A múlt héten sikeresen átrepültem a biciklimen munkába menet, így kezem-lábam rögvest változatos színekben pompázhatott.
Másnap reggelre már fájt a nyakam, ami mára konkrétan beállt egészen a vállamig, és 3 napja nem hagy aludni - sem -, mert konstans fáj, váltakozó intenzitással.
A hétvégén ez már elég zavaróvá vált, mert nehéz volt bármire is koncentrálnom, hát elkezdtem gondolkodni rajta, mit lehetne ezzel kezdeni, ami konstruktív.

Szeretet. Szívesen megfogalmaznám mit is jelent, de ehhez több kell minthogy összefűzzem a szavakat. Olyan dolog ez, amit teljes valójában kell megélni. Sőt, inkább föloldódni benne. Igen, azt hiszem ez a megfelelő kifejezés. A szeretetet engedni kell, hogy áramoljon, eggyé kössön másokkal, önmagaddal.
Úgy hiszem, az ember - bár azt gondolja - nem szeretettel rendelkezik, hanem azzal a képességgel hogy érezze, és közvetítse azt önmagán keresztül.

Nézted már a Szent-Anna tó vizét?
Milyen titokzatos, milyen sötét.
Semmit se látsz,
csak olykor egy-egy furcsa csillanást,
amint ezüst halak
suhannak mélységein át...

Miért történnek velünk szerencsétlenségek? Miért betegszünk meg? Miért veszítjük el szeretteinket? Miért pont mi, amikor mások boldogan élnek? Mindenkiben merültek már fel hasonló gondolatok nehéz pillanatokban. Ilyenkor gyakran elhangzik „Ez bárkivel megtörténhet.” v. „Ezt a sors akarta így.” Ezeket bizonyos élethelyzetekben nem értjük meg, aligha szolgálnak vigaszul. Jelenünkben korábbi cselekedeteink, tetteink következményeit éljük meg. Minden cselekedetünk erőhatást vált ki, s ugyanolyan töltéssel tér vissza hozzánk. Gondolatainkból, szavainkból és tetteinkből „szövődik” a háló körénk.

Köszönöm a visszajelzéseket, sokat tanultam belőlük, azt hiszem, megvilágosítottak számomra néhány fontos aspektust. Világképem egységes rendszer, minden információt megvizsgálok természettudományos, energetikai, tanításbeli és saját tapasztalati szempontból, és ha beilleszthető a rendszerembe, elfogadom. Meggyőződésem, hogy kivetített gondolatainkkal, elektromágneses egységekkel mi magunk formáljuk saját valóságrendszerünket, és ez fonódik össze más valóságrendszerekkel. De ha valaki ezt úgy mondja el, hogy mindenki isten álma, tudom, miről beszél.