdalommal is bírt,az tuti. /Más témákban emelkedettek az írásaid,tehát egyértelmű ,hogy ezen a területen még dolgod van:)/
Lehet ,hogy sokat dolgoztál már rajta,de ez mindaddig nem lesz megoldva,amíg a pasit okolod bármiért is.
Nem ő ilyen ,meg olyan! Ezt Te látod így,mert magadat látod,csak nem vagy hajlandó felismerni.
Mert nem azt látod,amit hajlandó vagy elfogadni,hanem az árnyékodat,amit nem ismersz,mert mindig is elutasítottad,de amíg másnak tulajdonítod ezt addig nem is fogod sem megismerni,sem feldolgozni magadban.
Ezt nem csak kimondottan a Te problémádra mondom,mert így vagyunk ezzel mindannyian,amíg nem jövünk rá,miről is van szó.
Tehát nem azért kell elfogadnom a másiknak tulajdonított dolgokat,hogy őt fogadjam el olyannak ,amilyen,hanem pont hogy magamat kell elfogadnom,a még magam számára is ismeretlen magamat.
A személyiségem rejtett bugyrait.

Még egy dolog.ez a csecsemőség felnőtt férfinél...ez állandóan visszhangzik nálad.
Mivel nem ismerem konkrétan az illetőt,csak annyit mondanék,hogy ez a ,,gyermeki'' állapot ez inkább
pozitívumnak számítana,mint ellenkezőleg. /persze nem az infantilizmusról beszélek:D/
Emlékezz Jézus is mit mondott:
,,Legyetek olyanok ,mint a gyermekek,mert csak akkor lesz tiétek az Isten országa''
Mindezekkel csak azt szeretném mondani,hogy mielőtt így megítélnénk dolgokat,érdemes lenne előtte alaposan a-z-ig átgondolni:)

Domoszlai Katalin képe
Nagyon jó
2011. január 13. csütörtök, 12:48 | Domoszlai Katalin   Előzmény

a hozzászólásod, Éva, ajánlottam Karmatörlőnek is :-)

Aditi képe
Na ezt tudtam, hogy felhozod ezt a Jézus dogot, pontosabban szól
2011. január 13. csütörtök, 16:42 | Aditi   Előzmény

Na ezt tudtam, hogy felhozod ezt a Jézus dogot, pontosabban szóltak bent, szinte láttam lelki szemeim előtt, hogy írjam már oda, h persze h nem erre gondolok...!

de szerintem ez egyértelmű.

Az, aki még nem szakadt le anyuciról és ilyen értelemben nem lett felnőtt, nem tud a gyereklelkére tudatossá válni. Ez egy folyamat. A legtöbb ember az egészséges egóját sem növeszti fel, és/vagy nem szakad le időben a szülőkről, nem tud önállóan egzisztenciát teremteni stb. Ha ennek a lelki okai, blokkok vannak (márpedig ált-ban azok), akkor először ezt az utat kell végigjárnunk, ki kell lépni a gyerekszerepeinkből, ezt így fogalmazza meg a drámapszichológia, aztán elindulhatunk a "fény" felé. Addig csak az illúzióink fényét kergetjük.

de nehogy már ennyire félreértettél---

ez három szint
1. öntudatlanság (ide tartozik a gyerekszerep, és így értettem a csecsemő férfit vagy nőt)
2. éntudat + tudatos fejlődés (akinek már van esélye)
3. tudatosság: felsőbb én-vezérelte élet (amelyben tudatosan élt a gyermeklélek, de a felelősségvállalás nem marad el.)

az említett versenyző még egyeske, nem a tudatosan tiszta lélekkel (gyermeklélekkel) élő felnőtt ember ( a 3-mas)

visszatérve az első gondolatmenetedre: igen, én is így értettem az önismeret lépcsőit a másik tükreiben. :)

De a szerepelméletet úgy látom, nem értetted meg. Nem baj. Pedig tök jó, és engem gyakorlatilag és szó szerint gyakorlatilag ez húzott ki a kakihegyből a sok szellemi emelkedett mester elméleteinek meghallgatása és hiábavaló próbálgatása által. Már tudom, miért kellett ez, és látom másoknál is ha ez a részük fejletlen.

Az elméletek nagyon hasznosak de nagyon veszélyesek is, mert felmérhetetlen mennyi az amiről csak beszélünk, és a mi életünkben abszolúte nem úgy van - az ego sokkal ügyesebb annál, hogy hagyja felfedni a lyukakat. De az olyan gyakorlatias tudományok, mint a pszichodráma, ennek nem enged teret, tapasztalati úton vezet önmagadhoz el. Közben persze mind beépült amit tanutam, és felismertem sok mindent élőben, de semmit nem ért volna az a rengeteg tudás a pszichodráma tudatossága és ereje nélkül. Persze más vonal is lehet és legyen ilyen jó, csak a kétféle megközelítés közötti különbséget szeretném ezzel példázni.

Hát ebben a kidolgozás témában valszeg igazad van, de sajna még ott tartok, hogy szitkozódom, merthogy ezt is sikerült jól elfojtanom és mindenért magamat vádolnom. Úgyhogy légyszi tekintsd ezt a lelki megtisztulásom, a gyógyulásom melléktermékének :).

Egyébként viccet félretéve, persze, nem jó ha másokat vádolunk a minket ért fájdalmakért. De megállapítani nem csak azt szükséges, hogy e mögött milyen saját okok vannak, hogy mi miért vonzottuk be, mi mit tettünk azért hogy meg tudjunk bántódni (vagy egyszerűen milyenek vagyunk), hanem azt is hogy a másik hogy jön a képbe, mik voltak a motivációk, szóval tisztán látni rendkívül fontos, a feldolgozás elengedhetetlen része. Enélkül nem működik az elengedés -csak önbecsapás marad, mert az elengedés nem kívül, hanem belül történik. Az a tapasztalatom, hogy amikor már mindkét oldal részeit feltártam, akkor eltűnik a töltés. Addig haragszom. (az elfojtásból kilépve :).

Sajnos vagy nem, igaz, hogy hagytam magam kihasználni, aztán felismertem, h részemről itt volt a bibi, és ezzel meg is tanultam a leckét és be is hoztam egy jópár év tanulást és ezért hálás vagyok az életnek, de attól még ez a pasi kihasznált, úgyhogy neki nem. És aki kihasznál, arra igenis haragudhatunk, aztán amikor lenyugodtunk és "kikommunikáltuk magunkat", beszélgettünk és mindent megtettünk azért, hogy megértessük az álláspontunkat (nevezetesen hogy többet nem szándékozunk magunkat kiszolgltatt helyzetbe hozni) akkor végül ott lehet hagyni, ha nem változik. De ha képes egy ember abban a rendszerben tudatosodni egy párkapcsolatban, amiről írtam, akkor változni tud. És ő is megvizsgálhatja vajon miért használt ki valamit és hogyan szüntethetné meg ezt a programját az egójának. A szeretet tanít minket, a szeretettel és tisztánlátással taníthatjuk a másikat és ha részt vesz benne, ő is tanulhat. és persze fordítva.

Egyáltalán nem kell elfogadnom egy párkapcsolatban hogy kihasználnak, hogy "olyan" a másik, érted, nem kell őt elfogadnom olyannak. És még sok-sok mindent sem kell elfogadnom. Illetve elfogadhatom, hogy ilyen, de el is engedem a kapcsolatot, amint erre rájöttem. (Most már.) Persze ha valakinek ez a zsánere... A párkapcsolat két emberről szól. és aki nem vesz részt a táncban (a tudatosodásban), az lemarad. Nem elég elfogadni a másikat, és valójában ez nem is lehetséges. Ez önbecsapás. Mi is változunk, az önelfogadást újra és újra gyakorolnunk kell, a másik is folyamatosan változik. Szerintem ez a fogadd el a másikat csak akkor működik, ha óriási szerencséd van és olyanra leltél, aki nagyjából egészéből passzol hozzád. de még akkor sem biztos.

Szép gondolat az árnyék-fél elfogadása, és ha neked sikerült, akkor gratulálok. de te akkor megvilágosodott vagy. Ezen tűnődj el.

Én egy sokkal dinamikusabb, sokkal valóságosabb kapcsolat-rendszerről írok, ami feltételezi, hogy tanulod az elfogadást de közben kommunikálod magad és az igények folyamatos változásaival és konszenzusra törekvéssel egyfajta egyensúlyt vagy képes teremteni és fenntartani egy olyan kapcsolatban, ahol mindkét fél aktívan részt vesz a kapcsolat alakításában és önmaga vizsgálatában.

Szerintem ez a tudatos és a még nem megvilágosodottak számára reális lehetőség egy olyan kapcsolat folyatására, amelyben nem a tudatlan asztrális kötéseink, és az energiajátszmák kötnek össze minket . (Gúzsba. )

Úgyhogy bocs, de még haragszom, ez igaz, de jogosan :), és ennek ellenére, minden, amit megláttam a tapasztalataim és a tudatos feldolgozás miatt, nem homályosodik el a személyes érzelmeim miatt, továbbra is így látom.

Szerintem ti láttok rózsaszínebül, mint amilyen a valóság, de ezen nem fogunk összeveszni. :) Mindenki a maga illúzióival és valóságával dolgozik, ez természetes. Örülök, hogy volt beengedtél egy kicsit a tiedbe! :)

Namaszte

Helló Aditi! Látom Karmatörlőnél velem takaródzol:DDD, annyira
2011. január 13. csütörtök, 21:42 | Éva.   Előzmény

Helló Aditi! Látom Karmatörlőnél velem takaródzol:DDD, annyira azért nem vettelek igénybe:)

Hát most csak azt tudom neked mondani,hogy én azt mondtam el, mit csinálok,mit gondolok,hogyan oldom meg ezeket az eseteket.
Nem elméletekről beszéltem,hanem ahogy én csináltam:)

A csecsemő dolgot értem. Lapozzunk:)

Most vonatkoztassunk el konkrétan a kapcsolatodtól,mert így nehéz,hogy semmit sem tudok róla.
Akkor általában? ,jó?

,,hagytam magam kihasználni...''

Ezt szerintem megint csak az ember állapítja meg,hogy a másik kihasználta.
Hátha a másik csak elfogadott valamit?,és nem kihasználás volt a motivációja? ezt tulajdonképpen én ítélem meg így,hogy a másik mit csinál velem...biztos? Hoznék példát:

Nem állítom,hogy velem ilyesmi nem fordult elő.Nem társkapcsolatnál,hanem sok lakás,ház felújításom volt,és mondhatnám ,hogy az iparosok jól kihasználták bizonyos engedékeny megnyilvánulásaimat.
Naná. Adtam,hagytam,engedtem.Ilyen vagyok,ha utólag ebből károm származik,nem őket szidom ,mert ez is mint minden tőlem függött.Remélem érted mit szeretnék ebből kihozni.Ebben semmiféle rózsaszín látásmód nincs szerintem.Én kapattam el őket,ők csak elfogadták,éltek a helyzettel.Nem visszaéltek:)
Ha már odáig fajul a helyzet,akkor az ember már nagyon gyenge,és egyáltalán nem képes a kezébe tartani a dolgokat.És ki a hibás? Ki ilyen ? Én.

Az hogy a világ ,vagy bárki hogyan viszonyul hozzánk,az tőlünk függ.Ennek az ellenkezőjéről engem már senki és semmi nem fog meggyőzni,mert elég rég óta ez működik az életemben.
Ha valamiért szívok,azt én szúrtam el senki más.Lehet,hogy egy percig mérgelődök,de nem fogom bántani magamat,mert nem lehetek tökéletes.Mást meg főleg nem fogok bántani azért amit,saját magamnak köszönhetek.Egyet teszek,levonom a tanulságot,és igyekszem még egyszer nem esni ugyanabba a hibába.

Nagyon jók ezek a ,,tanítások,technikák,mint ez a drámapszichológia is,meg sok minden más.Az ember bizonyos életszakaszaiban nagyon jó szolgálatot tehetnek,még problémákat is meg lehet oldani velük,de mindenen túl kell lépni,mert egy idő után már hátráltat,megköt ,visszahúz.
Én sokáig hajszoltam ezeket a dolgokat.Mindent tudni akartam,de egy idő után rájöttem ,hogy pont a lényegemtől távolít el,az igazi Önmagamtól.Mert nem az az illúzió,amire a végén utalsz,hogy egyesek így vagy úgy gondolkodnak,hanem az az illúzió,legalább is nekem,hogy bárkit is úgy kezelnék már ,hogy más,
hogy tőlem független létező.Szerintem ez az illúzió,és sajnos a legtöbb dolog ,tanítás,pont ezt erősíti,tanítja,hogy a másik,meg a világ ,mintha más lenne,tőled független és nem te,és minden erre épül ,tehát egyre inkább eltávolít Önmagamtól.Amíg az ember tőle függetlennek gondol bármit is ,vagy bárkit is
addig semmit sem tud önmagáról.Az elmémben vannak ezek a dolgok,azzal választom el önmagamtól,és ujjal mutogatok rá,hogy ő,ő,mert ő ilyen ,.meg olyan,meg szar a világ,ezért ,azért...blablabla...

Úgyhogy ne haragudj,de én valamikor nagyon is híve voltam ezeknek a dolgoknak,de ma már marhára nem érdekel,mert nem hogy segítenének,hanem kimondottan akadályoznak abban hogy valóban magamra találhassak. Önmagamra.

Az meg ,hogy az ember az árnyék személyiségét integrálni tudja,az meg szerintem az egyik legalapvetőbb dolog, Anélkül semmire sem megy az ember,mert örökös konfliktusai lesznek a külvilággal,illetve önmagával,de még erre sem jön rá. /nagyon messze van ez a megvilágosodástól:D,ezt nem jól tudod,ne haragudj/ Meg azért ennek is vannak fokozatai,hogy mennyi mindent tudott már az
ember integrálni.Nálam még egy fontos dolog van,ami még zavar.Az agresszió.Azt még nem sikerült elfogadnom.Ha ez konkrétan a közvetlen közelemben van,zavar. Pedig tudom,hogy gyerek koromban megvolt bennem.Szóval,ezt még nem tudtam teljesen elfogadni:)

Azt szerettem volna kihozni ebből az egészből,hogy amíg magadról meg a problémáidról beszélsz,addig szerintem nagyon jól, akár hasznosan is el tudunk beszélgetni,de én ilyen elméletekkel ,okosságokkal, lépcsőkkel ,fokozatokkal nem tudok mit kezdeni,bár értelek,de már jó ideje nem eszerint alakítom az életemet.
Amit pedig idáig elmondtam neked,az nekem gyakorlat,nem elmélet.Nem nagyon tudok ,vagy akarok mást mondani,mint amit csinálok,vagy gondolok:D

Bizonyos írásaid nagyon tetszettek,kimondottan emelkedett hangulatúak.Ehhez képest ott akadtam meg, hogy dühös vagy:)
Azt mondod ,még most is,hogy azért mert elfojtottad,és ki kell jönnie.
De ,ha átértékelnéd a dolgokat abból a szempontból,hogy tulajdonképpen az én döntéseimnek, cselekedeteimnek a következménye minden visszahatás,akkor most kire is kéne dühösnek lennem? Magamra? Ne már? Nem lehetek tökéletes,arra csak törekszem,tehát most miért is vagyok dühös?...és így tovább,hogy végül az ember kénytelen belátni,hogy végső soron a másik reakciója,viselkedése is tőlem függ...
Én így látom és így csinálom a dolgokat,tehát mondani sem akarnék mást. Lehetne ugyan okoskodni,de minek?:D

Aditi képe
Jó, beszéljünk akkor konkrétumokról, de nem itt. Az
2011. január 14. péntek, 1:31 | Aditi   Előzmény

Jó, beszéljünk akkor konkrétumokról, de nem itt.

Az agresszióval nincs semmi baj, szerintem az még egy viszonylag kezelhető cucc, bár attól is függ milyen és mekkora. Én mindent elsősorban az életerőre eredeztetek vissza, mint középpontra, innen jól érthető és feloldható. Nem bonyolult. Mindenféle erő, érzelem, töltés stb tulépp az életerőnk egy egy fajta megnyilvánulása. ha felismerjük, és megtanulunk vele bánni, felismerjük, merre hajlik a középpontunktól, és mit kell tenni h visszafelé tuszmákoljuik akkor erőt veszünk rajta és harmóniába billenünk. Ezek az iránybeli eltérések az erőknek mindig tudatlanságból fakadnak.

(pl: Az irigység nem más, mint a vágy elfojtása. Aki irigy nem tudja, hogy vágyik valamire, és szinten nem tudja, h annyit kell tenni, hogy felmérje mit tegyen ezzel a vágyával. Megteremtse a vágya tárgyát, vagy felmérje h szüksége van e rá egyáltalán ..stb A tudatossággal kezelt vágy nem szül irigységet. Ez a két erő egy, csak az egyik "jó" irányba tart, az életet szolgálja, a másik meg hasznavehetetlen, mert elfojtódásból adódik.)

Az agresszió a legjobb. Az színtiszta életerő. Aki agresszív, egyszerűen duzzad az elfojtott életőrtől. és mivel az nem tud a megfelelő csatornákon manifesztálódni, mert blokkolt, akkor fel fog törni az az életerő más formában, és követelni fogja a jussát. A tévedés útján. Mert az pl. egy tévedés, h ha valakinek elvesszük az életét, az visszaadja a miénket.

A cizellálásban már nem nem vagyok annyira jó, de tudom h meg lehet fejteni. Gyilkos agresszió mögött mindig az életerő totális elfojtás áll. Az akar gyilkolni, aki gyilkolja magát, vagyis olyan borzalmas blokkokkal él, ami totálisan meggátolja a valódi önkifejezésben,az őszinteségben, annak tudásban és felmérésében mit akar, mire vágyik és hogy megteremtheti magának. (Ezért nem szeretem az előző életbeli blablát, mert sokkal nehezebben megfogható pl ez a dolog az ottani szimbolika megfejtésén keresztül, pedig valójában nagyon egyszerű.) A gyilkos valójában a saját életére vágyik, amit önmaga tudatlanul, valószínűleg mélyen, tudatalatti blokkok halmazának köszönhetően saját maga nyom el. A gyilkosság is csak egy dráma. Energia-elszívás. Aki jól él, nem érzi szükségét ilyesminek. Csak akinek drámai és berögzült hiányai vannak.

És persze itt is, mint a többi helyen, nem elég az ok feltárasa. Az energiát a blokkok oldásával megfelelő csatornákba kell terelni a tudatosság segítségével. Megtanulni az energia-szívás helyett másik személyiséget kiépíteni, más metódusokat használni az életben, hogy adhassunk magunknak ahelyett hogy másoktól kellene elvenni pedig nem könnyű-a legnehezebb.

Szóval figyeld meg, milyen területen vagy agresszív. És az valószínűleg utalni fog a blokkra, ahol elfojtasz.

Jó utat! Elindultál már? :)
Namaszte

Nem azt írtam ,hogy én vagyok agresszív:D,hanem az elfogadásról
2011. január 14. péntek, 10:42 | Éva.   Előzmény

Nem azt írtam ,hogy én vagyok agresszív:D,hanem az elfogadásról beszéltünk,meg az árnyék integrálásáról,és akkor írtam,hogy én sem tudtam még tökéletesen az egész árnyék személyiségemet beemelni,mert pl.az agressziót nem nagyon tudom elfogadni.Én egyáltalán nem vagyok agresszív,ez mindenképpen elutasítva van bennem,mert emlékszem ,hogy gyerekkoromban bizony agresszív voltam,aztán 13-14 évesen vettem egy 180 °-os fordulatot,tök az ellenkezője lettem,mint előtte,és valószínűleg az addigi dolgaimat elutasítottam, ,,eltemettem'',az árnyékba süllyedt.Nem elfojtásról volt szó,nagyon érdekes volt.
Egyszer csak megtörtént,tök más lettem. /volt egy altatásos kis műtétem,és utána/

Annyi szülői minta van benne,hogy az Apám,akit imádtam csak annyit kért,hogy ne veszekedjünk,és ne hazudjunk.Ennek ellenére én lelkiismeretfurdalás nélkül püföltem az öcsémet,és szerettem jó nagyokat mondani:D,vagyis mit szépítsem hazudtam, szóval nem tűnik elfojtásnak,mert nem álltam le vele,hogy megfeleljek,jól elvoltam úgy:),meg az Apám is szeretett olyannak ,amilyen vagyok,tehát nem kellett semmit elfojtanom:)

Tehát azt mondtam,hogy az agresszió talán az egyetlen még ami másokban,de csak a közvetlen környezetemben ,zavar. Én egyáltalán nem vagyok agresszív,annyira nem,hogy sokszor egy kis agresszió még jól is jönne:D,de valahogy nem tudom produkálni.Persze akarni sem akarom.
Furcsa,itt megállt minden tudományom:))),pedig rengetegszer körbejártam már a dolgot.
Mit gondolsz?

A középpont alatt Te mit értesz? Az Önvalót ilyen összehasonlítgatásokba nem vehetjük bele,hogy hozzá képest ,meg attól eltérve,így meg úgy...Ahhoz nem mérhetünk semmit ,ami tulajdonságokkal ,egyebekkel bír.
Tehát milyen középpontot határoz meg az a rendszer ,amiről Te beszélsz? Csak azért kérdezem ,mert nem árt ,ha van közös nevező,hogy értsük a másikat.Attól a középponttól,amit én tartok annak,attól teljes mértékben eltérünk,egészen addig amíg rá nem ébredünk. /Fel nem ébredünk:)/
Tehát milyen középpontról beszélsz,mert egy jól felépített rendszert látok körülötte,csak nem tudom ,
mire van felépítve?:D

Aditi képe
Hát itt egy kicsit összeütközésben látszik egy két dolog, de
2011. január 19. szerda, 22:56 | Aditi   Előzmény

Hát itt egy kicsit összeütközésben látszik egy két dolog, de lehet h én tévedek. Azért leírom, milyen "rendszerben" nézem, aztán majd kiderül az igazság... :)

Szóval én úgy értettem h agresszív vagy, h az vagy, attól h letagadod, az vagy. Az agresszió maga az élet, és egyáltalán nem mindig rossz akár úgy agresszívnek lenni, ahogy azt rossznak tartják a nyálasok...:) Akik szerint csak a szép, meg a jó a jó, tudod...

Az agresszió életenergia, amit különböző módokon transzformálhatunk és engedhetünk ki. Lehet harag, indulat, nem csak a tettleges agresszióra kell gondolni, az a legsűrűbb formája, és ha irányítatlanul tör fel, akkor mindig elfojtásból származik. (Ami nem jó, ha már mindenáron keressük mi a jó meg a rossz. :)

Aki szenvedélyes személyiség, sok töltéssel, kifejeznivalóval, esetleg még művészi vénával is, abból csak úgy ömlik az élet, úgy magától és normálisan. ha ezt, vagy ennek egy részét elfojtja tanult minták vagy blokkok miatt, nos az fordul ellene. (depi, betegség, vagy egyszerűen valaminek a hiánya az életben, amit az az életenetgia nem tölt be.) Nálad, ha csak úgy megszűnt az agresszió, akkor lehet h valami kioltott egy csomó töltést (altatásban sokmindnen törénik nem tudatosan és az elme által nem kontrolláltan - általában "jó" dolgok :)

De az, hogy zavar az agresszió éppen arra utal, h igenis van benned, csak olyan mélyen elfojtottad, h nem érzékeled.

tehát szerintem döntsd el, h zavar e vagy nem. :) Ha igen, kutass utána magadban, mondd ki, h tök jó hogy van, még ha harag is, vagy akármi más formában bukkan majd elő, (elfogadás), mert ha már ráismertél és megtapasztaltad az erejét, akkor tudsz megtanulni bánni vele, átcsatornázni valamivé, ami okldó és kreatív. Addig a felszín alatt rombol, rövid, vagy hosszú távon.

ha nem zavar, akkor szeritnem nincs semmi problem.

A középpont az a valódi én, az isteni én, amire ráérezni lehet, tapasztalni, amiből van és amiről szól az intuíció, a flow, a szellem útja, a bölcsesség és a Dharma. Ez a szív, a szellem hangja. Én vagyok ez. :)

Ez éppenhogy nem milyen, hanem semmilyen és bármilyen egyszerre. megfogalmazhatatlan. kapcsolatban áll a többi szellemmel, a mindenséggel, az Akashaval, az univerzális energia része.

Végtelen békesség és mindentől független öröm érzet. A lét öröme. A szemlélés.

Az Önvaló éppenhogy nem bír tulajdonságokkal. Pontosabban nem olyanokkal bír, amiket mi (elme, lélek) elképzelünk..:)

Mégis nagyon is lehet hozzá viszonyítani. csak nem agyban. :)

Meg kell kérdezni: valóban ezt akarom? Előbb utóbb nem csak az ego meg a tanult sémák hangját halljuk válaszul, hanem belülről egy jó érzést, amit mindentől nagyon is meg tudunk különböztwetni -csak meg kell tanulni felfedezni és gyakorolni ezt az érzést.

felsőbb én, meg ilyenek.

Talán arról a folyamatról beszélek, ahogy kapcsolódni tanulhatunk ehhez. Semmiképpen sem aggyal. Az elme elvisz a polaritásba, döntésképtelenné tesz, tele van kérdésekkel, kétségekkel.

Mégis, minden manifesztációja az önvalónak elvezethet az önvalóhóz, szerintem. A vágyunk, az érzéseink, az akaratunk (alulról felfelé), a szeretet-képességünk (harmónia kint és bent között), a hangunk, szavaink, a szemléletünk (harmadik szem). Amikor már meg tudjuk különböztetni másokétól.

Hiszen abból lett mindez. Az önvaló csak egy kivetítőgép. vagy legalábbis hozzá kapcsolódik. Egy mindent átszövő önteremtő hálóhoz, mely kivetíti minden vágyunk, hitünk, érzésünk, gondolatunk a létezés szellemi, lelki és fizikai síkjaira. Azonban eltér attól működését és lényegét tekintve, amit kivetít. Épp ezért teremtő a természete, míg a kivetített a teremtett. A teremtő énünk időtlen tér-telen végtelen. minden amire vágyunk ebben a teremtett síkban, mert itt nincs.Pontosabban megvan az átjáró, mert a két világ összeér, egy, de mivel beazonosítjuk magunkat a térrel idővel és három dimenziónkkal, nem érzékeljük. Nem is kellene vágynunk, hiszen éppen a tévedésünk miatt vágyunk rá, ahelyett h érzékelnénk.

Valószínűleg épp ezért kulcs a vágyainktól való függetlenné válás, hogy már nem határozzanak meg bennünket, de azért meg tudjuk élni őket. Ez a középpont. A harmónia. Ebben az állapotban tudunk kapcsolódni a valódi énünkhöz, ebben az állapotban benne vagyunk a most-ban minden szinten. Élünk, de nem öncélúan, csak önfeledten (vagyis: ego-feledten..:) Így belekerülünk flow-ba, a nagy, univerzális, közös áramlásnak átadódunk, valódi énünk által.

A pszichodráma így fogalmaz: kapcsolódj magadhoz!

Nem tudom, segítettem-e...

Már megint hosszú voltam. Úgy látszik, javíthatatlan vagyok.:)

Namaszte

Köszi Aditi. Jövök,...csak most megyek ,kéne egy kicsit aludni:)
2011. január 19. szerda, 23:04 | Éva.   Előzmény

Köszi Aditi. Jövök,...csak most megyek ,kéne egy kicsit aludni:)

Helló Aditi! Lehet ,hogy ellentmondásosnak látod,de ez
2011. január 20. csütörtök, 12:55 | Éva.   Előzmény

Helló Aditi!
Lehet ,hogy ellentmondásosnak látod,de ez tulajdonképpen nem téma nálam.Úgy merült fel,hogy arról beszéltünk,hogy igyekeztem elfogadni,azokat a dolgokat ,ami anno a páromnál ,,zavart'',és talán az agresszió,ami még ma is egy kicsit mintha zavarna.De róla beszéltem,és ez a személyéhez kötődik,tehát vele kapcsolatban,nem általában zavar,mert valahogy nem is találkozom vele.a páromnál is nagyon ritkán nyilvánul meg,amikor felháborodik valamin,és kicsit keményebben ad annak hangot./szóban:)/
Persze a világ tele van agresszióval,de én nem nézem ezeket a híradásokat,és nem keresem kimondottan ezeket a híreket.Tehát összességében nincs ezzel gondom,a megjegyzésem kimondottan egy személlyel volt kapcsolatos.

Azt még megjegyeztem,hogy gyerekkoromban volt bennem agresszió,rendesen.
Nem hinném,hogy elfojtottam,mert annak jelei lennének,pl.kibukna,hogy az ember dühös,kiabál,odavág valamit,ilyenek.
Nekem az alaptermészetem halál nyugi,megalszik a számban a tej,meg a hozzáállásom is más a dolgokhoz
Én értem,hogy hogyan van nálam ez a dolog.Nyilván az ember gyerekkora óta sokat változik,és ha ,,megfordul'' egy ,vagy több tulajdonsága,akkor az feltétlen azért van ,mert elnyomta.
Hátha igazán nem is az övé volt? Ne feledd ,hogy nagyon sokáig az anya energetikai befolyása alatt van a gyerek,sok mindent átvesz az anyától.Nem akarok most ebbe belemenni,én tökéletesen értem ezt a dolgot nálam:)

Az életerőt én nem azonosítanám az agresszióval,az szép is lenne.Szerintem az életerő egészen más.
Hát képzeld el,aki nem agresszív egyáltalán,az talán élő halott?:D

Azt még megjegyezném,hogyha mégiscsak találkoznék agresszióval,az valószínű,hogy belőlem is egy idő után agressziót váltana ki,pedig egyébként valóban nem tulajdonságom:) Ahogy így elgondolom,egy ideig próbálnék valami békés megoldást,de ha nem járható,lehet ,hogy én is átcsapnék agresszióba?:D
Pl. Ademon blogjában az elképzelt helyzetben ,a legutolsó lehetőségnek azt írtam,hogy lábra lőnék,ha már nincs más lehetőség.Persze ,ahogy magamat ismerem,nem hiszem,hogy meg tudnám csinálni.
Valóban ott a gyerekek,meg a család életének a védelmezése mondatta ezt velem,és tényleg ilyen esetben eltudnám képzelni,hogy az ember ,,anyatigrissé'' válik.

Lehet ,hogy neked van igazad,de én valahogy nem érzem most ezt a ,,problémának'',még ha forszírozom,akkor sem:)

Aditi képe
Hát, jól van. :) "Az életerőt én nem azonosítanám az
2011. január 21. péntek, 23:47 | Aditi   Előzmény

Hát, jól van. :)

"Az életerőt én nem azonosítanám az agresszióval,az szép is lenne.Szerintem az életerő egészen más.
Hát képzeld el,aki nem agresszív egyáltalán,az talán élő halott?:D"

Pedig az agresszió ugyanúgy életerő, mint a szerelem, a harag, a féltékenység, a bánat, az öröm, a szexuális vágy, és a lélek és test minden egyéb kémiái. :) Csak a sémácskáink ellenkeznek. :) felejtsd el egy pillanatra, mi a jó és a rossz. Fennkölten úgy mondanám, láss a teremtő szemével, mindent átölelő és befogadó szeretetével, akinek, aminek számára nem létezik a jó és a rossz. Az életerőből van mindenünk. Azok a dolgok is amiket a sémáink miatt jónak tartunk és bizony azok is, amelyeket rossznak.

Az agresszió sokkal tágabb fogalom, mint amit a köztudat használ, nyilván egy nem tudatosított életerőről, energiáról van szó. Az agresszió, ha elfojtjuk, magunk ellen, vagyis a saját élni tudásunk, erőnk ellen fordul, öngyilkosokká válunk pszichés, lelki, végül akár testi értelemben, és persze kifelé is ugyanez történik ebből adódóan. A jól használt agressziót a harcosok védekezésre és mások védelmére használják. (Harcművészetek)

És igen, akiben nincs agresszió, az nem él igazán. De javítanék: aki nem tudatosította az agressziót, az életerő eme formáját önmagában, az nem tudja jól használni. Ilyenkor két dolgot tesz az ego: 1. elfojtja mert fél tőle, mint valami feltörni készülő rossztól, amelyet érzi h nem tudja uralni. 2. olyan mélyre tolja a tudatban, hogy tudomást se kelljen venni róla. Mert "rossz". Erre nagyon alkalmasak a vallások, meg a különböző tételek arról, mi a jó meg a rossz. Sok könyvet írtak már erről a patriarchális okos hímek (hát ez nagyon tetszik nekem :) az elmúlt néhány évezredben. (Tisztelet az ősi kultúráknak, ott még nem voltak vallások.)

Olyan valójában, hogy valakiben nincs agresszió nem létezik. Az angyalokat kivéve persze, akik nem véletlenül nincsenek testben. :) Nekik nincs szükségük az agresszióra, de nem is tudnak enélkül itt élni köztünk. :) A kettő más feladatkör. Aki testbe él, meg van áldva az agresszióval, a test alapelemével, és meg kell tanulnia bánni vele. Ez a földi élet tanulásának a része. A beavatásaink, a szellemi tanulmányaink mind erről szólnak. Hogyan alakítsd az agressziód szellemi művészetekké: hogy azonosulás nélküli használhatójává válj a személyes életerődnek a vágyaidban, az érzelmeidben, az akaratodban, a szívedben (szellemedben, belső hangod által), az önkifejezés önteremtő útján, a bölcsességedben és a mindenséghez való kapcsolódásodban, a helyeden a közös táncban. (1.-7. csakrákig sorrendben.)

Amikor mind a hét megvan (valójában hat), akkor élsz teljes életet. (Leszel hat-almas =almás, ahol az alma, mint az energiaközpontok szimbóluma a magyar kultban.) Akkor érzékeled a vágyaid, megéled az érzelmeid, tudsz harcolni, és védekezni, de elfogadni, befogadni is, kommunikálsz, teremtesz, és gondolkozol (inkább elmélkedsz :), de mindezt bölcsen, a szellemed, életutad szolgálatába állítva az egyes csakrák energiáit. (Bár szabadon vagy képes, bűntudat nélkül megélni a vágyaid, nem azok irányítanak, érzelmekben gazdag vagy, de nem azonosítod magad velük, erős az akaratod, és a szíved, az utad szolgálatába vagy képes állítani, tudod, mikor harcolj, mikor engedj el és mikor fuss az életedért, képes vagy hallgatni a belső hangra és aszerint cselekedni, és közben mindezt jól kommunikálni, látsz, bölcsen érzel, gondolkodsz és cselekedsz és fejlett, érző lényed által csatlakozol életeddel a mindenség szövevényébe, megtalálod a helyed a világban és életeddel szolgálod tiszted. És mindebben az erőd, a megszelídített életenergiád. Anélkül csak egy szép elmélet.)

Én nem fényezni akarom az agresszió energiáját, csak felhívni a figyelmet, hogy elfogadó látással szemlélve az agresszió sem rossz, csak életerő egy durvább, cizellálatlan, kevésbé tudatosan használt formában. A szelídítetlen erő.

Teszem ezt azért, mert az ego egyik csapdája, az intellektus, szereti fényezni a dolgokat (az ezotériáról nem is beszélve), és beállítani az életerőt, valami csodálatos fehér, megváltó fénynek, ami csak jó és szép lehet. Hát nem. Jézus és a megvilágosodott aszcendáltak esetén ugyan ilyen, de az már minden szinten tudatosított energia. A mienk meg ugyebár várat még egy kicsit magára. És szerintem bölcsebb látni az agressziót (is), mint az életerőn egy alapvető, primér megnyilvánulását szépnek, az élet kivirágzásának egy tiszteletreméltó formájának, mert ez az útja, hogy megtanuljuk megszelídíteni őkelmét.

Mindaddig csak tekeregni fog rajtunk, és kiszorítja a szusz. Mindaddig állnok a kígyó, a Kundalíni, a belső sárkány, vagy tök mindegy minek nevezzük, amíg szellemünk, és bölcsességünk uralma alá nem vetettük, és nem vagyunk képesek emígyen HASZNÁLNI az erejét. Tévhit, hogy a tisztalelkűek, meg megvilágosodottak kis fehér báránykák. Aki úgy tudat feltámasztani a halottat, mint Jézus, annak igaenis kivételesen nagy ereje volt, és tévedés az is, hoyg nem használta, csak "jóra". Tudatosan használta, és tudta, mikor mire. Ez nagy különbség. Ez a döntő különbség.

És az ájtatosok, akik tudni vélik, miért volt Jézus "jó ember" mer hagyta magát megfeszíten, szintén tévednek. Jézud TUDTA miért teszi ezt. Nem jóakaratból való önfeldasá volt, hogy példát mutasson arról, mi a "jó". Az egész élete egy példázat, egy szimbólum, amiek ez az epizód csak egy részlete.

Arról hogy mi a jó és a rossz Jézus után szabadon, szintén patriarcháis ego-kollégáink voltak szivesek tájékoztatni minket, oktsalan és tudatlan sszonyokat a miheztartás végett a szentkönyvek "fordításai", és "magyarázatai", api szerepeik játszása, egyházak alapítása és még sok gőgös és hiú tett révén.

De nem haragszom rájuk :), mert tudom, meg kellett járnunk ezt a hosszú tévutat ahhoz, h tudjuk, nem ezt akarjuk járni. :)

Még annyit a szituhoz, hogy pl ahhoz, hogy mással tudatosan szembeszállj, ugyanúgy nem csak a szellemi erőidre van szükséged, hanem a a tudatosan használt életenergiádra. És egy csapat részeg emberrel szemben valószínűleg nem a szív szavát hozod fel, vagy letérdelsz imádkozni, esetleg prédikálni fogsz, hanem ennél jóval "alantasabb" energiákkal tudatosan élsz. Hogy védd magad, a tested, az életed, a családod, vagy az élőhelyed. (A puskahasználatról szóló részedhez kapcsolódva.) Az igazi ERŐ (a tarot 8. lapja) a megszelídített oroszlán, a szellemi erő, ami a te tudatosan használt erőd az egód megzabolázása által. De ebben az intellektus is benne van meg a spiri ego az összes ítéletével arról, mi a jó és a rossz.

A régi Sámánok tudták, hogy nincsen jó és rossz, csak erők vannak, és ezeket fel lehet ismerni, tudatosítani és a megfelelő helyeztben megfelelően használni. A vallások dogmáit már egy újabb kor szülte, amely gyengébb és elveszettebb volt már az ősi erőnél. A "megszentségtelenedés" körforgásában lefelé induló kultúrák szüleménye.

Az ájtatoskodás, meg a felületes ítélkezés nem asztalom. Nem hiszek az "ami szép az egészséges és jó"-ban és a "ha valami egészséges és jó az feltételül szép-ben" sem.

Quasimodónak nem volt sansza szépnek lenni egy egész életen át, mégis szebb, mint a legtöbb ember, aki ma él ezen az igencsak népes sárgolyón. (Vannak élő Quasimódok is - bár kevesen.)

Én a láthatatlan világunk erejében hiszek: a sárkányunk megszelídítésének útjában, az agressziónk elfogadásának, megélésének és feltranszformálásának útjában. Bak vagyok. Biztos ami biztos. Talán ezért. :)

Bocs az újabb novelláért...:) Remélem, nem unalmas. :)

Namaszte

Nem ,hogy unalmas Aditi,de egy egész kis remekmű! Megint megszál
2011. január 22. szombat, 0:34 | Éva.   Előzmény

Nem ,hogy unalmas Aditi,de egy egész kis remekmű!
Megint megszállt az ihlet,valld be:)

Aditi képe
Aha. nehéz volt bevallani. :)) Namaszte
2011. január 22. szombat, 1:18 | Aditi   Előzmény

Aha.

nehéz volt bevallani. :))

Namaszte

Feliratkozás Hírlevélre