Sokaknál probléma a belealvás, ezért erre több módszert is ajánlok a Sirály Meditációs csomagban. A legfontosabbak: Elalvás ellen fel kell ülni vagy akár állni, és kontrollálni kell magadban, hogy ne az alvás felé menjen a mélyülés, hanem a meditáció felé.

Ha alszol, akkor hiába pihentél egy jót, az nem egyenértékű azzal, mintha végig csináltad volna a gyakorlatot. Csak önmagukat ámítják azok, akik azt mondják, hogy biztosan hallottam a szöveget, tehát hatott. Egy dolog hallani és attól jóval több megcselekedni az instrukciókat és tapasztalni a következményeket!

Ennyiből nem lehet kideríteni, hogy másra lenne szükséged! Először el kellene érned, hogy sikerüljön a meditáció és majd csak akkor lehet véleményt alkotni, hogy ez a Te utad, vagy sem.

Egyébként a meditáció csak egy másik (hatékonyabb) közeg arra, hogy tapasztalj, érezz, gondolkozz, problémát oldj meg. Majdnem ugyan azt kell itt is tenni, mint amit éber állapotban, de az itt jóval hatékonyabb lesz, mert közelebb vagy a tudatod mélyebb rétegeihez, ahol a személyiséged alapjai vannak.
De a lelkedhez való hozzáférésnek is lehet ez a módja, mivel a mélységben végre eléred Önmagad. Éber állapotban csak egy nagyobb megnyíláskor szokták tapasztalni az emberek a lelküket.

Érdekes tapasztalataim vannak a hanggal meditálásra.
A hangnak, amire én tudok meditálni egy teljesen laza, barátságos hangnak kell lennie akár férfi, akár női hang. És mentesnek kell lennie mindenféle manipulációtól, elvárástól, befolyásolástól. Elég sokféle hangszínt és hangminőséget hallgattam már meg mire erre rájöttem.
S ez nálam még az élő hangokra is teljesen igaz.

Azután még azt is tapasztaltam, hogyha a hang nagyon megfelelő akkor is belealhatok, mégpedig olyan részeknél, ami ellen a tudatom tiltakozik, amit nem tud befogadni.
Lehet hogy ez eleinte bosszantó, de ha jobban ráfigyelünk, több mindent tudatosítunk, akkor sok minden kiderülhet, hogy éppen mivel nem akarunk szembesülni.

Ahhoz hogy kevésbé aludjak bele megfelelőbb a reggeli meditáció mint az esti (estére jobban elfáradok a napi pörgésben:)
A reggelibe ritkábban alszom bele (legfeljebb ha nagyon rövid volt az éjszaka, vagy a szervezetem van jobban legyengülve)

Úgy gondolom, hogy sokat számít már az elvárás is. Ez alatt azt értem, hogyha azt tűzöm ki célul, hogy na most ezt végigmeditálom és nem sikerül, akkor persze, hogy elégedetlen leszek.
Ha viszont úgy állok hozzá, hogy minden lehetőséget elfogadok, tart- amig tart a medim alapon állok hozzá, akkor jobb érzések lesznek/lehetnek bennem akkor is ha csak valamennyit tudtam belőle megcsinálni. Tehát én ilyenkor elfogadom/elfogadnám, hogy oké, ma ennyi sikerült és másnap ugyanazzal az anyaggal folytatom, mindaddig - akárhány napig tart - amíg a végéig nem tudok érni.

Egy buddhista medi praxist leíró könyvben azt olvastam, hogy a meditáció egy hosszú folyamat és aként kell értékelni is. Mert lehetnek ugyan látszólagos visszaesések, amelyek valójában nem azok, csak egy folyamatban bekövetkező nehezebb szakaszok, amelyek mégis a folyamat egészét szolgálják.

Azt hiszem, hogy azt, amikor csak úgy belemerülünk a semmibe azt ők üresség meditációnak hívják. Az nekem is könnyebben megy ha egyedül medizek. Ennek okát úgy magyaráztam magamnak, hogy a magyar néplélek egy szabadabb, függetlenebb lélektípus, s ebből kifolyólag érthető is hogy jobban tudok az önmagam által járt belső úton járni.

Közelítsük meg másik oldalról a meditálós sikerélmény elmaradását nálad, nézzük azt, hogy a meditáció elsősorban probléma megoldó eszköz. Másodsorban egy technika. Aki elkezdett azon az úton járni, hogy ezt ki akarja próbálni, mint én is például, konkrétan tudtam, mi az, amit elvárok attól a tudástól, amit a meditációkon keresztül kaphatok.

Jártam anno egy parapszichológushoz. Ő mondta nekem, hogy meg kell tanulnom meditálni, ez az egyetlen módszer arra, hogy a lelkemet saját magamnak meg tudjam gyógyítani, hogy az életemet rendbe tudjam rakni. Mivel ő zseniális volt a saját területén, egyszerűen hittem neki, máig hálás vagyok, hogy erre az útra terelt a sok vakvágányról, amivel addig próbálkoztam.

Meg akartam érteni a tudatalatti működését, a gyerekkori minták hatását, egyszerűen rendbe akartam rakni az életemet.

A meditációban az ember meg tudja keresni az igazi okokat és megkapja az igazi válaszokat. A tudatosítás azt jelenti, tudom, mi miért történik és a saját kezembe kerül az eszköz, hogy változtassak rajta. Ahogy bent úgy kint. Nagyon kemény dolgokkal szembesül az ember, ha valóban ki meri nyitni a saját tudatalattiját. Lehullanak a leplek a szerepeinkről, az önhazugságainkról, indulatok, dühök, gyászok, mély fájdalmak, elfojtások tengere...

Ha például Te úgy döntenél, hogy nekilátsz a belső apa és gyerek viszonyt tudatosítani, a saját belső gyermeked és a szüleid viszonyát és a saját apai részed viszonyát a gyermekeiddel, a volt házasságodat, akkor a valóságban is rendeződne a viszonyotok. Valószínűleg jó pár meditáció kell ehhez, egy-egy életterület rendbe rakása több évbe telik. Viszont ha ezt megoldottad, akkor sem a felszínen, sem elfojtva nem marad fájdalom, düh átadja a helyét a megértésnek, a szeretetnek, normalizálódik a kapcsolatod a volt feleségeddel és a gyermekeiddel is.

Az egó nem akarja kinyitni a tudatalattit, fél a megborulástól, inkább elalszik a meditáció alatt. Viszont meg lehet és meg is kell kötni vele az alkut, fel fogja vállalni a fájdalmas, kényelmetlen dolgokat ha tisztába van azzal, amit nyerhet vele.

Ez az út elején puszta hit, de aztán szépen jönnek az eredmények.

Mint Szabó Gabinál és Szöllősi Zolinál

http://onmegvalositas.hu/blog/szabo_gabi/koszonto_szuletesnap_eloestejere

http://onmegvalositas.hu/blog/grape/hala_megelese

A saját utamról annyit mondhatok el, hogy az összes életterületemen egyszerre dolgozom, de legelső helyen az anyagi biztonság és a család egyben tartása szerepel. "Független szakértő" szerint aki a lányom, a kapcsolatom a gyerekeimmel 70%-ban javult az elmúlt két év alatt, az anyagi helyzetemben a milliós veszteségek helyett pár tízezres tételek fordulnak elő és még nem vagyok készen :-) Leszoktam a dohányzásról. A dühöngésről is, úgy, hogy nem fojtom el, hanem megélem meditációban, még sorolhatnám a többi eredményeket :-)

Kezdem ott, hogy egészen tegnapig következetesen "harag"-ot olvastam hang helyett... ÖHM! :D (milyen és mennyi haragot rejtekegetek magam elől? :D)

Ez a Hang dolog egy csomó mindennel összefügg. Először volt egy élményem, hogy akikkel szemben ellenállásom van ("miket beszél össze-vissza, nincs is igaza" című elnemfogadás történet), hogyha nem arra figyeltem AMIT mond, hanem a Hangra ami kijön belőle, egyből éreztem az Egységet. Tehát a Hang, mint híd jelent meg. Ugyanez az ellenállásom az ilyen-olyan zenék felé... Amikor csak mint Hangot figyeltem meg, nem azt hogy fúj ez gépzene, egyből megnyíltam és az a zene is tudott hatni rám, ami eddig csak felidegesített. (persze közös nevezővel érdemes kezdeni, nem egyből a legjobban utált fajtával :D)

Szerintem ha onnan közelíted meg, hogy jelen esetben, ebben a modern világban elég nehéz a SEMMIt tapasztalni, tehát valamilyen hang mindig akad -lehet az utcazaj, madárdal, szomszéd, bogárzümmögés, vagy hűtőzümmögés-, teljes hangtalanság nemigen van körülöttünk. Azokat engedd be, ülj fel rá, mint valami hullámra, és képzeld azt, hogy elvisz, akarommondani levisz mély, meditatív állapotba.

Talán a vezetettség, irányítottság ellen lázadsz, nem tudom. Majd te kideríted :)

...a segítséget.

Próbálkozom, oszt' ha jutok valamire, majd beszámolok. :)