Ayasofia blogja | Önmegvalósítás.hu

Tudta hová menjen. Volt egy vendég-hajó kikötő, kocka alakú pici moló, amely a vízen lebegett. Egy hajszálvékony pallón lehetett bemászni rá. Aznap is, mint minden nehéz pillanatban odamenekült. Bemászott, törökülésben ráült, behunyta a szemét és látta a Dunába szórt szeretteit, beszélt hozzájuk...nem a hamvakhoz, az élő kivetülésekhez. Már akkor is sokat sírt, nagyon nehezen viselte az életét, a magányt. Ott, abban a pillanatban épp a mesteréhez beszélt.

19 évvel ezelőtt megismertem egy akkor még csak srácot,én is csak csitri voltam,de beleszerettem,végzetesen...majd elveszítettük egymást szem elől,s én SOHA nem feledve Őt,a szép együtt töltött napokat,pillanatokat,mindent a szívemben őrizve szerelmes maradtam.Persze voltak időközben kapcsolataim,komolyabbak és kevésbé komolyak is,ám én mindig mindenkiben őt kerestem,őt akartam látni...Nem telt el egyetlen nap sem úgy,hogy ne gondoltam volna rá,hogy ne mondtam volna ki a nevét,hogy ne kérjem Istent arra,hogy adja vissza csak egy pillantás,egy kézfogás,csak p

Endre_.jpg

A művésszet,angyali érintés.A művészt Isten ruházta fel az adottsággal. A művészetet halálraítélte a sok anyagias ember,a sok önző,aki nem lát át önnön problémáin. Szeretném,ha megismernétek egy költőt.Olyan ember ő,aki sokat tett már másokért,aki - hogy csak egyet említsek - tagja a Miskolci Speciális Mentőknek,emberek életét mentve,sajátjukat kockáztatva mindig ott vannak,ahol szükségük van rájuk. Nagy Endre közéjük tartozik...és közénk. Megjelent verseskötete Múlt-kor címmel.

Kedves Mindenki!

Nagy bajban vagyok. Megpróbálok rövid és tömör lenni,na és persze érthetően leírni,mi is a problémám. Életbeli-anyagi gondjaim vannak.Nem pénzt kérek,ötleteket a következőkhöz,amit itt most nyilvánosság elé tárok.

Albérletben lakom édesanyámmal,aki rokkantnyugdíjas,az ő nyugdíjából (51600.-HUF) és az én ápolási díjamból (20015.-HUF) élünk,+amit gyógyítóként kapok másoktól,itt ne gondoljatok különleges összegekre,ezek inkább másféle segítségek.
A probléma:

Sokszor,sokat gondolkodtam már ezen az érzésen,ami gyermekkorom óta velem van,bennem él. Tudtam,hogy magánynak nevezik,nem egyedüllétnek. Mégis,egy nap hallottam valakitől ezt a kifejezést: "társas magány" és akkor döbbentem rá,ez az én útitársam. Csak néha rossz. Általában megpróbálom saját javamra fordítani. Ilyenkor írok... imádkozom,meditálok,relaxálok. Többnyire az emberek megijednek,amikor magányossá válnak,még nem is tudják mi az,mégis kimondják,hangosan:-Magányos vagyok. De mi is ez pontosan? Nem egyszerű "majd elmúlik érzés".

Arra gondoltam,hogy túl sok és különböző hely kínál lehetőséget a kibontakozásra,különböző önmegvalósító "eszközökkel". Az, hogy -valósítsd meg önmagad-,szép gondolat.Hogyan? A vers elég kifejező,hisz lelkünkből szól,őszintén... Legyen itt is verses oldal,mert minden ide látogatónak vannak meg nem született versei.Merjünk írni!Az önmegvalóstás eme formája épp eléggé beszédes ahhoz,hogy megismerjük egymást,ha kell segítsünk egymásnak. Vers?Igen!Öntsön formát a gondolat...Kívánom,hogy a múzsa csókoljon homlokon mindenkit!

Néz rám az Isten

Most itt van,
Néz rám az Isten.
Szemében vér a könny
S vad vihar.
Hallja, de nem
Hiszi imám, hisz
Tudja hamis hang
Szívemben a hit.
Szemem arcomba forr,
S pillám bőrömbe ég
Szégyen perzsel.
Lelkem sötét,
Nem világlik benne
Halk szavam.
Most itt van,
Néz rám az Isten.

Szellem kert

Nem az a lényeg hogyan, miképp jutottunk ide, hanem, hogy honnan jöttünk, s mikor érkeztünk meg”

Téli pillanatkép- a kert

Tartalom átvétel