A belső férfi és nő találkozása
Sanyitól tanultam egy gyakorlatot az igazi nőiségem megismerésére:
Meditációban megnéztem, hogy arra a nőre, aki valójában vagyok, milyen külvilágból vett tulajdonságok, hitrendszerek rakódtak rá a szüleim nevelése, vagy a tágabb környezetem nőalakjaiból merített minták alapján. Igyekeztem megkeresni mindent, amiről kiderült, hogy nem a bennem lévő ősnőhöz tartozik, hanem csak egy felvett burok. Majd ezeket - mint ruhákat- egyesével levettem magamról, és elégettem egy nagy tábortűzben. Ezután megnéztem magamat: milyen is vagyok én, mint nő, mindenféle szerep nélkül, csupaszon. Miután kívülről alaposan megvizsgáltam, és fölöttébb tetszett, amit találtam, fogtam magam, és belebújtam a bőrömbe, azonosultam magammal. Megnyitottam a szívcsakrámat, és igyekeztem minél mélyebben befogadni az új állapotomat.
Ma gondoltam egyet és továbbvittem ezt a gyakorlatot.
Újra megkerestem az ősnőt, megvizsgáltam, hogy mindenféle minta, neveltetés nélküli állapotban van-e, majd az égiektől kért gyógyító fénypalástot terítettem a vállára, hogy ne fázzon olyan csupaszon szegény, amíg a gyakorlat másik részével nem végzek. Megkértem a fénypalástot, hogy közben gyógyítsa őt, hogy teljesen készen álljon találkozni és összeolvadni a hozzá tartozó férfival.
Aztán megkerestem a belső férfit magamban, és őt is megkértem, vesse le azokat a mintákat, elvárásokat, amiket a külső környezet támasztott felé, és mutassa meg az igazi önvalóját. Ő is, mint ruhákat dobálta a tűzbe ezeket, sok elvárásnak való megfelelési kényszert találtam nála, és nagy adag szomorúságot, önutálatot és bűntudatot. Ettől a bűntudattól nem tudott megszabadulni, így rákérdeztem, hogy mi ennek a gyökere? Egy előző élet mutatta meg magát, amikor találkozott a lélekpárjával, de az ő gyávasága miatt szomorú vége lett a históriának. Megkerestük azt a női lélekrészt, aki miatt a bűntudata volt, és elmondta neki, mennyire sajnálja a történteket. A találkozásban feloldozást kapott (kiderült, hogy egyáltalán nem is haragudtak rá), és megkönnyebbülve egyesültek újra a szerelemben.
A következő felismerése a meditációnak az volt, hogy ez a női lélekrész, akit megtaláltunk, valahogy azonos lett a fénypalástban a tábortűz mellett várakozó belső nőiségemmel!
A férfi visszatért hát a tábortűzhöz, és kértem őt, hogy álljon bele a tűzbe, hogy az belülről kitisztítsa, meggyógyítsa a lelkét.
Amikor megtisztultnak éreztem, kilépett a tábortűzből, de belül a testében megmaradt ez a tisztító tűz, és így odalépett a nőhöz. A nő a fénypalástjával átölelte, és eztán már csak a fénypalástot láttam, amint befogadja a lobogó tüzet magába, majd a kettő egyszer csak összeolvadt, és egy hatalmas lángnyelvvé változott.
Szép meditáció volt, nekem legalábbis tetszett! :)
- csaesz blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
9 hozzászólásjól értem? ez egy meditáció alatt? :) nem több részletben?...
Kettő volt az, Óriáscseri! :)
... szerintem Neked már tök fölösleges arra a mágusegyetemre járni!...:))
sajnos még nem látok elég tisztán..:))
Csaesz, nagyon köszönöm, ezt ki kell próbálnom!!!!
Örülök Anita, hogy így érzed! :)
Megcsináltam ezt a medit Eszti!
Elég érdekes élmény volt... a tűzben állásig nem jutottam el, mert valahogy összemixeltem több aktuális dologgal. Az volt az érdekes, hogy a bennem élő nő egy pici kis gömböcske volt a szívemben, ami nagyon erős és hatalmas sugárzással bíró dolog volt -muszáj csillagászati példával éljek-: mint egy fehér törpe, ami mini, de nagyon nagyon sűrű. A körülötte lévő részem áttetsző volt és csillogó, könnyed, légies... és a közepén volt ez a fényes kis erőgömb. Aztán megnéztem a férfit, (aki még mindig a baloldalon lakik), kértem hogy tisztítsa meg magát, ő meg ilyen rendkívül súlyos fém érzetet keltett. Súlyos volt és nehéz... erős. Aztán mikor már majd elhúzott az a nagy súly, akkor megjelent a Női gömb (meg a fátyolszerű többi rész) és az a pici kis gömb egymaga kiegyensúlyozta azt a hatalmas, nagy területű, borzasztóerős férfi részt. Egyensúly lett. :)
Szóval köszi szépen a tippet!!!
Pussz!
Milyen jó óriási fajsúllyal rendelkezni úgy, hogy közben csak pici részt foglalunk a térből... :-)
ühü! :) sokan nem hiszik el hogy jó kicsinek lenni.....