Férfi-nő. Egyház, hit, papok. Ezoterikusok, szabadgondolkodásúak. Zenészek, könyvtárosok, parasztok. Mikulás.
Mindegyik témával kapcsolatban éltek, élnek bennünk elgondolások, amik nem biztos, hogy úgy is vannak! De tömegtapasztalaton alapulnak, és "nem zörög a haraszt...".
Ha belegondolok, szinte minden létezővel szemben vannak ilyen egyforma gondolatok. Ilyenekből élnek gyakorlatilag az egész popszakma szövegírói. :-)))
Néha elgondolkodom, mikor, meddig élünk előítéletek mentén? Mit nem teszünk meg, amit megtehetnénk, mert nem illik, nem szokás...

S nekem a Tiédben? Vagy bárki másnak? Gondolkodtál már ezen?

Mostanában gyakran elgondolkodom azon, hogy miért pont azokkal az emberekkel van dolgom akikkel, és miért pont azért amiért?
Hiszen a Világomat magam teremtem, de miért teremtek bele problémákat is?
Ki mint vet, úgy arat? Azt hiszem ez a kulcs, legalábbis ezt tapasztalom elég rég óta, csak mintha mostanában hamarabb érnének a vetések...
Te is észleltél már valami hasonlót? Kire emlékeztetlek? Talán valamelyik barátodra, rokonodra, ellenfeledre? Vagy egy általad megélt helyzet valamelyik szereplőjére?

Honnan tudjátok, hogy most éppen melyiket kell csinálnotok? Nekem mostanában elég sok tantusz leesett, és az egyik az, hogy el kell engednem minden görcsös akarásomat. Nagyon sokszor észre se veszem, mennyire kapaszkodom a hülyeségeimbe... egy álomba, egy kényelmes helyzetbe, egy pozícióba, ami csak nekem jó. Annyira magaménak gondolom, hogy eszembe se jut, hogy én alkalmazkodjak, folyton azt várom, hogy majd egyszer csak megkapom, mert az jár nekem. Aztán csak romlik a helyzet.