Szégyen | Önmegvalósítás.hu

Szégyen

Mit jelent?

Ha egy gyermeket nézek, nos, semmi szégyen nincs benne.

Meg lehet, ez is egy ránk rakott "elmélet"? Szerintem igen, egy újabb korlát, amit le kell vetkőznünk


Beküldte: | 2010. jún. 27. vasárnap - 00:44

Hozzászólások

9 hozzászólás
Anno, még az albival szemben volt van egy általános suli és nem
2010. június 27. vasárnap, 1:25 | Szabó Peti (útkereső)

Anno, még az albival szemben volt van egy általános suli és nem egy párbeszédet hallottam, amikor mentem boltba és a kiscsajt/kisfiút anyuka/nagymama csak úgy szórta a "Szégyeld magad!" mondattal.... az igen! Elgondolkodtam, végül is a gyerek nem csinált semmi rosszat, csak azt, amit érzett, gondolt... ez a mammer meg eléggé lefordította és nekem úgy tűnt, hogy ez a "szégyeld magad"-ozás leginkább úgy (is) fordítható, hogy "Te, hülye gyerek, mit fognak mondani RÁM, hogy ha ezt és azt csinálod... mert, hogy ÉN nem neveltelek meg... és mit fognak rólam gondolni az emberek! Érezd magad Te is rosszul, ha már én is!" - vagy valami ilyesmi.. aztán úgy nő fel a gyerek, meg mi is, hogyha volt részünk ilyenben, hogy bűntudatunk lesz...

jaguar képe
Pontosan! Alaptalan bűntudatkeltés.
2010. június 27. vasárnap, 6:05 | jaguar   Előzmény

Pontosan! Alaptalan bűntudatkeltés. Egyik nagy "pálfordulásom" az életben akkor történt, amikor egy Mérgező szülők nevű könyvnek köszönhetően felismertem, hogy "nem az én hibám" (ez a gondolat járt a fejemben szó szerint akkor), nem az én hibám rengeteg dolog, ami bűntudatként bele volt égve a lelkembe. Olyanok amikért hibáztatva voltam, igazságtalanul. Mint egy kalitkából szabadult madár, úgy éreztem magam ezekután.
Súlyos dolgokat lehet okozni olyan hozzáállásokkal amikről nem is gondolnák a következményeit, honnan veszik az emberek a vakmerőséget a gyermekvállalás és felnevelés feladatához, érthetetlen..

gyerekkor
2010. június 27. vasárnap, 8:49 | Hiteles06

Pont múlt héten jött elő egy emlék egy belső utazás alkalmával, amikor anyu hazajött egy szülői értekezletről, és azt mondta: Majd elsüllyedtem a szégyentől miattad... nem emlékszem pontosan mi volt a gond. Mindig kitűnő tanuló voltam, de a legkisebb hibára így reagáltak a szüleim. Aztán nagyanyám állandó szófordulata volt: Szégyelld magad!!! Pedig mintagyerek voltam mindig. Felnőttként nem volt olyan gondolatom, cselekedetem, szavam, ami után ne lett volna lelkiismeretfurdalásom, vagy egy kicsi kétségem, hogy most ez nem ciki? jól csináltam? vajon mit gondolnak a többiek??? ???????? Basszus ezen dolgozom többek között. Nagyon figyelek, mit mondok a gyerekeimnek, de még így is nehéz... tartok tőle, hogy a szüleim hibáiba esek... ördögi kör...
De az élet nagy tanító... ma megyünk anyuékhoz... két hónapra.... :)

bodza képe
Szégyen
2010. június 27. vasárnap, 9:02 | bodza

Szégyen az, ami eltér mások vagy a társadalom elvárásaitól. Mesterségesen gerjesztett korlát.

"Család szégyene" vagy "fekete báránya" - egy személy.

"Város szégyene" - lehet egy személy vagy valami, amit kollektíven megtettek vagy nem tettek meg.

"Ország szégyene" - kollektív.

"Emberiség szégyene" - kollektív.

Ami mindegyikben megegyezik: egy csoport vetíti ki egy személyre vagy másik csoportra, ezzel "szégyenbélyeget" nyomva rá. Mi másból eredhetne ez, ha nem az egymással szembeni elvárásokból? Csakhogy az én igazságom sosem lesz más igazsága, és fordítva ugyanígy.

Szépen meg lehet figyelni a gyerekeken a folyamatot. Jó darabig nincs szégyenérzetük, aztán beléjük rögzítik a külvilág felől érkező behatások. Jómagam nem élek ezzel a módszerrel. Egyik gyerekemnél sincs rá szükség. Ennek ellenére már mindhárom tudja, mi az, a legidősebb és a legkisebb elnézést kér, a középső pedig tesz rá nagy ívben. Szégyen ide, szégyen oda, ő végigcsinálja, amit kigondolt. Az ő világa így kerek. Ha valamit véletlen rosszul tesz /pl. fellöki az öccsét futkározás közben: "jajj, bocsi, tényleg nem akartam, hidd el..."/ akkor elnézést kér, ha a saját gondolatait viszi véghez, ami nekünk nem tetszik, akkor viszont nincs "ne haragudj". Olyankor leülök vele beszélgetni, de sosem szégyenítem meg sem mások, sem önmaga előtt. Lehet, rosszul teszem, de saját példámból kiindulva úgy érzem, nem fogom még ezzel is nehezíteni a dolgukat, úgyis rak rájuk enélkül is az élet eleget.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Ilyenkor sincs helye a szégyennek?
2010. június 27. vasárnap, 9:33 | Huszti Sándor -...

És mi van akkor, ha az ember gyermeke egy olyan dolgot követ el, amelyik világnézettől, szubjektív igazságoktól mentesen, tényleg hiba / bűn / vétek? Ilyenkor sincs helye a szégyennek?

bodza képe
Az elkövetett dolog megoldásának van helye. Mert mindent meg leh
2010. június 27. vasárnap, 9:38 | bodza   Előzmény

Az elkövetett dolog megoldásának van helye. Mert mindent meg lehet oldani. Ha a hiba már olyan nagy, úgyis érezni fogja, hogy "szégyen" és "lelkiismeret-furdalás". Na akkor kell idejében a segítség neki, hogy ne bűnként, állandó lelki gyötrelemként hordozza tovább...

szégyen, bűntudatkeltés
2010. június 27. vasárnap, 10:57 | jessica73

Én többek között azért indultam el önmagam keresése felé, mert éreztem, hogy valami nem stimmel belül. Hogy ugyanazokat a fájdalmakat okozom a gyerekeimnek, mint amiket én kaptam gyerekkoromban, vagyis pont olyan hülyén viselkedem velük, mint ahogy annak idején velem viselkedtek. Sokszor úgy érzem, hogy én is mérgező szülő lettem/vagyok. Amikor pl. veszekszem velük, mert éppen akkor úgy érzem, hogy nincs más eszközöm megértetni velük dolgokat, akkor látom magam kívülről és egy másik hang mondja belül, hogy "mekkora egy hülye vagy". Nehéz megbocsátani magamnak, ezeket az apró vétkeket. Ügyelek arra, hogy egy-egy ilyen elborulásom után megbeszéljük a dolgokat higgadtan és emlékeztessem őket, mennyire szeretem őket. Nem tudom, helyes-e, de alacsony önértékelésemet úgy próbálom helyrepofozni, hogy ha már észreveszem, hogy ilyen hülye vagyok időnként, akkor már nem lehetek annyira mérgező. De figyelem magam és a lányaim visszajelzéseit. Most úgy látom, hogy egész jól haladok, legalább is ami a velük való kapcsolatomat illeti.

bodza képe
Elborulás...
2010. június 27. vasárnap, 11:54 | bodza   Előzmény

Ki az aki nem akad ki néha-néha? Én is szoktam. Mindkét kicsi Ikrek jegyű - van akinek nem kell ezt külön bemutatni.:)

Én legtöbbször ezen a felismerésemen akadok ki rendesen: Kőműves Kelemen hozzám képest csak egy zöldfülű kezdő volt. Mire rendbe teszek két szobát a négyből, már az egyik biztosan ugyanúgy néz ki, mint amikor még hozzá sem fogtam, vagy még borzalmasabban.:)

Erre a párom és a nagylányom: "ÚÚÚÚristen, mi van, ha bejön ide valaki"? Erre én: "ha nem tetszik neki, majd kimegy, vagy költözzünk kertesbe, ott az udvaron kényelmesen lomolhatnak a saját kis részükön...Rögtön csend.:)

Én is szoktam "totál kiakadni" - végigmondom a mondókámat, meghallgatják, elgondolkodnak, kb. fél óra csendes játék - aztán újra előtör belőlük a tombolhatnék. Immunis lettem. Majd amikor kinövik ezt, akkor ezt fogjuk visszasírni.:)

Már csak olyankor szólok, ha nagy a gáz. Veszekedés nélkül. Le kell ülniük a garnitúrára a nappaliba és elkezdjük a helyes-helytelen játékot. Bizony nagy önfegyelmet igényel, de megéri. Nekem legalábbis. Én tudom azt saját gyerekkoromról, milyen egy állandóan ideges anya, egy kétségbeesett apa, egy rettegő kistestvér, aki szintén gyermek testvérébe kapaszkodik. Na ezt nem szeretném én nekik.

Felesleges bűntudatot és szégyenérzetet keltetni bennük. Azért, mert éppen nem voltam topon, és néhány hülye játék szétdobálása miatt kiakadtam. Vagy azért, mert nem éppen finom módszerekkel oldják meg egymást között aktuális vitájukat. Ha látom az energiatúltengést, rögtön kapnak feladatot. Olyat, amit élveznek. Ilyenek a közös portörlések, játékösszeszedés, a kutya fésülése, vagy egyszerűen odaállnak a papagáj ketrecek elé, és tanítják őket beszélni, amíg én takarítom a kalitkákat. Közben meg sokat nevetünk.

Én is szoktam még néha-néha szégyellni magam - de már csak magam előtt...

szeges képe
Ritkán...
2010. június 27. vasárnap, 11:13 | szeges

Néha szégyellem magam, de csak olyankor, amikor a saját értékrendemmel kerülök szembe.
Nem akkor, ha változik valami miatt, hanem amikor úgy szegem meg, hogy tudom, nem szabadna.
Mások miatt, hogy ők mit gondolhatnak rólam, már nem szégyellem magam.

Néha látom, hogy az emberek tök fölöslegesen marcangolják magukat semmiségeken, nem fontos dolgokon.
A legtöbben bizony a gyakran hibásan beléjük nevelt korlátok, gátak miatt akadnak el, és ugyanúgy "örökítik" tovább azokat...

Ebből a szempontból sem árt, ha az ember meg tud őrizni valamit a gyermekségéből...:)