Szeretet. Szívesen megfogalmaznám mit is jelent, de ehhez több kell minthogy összefűzzem a szavakat. Olyan dolog ez, amit teljes valójában kell megélni. Sőt, inkább föloldódni benne. Igen, azt hiszem ez a megfelelő kifejezés. A szeretetet engedni kell, hogy áramoljon, eggyé kössön másokkal, önmagaddal.
Úgy hiszem, az ember - bár azt gondolja - nem szeretettel rendelkezik, hanem azzal a képességgel hogy érezze, és közvetítse azt önmagán keresztül.
Mindenki szeretete más és más, mert a személyisége szűrőjén sugárzik át, mint a fény a színes üvegen. Minél nyitottabb tehát valaki, annál egyetemesebb a szeretete. Személyisége nem szab határokat előítélettel, haraggal, önváddal, lelki gátakkal.
A szeretet kapcsán úgy érzem, még szó kell hogy essen arról, mi az, hogy adni. Generációkba van belenevelve: adni fontosabb mint kapni. Ez pedig súlyos tévedés, mert a szeretet egyensúly. Egyensúly az "adni" és a "kapni" között. Ha valaki nem tud mástól elfogadni, akkor adni sem tud igazán.
Amíg pedig nem tudunk önzetlenül és őszintén adni önmagunknak, másnak sem fogunk tudni. Gondolj bele, mi lenne ha szíved nem pumpálna magába vért... Ahhoz hogy mást szeress, téged is át kell járjon, túl kell csorduljon rajtad a szeretet.