Azt hiszem megértettem amit a szeretetről meg kell érteni. Fellengzősnek tűnhet, pedig nem annak szánom, biztos hogy van még bőven felismerni való. Mégis úgy érzem, egy nagy szakasz lezárul most a ezen az úton.
Talán felfogtam amit értelemmel fel lehet fogni, vagy ami szükséges ahhoz, hogy el tudjam választani a dolgokat egymástól és a megéléseimben ezután eszerint járhassak el.

Az elmúlt hétvégén volt egy érdekes beszélgetésem egy ismerősömmel pár sör társaságában! Meséltem neki arról, hogy mivel is foglalkozom. Ez egyébként a pránanadi, de ez most nem is tartozik ide! Meg kell jegyeznem, hogy az ismerősöm meglehetősen materialista személy, nem szerettem volna megtéríteni, csupán beszélgettünk.
Volt egy nagyon érdekes kérdése, amire értelmes választ nem igazán sikerült adnom. Próbálkoztam, de nem túl nagy sikerrel, ez legyen az Én szégyenem, de bevallom, nem tudtam rá válaszolni rendesen. A kérdés így hangzott: „Az, aki legalább a Titok című könyvet elolvasta az már ezoterikus…”

Egy élethelyzetem (rossz érzéseim amit a szomszédom hívott elő belőlem) arra világított rá, hogy valakit nem tudtam elengedni és nem tudtam megbocsátani sem neki, sem az akkori önmagamnak. Ez arra világított rá, hogy a megbocsátás egy több lépcsős, hosszú folyamat, amelyben az egész személyiségünk minden részével részt kell vennünk, hogy eredményes, sikeres lehessen.