Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Biztos veled is előfordult már, hogy értettél – láttál egy problémát vagy kérdést, de egyszer csak egy mélyebb rétege tárult fel számodra, ami megvilágosító élményt adott.

Az elmúlt egy hét történései éppen az önbizalomra, illetve annak hiányára irányították rá a figyelmemet. Egy jó ismerősöm elmesélte szakítása történetét, valakitől kaptam egy levelet, amelyben megvallotta egy ballépését, visszaemlékeztem arra, amikor emberekkel eltávolodtunk egymástól.

A legutóbbi párkapcsolatom, illetve szakításom után merült fel bennem a kérdés, hogy egy párkapcsolatban mennyire lehet szabad valaki? Mennyire "engedhető" szabadon a másik, valamint hol vannak a határok? Arra gondolok, hogy az, ami már a másik embernek fáj, azt hogyan lehet kezelni?
Elvárható-e a kompromisszum, vagy mindenki azt csinál, amit akar, és nem szabad korlátozni sem magunkat, sem mást?
Mi erről a véleményetek?

Számodra mit jelent a magyarság? Mit jelent magyarnak lenni?
Jelent egyáltalán valamit?
Hogyan kapcsolódik a magyarság tudat az önismerethez?
Tud-e magyar lenni egy lélek?

Azt hiszem nem jól irányítom az életem, mert még mindig nem vagyok biztos abban, hogy jól döntöttem a párommal kapcsolatban...

Elhagyott a FÉRJEM!!!!!!!! 19 év után, nekem ő volt, életem első szerelme. Már 15 évesen éreztem megtaláltam benne az IGAZIT, Ő a másik felem. Összeházasodtunk jöttek a gyerekek, minden mint a mesében, persze voltak gondok körülöttünk, kezdő fiatal családként, anyagi nehézségek, köztünk is akadtak súrlódások, de mindig ott voltunk egymás támaszának, és így minden sokkal elviselhetőbb volt. Tavaly nov.20-án tudtam meg van valakije, és halálosan szerelmes! Akkor kicsit meghaltam, válasz elé állítottam, vagy elmegy, vagy minden kapcsolatot megszakít a nővel.

Ha megtudnám, hogy már csak egy évem van hátra, nem bánnék semmit. Sőt! Hálás lennék, amiért ezt az utat választottam.

A napokban a blogom instant inspirációk sorozatához keresgéltem ötleteket, amikor szembejött velem a téma, hogy mit bántak meg az emberek leginkább halálos ágyukon. A cikk nagyon elgondolkodtatott. Ha megtudnám, hogy mondjuk már csak egy évem van hátra, milyen gondolatok kavarognának bennem? Ott nem akartam közzé tenni, de gondoltam itt veletek megosztom.

Mostanában sokat lehet olvasni 2012-ről, az 5. dimenzióba való emelkedésről, az átmenetről. Bocs, hogy megint felhozom ezt a témát, de eszembe jutott egy kérdés, amit nem annyira érintenek (az általam eddig olvasott) írások.

Néhány napja kaptam hírlevelet Schilling Pétertől, aki többek között számmisztikával foglalkozik. Ebben egy levelet ad közre, amely a felsőbb erők, ún. segítők üzenetét tartalmazza.

Megjegyzem, nem azért idézem, hogy bármilyen módon elítéljem a fiatalember tevékenységét, hanem a levél egy részletével kapcsolatban vagyok kíváncsi a véleményetekre.

Íme:

Talán jól jön majd valakinek az a pár ezer forint, amit a 1,5 órás interjúért kap és még érdekes is lehet, hogy hogyan kérdeznek, hogyan látnak minket a szociológusok!

Kedves Címzettek!

Rohanunk mindennapjainkban, végezzük a dolgunkat, rohanunk a gyerekkel, rohanunk a boltban,a munkahelyen stb. Rohanás az egész élet ? Hol a boldogság ? Te miben keresed a boldogságot ? Mi tesz boldoggá ? Egy új állás? Egy új autó ? Egy új lakás ? stb. Valóban úgy érzed, hogy ezek jelentik a boldogságot ? De vajon meddig tartanak ezek a boldogságok ? 1 hétig ? 1-2 hónapig ? De egy biztos nem sokáig ! Amikor elmúlik a boldogság érzés és ott ülsz az új autóddal,az új lakásban,egy új állással stb. és keresed az újabb és újabb örömforrásokat, ami majd megint boldoggá fog tenni egy kis időre.

A storym elég hosszú, és bonyolult, senkinek nem mertem, nem tudtam erről beszélni, mert olyan dolog történt velem, ami ha kiderülne, atombombaként hatna a családomra, és talán még a férjemet is elveszíteném miatta... de kezdem az elejéről: a jelenlegi férjemmel 7 éve vagyunk együtt, tavaly volt az esküvőnk, 28 éves vagyok most. 2013-ban végeztem az egyetemen, azon a nyáron össze is költöztünk, minden tökéletes volt, elkezdtem munkát keresni. Voltam pár helyen, de közben úgy alakult, hogy a férjem édesapjánál megüresedett egy pozíció, pont olyan, amiben én gondolkoztam, és elvállaltam.

Tudás.jpg

Gyakran írok a jelenről, mert egy rendkívül tanulságos kor ez, ezen kívül szeretek benne élni. Ennyi információhoz és tanulási lehetőséghez, mint ma, sosem jutott még az ember. A tanulási folyamat konzekvenciája egyszerű: felhalmozni annyi tudást, amennyit csak az ember bír, azért, hogy végül a bölcs megfejtse, semmi szüksége a tudásra. Azonban idáig a legtöbben nem mennek el. A felismerés kétségtelenül terhes, a hatalom nagy úr.