Miért adjuk fel? Miért rontunk el mindent amit csak lehet? | Önmegvalósítás.hu

Miért adjuk fel? Miért rontunk el mindent amit csak lehet?

Saját hibáim összegzése. Régen irtam ide hiszen szenvedtem egy párkapcsolat miatt. De helyesen tettem hogy akkor szakítottam vele. Mostanra kiderült külföldön volt párja aki idén szülte meg a babájukat :) Amig velem volt itthon kint is volt egy párja :)
Én pedig emésztődtem mert engem hibáztatott az eszeveszett féltékenységem miatt .
Ez az örült állapot ami miatt szenvedtem eszméletlen károkat okozott . Hibát hibára halmoztam, aminek kapom az eredményét most.
Miért adjuk fel, miért állunk kábán csak ha jönnek a bajok, miért csak a sírógörcs kerülget? Miért nem tudok pozitívan nézni? Miért nem tudok megoldást találni? Miért az jut eszembe el innen, csak a megfutamodás jut az eszembe?

Beküldte: | 2011. máj.. 02. hétfő - 10:30

Hozzászólások

12 hozzászólás
HajduM képe
Számomra megdöbbentő, hogy mennyi embernek van úgynevezett
2011. május 02. hétfő, 20:18 | HajduM

Számomra megdöbbentő, hogy mennyi embernek van úgynevezett párkapcsolati problémája, és a probléma tárháza, szinte kimeríthetetlenül színes...

Én is voltam féltékeny, emlékszem.
Így utólag visszagondolva, nem szólt az egyébről, mint egy másik ember birtoklásáról. A féltékenység nem egyéb, mint annak a dolognak a vigyázása, amit birtokomnak gondolok.

Senki ember fia, lánya ne gondolja, hogy könnyen rabszolgásíthat egy másik ember a maga igényeinek a kielégítése céljából.

Férfiként most már azt mondom, hogy amelyik nő menni akar azt nem tartóztatjuk, hanem inkább küldjük.
És ha egyszer elment vissza nem fogadjuk.
felmelegítve csak a töltött káposzta finom, semmi más...

A féltékenység betegség, uralkodási vágy és félelem attól, hogy egyedül maradok és jajj mi lesz velem stb...
Nem kell féltékenykedni... el kell engedni, sőt küldeni...
Nehéz? míg át nem gondolod. Utána semmiség az egész...

fehercsongor képe
Gondolatmorzsa az elengedéshez
2011. május 07. szombat, 10:38 | fehercsongor   Előzmény

Mért kéne Nekem az , akinek nem kellek , hogyha rengetegszer az sem kell , akinek kellenék ? Üdvözlettel : felacso
U . i . : Csak egy kis beleélés kell a másikba , és rögtön elengedjük magunkat .
Uíuí : Másrészt gondolni kell arra is , hogy bölcs tudatalattink adja szánkba a másikat általunk akaratlanul is eltaszító szavakat , vesz rá olyan cselekedetek megtételére , amik az adott partnerrel való kapcsolatra szelektíven végzetesek ( a partner eltaszításbillentyűjének megnyomása ): azért , hogy megóvjon egy sorsunk számára tévúttól , méltatlan tapasztalattól .

"....A féltékenység betegség, uralkodási vágy és félelem attól,
2011. május 07. szombat, 11:55 | szildiko1   Előzmény

"....A féltékenység betegség, uralkodási vágy és félelem attól, hogy egyedül maradok és jajj mi lesz velem stb"Nem kell féltékenykedni... el kell engedni, sőt küldeni...

Ez nagyon egyszerűnek tűnik, de ha kicsit megkapargatjuk a felszínt, megtalálhatjuk egyrészt az előbb említett rejtett sértődöttséget, (ami védekezés a szenvedés - vagy fájdalom átélése ellen)

másrészt a féltékenység adódhat az "elveszett iker jelenségéből" is. Igen, félünk a másik elvesztésétől, mert már az anyaméhben elveszítettünk valakit, aki fontos volt, a testvérünket, és még egy veszteséget nem biztos, hogy el tudnánk viselni.

Amúgy bármilyen nagyobb, el nem gyászolt veszteség (korai szülőhalál,kisgyermekkorban hosszú kórházi kezelés, ) előidézheti a "birtoklási vágyat", ami vagy a mienk, vagy átvettük.

Ez most betalált nálam Kati,ez az apa lánya kapcsolat,szülői
2011. május 03. kedd, 19:16 | Éva.   Előzmény

Ez most betalált nálam Kati,ez az apa lánya kapcsolat,szülői minta.

Hogy ez mennyire igaz ,épp mostanában kezdek el ezen gondolkodni,hogy már több mint 2 éve meghalt az apukám,és már a második olyan dolgot érem tetten,amit elhagytam mióta ő ,,nincs''.
Ő ugyan sohasem várta el,hogy olyan legyek mint ő,és nekem sem volt semmi érdekem megfelelni,
mert minden körülmények között szerettük egymást,mégis a világnézetünkön kívül szinte minden dologról ugyanúgy vélekedtem mint ő ./Szigorúan szó szerint így van,és ez ösztönös volt,belőlem fakadt,én voltam ilyen,csak utólag jöttem rá,hogy ő is ilyen ,és hogy itt összefüggés lehet/.

És most kezdem észrevenni,hogy két kardinális dologban is,kezdek szögesen ellentétesen viselkedni,és ez most ugyanolyan természetes ,mint korábban/amikor még ő élt/, ennek az ellentéte.

Nem akarok most erre kitérni,hanem folytatnám a blog témájával a párkapcsolattal,hogy ott is tényleg ő volt a minta,mert annyira hatalmasra tettem a mércét, /mert ő lehetett a bennem élő kép/,hogy aki ennek nem felelt meg,az ,,útilaput'' kapott,vagy esélye sem volt.

Ezért minőségi kapcsolataim voltak,pont a mérce miatt,és én legalább is soha nem voltam féltékeny,de mégis az a kérdésem,hogyha valami jó /e miatt/ ,az mégis rossz pontosan ugyan e miatt?
Úgy értem,hogy azért voltak és van,jó kapcsolatom,mert minőségi volt a minta?
Szóval ez most dilemma nekem,hogy erről beszéltek. Ha mondjuk nem ilyen az Apám,és más a minta,akkor lehettek volna szar kapcsolataim tele problémával ?

Szerintem is nagyon erős ha a nőkről beszélünk az animus,a férfiaknál az anima/anyai minta/,
de akkor most hol vagyok én??? És tudom ,hogy így van,mert számtalan esettel találkozom,csak
ez most éppen hogy nagyon aktuális nálam is,mert kezd változni az animus,már most így két év távlatából is. Akkor mi lesz később??? Ez kezdett el most foglalkoztatni ,és ahogy ahogy olvastalak titeket,még inkább:)

Aditi képe
Kedves Nicsu!
2011. május 07. szombat, 22:34 | Aditi

Amikor hasonló cipőben jártam, nekem bizony nem segített a sok egyébként bölcs tanítás arról, mi is a féltékenység valójában. Pedig igazak, most már tudom, és élem is. De ehhez meg kellett tanulnom az elengedést.

És itt most nem a párkapcsolati elengedésre célzok, hanem a kontroll elengedésére, hogy mindenáron magunk akarjuk meghatározni, mitől leszünk boldogok, és persze olyan hiedelmekkel telten, amelyek eleve megakadályozzák az egész csodás tervet. Egy ilyen hiedelem, hogy a párom szerelme és hűsége nélkül nem lehetek jól. Egy másik, hogy ha kiderül a választottamról, hogy nem az, akinek véltem, nem mondhatom csak úgy, hogy menj a fr-ba és nem felejthetem el ott és azonnal az egészet, mintha sose lett volna, és nem folytathatom "csak úgy" (boldogan) az életet, mintha mi sem történt volna.

Megmondom mi segített. Magamba néztem, és megkérdeztem magamtól: mitől gyötrődöm én? Mi okom gyötrődni? Szép lassan rájöttem: arról, amilyen a pasi, nem tehetek, és nem is tudom megváltoztatni (persze egy darabig küzdöttem, de aztán be kellett látnom: "kutyából nem lesz szalonna"), ami megtörtént megtörtént, ami jó volt jó volt, ami rossz az rossz, ezen sem tudok változtatni legfeljebb levonni a tanulságokat (amik nagyon hasznosak voltak a következő kapcsolataimban), és azt a mérhetetlen bűntudatot és szeretet-éhséget is felfedeztem, ami engem az értelmetlen és gyötrő önmarcangolásba kergetett, és további ragaszkodásba, érzelmi kötődésbe egy pasival, akiről kiderült, hogy nem is az, aki kell nekem, jó nekem, boldoggá tesz, vagy akármi.

Meggyőződésem, hogy nem elég tudni, hogy a féltékenység birtoklási vágyból fakad, meg a sok szellemi bölcsességet, amelyet felsorolva láthatsz az írásom felett. A birtoklási vágy is egy következmény -más hiányosságok, lelki sérülések, mélyebb sebek talajában gyökerezik.

Úgymint: önbizalom, önszeretet, egészség, tudom mit akarok, és tudom, mi jó nekem, járom az utam, ami csak az enyém, és fontosabb minden másnál az életemben. Még a kapcsolataimnál is. Ha ezek hiányoznak, ami a legtöbb honfitársunknál így van, tehát ne érezd magad egyedül, akkor mindig is kapcsolatokban, más emberekbe, és dolgokba kapaszkodva próbálsz meg majd boldog lenni. És nem fog menni.

Lásd magad, mint valakit, aki megismételhetetlen, és egyedi, aki nem véletlenül született meg, és küldetése van, ahogy mindnekinek, aki csak megszületett. Szeresd és becsüld meg magad. Akard, hogy megtaláld a küldetésed, azt, aki csak te tudsz lenni, amit csak te tudsz adni a világnak azáltal, hogy örömmel vagy és tevékenykedsz olyan dolgokat, amikben megéled maga, a tehetséged, az adottságaid. Lásd magad, mint sérült kis madarat, aki ha rájön, milyen szeretni-való, begyógyulnak a sebei, és felrepül újra. A hibáinkat kijavíthatjuk idővel, de lehetőséget hogy éljünk, csak egyszer kapunk. (van, aki kétszer :) Tudd, hogy mindent megkaptál az élettől és ezután is megkapsz ahhoz hogy önmagadra találj és végül bizalomban, és boldogságban élj, mert egy egészséges ember így él.

És csak egy egészséges embernek lehet egészséges párkapcsolata.

Megkérdeztem magamtól: milyen is ez a pasi? megérdemli a hűségemet, szerelmemet, odaadásomat? Megbecsüli? Nem? KELL EZ NEKEM? JÓ EZ NEKEM?

AKKOR MI A JÓ NEKEM?

És leírtam egy papírra, mi a jó nekem. És összehasonlítottam azzal, akit választottam.

:(((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((!!!!!!!!????????????????????????????????????

HÁT ÉPELMÉJŰ VAGYOK ÉN?????!!!!!!!!

Idővel megismertem magam és őt olyannak, amilyenek vagyunk, a szerelem fátyla mögül kiláttam, megtanultam elfogadni, elengedni, megbocsátani nem csak neki, de magamnak is a sok szenvedésért és tévedésért, és szeretni - szeretettel. És tudtam, jobban járok, ha felnövök, és egy felnőtt férfit találok, aki olyan, amire valójában vágyok, aki olyan társam tud lenni, aki jó nekem.

Jogosan vagy féltékeny? Noná. Letépnéd a micsodáit legszívesebben? Menj utána és tedd meg! Ordíts és olvass be neki, hisztizz egy olyan igazi kibírhatatlan sárkányosat. Merd kimondani, hogy mi bánt. Találj társakat, akik meghallgatnak, segítenek. Sírj, nagyon sokat. Azt javaslom, sirasd meg a szerelmed, és lásd: senki sem tévedhetetlen, és nem tudhatsz többet sose annál, mint amit már tudsz. Te sem. Most tanulod.

Aztán ha megnyugodtál, és kíváncsi vagy nézz a ő fátyla mögé is, esetleg kérdezd meg, mi volt az oka, hogy ezt tette. megkérdezte e magától, vagy megteszi majd újra azzal is, aki most gyermeket szült neki. És ne hidd el amit mond, mert még hazudik magának is: vizsgáld meg, figyeld meg, úgy van-e. Idővel megtanulsz tisztán látni. Ezzel segítesz magadnak tiszta szeretetre változtatni, belátásra váltani a a jogos haragod, meglátod ő is ember, neki is megvannak a fel nem tárt okai, amik az orránál fogva vezetik. Kegyelem és együttérzés születik majd benned, mentes magadtól, a saját felgyülemlett, feldolgozatlan érzelmeidtől. És akkor majd el tudod engedni őt.

És rádöbbensz, mennyire hatalmas és szép a világ, mennyire jó szeretni és elengedni, mennyi lehetőséged van még, és valójában milyen végetlenül szabad vagy. :)

Ne az okosságokat hallgasd most, és ne gondolkodj, csak cselekedj és dolgozz fel. Tedd amit érzel végre, éld meg az összes érzelmed, ne fojts el tovább. Ne vádold magad, mert nincs miért. Öntsd ki őyzintén a szíved, neki, magadnak, imáidban, vagy barátok közt. Sírd el, mi bánt és mondd el, mire vágysz.

Most tanít meg az élet elengedni, és azután szabad leszel!

A feladásról: egyszerű: folyton azt adjuk fel, ami rólunk szól, a saját életünket, és azokhoz a dolgokhoz ragaszkodunk, amelyek mások erőltetett ránk. nem csoda, ha elfogy az erőnk. Ahelyett hogy megtanulnánk felismerni, mi a mi dolgunk, és mit tennénk elvárások és tanult sémák miatt holott egy cseppet sem tesz boldoggá minket (de "így "kell"), és azt 'adnánk fel". A sajátunkat meg erős akarattal, céltudatosan és örömmel mernénk élni, mondani, tenni.

Kérdezd meg magadtól mindig, mi a jó neked, és engedj el mindent és mindenkit, aki nem passzol ehhez, és keresd meg azokat, akik igen!

Sok sikert!

Namaszte

Elolvastam amiket irtatok köszönöm :) Bennem nem féltékenység
2011. május 12. csütörtök, 19:08 | Nicsu01   Előzmény

Elolvastam amiket irtatok köszönöm :)
Bennem nem féltékenység munkálkodik hiszen 1 éve vége lett annak a kapcsolatnak csak most tudtam meg, hogy végül is mi történt. Inkább azt nézem végig hogyan tudjuk romokba dönteni az életünket pusztán az érzelmi zűrzavarunk miatt :) 1 évvel ezelőtt iszonyatosan szenvedtem fájt minden nem érdekelt semmi, próbáltam dolgozni de semmi nem ment jól. Mire túl lettem azon a csalódáson amit ő okozott körülöttem minden romokban hever és kábán lesem mi van mi történik. Mindent amit felépítettem, amiért küzdöttem és megszereztem, azt el fogom veszíteni. Ő nem nagyon érdekel hiszen számítottam valami hasonlóra csak most tudtam meg :D ez nem olyan katasztrófa. Én azt nem értem hogyan tudjuk ennyire elrontani a saját életünket, hogy csak a fájdalmunk számít akkor más nem, és mire magunkhoz térünk rájövünk hogy az érzelmi fájdalmunk miatt teljesen szétromboltuk az anyagi biztonságunkat. Akkor egy dolog hiányzott hogy társam legyen aki szeressen. Most pedig nézem hogy mekkora marha voltam, ha nem hagyom hogy kialakulni azt a kapcsolatot, marad minden a régiben és csak a munka számít akkor megmarad az anyagi biztonság és normális élet. Most pedig semmi, és csak magamat hibáztathatom. És elgondolkoztam miért az munkálkodik bennem elszaladni elmenekülni, itt minden rossz semmi sem jó és egy csepp reménysugár sem villan fel. Következő gondolatomban felvetődött hogy nincs kedvem újra felállni és újra kezdeni mindent, fáradt vagyok nem érdekel. Na innen hogy lehet kilábalni? Nincs önsajnálat mert mire fel sajnáljam magam? én voltam a hibás abban ami most van, ami kialakult, inkább zavar ez a kábaság a bezárkózás az hogy ne szóljon senki hozzám és csak tűröm a csapásokat ami jön, szinte várom mi lesz a következő hol van az alja. A következő lépésben csak nézem hogy naponta rosszul lettem, szívdobogás, fulladás jött rám napi 3-szor legalább, elmentem az orvoshoz kiderül szívritmus zavarom van, most már bogyókat kell szednem hát majd kiderül hogy hat e vagy nem . És itt gondolkodom hogyan tudok ebből az egészből kilépni hogyan tudom úgy megváltoztatni az életem hogy boldognak érezzem magam, hiszen attól hogy anyagi biztonság volt nem volt jó hiányzott a társ, hát most semmi nincs ezért nem vagyok boldog :) Akkor hol itt a kiút? Mitől érezzük boldognak magunkat? Miért küzdünk? Miért rontunk el mindent? És sok sok kérdés :) Nem tőletek várom hogy a gondokat oldjátok meg hiszen azt nekem kell :) Csak nem értem a mostani világot tudunk egyáltalán harmonikusan élni és boldognak érezni magunkat?

Aditi képe
Sémák -problémák - megoldások
2011. május 12. csütörtök, 19:52 | Aditi   Előzmény

Átmentem valami nagyon hasonlón úgy két éve. Matt depressziós voltam, teljesen kész, anyagilag, lelkileg és érzelmileg egy csőd, hadd ne fojtassam. Teljesen kilátástalannak éreztem a helyzetem és bármennyit pörögtem rajta, képtelen voltam meglátni a megoldást. Mindenhol falak, bezárt kapuk voltak, amerre láttam egyáltalán utat, segítséget.

Akkor, egyszer eljutottam egy pontig, amikor azt mondtam egy imában, teljes odaadással és átéléssel: "Látom, hogy ehhez kevés vagyok én, elengedem azokat a kezeket, amelyek nem akarnak tartani, legyen bármilyen következménye, adjatok nekem látást, hogy lássam az utam, hogy segíthessek magamon. Ahol bezárulnak a kapuk, ott újak nyílnak, csak nem látjuk. Kinyitom magam és befogadom az új lehetőségeket, bármilyenek. Segítsetek meglátni a nyitott kapukat, nyissatok nekem újakat. Nem várom már a megoldásokat onnan, ahonnan azoknak véltem addig az utakat. Elengedem. Segítsetek!"

Minden nap sírtam, ha rám jött az utcán is, lementem a Séta térre a szökőkúthoz és néztem a csobogó vizet egész nap. Ha valami dolgom volt, lassan tettem, egykedvűen, szomorúan, de azért elindultam. Végiggondoltam, hogyha most meghalnék, akkor sem lenne semmi különös, a legrosszabb ami megtörténhet jó. Nincs vesztenivalóm. És elkezdtem olyan dolgokat csinálni, amit azelőtt nem. Azt tettem a napi dolgaimban, ami eszembe jutott, és kedvem volt hozzá, és máshogy, ahogy éppen eszembe jutott.

És lassan kinyíltak a kapuk. Rengeteg segítséget kaptam, iszonyatosan sokat. Rengeteg új, és érdekes embert ismertem meg, új helyekre kezdtem járni, barátokra leltem, akik bevontak új dolgokba és én nem mondtam nemet, még ha logikátlannak is tűnt. Új tudatosságra tettem szert ezek által a tapasztalatok által és integrálódtam újra az életbe.

Pszichodrámára jártam, és hipnoterápiára, nehéz volt döntéseket hozni, de megkaptam a kellő segítséget, hogy végre azért megszüljem őket és ne féljek.

Azért "rontunk el újra mindent", mert tudattalanul ugyanazok szerint a sémák szerint akarjuk megoldani a gondjainkat, ahogy azokat létrehoztuk, mert sémákban gondolkodunk. Kreatívvá kell válni, bátran, akár bohón mást csinálni, máshogy. Kérdezni, rengeteget kérdezni, informálódni, figyelni, mások hogy csinálják. És az érzelmi blokkokat kötelező oldani!! Tessék beszélgetni magaddal, elsiratni igenis magadat, ha jólesik, dühöngeni, kisportolni, vagy valami. Kimondnia azoknak, akiknek eddig nem tetted azt ami szíveden van és csodálkozni fogsz, h nem azt a reakciót kapod majd, amitől féltél. Ez is oldj a félelmet. A pánik tudatalatti félelem.

Nekem teljesen elmúlt, és talpra álltam és új életet kezdtem, már mielőtt megvolt a műtétem. Most tudatosan kell ezt tennem újra, egy kicsit másképp.

A boldogság abból fakad, amikor az ember elnyeri a belső szabadságát, amikor ráébred, hogy megteheti hogy jól bánjon magával, tehet magáért és akkor a világ is mellé áll. Hogy van egy helye ezen a világon csak meg kell tanulnia felismerni, addig sok rosszul működő mintát le kell tenni. De hogy ez lehetséges, és csak rajtad múlik, mennyire vagy ügyes és nyitott. És tökéletesen elég vagy hozzá, méghozzá ha ráérzel, könnyedén!

Tudom, hogy velem vagyok...:), és hogy ez elég. Nem függ a lelkem senkitől. Örülök, hogy létezem, hogy élhetek és részt vehetek ebben a nagy kalandban, ami az élet, és megtanulhattam jobban élni, mint eddig. megtartani a belső, gyermeki örömet, és újra megkeresni ha úgy tűnik elveszett.

Mert az soha nem veszik el, csak egy-két százezer éves rosszul működő, elavult séma rakódott rá, amit le kell söpörni, hogy tisztán láss.

Sok sikert!

namaszte

Feliratkozás Hírlevélre