Tapasztalom, vallom és tanítom, hogy minden úgy történik az életünkben, ahogyan az bennünk belül jelen van. A külső életünk a belső énünk kivetülése. Ma találtam egy idézetet, amelyik pontosan erről szól, gondoltam téma indítónak jó is lesz ide:

Véleményem szerint a felesleges kritikának két oka lehet:
- a másik lenyomásával az egóm szárnyalni kezd,
- erőből szeretném megemelni a másikat, ez is az én felsőbbrendűségemről szól, pont az ellenkező hatást érem el...vagy lenyomom vagy jól orrba vág...veszekedésbe fajul...

A mindent elfogadás még messze van...

Hol a helye és milyen az építő kritika az életetekben?
Lemondani róla és mézes ego cukorban úszkálni nem szeretnék...

A tanítványi láncolat irodalmi klub műelemző pályázatot hirdet tagjai számára. Regisztráció után te is részt vehetsz a pályázaton!
Regisztrálni itt lehet: www.lancolat.socialgo.com

A pályázat témája és tárgya: A pályázónak Radnóti Miklós Töredék című versét kell elemeznie. A pályázótól elsősorban tartalmi elemzést és reflexiót várunk. A pályázó a mű alapján maximum 1 A/4-s oldal terjedelemben, esszészerűen írja le, hogy milyen érzéseket, gondolatokat vált ki belőle ez a vers, és, hogy a mű üzenete miért lehet aktuális ma is, hogyan tudjuk azt a jelenre vetíteni.

19 évvel ezelőtt megismertem egy akkor még csak srácot,én is csak csitri voltam,de beleszerettem,végzetesen...majd elveszítettük egymást szem elől,s én SOHA nem feledve Őt,a szép együtt töltött napokat,pillanatokat,mindent a szívemben őrizve szerelmes maradtam.Persze voltak időközben kapcsolataim,komolyabbak és kevésbé komolyak is,ám én mindig mindenkiben őt kerestem,őt akartam látni...Nem telt el egyetlen nap sem úgy,hogy ne gondoltam volna rá,hogy ne mondtam volna ki a nevét,hogy ne kérjem Istent arra,hogy adja vissza csak egy pillantás,egy kézfogás,csak p