Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Ima

Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
Uram, tégy engem békéd eszközévé,
Hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
Hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
Hogy összekössek, ahol széthúzás van,
Hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
Hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
Hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.
Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
Nem arra, hogy megvigasztaljanak,
Hanem, hogy én megvigasztaljak,

Sziasztok!

Ha egy kezdődő párkapcsolatban látom a másikban a magam hibáit és most ez tényleg nyilvánvalóan látom, akkor annak a kapcsolatnak lehet folytatása?
Vagy csak azért jött be az életembe, hogy végre lássam ezeket a hibákat és , hogy ezek a hibák milyen következménnyel járnak vagy lehet még folytatni, bár a pasinak más hibái is vannak, ami zavar vagy az magamban zavar?
A tükör most már az elején előttem áll és nem utólag jövök rá, hogy abból nekem kellett tanulnom és hogy azért tartott addig ameddig tartott.
Mi a véleményetek?

Néz rám az Isten

Most itt van,
Néz rám az Isten.
Szemében vér a könny
S vad vihar.
Hallja, de nem
Hiszi imám, hisz
Tudja hamis hang
Szívemben a hit.
Szemem arcomba forr,
S pillám bőrömbe ég
Szégyen perzsel.
Lelkem sötét,
Nem világlik benne
Halk szavam.
Most itt van,
Néz rám az Isten.

fogyatékos.jpg

Jaj, már megint meditáltam! Ismét kiütött, de most nagyon jól vagyok! Már ideje lenne megtanulnom, hogy nekem nagyon jót tesznek a meditációk és gyakrabban kellene csinálnom! Miért is nem teszem? Lustaság, félek a kiütődéstől, nem akarom megoldani a problémáim?! De ez egy újabb kérdés, most nem erről szeretnék írni!

Milyen érzés egy új élet születését látni?
Mennyire idegen?
Mennyire ismerős?
Mennyire más, mintha rózsa nyílik, pillangó röppen vagy a várva várt picur először felsír...
:)

02-A Legfelsőb Teremtő.jpg

Az emberiség az idők kezdete óta keresi Istent, az igazságot, a megmagyarázhatatlan, láthatatlan és számára felfoghatatlan dolgokra a választ.
Ki teremtette a világot és minket? Kik vagyunk? Mit keresünk itt? Mi az életünk célja, és vajon minden véget ér a fizikai halálunkkal?

Soha nem tudtam egyet érteni az ego elnyomásával, mégis belesétáltam és én is megtettem.
Már-már megfosztva magamat az élettől.
Az elmúlt években mindent sikerült elfogadnom bármi történhetett, azt be- ill. elfogadtam.

Ma bementem a városba, a kedvenc antikvárium üzletembe. Itt szoktam sok-sok könyvet vásárolni. Amikor beléptem az antikvárium ajtaján, megpróbáltam az érzéseimre hagyatkozni. Nem rohantam rögtön a kedvenc ezoterika polcomhoz, hanem körbenéztem. Vallás, költészet majd leragadtam a pszichológiánál. Egy pár könyv a kezembe is maradt, hogy ezeket meg kellene vennem, de rájöttem, hogy ennyi könyvet nem fogok tudni visszavinni a repülőúton, koncentráljunk a számomra legfontosabb könyvre. Vissza is tettem a könyveket. Természetesen az ezoterika polcnál kötöttem ki.

A piacról hazafelé sétálva, az egyik kereszteződésben belebotlottam egy kerékpáros fickóba, aki igen hevesen szidta az autósokat, hogy azok mennyire figyelmetlenek, és akár még el is ütnék, ha Ő nem vigyázna magára!
Próbált engem is bevonni a játékába, hogy szidjuk együtt az autósokat, de én inkább tovább álltam és csak utána gondolkodtam el azon, hogy vajon mi is volt ennek a közjátéknak az értelme, a jelentése?

Először arra gondoltam, hogy szegény fickó, láthatná pozitívan, vagy reálisan is a világot, ehelyett csak a negatívumokat látja. Biztosan annyi rossz tapasztalata volt már az életben, hogy emiatt elvesztette a pozitív látásmódját, már képtelen hinni az emberek jóságában, az autóvezetők előzékenységében.
Már majdnem megsajnáltam szegény párát, amikor valahonnan beugrott, hogy nála ez nem a rossz tapasztalatokból alakult ki, hanem Ő maga alakította úgy a látásmódját, az életét, hogy abból az egojának nyeresége legyen!

De mit nyerhet vele az ember, ha mások csak bántják, rosszul bánnak vele?

Chakra.jpg

Amitől szinte mindenki fél! Egy depresszív érzésvilág,
ami a szeretet hiányából fakad! Nem szeret senki, senkinek sincs
szüksége rám! És ez egyet jelent azzal, hogy nem szeretem önmagam!
És ezért kényszert érzek arra, hogy legalább valaki más szeressen
vagy legalább valakit tudjak szeretni, mert utálom önmagam (de KELL a szeretet)!!
Kényszer arra, hogy találjak valakit, aki megoldja ezt a félelmemet!
Tehát félelem önmagamtól!
Az egyedüllét teljesen más. Egy hasznos helyzet, ami segít az önismeretben.

Gyakorta volt tapasztalatom:

érzések, gondolatok jönnek, egy idő után, főleg, ha meditálok rá, rá kell jöjjek, megint antenna voltam.

Pl.: nagyon kedves barátom tipródott, pont azon, hogy nem fogadják el, erre én, ő nem fogad el, miért?

Pár nap múlva derült ki, csak ezt élte meg valaki mással.

testvérem gondolatait, érzéseit rendszeresen TUDOM, bár Tatabányán él.

Sorolhatnám még, de most rohanok dolgozni.

Ötlet, hogy azonnal tudjam kitől, mi jött? (még jó, hogy türelmes vagyok :) )

Naplemente115.jpg

Egy igaz történetet írok le, ezért nevek és foglalkozás nélkül írok egy lányról , akit pár éve még
közelebbről ismertem , mostanra egy távoli ismerős maradt. De örülök , hogy megismertem, mert
úgy érzem azon kevesek közé tartozik aki megtalálta az IGAZIT...!

Első tartós párkapcsolatában egy városszerte " híres " emberrel élt.
Belevitte számos "híres emberek összejövetelébe ", kinyitotta számára a világot , ugyanakkor
számtalanszor megalázta is.