Egy születés csodái (viszontlátás?) | Önmegvalósítás.hu

Egy születés csodái (viszontlátás?)

Milyen érzés egy új élet születését látni?
Mennyire idegen?
Mennyire ismerős?
Mennyire más, mintha rózsa nyílik, pillangó röppen vagy a várva várt picur először felsír...
:)


Beküldte: | 2010. júl. 19. hétfő - 21:19

Hozzászólások

58 hozzászólás
Máté
2010. július 19. hétfő, 21:22 | szma (útkereső)

bocsáss meg, gyenge párhuzammal tettem egy blogot. Itt lehet dumcsizni az élményekről! Mesélj! Minden érdekel, amit átéltél... :)
Ja a kép...köszi!
Régi filozófia, de én imádom! :)

beatrixalyssa képe
JUJJ Ez egy gyönyörű téma, Én minden nap újra érzem ,amikor 10
2010. július 19. hétfő, 21:22 | beatrixalyssa

JUJJ
Ez egy gyönyörű téma, Én minden nap újra érzem ,amikor 10 hónapos kislányom világra jött.
Folytatódik

Te is mesélj!
2010. július 19. hétfő, 21:24 | szma (útkereső)   Előzmény

Sokat! :)

aamate képe
Nem sikerült képet feltenni... Ha esetleg szeretnétek látni, az
2010. július 19. hétfő, 21:28 | aamate

Nem sikerült képet feltenni...
Ha esetleg szeretnétek látni, az iwiw-en Hadobás Máté néven megtaláljátok a képeket.

A téma elindítása nagyszerű!

Holnap írok.

Örülök nektek!

bodza képe
Amikor...
2010. július 19. hétfő, 21:45 | bodza

Amikor világra jön a baba, abban a percben elfelejted a fájdalmat, a hasadra teszik, magadhoz öleled, megpuszilgatod...Aztán visszahozzák néhány perc múlva felöltöztetve, a karodba veszed, és ott a csodálatos érzés: olyan, mintha ezer éve ismernéd, mintha mindig is itt lett volna közöttünk! Ez leírhatatlan, ezt át kell élni! Nekem háromszor adatott meg ez a csoda, és mindháromszor ugyan így. Nem tudok és soha nem is fogok közöttük különbséget tenni. Életet adni - hihetetlen élmény!:)

Jaj, hát nem is tudom, merjek-e hozzászólni, mert első
2010. július 19. hétfő, 22:25 | jessica73

Jaj, hát nem is tudom, merjek-e hozzászólni, mert első esetben nekem elég rossz élmény volt a szülés, azt hittem belehalok, itt a vég. Nem akarok ünneprontó lenni, de így történt. De kellett ez a rossz élmény is, mert óriási szerepe volt abban, hogy elinduljak az önismeret és tudatosodás felé.

Második esetben viszont csodálatos volt. És sokszor érzem, hogy nem tehetünk róla, de az anya-gyerek kapcsolatban is micsoda hátrány, ha az anya és gyermek ilyen rossz élménnyel indul közös útjukra.

Azt hiszem, már feldolgoztam a rossz élményeket, talán.

Ha rossz..
2010. július 19. hétfő, 22:40 | szma (útkereső)   Előzmény

hát rossz! Ugyan miért ne mesélhetnél róla!? Kárpótlásul egy egész életet kaptál ajándékba !!! :)

Igen, kaptam őt, az ő egész életét és az én új életemet,
2010. július 19. hétfő, 23:03 | jessica73   Előzmény

Igen, kaptam őt, az ő egész életét és az én új életemet, amiért örökké hálás vagyok neki. Ezzel a meghatározó élménnyel, meg azzal a szembesüléssel, hogy nagyon nehezen váltam anyává lélekben, tehát ezek a tapasztalatok indítottak el az önismeret felé.
Egyébként azért volt rossz, mert valahogy semmi nem úgy sült el, ahogy terveztük. Tudtam, hogy császárral fogok szülni, ki is voltam írva május 13-án (pénteken) reggel 9-re. :-))) Nem vagyok babonás, nem hiszem, hogy azért voltak rossz élményeim, egyszerűen ez kellett szerintem a fejlődésemhez.
A magzatvizem elment mindenféle fájás nélkül, igaz a kórházban, mert veszélyeztetett voltam és már 1 héttel korábban befektettek. Na, aztán beindultak az események. Úgy indult, hogy felfogadtam egy szülésznőt, hogy csakis velem foglalkozzon. De természetesen ügyeletes volt, úgyhogy nem foglalkozhatott csak velem. Aztán nem tudták beadni az epidurális érzéstelenítést, aztán kaptam helyette spinárist (asszem így mondják), azt is gerincbe adják egyébként. Ettől állítólag semmit nem szabadott volna éreznem szülés közben. Ehhez képest éreztem, amikor vágják a hasam, eléggé fájt végig. Aztán egyszer csak légszomjam lett, de annyira, hogy nem bírtam kinyögni, hogy nem kapok levegőt és nem vették észre, csak mikor már majdnem elájultam. De ami a legrosszabbul esett az egészben, hogy szülés után, amikor még épp, hogy magamhoz tértem a sokkból, meg ebből az egész élményből és odahozták a kisbabám, hát bizony nem az volt az első gondolatom, hogy jaj de szép, meg milyen édes és milyen csodálatos az élet. No meg nem láttam szegénykéből semmit, mert a műtét előtt levették a szemüvegem. :-(
Erre a doktornő megjegyezte, hogy miért nem örülök a gyereknek. Hát tényleg, miért is, most dobtam fel majdnem a pacskert .... (sajnos akkor még nem voltam elég bátor, hogy beszóljak).
Szülés után meg mikor hazamentünk a kórházból, otthon jött rám ennek a gerincérzéstelenítésnek a mellékhatása, aminek már másnap a kórházban ki kellett volna jönnie, csak azt gondolták, hogy nem lesz probléma, mert általában másnap jelentkezik és akkor adnak rá infúziót. Nekem otthon jött ki, az 5. napon, ami iszonyatos fejfájással járt + ha felültem, hánytam és szédültem. Úgyhogy az első 2 hétben még engem is ápolni kellett, nemhogy a gyereket nem tudtam ellátni és ez eléggé megviselt lelkileg.
De most megállapítom, hogy ezek szerint túl vagyok rajta és feldolgoztam, mert nem potyognak a könnyeim, miközben írok. Nem volt ez mindig így. Szóval Heuréka, akkor talán túl vagyok rajta! :-)))
És mellesleg gyönyörű kislányom lett. Teljesen sötét, szinte fekete hajjal jött világra és 1 hét alatt kiszőkült a haja. És nagyon édi volt, mert kb. fél éves koráig felállt minden haja szála, kis punkfrizurásnak hívtuk. És még most is gyönyörű vízkék szeme van. Mindenki megcsodálja.
Köszönöm, hogy elmondhattam, megoszthattam veletek.

beatrixalyssa képe
Ha van kedved, nyugodtan sirj, az egy jó dolog. Szeretünk Kriszt
2010. július 19. hétfő, 23:46 | beatrixalyssa   Előzmény

Ha van kedved, nyugodtan sirj, az egy jó dolog.
Szeretünk Kriszti

beatrixalyssa képe
Nálam forditva volt, vagy nem is. Az első lányommal magzatvizet
2010. július 19. hétfő, 22:41 | beatrixalyssa   Előzmény

Nálam forditva volt, vagy nem is.
Az első lányommal magzatvizet vesztettem egy egész napig, aztán a következő napig csak tágultam órákig 1 perces fájdalmaim voltak.
Azután, hogy kaptam epidurált úgy megnyugodtam, hogy azt sem éreztem, hogy szülnöm kellene, ezért hiszem, hogy lányunk oxigénhiánnyal jött.

A második kislánynál még nem kellett szülnöm, de meginditattuk, mert hatalmas baba volt és már alig birtam emelgetni a járásképtelen nyuszikámat.
Az elején kaptam egy kis epidurált, de megnyugtatott az orvos, hogy mivel két helyen gerincferdülésem van, lehet, hogy el sem fogok zsibbadni.
Hát...
Úgy éreztem, hogy az egész bensőmet szülöm meg.
Fájt is, nagy is volt, orditottam, mint egy őrült.
Még szerencse, hogy közben a párom nem volt ott.
Csak azt hajtogattam, nem birom, nem birom kihordani, mondtam a szülészcsajnak, segits, kérlek, ő meg egyre csak biztatott, hogy remekül csinálom, minden a legnagyobb rendben.
GYÖNYÖRŰ VOLT, AKKORA SZERETET VOLT OTT ABBAN AZ ÓRÁBAN, AKKORA ENERGIA....

élmény
2010. július 20. kedd, 14:41 | aamate (útkereső)

Amire tisztán emlékszem, hogy nem voltak gondolataim. Mielőtt bementem a szülőszobába, tele voltam aggodalommal, félelemmel és volt bennem elvárás is.
Aggodalom: nem tudok segíteni, ha baj van.
Félelem: elveszítem valamelyikőjüket.
Elvárás: minden menjen rendben.
Szóval, amikor ott voltam, mindez eltűnt. Teljesen megszűnt a külvilág. Még az eleinte nyomasztó pici szoba és a színek sem zavartak többé.

A születés pillanata: először a feje tetejéből láttam egy kis részt (a rengeteg hajacskát), azután az egész arcát. Nem lélegzett még és csukva volt a szeme. Azután az utolsó nyomásra kicsusszant Anna Luca.
Elterveztem magamban, hogy majd így üdvözlöm: köszöntelek ezen a világon, remélem megvalósítod azt, amiért jöttél. A feladataid, önmagad.
De a csend miatt :) szóhoz sem tudott jutni a gondolatom.

A születés után: Sajnos az első levegővételből csak annyit láttam, hogy egy brutális műanyag csövet juttatnak a szájába. Gondolom szabaddá téve a levegő (lélek) útját.
Azt hiszem ekkor indultak be az első gondolataim. Máris megmérnek téged drága kislányom....mint amikor meghal valaki és megmérettet az Úr színe előtt. Ezután felajánlották, hogy vágjam el a köldökzsinórt, de úgy gondoltam nem én szeretném elválasztani az anyjától. Ez ilyen....nem is tudom milyen gondolat volt. Az alapját azt hiszem, az a képzetem alkotja, melyre saját életem és születésem körüli események indítottak. Úgy érzem, az ember születésében, annak körülményeiben ott van az egész élete egy pillanatba sűrítve.
Koraszülött voltam, most is mindig azt kérdezik tőlem: hová sietsz? Ráncosan születtem az elfolyt magzat víz miatt, nem is fogadtam el a külsőmet nagyon sokáig. Apám a közelben sem volt, el is váltak 3 éves koromban. Sajnos az az első emlékem, hogy a nadrágjába kapaszkodom és azt mondom: ne menj el! (Ezen dolgozgatok magamban azóta is.) Édesanyám a gátmetszés ellenére is tovább, vagyis "szét"-repedt. Sajnos a jelenlegi életem bizonyos területén is őt terhelem, mert egy csaló banda átvert és elvitte hitelátvállalást ígérve a kocsimat. Azóta ők börtönben vannak, az adóság meg a nyakunkon kocsi nélkül.
Anyára hasonlítok fizikailag és lelkileg is nagyrészt. Nem régen mondta el, hogy minden álmát valóra váltottam. Tanítóképző elvégzése, tanítás, boldog családi élet, lelki fejlettség.
Szóval ott voltam Luca mellett, míg ideért, de nem vágtam el a zsinórt.

Őszintén megmondom, erőn felüli dolog a szülés egy nőtől. Óriási feladat. Nem csak hordani a szív alatt, hanem a világra hozni. Világra hozni....hm.....
Az apa? Tulajdonképpen........érdemben csak annyit tehet, hogy ott van... nyugalmat sugároz...segít a légzésben, törölgeti a verejtéket, fogja a párja kezét szeretetteljes szavakat súgva....büszkeséget és hálát árasztva magából.
Talán az életben is ilyen feladataim lesznek. Biztos pontnak lenni. Egy lény, akibe lehet kapaszkodni. Aki ott van, ahol ott kell lennie.

Ezek után "felébredtem" előjöttek az aggodalmak. Hipersebeséggel számoltam az ujjakat, néztem az arányokat, füleket, orrot, szemeket, figyeltem a feleségemet, a doki arcát, hogy minden rendben van-e.
Feltörtek az elvárások is, keverve a félelemmel: "remélem az anyjára hasonlít majd" és igen---- rá hasonlít, megnyugodtam.

Azóta csak egy dolog hajt. Mikor foghatom már újra a két kezem közé?!

Máté

Kedves Máté! Így, ismeretlenül is örülök, hogy ilyen
2010. július 20. kedd, 14:55 | jessica73   Előzmény

Kedves Máté!

Így, ismeretlenül is örülök, hogy ilyen csodálatos élményben volt részed és gazdagabb lettél általa. Ugye te vagy Wiilson is? Megnéztem a képeket, csodálatosan szép baba. Gratulálok. :-)
Ha tévedtem és összekevertelek valakivel, akkor bocsánat.

Kriszti

Wiiilson
2010. július 20. kedd, 15:10 | aamate (útkereső)   Előzmény

Szia Jessica73!
Igen én vagyok Wiiilson is. Sőt Wall E, aamate és még valami más is volt, amit használtam...Most nem jut eszembe.
Köszönöm a gratulációt.
Hasonló élményeket kívánok, ha még nem voltak.

Máté

hermess képe
H: Üdv, Máté!
2010. július 20. kedd, 15:26 | hermess   Előzmény

Megérintettél ez írásoddal. Azt hiszem, jó apát választott a lányod, akitől nem sérüléseket fog kapni.

Az Égiek áldása legyen Veletek!

Köszi Hermess! Jó volt újra ott lenni a csendben :) Én is minden
2010. július 20. kedd, 15:35 | aamate (útkereső)   Előzmény

Köszi Hermess!
Jó volt újra ott lenni a csendben :)

Én is minden jót kívánok.

Máté

Máté
2010. július 20. kedd, 18:15 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

a hideg ráz, nagyon meghatódtam.

Nem is tudom mit mondjak, azt hiszem csak ennyit:

köszönöm, hogy megosztottad ezt velünk.

És már igy is jó Apa vagy, van már gyakorlatod, csak igy tovább,

ölellek, puszi, örülök Nektek

döcögős
2010. július 20. kedd, 20:38 | aamate (útkereső)   Előzmény

Kedves tőletek, de eddig csak kicsike gyakorlatom van. A mintám, amit apámtól kaptam, egyenlő a semmivel, mivel nem kellettünk neki. Főleg én, mert nem hasonlítottam rá. Persze ez is minta. :)
A fiam a feleségem előző házasságában született, úgyhogy az említett pillanatok és az azt követő 6 év SAJNOS kimaradtak. Kaptam sok oldalról, hogy sosem lesz olyan, mintha a sajátom lenne. Meg hogy az "igazi" apával lesznek gondok...eddig jól kezelem. Mióta megtaláltuk egymást (3éve), kitartok amellett, hogy a gyermek nem tulajdon, azzal van, aki szereti. Vagy nagyon földien fogalmazva: azé, aki szereti. Tudva persze, hogy a gyerekek választanak és itt igazából tudatosság nélkül elég nagyokat lehet rombolni.
Kicsit döcögősre sikeredett számára, számukra az a 6 év, van mit feldolgozni a személyiségükön. Én azzal kezdtem, hogy elfogadtam mindkettőjüket. Azóta már jöttek fel nagyon mély sérülések bennük. Ha változni akarnak(tak), megpróbáltam és próbálom, ami szerintem helyes. Figyelembe véve: ők döntenek, én csak utat mutatok. Örülök, hogy én kaptam ezt a feladatot. Ez most egy ilyen emberi élet. Most ezek a feladatok. Közben én is gyógyulok. Luca születése pedig még jobban összekovácsol bennünket. Ha lehet ilyet mondani.

Szma! Mesélsz a te élményedről?
Anita! Milyennek képzeled el azt a napot? Mi hiányzik hozzá?

Szeretettel: Máté

Férfi :) de jelentem az ügyön dolgozom, és igen, a vonzás
2010. július 20. kedd, 21:12 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Férfi :)

de jelentem az ügyön dolgozom, és igen, a vonzás törvénye működik: bevonzottam azt a férfit, akire vágytam, csak leesett, még nem tartok ott, amit ő már túlhaladott, lejjebb kell a "mércét" eresztenem :D.

Ami a legfontosabb: megtanulnom belelazulni. Ideje lenne már, igaz? :D (még nem megy )

És nekik is nagy segítség vagy!
2010. július 20. kedd, 21:50 | szma (útkereső)   Előzmény

ebben biztos vagyok... a fiad, meg a fiad, hisz melletted van... gondok talán csak abból lehetnek, hogy mit mondhatsz és mit nem (sajnos v. hál'istennek) néha a kegyes hazugságot kell alkalmazni, még ha ő is tudja, én is tudom, h így van...na mindegy elkalandoztam kicsit!
Nekem humoros volt,mint általában minden helyzetem.
Először is mivel vasúton melóztam akkor az orvos folyamatosan azzal zrikált: jön a vonat zakatol, zakatol...nagy levegő... és
Azután amikor megérkezett lányom és úgy ahogy volt rámtették, akkor ő a nagy megilletődöttségbe lepisilt. Mondtam is, hogy ennyit most a többit hagyd meg kamaszkorodra...a doki elvitte lemérni, jött mondani, hogy ez nem épp vágányautó, inkább egy tank!Merthogy elég nagy volt a lelkem...4kg40
Azután annyira jól éreztem magam, hogy simán fel is álltam volna, a kengyelből vettem ki a lábam. A doki meg is ijedt, h hová ez a nagy sietség - ne akarjak neki fegyelmit - még nem húzta vissza az ágyaljat... :) Szóval sikerült elkomolytalankodnunk! Alig vártam,h levigyenek fél óra múlva már ellopóztam tusolni és mentem a gyerekért(még jó, h a doki hazament éjszakásból, na meg váltás is volt közben) így csak másnap kaptam ejnye-ejnyét, mert pihenni kellett volna!
:))

Igazán
2010. július 20. kedd, 20:03 | szma (útkereső)   Előzmény

nagy és szuper élmény lehetett! Főleg, hogy nem is egy volt...és megnéztem őt, imádnivaló. És tényleg rengeteg haja van (legalábbis lányomhoz képest, neki alig volt). Tényleg: Fiadnak hogy tetszik a kistesó? (Lányokkal is lehet ám focizni, meg gördeszkázni!!!) :)
...
a többi érintett témáról csak annyit: mindenki megtapasztalja mindkét oldalt elöbb-utóbb!

Marcsi

Michaelita képe
gratulálok Máté
2010. július 20. kedd, 21:30 | Michaelita   Előzmény

Sok-sok szerencsét, boldogságot és békés, meghitt életet kívánok Nektek Máté!

Megható és csodálatos, ahogyan leírod a történteket, a folyamatot, és mindazt, ami előjött.
Mindegy is már milyen mintát láttál/hoztál/kaptál, a leírás szívvel, szeretettel áthatottságából kiderül, hogy Te nem jó Apa leszel, hanem máris egy tudatos, szerető, jó Apa vagy, szerencsések a gyermekeid!

Igen, ahogy a lányok fogalmaztak korábban az ilyen élmények felérnek, vagy egyenértékűek egy beavatással:)

beavatás?
2010. július 21. szerda, 9:26 | aamate (útkereső)   Előzmény

Szia Michaelita!
Nagyon köszönöm.

Mi az a beavatás?
Minden jót kívánok én is.
Máté

Domoszlai Katalin képe
ezt rakjátok be a spiri lexikonba
2010. július 21. szerda, 9:33 | Domoszlai Katalin   Előzmény

első szócikk Beavatás.

Claryssza képe
Nem szeretnék ünneprontó lenni én se,de olvasva a beírásokat
2010. július 20. kedd, 17:05 | Claryssza

Nem szeretnék ünneprontó lenni én se,de olvasva a beírásokat ismét átéltem a szülés lélek köreit.
Megosztom,hátha más oldalról is átláthatóbbá vállik a szülés csodája, mert az enyém az önismeretről szólt szinte, -innen indult mélyebben:
Kevesen tudják rólam, (mert 2felnőtt csodálatos gyermekem is van) de
az első szülésem meghatározta az egész további életem is.
32hétre "útközben" szültem, ráadásul vidéken voltam vendégségben.
Ebben a helyzetben a szívével azt érzi az
ember folyamatosan, hogy még van remény, és csak akkor válik bizonyossággá, véglegessé a tragédia, ha visszafordíthatatlanul meghal. A fiam 2hétig élt.
Egész életemre megtanulhattam, hogy csak 1 igazi döntés van:
Lenni vagy nem lenni?
Megszültem őt a halálnak.
Az átélt traumát feldolgoztam, utólag úgy tekintek már rá, mint egy beavatásra.
Asszonyként élő kislányból hirtelen érett nővé váltam.
Veszteségére úgy tudok már nézni, mint egy fájdalmas, de végső soron
gazdagító megtapasztalásra. A kétségek kitapogatásával mélyült az
önismeretem és nőtt a felelősség vállalásom, de a legnagyobb fejlődést az élethez, a halálhoz
és a bűnhöz való viszonyom megváltozásában látom ma is.
Megszültem , de hogy képessé váljak az elengedésére ez volt a legnehezebb.

Michaelita képe
Nem vagy ünneprontó Claryssza
2010. július 20. kedd, 19:24 | Michaelita   Előzmény

...mert a születést és a halált is ugyanazok az Égi lények felügyelik, hisz egyik sem lehetne meg a másik nélkül.

Azt mondják spirituális körökben, hogy az ilyen rövid életet élt gyermekek, olyan angyalkák, akiket az Ég azért küld/ajándékoz nekünk, hogy valamit tanítsanak (az elengedés lelkigyakorlatán kívül is).

Másrészt meg vígasztaljon a tudat, hogy Őt eleve ilyen rövid létre küldték és már fordulhatott is vissza az igazi Égi Hazánkba. Jó az, ha egy léleknek nincs több letörleszteni valója... fejlett lélek lehetett... én így gondolom.

Úgy gondolom, az sem lehet véletlen, hogy éppen Hozzád küldték, hogy Téged választott, mert ilyen jóságos, bölcs, igazi anyukára lehetett szüksége.

(Vajon azok a férfiak mikor kapják a beavatásaikat, akik sem a szülés, sem a katonaság, sem hasonló kapcsán nem kaphatják meg azt és a lelkük sem elég érzékeny hozzá, hogy önmagát beavassa??)

Claryssza képe
Köszönöm soraidat Michaelita!
2010. július 20. kedd, 20:03 | Claryssza   Előzmény

Na ezt nagyon fel kellett ismernem,hogy közös a gyökere életnek-halálnak...
Én anno (is)sok minden voltam, csak jóságos, bölcs, igazi anyuka nem igazán:) -ha erre volt szüksége, hááát akkor hamar belátta,hogy tévedés és időt sem hagyott rá, hogy hátha:)))

Lehet, hogy az általad jelzett férfiak meg olyan anyukát választanak, aki mellett megkapják a beavatást is gyárilag, vagy ha mégse,akkor majdcsak megnősülnek? :)))

-ez a "Azt mondják spirituális körökben" kezdetű mondatod megmosolyogtatott..úgy hangzott mint a kérdés, hogy "nekem, mint kivülállónak mi a véleményem az intelligenciáról?":))))

Michaelita képe
azt mondják
2010. július 20. kedd, 20:25 | Michaelita   Előzmény

A lélek a másik lelket látja a fejlődési lehetőségeivel együtt, tehát hidd el, hogy Ő érzékelte, hogy Te egy bölcs asszony leszel, tehát számára már akkor bölcs voltál!
Légy szíves legyél jobb véleménnyel az akkori önmagadról (megérdemled!)... - ami akkor a legjobb lehettél, az voltál - még jó, hogy nem eleve bölcsnek és nagynak születünk:) ... még Jézus is gyereknek született, pedig érte aztán mindent megtettek az Égiek!

Jó a szöveg a férfi beavatásról, nagyon tetszik:)
Olyan jó, hogy újra köztünk vagy, nagyon csípem az írásaidat, a humorodat:)

Bocs: az "Azt mondják spirtuális körökben" az nálam egy áthidaló szöveg, hogy valahol (a Filozófiai Iskolámban, a táltos doboláson, vagy a Váradi Tibornál) tanultam, de már nem tudnám megmondani, hogy melyik helyen, vagy helyeken:)... és a forrásom szavahihetőségét akarom vele alátámasztani, persze egyenlőre én is egyetértek vele (amíg más nem derül ki:)

Claryssza képe
Ez a "bölcsesség" jelző már nagyon üldöz -immár x+1-edszer
2010. július 20. kedd, 20:36 | Claryssza   Előzmény

Ez a "bölcsesség" jelző már nagyon üldöz -immár x+1-edszer kapom:) -nyilván dolgom van vele, de én nem érzem Magam bölcsnek, -csak élek, MEGélek -ennyi:)

Michaelita képe
lehet hogy Neked természetes
2010. július 20. kedd, 20:59 | Michaelita   Előzmény

Lehet hogy Neked természetes, de hidd el nekünk, hogy nem az, hogyha valaki olyan jól át tudja látni a dolgokat, hogyha a legnagyobb vita hevében a legokosabb és legelegánsabb módon kivonul a terepről, hogyha a mások hülyeségeit a legegyszerűbb és mégis legérthetőbb módon úgy tudja megválaszolni, hogy még csak nem is bántó az, amit ír, hogyha az ember a megfelelően elhelyezett humoros hozzászólásaival is tanít (akaratán kívül is, a maga legtermészetesebb módján:)... szóval mi mindezekért csodálunk és sokat tanulunk Tőled, örülünk Neked és köszönjük, hogy itt vagy Velünk!

Claryssza képe
Méltatlanul vetíted Rám Magad kedves Michaelita, de köszönöm
2010. július 20. kedd, 21:29 | Claryssza   Előzmény

Méltatlanul vetíted Rám Magad kedves Michaelita, de köszönöm meglátásaid.Mindez csak annyit jelez, hogy bölcs emberek közé kerültem:)
Egy jó ideje ugyan naponta minimum 1-2szer valaki "lebölcsez" -és ez igen feltünő már:))
Nincs közösségi identitásom, talán ezért is furcsa, én amolyan magányos farkas vagyok:) -ugyan szeretek beszélgetni,(sokat is) de alaphúrozásban nagyon is inkább befeléforduló vagyok,/jól elvagyok Magammal,sok munkám van benne, hogy ma már lazán jól érzem Magam társaságban is, és "életem 1nyitott könyv"alapon bármiről bármit tabuk nélkül, nyiltan felvállalva is, akinek érdekes alapon meg is tudok osztani, és mindenkitől tudok tanulni is,mert mindenre kíváncsi is vagyok:)
Köszönöm, hogy Veletek lehetek, és tanulhatok Tőletek.

Feliratkozás Hírlevélre