Egy igaz történetet írok le, ezért nevek és foglalkozás nélkül írok egy lányról , akit pár éve még
közelebbről ismertem , mostanra egy távoli ismerős maradt. De örülök , hogy megismertem, mert
úgy érzem azon kevesek közé tartozik aki megtalálta az IGAZIT...!

Első tartós párkapcsolatában egy városszerte " híres " emberrel élt.
Belevitte számos "híres emberek összejövetelébe ", kinyitotta számára a világot , ugyanakkor
számtalanszor megalázta is.
Híres párja az ágyban kevésbé volt nagyszerű, nem szerette a változatosságot , s a lány,
valahányszor együttlétre került sor, már előre megfeszült, mert tudta, az unalomig ismert forgatókönyv
következik megint , s legszívesebben elfutott volna...

Aztán megismert egy férfit , akiről egyszerűen szólva, csak mint a város " bikájáról " beszéltek . A férfi
imádta az ösztönéletet , és a hatást , amit keltett maga körül.
A lány érzékeire is erőteljesen hatott .
Annyira, hogy hamarosan együtt volt vele . És amire az ágyban vágyott , a férfitől megkapta.

Eddig azt hitte , hogy komoly , hűséges nő .
Ám ezt fel kellett magából adnia , mert megtörtént , hogy híres párját kikísérte a vonathoz , ő pedig
rohant vissza a lakásukba , ahol a másik férfi várta, s már a
liftben elkezdte ledobálni a ruháit magáról ...
A kapcsolat vége az lett , hogy a párjával is szakított és az ösztönférfit is otthagyta.

Rájött , milyen fontos számára a szexualitás és élni kezdett ...
Minden fiúval elment , akit megkívánt . Volt, hogy egyszerre három pasija is volt .
Megtette azt ,( a hajdan szigorúan nevelt hűséges , komoly kislány ), hogy a vonatra kikísérte a fiú,
akivel előtte együtt volt , elbúcsúztak, s ahol leszállt , egy másik fiú várta , akivel máris szenvedélyesen csókolózott.

- Tudod ,- mesélte később - az egészben az volt a legjobb , hogy úgy éreztem én irányítom az életem,
és innentől kezdve az van , amit én akarok!
Polgári foglalkozása mellett egyre jobban kacsingatott a művészetek felé , a bulikban egyre extrémebbül,
lilalelkű szabados művészként kezdett viselkedni.

Aztán megismert egy érzelmes fiút , akivel nagyon jó volt a szex ugyanakkor a lelkére is hatott.
Felhagyott a kalandozással és megállapodott a fiú mellett .
A fiút foglalkozása gyakran a földekre vezérelte , és a lány azon kapta magát, hogy képes órákig
kinn ülni , hallgatni a madarak énekét ,várni a fiút, hogy végezzen a munkával és együtt lehessenek.
Ő, a vagány csaj, teljesen megszelídült . Azt gondolta , az IGAZIT találta meg.
De a bulizás továbbra is megmaradt , és egyre harsányabbul , kirívó " művészként " viselkedett.

Ebben az időben mutattak be neki , azt mondták , egy nagyon különleges lány és biztosan
jól megértem majd magam vele.
Az első villanásban , ami ma már tudom, nagyon fontos , kölcsönös csalódást éreztünk.
A nagy " művész " helyett egy hétköznapi embert láttam, akiben nincs számomra semmi különleges.
Én sem tetszettem neki.
De az első villanás elmúlt, mi pedig játszottuk a szerepet. Úgy tettem, mintha méltányolnám
a " különbözőségét " , Ő pedig úgy tett, mintha szimpatikus volnék neki.
Ez a játék eltartott 1-2 évig , míg végül is a kapcsolat megszakadt , és ma már épp csak köszönünk
egymásnak. De most van minden a helyén...

A fiú, akit az IGAZINAK hitt sajnos nem értékelte a lány harsányságát és " lila " csapongásait.
Őt gondolkozásában is "kötötte a föld "...
Végül a lány nagy fájdalommal , de szakított vele.

És továbbment egy másik komoly fiú karjaiba . Vele már jövőbeli terveik is voltak , összeköltöztek.
Hogy meddig éltek együtt , nem tudom.
Innentől egy jó darabig nem hallottam róla semmit, mert a mi kapcsolatunk is megszakadt.

Eltelt 1-2 év mire hírt hallottam róla , férjhez ment .
Egy olyan fiúhoz, akit látásból ismertem . Furcsa nyugalom fogott el, amikor megláttam őket együtt.
Összeillettek.

A fiút régebben gyakran láttuk . Hatalmas hajat növesztett, az arca szinte
ki se látszott ,mindig elgondolkozva ,gondterhelten járt a hatalmas hajkoszorú alatt, köszönésünkre épp csak vakkantott valamit .
Extrém dolgokkal foglalkozott , átlag utcai halandóval nemigen állt szóba ,külsejével is fennen hirdette Ő nem olyan , mint a többi ,
mer különbözni az átlagtól , mert ő " különleges ". Járásából ítélve láthatóan nagyon terhelhette különlegességének súlya, ami miatt általában az utcán se vett észre magán kívül senkit...
Párkapcsolatában egy olyan lányhoz tartozott , aki tanultabb volt nála, s aki mellett
folyton fel kellett hívnia magára a figyelmet. Évekig hol szakítottak, hol újra együtt jártak.

Aztán szakított a lánnyal , aki elment egy hozzá illőbbel.
A fiú pedig levágatta a haját.
Megláthattam az arcát , egészen jóképű , intelligens , de átlagos vonású fiú volt .
Egy idő után nyíltan, felegyenesedve járt , mindenkinek köszönt .
Ejha , ezt sem gondoltam volna !- őszintén meglepődtem.

Nemsokkal később megismerkedett a lánnyal.
Közben a lány is megváltozott , megszelídült , lila " allűrök " nélkül egész helyes , egyszerű lánnyá változott.
Kedves volt, udvarias , mindenkivel elbeszélgetett , de egyébként nem volt benne semmi különös.
Maradt a polgári foglalkozásánál.
Bármennyire is akarta, nem lett művész ...

Ugyanazt az utat járták be külön-külön , anélkül, hogy tudtak volna egymás létezéséről .
Ma jó rájuk nézni .
Gyakran látni őket , amint együtt sétálnak , nincs bennük semmi különös, mégis szép párt alkotnak.
Mert furcsa nyugalom árad belőlük , egy belső összetartozás , finom, észrevétlen harmónia.
Azóta családot alapítottak és élik egy átlagos család átlagos életét .

Amikor külön - külön látom őket , akkor is bennük van ez a különös , szilárd nyugalom.
Minta egymástól távol is együtt lennének .
Néha látom a fiút , amint a munkából boldogan siet a családjához haza. Hol van már a régi
gondterheltség ?
És látom a lányt , amint boldogan teszi egy családanya napi dolgait .

Nincs bennük semmi különös , megélték, amit kell , a tévedéseiken keresztül megtalálták magukat , egymást és most megérdemelten boldogok...