Felsőbb egó? | Önmegvalósítás.hu

Felsőbb egó?

egó.jpg

Ma kaptam egy nagyon kedves barátomtól ezt az idézetet emilben:

„A spiri egó a legrosszabb. Növeszt egy felsőbb egót, aki aztán ontja a baromságokat, de ez nem a belső bölcs.”

Egy kissé érintve éreztem magam, bár ez így nekem túlzottan kódolva van, nem teljesen értem az üzenetet. Viszont enélkül is érzem, hogy nálam is bizonyos stádiumban van már az a növesztés, csak nem tudom megfogni ezt az egész spiri meg felső egó témát.
Van valakinek erről saját tapasztalata? Milyen technikát használtatok, hogy leépítsétek magatokban az egót és újra a belső bölcs sugallatai szerint tudjatok működni?

Beküldte: | 2009. okt. 19. hétfő - 15:11

Hozzászólások

21 hozzászólás
Jó ez a téma, úgy gondolom, hogy sokunknál aktuális... :)
2009. október 19. hétfő, 16:40 | Szabó_Péter

Jó ez a téma, úgy gondolom, hogy sokunknál aktuális... :)

Aditi képe
Csaesznek
2009. október 19. hétfő, 22:33 | Aditi

Az utam legelején azt mondta egy tanító: "a spirituális ego kifejlődése törvényszerű". "Nálam nem így lesz" - gondoltam magamban. ; "Minden esetben"- Tette hozzá.

Megjegyeztem, hogy érdemes odafigyelni. De azért úgy gondoltam, nálam máshogy lesz.

Majdnem megölt a spiri egóm. Máig küzdök vele.

De már megértettem, tényleg szükségszerű, a természet produktuma, és mint ilyen, nem rossz, illetve egy rossz, ami valamire jó.

Sok tudást gyűjtöttem, sok félelmet, szörnyet megismertem, felismertem magamban, a végsőkig elmentem, bár azt hittem, rég a fény felé tartok. De még mindig csak egyre beljebb mentem a "nyúl üregébe". (Ego birodalma). A végén felismertem: az egész csak arra volt jó, hogy NE EZT AZ UTAT JÁRJAM...

Viszont mire ezt felismertem, annyi szörnyet/álcázott szörnyet (pl. hiedelmek, kétségek, vágyak) láttam, hogy azonnal detektálom őket másnál is..

Azt hiszem az egónk minden szintű megélése arra jó, hogy tapasztalatokat szerezzünk a "belső pokolról", és kulcsokat ahhoz, hogyan lehet a másik irányba fordulni. A szív irányába. És a tapasztalatok, a tudás, a sok "kioktatás" és minden-minden rengeteg dolog, amit útközben összeszedünk a szeretet erejével magunk és mások javára fordítható a későbbiekben.

Kicsit olyan ez, mint amikor valami nagy szomorúság ér valakit, pl, meghal a gyermeke, és olyan sebet üt, amit egész életében hordoz. Két út van: az egyik, hogy nem képes a bánatát elengedni. Ebben az esetben fel fogja falni az egója: a bánat, a gyász, a gyötrelem, a hiány, a bűntudat, az önvád, a félelmek, a ragaszkodás. A másik, hogy megtanulja elviselni a bánatát, feloldani, amennyire lehet, és ÉL tovább. Ebben az esetben, a mikor legközelebb egy gyermekkel találkozik, megindítja a szívét, és a szeretet cselekedeteire ösztönzi őt. Vagyis a rossz megélése, és az ego minden megélése is jóra fordítható.

Ez igaz a spiri ego-ra is.

Nem mind éljük át a spiri ego "beavatásait". De a tanítók igen. Mert nekik tudni kell elbánni ezzel is. :)

Valóban, a bölcsesség hangja oldja fel a spiri egót. Ez pedig a szív hangja. Érdekes, hogy most találtam rá a bejegyzésedre. A napokban kezdtem néhány dologban azt hiszem valami ilyesmit átélni. (Csak cseppeket... :)

Ez nem leírható. Egy érzet, ami belülről jön. Csend, és öröm. Áradás. Nincsenek gondolatok. És mégis tudom a megoldást. Igazán csodálatos volt. Remélem, hamarosan egyre többet tapasztalhatom.

Az igazán jó benne az (a kérdésedre válaszolva), hogy nem kell érte tenni SEMMIT. Csak úgy jött. A gondolattokkal, az elméletekkel, a érzelmeim, gondolataim figyelésével, kontrollal nem idézhettem elő. Semmilyen "technikával". A legnagyobb kimondott bölcsességek, a legcsodálatosabb "spiri-átélések" sem hozták el.

A csendből merült fel. Belőlem. Csak úgy.

Szóval szerintem, ne gondolkodj, és ne próbáld előidézni, vagy "megelőzni", csak járd az utad. Ha még nem növesztetted ki a spiri egót, úgyis kinő. Hagyd. És vedd jó hasznát. És majd továbblépünk. Mind.

Sok sikert! :)

Namaszte

Ademon képe
Egok
2009. október 20. kedd, 3:58 | Ademon   Előzmény

Szerencsére nekem ebben nem volt részem mert alapból nem foglalkoztam spiritualitással, nem érdekelt, így ez a spritiszta ego kimaradt :)

De szerintem ilyen, hogy ego nem is létezik. Minden a tudat eredménye és irányítása, még az is amit "ego-nak" nevezünk. Mindennek van értelme és létjogosultsága.
A gondolkodásnak is.
Nekem speciel ez volt segítségemre abban, amit kerestem és meg akartam valósítani. Nem meditáltam, nem tisztítottam ki az elmémet. Helyette munkába fogtam, mint eszközt. Volt ebben fantázia, hogy ne csak a "elmés" világban maradjak, racionalitás, hogy azért ne is szálljak túl messzire, logika a dolgok összefüggéseihez, elvontság, hogy olyan dolgokkal is foglalkozzak ami elsőre nem tűnnek hasznosnak vagy ésszerűnek. Minden, ami belefér... és bizony minden belefér ha az ember jól használja. A gondolkodás ugyanúgy egy természetes eszköz az önmegvalósításhoz, mint minden más. Nincsenek ebbe szabályok, se elvek. Minden kézhez van kapva, csak fel kell ismerni!

De nem mondom, hogy mindenkinek így kell. Ennek egyéninek kell lennie! Bátorítást kaphatunk, de nekünk kell dolgozni rajta.

Echart Tolle : Új Föld
2009. október 20. kedd, 1:46 | Szabó_Péter

:))) Mivel sokszor esik szó az Egóról ezen az oldalon és pl itt is ebben a topicban és mivel ma elkezdtem elolvasni az Új Földet pont belefutottam egy idevágó idézetbe!

Ezékiel 25 17. Az igaz ember járta.... :D:D

Na, nem! :D:P

Szóval, Tolle írja Domján László fordításában az Egó-ról:

"Az nem az, aki te vagy. Ha az egót személyes problémádnak tekinted, az pusztán az egódat erősíti."

Domoszlai Katalin képe
Maga a kérdés is tipikusan egoból fakadó. Az ego problémákat
2009. október 20. kedd, 6:37 | Domoszlai Katalin

Maga a kérdés is tipikusan egoból fakadó. Az ego problémákat keres amiket megoldhat, felszámolhat, de saját magát szeretné a legkevésbé felszámolni. Viszont szereti magát szupernek érezni... A válasz nagyon egyszerű a kérdésedre, a Fény működési elve, hogy kiszorítja a sötétséget. Ne görcsölj, fodadd el magad, tökéletlenül, szeresd magad, és meditálj a fényre. Az ego idő előtti szétesése az elmeosztályra vezet, szükség van rá, hogy egyben tartson. Ha majd eljön az idő, amikor teljesen el lehet engedni, úgyis tudni fogod. Sok-sok élet múlva... Még valami a kritikákról, 80%-ban arról szól, aki kritizál és csak annyira rólad, amennyire magadénak érzed. Próbáld ki még az SZI kommunikáció kritika feloldó gyakorlatát, nagyon jó, sok tudást kaptam én is onnan.

Fú, de sok értékes választ kaptam, hálásan köszönöm! Igen,
2009. október 20. kedd, 10:47 | csaesz   Előzmény

Fú, de sok értékes választ kaptam, hálásan köszönöm!

Igen, azt hiszem, igaza van Aditinek, hogy ez törvényszerű velejárója az efféle útnak, amin én is járok, és hálásnak kell lennem azért a sok tanításért, ami ebben rejlik. Ahhoz, hogy tudjam, nem ez a helyes út, először meg kell tapasztalnom ennek mélységeit. Egyetértek Karmatörlővel abban, hogy az hárítás, hogy "ez nem én vagyok"; igenis foglalkoznom kell vele. Viszont ahogy írtátok, tudatosítanom kell, és el kell fogadnom a létezését és önmagamat így, egósan. Ha félek tőle, vagy nem akarom, hogy legyen, pont az ő malmára hajtom a vizet.
Tegnap- amúgy is nagy sírásokban vagyok mostanában-, szóval ez is kiáradt. Azt észrevettem, hogy az utóbbi időben meditációban sem tudok közel kerülni a belső bölcsemhez ( ő nekem világítózöld szemű férfi képében szokott megjelenni már elég régóta, és mostanában valami ködben, igen távolról és halványan látom csak.) Eddig nem is foglalkoztam ezzel, ha nem jön közelebb, hát nem jön. De ez a tegnap levélben kapott mondat szíven ütött. Lehet, hogy ez a növesztett egó áll az útjában? Hát jól kibőgtem magam. És örömmel jelentem: helyreállt a kapcsolatom! Elszállt a köd, újra tisztán látom! : )

hajni840203 képe
"nem Én vagyok"
2009. október 20. kedd, 13:45 | hajni840203

Ezen a kérdésen én is elmélkedtem egy kicsit :)
A tudattalanság azonosulás az érzelmekkel, gondolatokkal, fájdalomtesttel -az egoval. A Tudat a forma életét éli egészen addig, amíg rá nem jön hogy az nem Ő.
Az első lépés a Tudatosulás felé az a FelIsmerés (felébredés), miszerint pl. a "haragom nem én vagyok -a harag bennem van" vagy "velem van".

Tehát elérkezett a "nem Én vagyok" felismerésig (felébredésig). Ha azonban megelégszik ennyivel, és ezt követően ismét visszazuhan a tudattalanságba, akkor nem tett egyebet, mint gyártott egy újabb matricát ami így szól:"az nem én vagyok". Folytatódik tovább az álom, amiben ha előkerül egy újabb érzelem, akkor arra csak ráragasztja a "nem én vagyok" címkét. (ez lehet a "spiri ego" első építőkockája ;)

De léphet tovább, és akkor az történik ami most -Keresi az utat. Ahogyan karmatörlő is írta "megtanul velük bánni". Ezt pedig már mindenki a maga módján, a saját tapasztalatai szerint teszi. Például Eckhart Tolle szerint ha a Tudat megfigyelőként van jelen, akkor annak fénye átalakítja az érzelmeket. "Minden megmutatkozik, amikor a fény ráveti sugarát, és bármi, amire a fény ráveti sugarát, maga is fénnyé változik" szóval szerinte a kulcs a Jelenlét.

üdv:)

Kirsikka képe
odacsap
2009. október 20. kedd, 16:05 | Kirsikka

Szerintem az Élet odacsap, ha nagyon nőne az egó-lufi... kérdés hogy észrevesszük-e a felénk nyújtott tűt... :) mert olyan vékony, hogy át is nézhetünk rajta...

Igen, valóban fennáll a felsőbbrendűség veszélye, de ehhez kell az önismeret, az állandó ön-megfigyelés... igazából mostanában ott tartok, hogy bármilyen spiri irányzatban indul el az ember, ez mindegyik alapja kell(ene) hogy legyen.

Van egy jó mondat Tepperweintől: "nem lehet mindenki a mestered, de mindenki a tanítód" engem ez helyre szokott pofozni:)

hidegrázás
2009. október 20. kedd, 21:03 | Bochecha   Előzmény

Az elgondolás jó, de személy szerint a hideg futkos a hátamon Shri Mataji-tól...
Voltam egyszer egy sahaja jógás összejövetelen, és egyáltalán nem éreztem 'tisztának' a jelen levő energiákat...

Persze kinek a pap, kinek a paplan... :)

szeretettel: Bochecha

Energiák
2009. október 21. szerda, 12:48 | Bochecha   Előzmény

Kedves Karmatörlő!

Pontosítok. Volt egy tanítás Shri Mataji-tól videón, ezzel kezdődött az összejövetel, és ezután volt a meditáció. Nos, mindkettőtől hidegrázásom volt. És nem 'pozitív' értelemben.

Maradnék annál, hogy ha követem az intuíciómat, akkor járom a SAJÁT Utamat. Ez 'mestertelen' időszak az életemben.

Ugyanarra tartunk, csak más Úton. Ezért írtam, hogy kinek a pap... :)

szeretettel:Bochecha

Köszönöm
2009. október 21. szerda, 14:11 | Bochecha   Előzmény

Nekem is volt Mesterem, meg egy rendszer, aminek a része voltam évekig.

Aztán elkezdtem kinyitni a szemeimet. Mind a hármat. :)
Elkezdett lehullani a fátyol... arra kellett rájönnöm, hogy az intuícióm mindig ott volt velem, csak néha az említett rendszer hatására úgy elhalkult, hogy alig vagy egyáltalán nem hallottam meg.

Neked Rá volt szükséged akkor. De tudod, mit érzek Rajtad? Talán itt lenne az ideje Neked is a Saját Utadat járni. Szerintem készen vagy rá... :)

szeretettel:Bochecha

Szívesen :)
2009. október 21. szerda, 15:23 | Bochecha   Előzmény

Nem csak az találhat meg, amire szükséged van, hanem az is, amihez fel nem oldott kötődésed van... Szerintem.

hú, ez nagyon jó! :)

"Aki a határokon mozog, az ne csodálkozzon, ha határt sért."

szeretettel:Bochecha

Feliratkozás Hírlevélre