Nagyon sokszor nekiugrottam már, tök komolyan elhatároztam, hogy namostaztán végighallgatok egy-egy meditációs anyagot, de alig hogy belekezdek, már alszom is.
Mintha csak valami letiltaná bennem a hallgatást. Kikapcsolok.

Azt viszont simán tudom, hogy néha csak úgy belemerülök a semmibe. Persze így is elalszom, de jóval később, és ilyenkor végtelen nyugalmat, békét érzek magamban, ám ha egy meditációs anyag után ébredek, akkor mindig előjön egy kis bosszantó elégedetlenség, hogy na már megint nem sikerült.

Ti hogy vagytok ezzel?
Nektek simán megy?

Kedves Fórumozók!

Ezt a blogot annak szeretném szentelni, hogy az esetleges konfliktusok, elmérgesedett viták után leírhassuk az önmagunkban lejátszódott változások, felismerések tapasztalatait tiszta fejjel és szívvel, indulatok, vádaskodások nélkül.

A blog nyitásának gondolatát a Szeklice kontra Éva és Egy kis akárki konfliktus engem érintő része generálta, amelyben meggyőződésem szerint mint gyakran felemlített személy, a "láthatatlan" indikátor szerepét töltöttem be.

Egyelőre ennyi, mert most már munkába készülök. Ma éjjel vagy holnap reggel folytatom.

Szombaton kis rábeszélésnek engedve részt vettem egy teljesítménytúrán a Gerecse- hegységben . 20 km-es távon indultunk és boldog vagyok , hogy elmentem és " megcsináltam " .
Életem már régóta úgy zajlott , hogy javarészt a " belsővel " foglalkoztam , a "külvilág " felé inkább csak a napi kötelező rutin szintjén fordultam.
Munkám is olyan , hogy főként belső figyelmet kíván , energiákkal dolgozom , lelki dolgokkal foglalkozom.
2 - 3 hónapja eljutottam addig , hogy folyamatosan betegeskedtem.