spiritosaurus blogja | Önmegvalósítás.hu

Kutakodtam ma kicsit (nem tudom, milyen indittatásból) és gondoltam megosztom veletek észrevételemet.
Kiváncsi voltam a "szeretlek" szó különböző nyelvekben való megfelelőire, ne csak a sablon "ájlávjút" tudjam már.

Azt tapasztaltam, hogy a magyar mellett kb 3 nyelv van (meg egy pár már alig létező nép/törzs), amiben ezt a csodálatos érzést egy szóval ki tudják fejezni.

SZERETELEK: ebbe benne vagyok én, aki szeret; te, akit szeretek; és maga a szeretet is ugye.

Ha letakarsz valamit egy lepedővel, az attól még nem lesz lepedő, ugyanúgy az a valami marad, amit letakartál, csak eltakarja a lepedő.

Erről az elégett múltas blogról eszembe jutott egy régi nagy kedvenc zenekarom számának pár sora (be is idéztem oda), arról pedig eszembe jutott még valami...

Tutaj alatt

Egyszer voltam, hol nem voltam, volam egyszer Én.
Kistutajjal, rozogával, vágyak tengerén.
Álmodoztam róla, hogy lesz szép nagy hajóm majd,
S Vágytengeren mindörökké a felszínen tart.

Mert az összes matróz-szabály arra ösztökél:
Maradj fent a tutajodon, míg a tested él!
Arról, hogy a tutaj alatt mi várhatna ránk,
Szót se szólnak, titkolóznak, s ránk hozzák a frászt.

Azt hazudják, lent a mélyben mind megfulladunk,
S éppen ezért életünkben folyton harcolunk.
Hullámokkal, Vágytengeren, tutajainkért.

Napok óta szenvedek a bölcsességfogamtól, és tegnap megpróbáltam a mélyére menni a dolognak, mit is jelenthet szimbolikusan az eset.

Mindjárt itt az Újév,
Köszöntsd hát vidáman!
Nem baj, ha kettőt látsz,
S fetrengsz a piában!

A lényeg, hogy élvezd,
Bármit is teszel!
S hidd el, hogy jövőre
Boldogabb leszel!

Nem kell, hogy megfogadd,
Ne is gondolj erre!
Bízd csak rá magad
A következő évre!

Hisz a boldog jövő sem
Állhat majd másból,
Mint bodog jelenek
Folytonosságából

Legyen hát a ma
E folytonosság rajtja!
Gyerünk, légy hát boldog,
Uccu, B.U.É.K., RAJTA!

U. Erika egy mondata olyan szöget ütött bennem, hogy nagyon. Úgyhogy először is köszönöm Erika, hogy ekkora felismerést okoztál nekem magammal kapcsolatban. :) Összeállni kezd tőle egy kép, amit régóta feladatom, hogy összerakjak.

Bővebben kifejtve rámutattál nekem egy borzalmas nagy tévedésemre.

Tegnap éjszaka rám jött az írhatnék, és bepötyögtem a jegyzettömbbe egy "rövidke" esszét, amibe megpróbáltam belesűríteni az elmúlt 1-2 évem tapasztalatait. Gondoltam bekopizom nektek(:D):

Az ember igazából egyetlen egy dolgot nem tud: azt, hogy valójában ezen az egyetlen egy dolgon kívül mindig mindenki mindent tud.

Anita mondta nekem valamikor, hogy a nagy bumm előtt sok kis bumm van. A felébredés előtt sok kis felismerés. Én is valami hasonlót éltem át a közelmúltban már másodszor. Mármint ilyen gondolati szinten volt már pár, amire azt hittem, hogy hú ezt most nagyon megértettem, és tudom és juppí, de ez volt a második olyan, ami olyannyira intenzív volt, hogy olyan érzésem volt, szétrobbanok. Belülről öntött el a forró bizsergés, és egy pár pillanat erejéig kontrollálhatatlan boldogságot éreztem, és nem tudtam mit csinálni, mint nevetni :D

Remélem ez a téma még belefér az oldal kategóriájába.

Azért bátorkodom erről nyitni egy blogot, mert én személy szerint azóta foglalkozom a témával, amióta belecsöppentem a spirituális világba.

Szerintetek kivitelezhető lenne egy tudatos, életcentrikus kommuna összehozása?

"Figyeld meg az életet: látsz valahol szomorúságot? Láttál már valaha depressziós fát? Vagy láttál már valaha szorongó madarat? Vagy idegbeteg állatot? Ugye nem? Az élet egyáltalán nem ilyen. Csak az ember tévedt el valahol."

Sokat gondolkodom azon, hogy jó-e nekünk egyáltalán, hogy tudunk gondolkodni..

Tartalom átvétel