Társtalanság | Önmegvalósítás.hu

Társtalanság

Hozzászólások

26 hozzászólás
u.erika képe
Sziasztok!A Hédivel való beszélgetésem indított bennem egy
2009. december 04. péntek, 23:25 | u.erika

Sziasztok!A Hédivel való beszélgetésem indított bennem egy gondolatsort sok sok kérdéssel.Mégpedig milyen is egyedülállónak lenni?

Aki olvasta néhány bejegyzésemet biztosan levágta már hogy egyedülálló vagyok.

Bevallom hogy jól elvagyok így, mert egyedül önmagam lehetek.

Párkapcsolatban önkéntlenül is idomulok a másikhoz,és ez a tapasztalataim szerint negatív hatással volt rám.A másik dolog hogy azt érzem nem kapok levegöt....!Csak egy fél vagyok,nem lehetek teljes!Egyedül sokkal magabiztosabb,és bátrabb vagyok!Mert amikor kapcsolatom van bebujok a nöi szerepembe és elveszítem a férfias énemet,ami szintén én vagyok de olyankor el van nyomva.

Nem tudom miért, de nekem egyedül sokkal könnyebb!Persze nem védem foggal körömmel a függetlenségemet,csak most nincs körülöttem olyan ember aki mellett érezhetem hogy az lehetek aki vagyok..........

Hááát most csak ennyit!

Üdv:Erika

2009. december 05. szombat, 8:32 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Szia, Szivem!

Elfogadással, Befogadással hogy állsz?

Miért érzed magad "gyengébbnek" egy férfi mellett?

A Jin is erő, a Jang is erő, csak más. Kiegészítik egymást, ölelkezve, táncra kelve Istent alkotják meg :).

Egyik sem kevesebb, vagy több, a másiknál.

Maximalizmus?

Keménység?

Kapaszkodás az exbe (tudod, nálam is ez volt :D)?

Félsz magadba beengedni (lelkileg értem :) )? Nem mersz szeretni? Elmosódik, szertefoszlik az élesen kialakított Énhatárod? Félsz, hogy "elveszel" ? Megsemmisülsz örökre? Félsz, hogy eltaposnak, legyőznek?

Bizalom?

Engem már rég beengedtél. Miért nem engedsz be mást (FÉRFIT) is?

Szivem, én mint régi lakód, kijelentem, nagyon jól érzem magam Benned, a lelkedben. Érdemes lenne magadat másnak is megmutatnod :). Érzem, hogy Szeretsz. Nagyon is tudsz.

Mi a baj?

Kell a beérés? Ismerni az "idegent", nehogy elefánt legyen a porcelánboltban?

Szivem, Sosem tudsz elveszni :).

Öleld át sziveddel a világot, és Te leszel minden Kincs..., maga a Világ.

Egyébként az egyedülállóról a véleményem: olyan Egyedülálló érzés :P.
De csak egy állomás. Mindenki maga dönti el, szabadságnak, pihenőnek éli meg, vagy önmaga rejtett szögleteit térképezi fel. Van aki szenved tőle, van aki békét talál. Attól függ, hol tart. Én megélem mindenét. Van, mikor lelkesít, van mikor hiányzik az ölelés, a Társ.

Ennyit tudok hozzáfűzni

Szeretlek,
Kedves Barátnőm, puszi

u.erika képe
Válasz Anitának!
2009. december 05. szombat, 15:02 | u.erika   Előzmény

Szerintem én egy egyedi eset vagyok.A legoptimálisabb párkapcsolat számomra az amikor csak összejárok valakivel mindenféle ígérgetés és kötöttség nélkül.Tudom hogy ez nagyon önzöen hangzik,hiszen egy nö feladata hogy gyereket neveljen a gondoskodás,és a család összetartása.Èn ezt mind tudom.

De felismertem magamban hogy mik is az én vágyaim!Tudom hogy ha nem a saját vágyaimat követem akkor az soha nem hoz igazi örömet számomra!Régen azt gondoltam hogy majd nekem is lesz gyerekem..... késöbb felismertem hogy ha terhes lennék nem tudnék neki örülni ...aztán rájöttem hogy nagyon jól megvagyok gyerek nélkül.

Gáz hogy egyedül jól érzem magam?

Szerintem Anita nálam az expasim nem sok vizet zavar.Egyrészt én hagytam el.Az is érdekes sztori volt.:)),,Szeretlek de nem tudok veled élni"ezt mondtam,és amikor láttam hogy elenged nagyon hálás voltam neki,akkor még jobban megszerettem.Azóta olyan mint ha testvérek lennénk.Most már nem tartok töle,mert tudom hogy nem akar birtokolni.

Egyébként egy kapcsolatot lezárni nehezebb mint elkezdeni.Amikor jön az érzelmi zsarolás az a legnehezebb.Olyankor kissé önzönek érzem magam.De magamat jobban szeretem annál hogy valakivel csak szánalomból legyek.Valahol azonban rendesnek is érzem magam mert így megadom az esélyt a másiknak hogy találjon valakit magának aki öszintén szereti.

Amikor a férfiak panaszát hallom a feleségükröl olyankor mindig azt mondom hogy:,,én egy rendes nö vagyok hiszen megkímélek magamtól mindenkit".Ez nem is vicc igazából hiszen azon igyekszem hogy úgy bánjak másokkal ahogy én szeretném hogy bánjanak velem.

Persze biztosan lehet hogy ez csak egy átmeneti állapot,de szerintem nem baj ha ez az idöszak boldogan telik el.

Puszi:Erika

Szia Erika!
2009. december 05. szombat, 18:28 | Bochecha   Előzmény

Mindenki egyedi valahogy, nem? :)

Mi a bajod a kötöttségekkel?

Gyerek-téma: szerintem ha nem érzed azt, hogy szeretnél gyereket, akkor nem kell erőltetni. Senkinek sem lenne jó...

Nem 'gáz' hogy egyedül is jól érzed Magad, sőt. Viszont én azt érzem, hogy az Apukád elvesztése igenis benne van a párkapcsolathoz való hozzáállásodban. Szerintem Magadra raktál egy 'páncélt', és a szabadságvágyaddal álcázod ezt, miközben átvered Magadat valamilyen szinten.

Miért akarsz 'megkímélni' Másokat Magadtól? Mit nem fogadsz el Magadban? Miért nem tartod Magad értékesnek?

Nálam valahogy mindig úgy nézett ki a dolog, hogy ha vége lett egy kapcsolatomnak, akkor majdnem annyi ideig bridzsitdzsonszt 'játszottam' utána, mint amennyi ideig a kapcsolat tartott. Ezeket az időszakokat mindig máshogy éltem meg.

Az első kapcsolatom után rettenetesen szenvedtem, nem értettem, hogy miért van az, hogy rám sem néz egy pasi sem. Aztán felhívta valaki rá a figyelmemet, hogy ez nem így van, csak miután túl magasra raktam a mércét, nem vettem észre a jelentkezőket, mert a Herceget vártam a fehér lovon (jó jegy ez a Rák... :) )
Aztán jött az az időszak, amikor olyan 20 éves korom táján állandóan 'idiótákat' vonzottam be, és nem tudtam, hogy miért. Teljesen el voltam keseredve, mert nagyon vágytam egy 'rendes' kapcsolatra...

Akkoriban kezdtem el járni az Utamat, és akkor kezdtem el megérteni a miérteket (Apámmal való kapcsolat stb). Persze még mindig van mit dolgozni ezen a területen is... :)

Szeretettel: Zsani

Drága Erikám!
2009. december 05. szombat, 21:06 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Teljesen érzem, mi van most Benned. Ha jó Neked így, akkor rendben is van. Én úgy 23 éves koromban vélekedtem így a világról, egészen addig, amíg olyan pasival nem hozott szembe az életem, aki tényleg csak annyira értékelt, mint én magamat. Ő volt a László, akiről írtam már itt is.

Szembesítés volt a javából.

Fájdalmas lecke volt, de ma már hálás vagyok érte. Nekem ezt kellett helyretennem: önértékelésem. Mikor ráébredtem, vége lett.

Csak közben peregtek az évek. Nem szültem, nem alapítottam családot. Pedig volt jópár jelentkező aki nem értette, mit keresek egy ilyen pasi mellett.

Ma már "bánom" ebből a szempontból. Mármint, hogy nincs gyermekem. Szeretném megtapasztalni milyen érzés Anyának lenni.

Ez korántsem jelenti azt, hogy Veled is ez van. Csak szerettem volna az én tapasztalatom megosztani Veled. Valamiért ezt éreztem Benned, mikor rád hangolódtam.

Majd a nagy utazáson kibeszéljük, hogy is alakult, oké?

Ha itt az idő, Te is másképp fogsz látni. Addig meg miért ne érezhetnéd Magad boldogan? Ez rendben is lenne így, de...

FÁJT olvasni soraid, hogy megkímélsz másokat Magadtól.

TE ENNÉL TÖBBET ÉRSZ!!

Gondold át csendben magadban, ted fel a kérdést, valóban így boldog vagy? Majd az élet hozza a választ. Azt is tudom, ha egyszer lesz valaki, aki megérint, soha többé nem fog elengedni! Nem birtoklásból, hanem csak azért, mert JÓ Veled. :)

A párkapcsolatról meg, szerintem lehet párban is saját egész életet élni, csak nincs annál jobb, ha ezt az örömöt van kivel megosztani. Tudod, a hab a tortán :)

u.erika
2009. december 05. szombat, 14:47 | Plastikman (útkereső)   Előzmény

Teljesen egyetértek Anitával, minden benne van, amit írt.
Nem sokat segít ez tudom, de én is leírom az érzéseimet.

Biztos vagyok benne, hogy megtalálod majd, ha te is AKAROD azt a férfit, aki mellett boldog életet élhetsz. Aki mellett nem kell elnyomnod saját magad, ő-érte. Aki megszelidít téged szelídségével.

Valaki mellett
Valakivel boldogan
Nem elnyomva
Szelíden

Ezeken a szavakon érdemes lehet meditálgatni...

"A folyó azt mondta a keresőnek:
Minek a megvilágosodás miatt aggódni?
Bármerre is megyek, mindig haza tartok."

Remélem jól idéztem!

Plastikman

tűzjáró képe
Szia Erika! Egyetértek veled sok mindenben, de az is biztos ez e
2009. december 07. hétfő, 13:11 | tűzjáró   Előzmény

Szia Erika!

Egyetértek veled sok mindenben, de az is biztos ez egy ilyen szakasz az életedben és idővel másként látod.
Bár én is elég jól megvagyok egyedül, de nekem előny az hogy anya lehettem bár akkoriban még nem készültem fel erre és ha lehetne sok mindent másképp csinálnék az biztos, hogy megtervezném, hogy mikor jöjjön, mert a legcsodásabb dolog az anyaság!!!!Azt hiszem kicsit önbizalomhiánnyal küzdesz (ha nem akkor bocsi érte), mint én is. Furcsa de most jöttem rá pár hete hogy nagyon jól megvagyok "egyedül" .A párkapcsolatban detto ugyanezt teszem én is, teljesen ráhangolódok a másikra és sajna megijednek attól, hogy szeretek a másikkal lenni, hogy sokat gondolok rá, mert én is ezt várnám el, de még nem jött el az akivel együtt ugyanazt éreznénk. Ha egyedül vagyok megoldok mindent mert csak magamra számíthatok, de ha van mellettem valaki már gyengének érzem magam és elvárnám, hogy az eddig megoldott feladatokban segítsen nem kell, hogy átvegye csak ott legyen. Néha úgy érzem én nem engedek be senkit a magam világába, de dolgozom rajt, hogy ne így legyen!
Olyan volt amiket írtál mintha magamat láttam volna.

u.erika képe
Szia Tüzönjáró!
2009. december 09. szerda, 0:54 | u.erika   Előzmény

Na igen!Ha szeretünk egyedül élni akkor mi a baj?

Hogy mi a mások megítélése?Kit érdekel?Ha jól érzem magam miért van az hogy idejön valaki és megmondja hogy:Te nem érezheted jól magad,hiszen egyedül vagy!

Amikor kapcsolatban éltem nem akkor olyan voltam mint mindenki más.Normális.

Most is ugyanaz az ember vagyok!!!

Inkább vagyok és maradok egyedül mint megalkudjak egy félig jó kapcsolattal!Olyan kapcsolatra vágyom ahol önmagam lehetek!Megérdemlem!

Ha olyasvalakivel létesitek kapcsolatot aki nem hozzám való,akkor nem csak magamtól hanem ötöle is elveszem a lehetöségét annak hogy megfelelöbb társ megtaláljon!

Szerintem az egyedüllétet is el lehet hasznosan és kellemesen tölteni.

Persze az egyedüllétnek az az átka hogy más kapcsolatban élö nök potenciális ellenfelet látnak bennünk.Ez régebben zavart.De azóta rájöttem hogy ez az ö problémájuk...!Oldják meg ahogy akarják!Amíg ennyi egyedülálló pasi él a Földön,nem vagyok rászorulva a máséra,de hát ök ezt nem tudják!:)

Egyébként nekem éppen az a szerencsém hogy nincs gyerekem!:)Ugye milyen kegyes a sors?;)Jól osztja a lapokat?Ami az egyikünknek szerecse,ugyanaz a másiknak sorscsapás lenne!(erröl azt hiszem nyitok is majd egy blogot);)

Bocs ha kissé keményen fogalmaztam!Most voltam én!;)

Puszi:Erika

Önállóan pasival
2009. december 05. szombat, 20:28 | Névtelen (útkereső)

Teljesen egyetértek Zsanival, de ezekről már írtam korábban.
Egyáltalán nem baj, ha jól érzed magad egyedül. Én is ezt teszem. De van párom! Kicsit úgy érzem, hogy az amit te egyedüllét alatt értesz az a saját-magad-levés (hú de ronda :) Az pedig nincs ellentomodásban a páros léttel. Persze nem kell mindenkinek párosodnia, csak annak akinek ez az ótja. Szerintem te igen is nagyon szeretnél egy társat, egyébként nem nyitnál erről témát és nem foglalkoztatna. Nem olvastam minden beírásodat, de amit igen, abban ez a kérdés rendre felmerült. Tehát van!
Lehet, mielőtt eljön az ideje, hogy ennek a feladatnak nekiállj, meg kell még mást is oldanod, de továbbra is úgy látom, hogy te attól tartasz, hogy kiderül papádról akit imádtál, hogy az életedben mégis "kárt" tett. Attól, hogy meglátod a valós szerepét az életedben még nem fog detronizálódni és főleg te sem fogod kevésbé szeretni. És végül is ez a fontos!

Üdv!
Hédi

Elvesztés
2009. december 05. szombat, 20:50 | csaesz   Előzmény

Vagy apukád elvesztése óta van egy félelem, hogy jön valaki, aki ugyanolyan közel kerül hozzád, és majd őt is elveszíted? Ezért inkább be sem vonzol olyan pasit, akivel minden szinten tökéletes párkapcsolatod lehetne? Édesapád halálát nem élted meg úgy, hogy elhagyott?
Ez jutott eszembe, de inkább csak saját példámból kiindulva, mert beléd nem látok...

Fogalomzavarok
2009. december 05. szombat, 22:16 | Karmatörlő (útkereső)

Időnként félreértjük egymást, remélem most nem fogjuk.

Egyedül élni nem egyenlő egyedülállónak lenni.
A párkapcsolat nem egyenlő a társkapcsolattal.
Társtalanság nem egyenlő párkapcsolat hiányával.
Párkapcsolatban is lehet valaki tökéletesen társtalan.

Az egyedülállóság minden egyes ember immanens sajátja, mindenki egyedi és ekként az élet nélkülözhetetlen része. Így vagy teljes. De úgy tűnik erről fogalmad sincs. Ha ezt tudnád, nem írnál olyasmit, hogy csak egy fél vagy. Soha nem voltál és nem is leszel fél, ez csak egy tévképzet.

Természetesen ezt a tévképzetet a társadalmi normák és szokások buzgón igyekeznek táplálni. Egész iparágak épülnek a hiányérzet gazdaságára. Sőt az egész életünk a hiány megélésére épül.

Mindannyiunkban munkálnak a féri és női energiák. Azt írtad egyszer, hogy férfi agy vagy női testben. Meglehetősen kevés az, amit élni hagysz magadból. Hol a többi részed?

Az, hogy a pasikat használsz az önbizalmad helyreállítására és csak szexre használod az épp aktuálist, az csak azt jelenti, hogy maszturbálást helyettesítenek és nem mások csak biomechanikus farkak. Nem vagy nő, mert nem mersz az lenni. Csak a tested nő, te nem vagy az. Megtagadtad a női éned.

A nőiségről és a női szerepről a fejedben lévő képet elutasítod, nem vagy hajlandó olyan lenni. Szerintem még azt sem tártad fel, hogy miféle kép él benned a nőkről általában. Az a nő, aki te vagy, arról pedig alig-alig tudsz valamit.

Csak azért vagy párkapcsolat nélkül, mert nem tetszenek a fejedben lévő nő képének megfelelően eljátszott párkapcsolat tapasztalatai. A párkapcsolat, egészen addig, amíg félként éled meg magad, soha nem lesz társkapcsolat.

Társak egyenrangú partnerek, nem egymás hiányzó részei, foltjai vagy falstromjai. Falstromként és foltkét a párok szoktak szolgálni. A párkapcsolat a hiánygazdaság és hiánytársadalom terméke.

Nem véletlenül nincs társad. Nem lehet.

Úgy tűnik, elkezdtél a fejedben élő képek mögé nézni, elkezdted magad megkeresni, ez nagy bátorság, de nem találtad csak az agyadat és az ösztöneidet. Nem véletlenül nem találod magad, a benned élő nőt börtönben tartod, elzártad, keresd meg az ajtót és szabadítsd ki, adj neki teret és figyelmet. Meg fogja mutatni magát. Sokkal teljesebb és színesebb, mint, amit el tudsz képzelni agyból. Őrizd meg az őszinteséged, és merj még mélyebbre nézni. Merd látni a kapcsolatod anyukáddal, szerintem van köze ahhoz, amiért elástad magadban a nőt. És nézd meg az agyonidealizált kapcsolatod apukáddal. Köze van a férfiak elutasításához.

Sok sikert!

:)

Nőiség
2009. december 14. hétfő, 14:34 | Szalai Zsuzsanna (útkereső)   Előzmény

Kedves Karmatörlő!

Nagyon szépen írsz a nőiségről. Kérdezhetnék: te milyen nemű vagy? Most kezdek érdeklődni a nőiesség, nővé válás témája iránt. Ha nő vagy, akkor megtaláltad magadban azt az ajtót? Érdekelne a történeted. Nincs pozitív példám erre nézve. Ezek teljesen új információk.

Üdvözlettel: Zsuzsa

u.erika képe
Köszönöm mindanyiotoknak a válaszokat!
2009. december 06. vasárnap, 1:41 | u.erika

Gyakran gondolkozom azon hogy mi van velem?Mit is akarok?

Jó.Elvagyok magammal és élvezem a szingli élet szépségeit....De meddig?

Nem akarok lehorgonyozni egy olyan férfi mellett akinél valami zavaró dolgot érzékelek.Nem magas nálam a mérce,inkább az energiákra gondolok.Ezidáig primitív embereket vonzottam magamhoz.Olyanokat akiknek belelátok a szerepeikbe és egy ilyen féfira én nem tudok felnézni.Pedig szerintem kell egy nönek hogy felnézhessen a férfira!

Volt aki olyannak mutatta magát ami szimpatikus nekem,de amikor vége lett a kapcsolatunknak kiderült hogy primitív és gyenge.Biztosan azért láttam akkor olyannak amilyennek mert vágytam valamilyen emberi tulajdonságokkal bíró társra és ez a fickó felvette ezt a ,,kabátot"és ugy mutatta magát elöttem....!?

Most már nem akarom ezt a hibát elkövetni, inkább maradok egyedül mindaddig amíg nem érzem az illetöröl hogy TÈNYLEG egy hullámhosszon van velem.Bárhogy is néz ki,és akárhány éves....ès mennyi pénze van.:))

Látok párokat és arra gondolok hogy nem akarok így élni!Mikor férfiak bánják azt a napot amikor kimondták az ,,igen"-t.Èrtékesebbnek és érdekesebbnek tartom magam a kolonc szerepre!Aki ha kell ha nem ott van,és ott is lesz ki tudja még meddig.

Ezért tartom ideálisnak ha csak szeretöt tart az ember.Tudom hogy ez túl szánalmasan hangzik,de inkább mint egy olyan kapcsolat amiben többre vagy kevesebbre értékelnek mint aki vagyok.

Mégegyszer köszönöm a hozzászólásaitokat!A kérdéseitek és a véleményetek új gondolatokra inspirálnak.

Puszi!!:Erika

u.i.Most nem értettük félre egymást Karmatörlö!;)

Pótcselekvés
2009. december 06. vasárnap, 9:01 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Erika!
Szerintem a szeretőkkel csak elvonod a figyelmet a valós problémáról. Meg kellene barátkozni azzal az érzéssel, hogy attól, hogy jó egy pasi még nem lesz a papád vetélytársa, attól ő még nem lesz kisebb. Már megbocsáss, de úgy érzem, kissé terelsz. El a valódi problémától, el a valódi magadtól. Tudom javasolni Sanyi önismereti cd-jét, addig is mig szembejön valamilyen ezirányú foglalkozás. Bár tudod abban sem hiszek, hogy "eljut" az ember oda ahova kell. Előbb magadban kell megjönni az elhatározásnak, addig nem jön szembe semmi.
Ne foss, állj neki gyakorolni! De gyorsan, mert meglátod hogy repülnek az évek.

Üdv!
Hédi

Sziasztok!
2009. december 11. péntek, 10:54 | Sterke (útkereső)

Az egyedül lét egyáltalán nem baj, mert csak ezekben az időkben képes az ember teljes mértékben önmagára figyelni. És meg kell tanulni "elviselni" magunkat. Mert akkor tudtsz csak szeretni másokat, ha először magadat képes vagy szeretni. Ezt pedig csak akkor tudod elérni, ha magányodban is jól tudod érezni önnönmagad társaságát. Ha mersz egyedül maradni magaddal. De ha ez már jól megy, akkor el kell kezdeni másokat is szeretni, és nem megállni itt.

Egyedül vagyok én is. És úgy érzem felkészültem A férfi elérkezésére. :)
De még ez is kevés. Kevés hogy vágyom rá, reménykedjek és kérjek. Mert valahogy nem akar jönni. Persze én minden pasinál azt hiszem, hogy na ő lesz az igazi, az életem párja (Skorpió vagyok). És már az utóbbi 3 hónapban kétszer is úgy jártam, hogy akit kiszemeltem egyszerűen elment a közelemből - külső okok miatt. Az egyik Amszterdammaba :), a másik pedig haza, mert nem helyi lakos volt. Ezeket sikerült bevonzanom. Hogy miért? azt nemtom!

Tulajdonképpen nagyon akarni sem szabad, sőt akarni egyáltalán nem szabad, max kívánni. De lehet én már annyira óhajtom, hogy azért nem sikerül.

Igazából egész életemben sokat voltam egyedül (lehet nem eleget ;) ) És úgy gondolom, talán eljött az ideje, hogy ez másképp legyen, de odaát ezt másképpen gondolják. majd elválik!

Ja, és hozzászeretném tenni, hogy a 2009-es év a párkapcsolatok szempontjából igen rossz év volt. A környezetemben - beleértve magamat is - szinte csak szakításokat láttam. Még soha nem tapasztaltam ilyet. Régi és újabb ismerőseim egyenlő arányban volt köztük. Kollektív sors? hasonló egyének bevonzása? Véletlen, ami persze tudjuk, hogy nincs? Vagy mi? Más is tapasztalt ilyet? Számomra ez nagyon érdekes.

Sziasztok

2009
2009. december 11. péntek, 11:49 | Bochecha   Előzmény

Szia Sterke!

Miért olyan embereket vonzottál be, akikkel nem lehettél együtt? Talán nem vagy felkészülve rá?! :)
Szerintem van még mit dolgoznod Magadon ahhoz, hogy bejöhessen az új. El kell engedni MINDENT, ami régi és nem működik.

A 2009-es évhez ugyanezt tudom leírni: a régi elengedése, lerombolása (minden, ami nem visz előrébb), hogy helyet csináljunk az újnak...
Én is rengeteg olyat láttam az évben, amikor már régóta nem működő dolgok 'összeomlottak'. Az én környezetemben is nagyon sok szakítás volt, de ez jó! Lehetőséget kaptunk arra, hogy lerakjuk, ami már csak hátráltat, hogy aztán újult erővel szárnyalhassunk. :)

szeretettel:Bochecha

Szia Sterke!
2009. december 11. péntek, 12:20 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Szerintem egyetlen egy lényegi pontosítani való van abban, ahogyan nézed az életed.

Odaát is TE vagy.

Azért éled meg többes szám harmadik személynek, "ők", mert nem vagy "velük" kapcsolatban.
Önmagaddal.
Önmagad tudatalatti részeivel, akik sokan lehetnek és ugyanúgy dolgoznak benned, mint a felszínen lévő éned.
Ők is Te vagy.

Törődnöd kéne velük, integrálni a felszínen lévő énedbe, felhozni őket is a felszínre. Akkor nem élnéd meg külsődlegesként az akaratukat. Akkor nem azt éreznéd, hogy az ellenkezője történik annak, amit akarsz. Nem az ellenkezője történik, csak nem tudsz róla, hogy azt is Te akartad, mert olyan részed akarta, akiről most nem tudsz.

Üdv:
Karmatörlő

Nagy tévedés
2009. december 11. péntek, 15:43 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Szia Sterke!

Szerintem az egy nagy tévedés, hogy az ember igazán akkor tud hatékonyan magára figyelni amikor egyedül van. Ez kb. olyan mintha a víznek egy atomját vizsgálnád, nem pedig pl. az egész folyó szennyezettségét.
Akkor lehet magát valakinek igazán megismerni, megfigyelni amikor nyakig benne van az életben. Hogy mire hogyan reagálsz, ki ill. mi mit vált ki belőled, stb. Igazán ekkor derül ki hogy képes vagy e minden mozdulatban, cselekedetben tettenérni magadat, figyelni a viszonyodat a "környezethez", azaz magadhoz. Ez az igazi önmegismerés. Bár biztos megy ez tükör nélkül is, de ahhoz eddigi tapasztalataim szerint igazi nagy magányra, visszavonulásra, remeteségre van szükség.
Az kétségtelen tény, hogy nehéz elviselni az egyedüllétet, de amikor az ember lánya rájön arra, hogy ez a legjobb menedék az elől, hogy kiderüljön, hogy a többiek hogyan tökröződnek benne, ill. viszont, akkor ez egy nagyon jó bújóhely. Saját magad csapdáit már jól ismered, jól ki tudod kerülni, akár tudatalatt is. Ki se derül, aminek "nem szabad" kiderülnie.

Üdv!
Hédi

u.erika képe
Gyerekek!
2009. december 14. hétfő, 15:57 | u.erika

A hozzászólásokat olvasgatva számomra az jön le hogy sokan azt gondoljátok hogy aki egyedül van azzal nincs rendben minden....!

Miért is?Ki mondja azt hogy csak aki párkapcsolatban él csak az lehet szellemileg egészséges,és boldog!?

Miböl gondoljátok hogy aki egyedül van nem lehet teljes értékü ember?

Nekem a reagálásokból az jön le hogy az aki egyedülálló és ráadásul nö,az csak olyan lehet mint Bridget Jones....!?

Az én világomban az egyedülálló nö erös és szabad!

Mi is van a társfüggökkel...?Aki a ,,mankó"nélkül összeomlik?Aki a végletekig eltür mindent csak nehogy egyedül maradjon?

Na jó tudom hogy ez a két véglet,és van középút!Csak nem hagyhattam szó nélkül hogy az egyedülállókat és köztünk engem is valami szerencsétlen epekedö és örökké boldogtalan képben tüntessék fel!

Attól hogy egyedül élünk nem vagyunk fogyatékosok,vagy kevésbé értékesek!

Mert aki önmaga boldog tud lenni csak az tud másokat is boldoggá tenni!Aki önmagát szeretni tudja csak az tud másokat is szeretni!Aki önmagáról gondoskodni tud csak az tud másokról is gondoskodni!Aki önmagát el tudja fogadni csak az tud másokat is elfogadni!

Hogy ezt mind megtanuljuk arra nagyon jó alkalom az egyedüllét!

Egyébként pedig egy kapcsolat befelyezése után nem árt egy kis pihenö azért hogy letisztuljon az elözö kapcsolat.Mert ha nem várunk akkor ugyanolyan vagy legalábbis kisértetiesen hasonló jellemü körülményü társat fogunk bevonzani....!

Szeretettel:Erika

u.erika képe
Lehet hogy ez az?
2009. december 17. csütörtök, 1:49 | u.erika

Gondolkoztam hogy mi borított ki annyira a Karmatörlö piszkálódásain!?

Aztán arra jutottam hogy egy régi sebet kapargatott amit már el is felejtettem...!

Nos amikor a szüleim elváltak az egy nagyon ciki sztori...Most ugy mondanám hogy a szüleim nyitott házasságban éltek,ami akkoriban biztosan nagyon felháboríto volt!:)Csak hogy az lett a következménye hogy az anyám szerelmes lett,ráadásul egy kétgyermekes családapába!Az apám legalább elvált nök között keresgélt!Aztán megszületett a hugom....aki akkor sem volt titok a másik pasitól volt.Èn persze nagyon örültem neki!:)Aztán tavaly megtudtam hogy CSAK én voltam az aki várta...!Az anyám mostanában valamiért elkezdett öszinte lenni!:)Akkor még otthon laktunk.Az apám benne volt hogy a nevére vegye a kistestvéremet,de anyám állítólag félt hogy az apám lelkileg kínozni fogja(mert néha elejtett olyan megjegyzést hogy a kis zabigyerek)De szerintem nem ez volt az igazi ok arra hogy az anyám válni akart,hanem az járhatott a fejében hogy így majd a másik is elhagyja majd a családját....

Aztán mentünk...nekünk kellett menni mert az apámé volt a ház...Persze akkor ö sem lakott már ott,könnyen túltette magát az egészen.Együtt élt egy kétgyermekes elvált növel,akinek ráadásul nálam idösebb lányai voltak és a bíróság az anyámnak itélt,mégis mindig ott voltam.Az már az én választásom volt.Bár imádtam a hugomat abban az idöben az anyámat túl labilisnak éreztem.

Olykor ugy tünt hogy az anyámnak sikerül a terve,hogy megszerezze magának a ,,Nagy Ember"-t (ìgy hívja a hugom:))aki hol hozzánk hol haza költözött.Ez ment kb 3 éven át,és így sikerült 7-8 koromra átélnem közvetve hogy mi is a szerelmi csalódás...!Az anyám olykor mondta nekem hogy majd én is megtudom...de az ö kinlódását látván és átérezvén építettem azt az erös falat amit már annyira megszoktam,és olyan régen épíetettem hogy már a sajátomnak tudom.

Kamaszként aztán szégyelltem magam miatta.Èn nem akartam OLYAN lenni! ...és nem is lettem olyan!:)

Talán ezért áll távol tölem hogy harcoljak egy férfiért.Ezt még akkor sem teszem meg ha az a férfi történetsen az én párom!Ha menni akar nem tartom vissza!Ha látom hogy a férfit valaki más meg akarja szerezni és a páromban érzem a bizonytalanságot,akkor én magam vagyok aki utat nyit neki.Ezt eddig önzetlenségnek neveztem volna,de most már látom hogy menekülés....!:)

Ès valamiért a nök mégis vetélytársat látnak bennem...!Ami mindíg mélységesen felháborított!;)Amikor én nem olyan vagyok!

De most rá kellet jönnöm hogy mégis,de jó mélyre elástam...Hiszen én egy harcos kos vagyok!;)Illtve kellene lennem.Ha akarnám tudnék lenni csábító!Tudomásul kell vennem hogy meg van rá a képességem!

Erre az állatos blogban a HlacsErika bejegyzése ébresztett rá.;)Amibe azt írta hogy az állat tükör a gazdájának. Az én kutyám egy pittbull volt.Akinek minden adottsága megvolt arra hogy verekedjen esetleg öljön...nos mégsem tette.Hanem ö volt a legnépszerübb a kutyakörökben!:)Minden más kutyával megtalálta a közös hangot,és imádták!:)

Ebböl jutottam arra a következtetésre hogy ne rejtsem el a csábító nöt aki vagyok,a kutyám sem mutatta gyengének és bénának magát hogy ne tartsanak töle!Ugyanígy attól ha kinyílvánítom a képességem arra hogy el tudok szeretni férfiakat más nöktöl az már az én döntésem hogy élek-e vele!Ahogy a kiskutyám is eldöntötte hogy noha eröfölényben van és a vérében van hogy szeret verekedni,de mégsem azt választja...Ezt a képességét csak nagyon indokolt esetben vette elö.

Már nem haragszom az anyámra.Megbocsájtottam neki hiszen már felfogtam hogy mindezt nem gonoszságból tette,és föleg nem azért hogy nekem ártson!Ráadásul ezt az életet én választottam!Szükségem volt ezekre a tapasztalatokra!A hugomnak sokkal nehezebb volt mert neki nem volt apja.Èn legalább egy szeretö apát köszönhettem az anyámnak!

Csak hogy megbocsájtottam az nem elég!El kell kezdenem lebontani a falakat,amit gyerekként a ,,nö" köré emeltem!.........Sejtésem sincs hogy fogjak hozzá.......

Üdv:Erika

Erika, hogy állsz a vizualizációs technikákkal?
2009. december 17. csütörtök, 9:24 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Ha jól, akkor vezess egyet végig a faladon, mivel gázos a téma, előtte kicsit tunigolni kell a szerotonin szinted, sűríteni kell a jó érzéseket.
Addig sűrítsd, nagyítsd és töltsd meg magad jó érzésekkel, amíg madarat lehetne veled fogatni. Ha nem sikerül ezt az állapotot előállítani, addig ne ess neki a falnak.

1 A jó ézrések tuningolása:
Relaxálj.
Azután keress valamit, amit nagyon szeretsz, aminek mindig nagyon örülsz, ami mindig nagyon boldoggá tesz. Éld át az érzést. (Sétálni a mezőben, az erdőben, éld át minden részletében. Például: írtad, hogy erdőbe járkálsz mostanában. Akkor érezd az erdő fáit, a levegőjét, benne a madárdalt, lássad a vadepret az út mentén, a fény-árnyék játékot, érezd a levegő frissességét, az oxigén molekulák táncát. Lélegezd be jó mélyen az erdőt, a frissességét, a zöldjét, üde természetességét, az oxigénjét. Érezd, ahogy befogad, ahogy táplál. Érezd az örömöt. Ha oda teljesítménykényszer miatt jársz, akkor hagyd ezt a képet.)

Nézd meg, hogy hol van ez a nagyon jó érzés. Ha nem a testedben van, akkor keresd meg, hogy hol van. Fordulj körbe, nézz a fejed fölé és a lábad alá is, addig keresd, amíg meg nem találod.
Ha megtaláltad nézd meg jó alaposan.
Mekkora?
Milyen a formája?
Milyen a színe?
Milyen illatot áraszt?

Addig nézd és érezd ezeket a jó érzéseket, amíg biztosan nem látod.
Ha messze van tőled, próbáld meg közelebb hozni.
Ha nem tudod közelebb hozni, menj hozzá közelebb.
Mi történik?
Nagyobb lesz? Kisebb lesz? Jobb lesz?
(Nekem az első ilyen gyakorlatnál, minden ami jó volt iszonyú messze volt, és rossz volt, ha közelebb akartam hozni. -- Magyarán nem tudtam elfogadni a jót. -- Ekkor elágazást kell nyitni a gyakorlatban és megkeresni, hogy miért nem tudunk közelebb kerülni hozzá. Ehhez szaksegítség kellene.)
Szerezd meg a jó érzéseket, hogy ott legyenek nálad, fogd a kezedbe emeld az acodhoz és lélegezd be. Lélegezd be és érezd, ahogy beáramlik az orrnyálkahártyán keresztül közvetlenül felszívódik az agyadba és átjárja a hipofízised, a hippotalamuszt és utána az egész fejedet. A következő lélegzetvételnél érzed, ahogy a hipofízisen keresztül ez a jó érzés, öröm, szeretet, átjárja a teljes hormonrendszered, a pajzsmirigyet, a mellékpajzsmirigyet, a csecsemőmirigyet, a mellékvesét, a petefészkeket. Érezd, ahogy átjárja az öröm.
A következő lélegzetvételnél érezd, ahogy beáramlik a tüdődbe és feltölti örömmel a tüdőhólyagocskákat és bekerül a véráramba. A véráramon keresztül eljut a szervezeted minden sejtjéhez. Lélegezd be jó mélyen a örömöt és hagyd, hogy a keringési rendszeren keresztül minden egyes sejtedhez eljusson. Érezd, ahogy minden sejted az örömöd ritmusára lélegzik, táncol. Érezd mindenhol a testedben, a lábujjaidban, a lábfejedben, a lábszáradban, a combodban, a csipődben, a derekadban, végig a gerinceden, föl és le, föl és le, a hasadban, a szívedben, a mellkasodban, a karjaidban, a kezedben, az ujjaidon, a nyakadban, a fejedben egészen a fejtetődik.

Lélegezz folyamatosan és érezd, ahogy feltöltődik az egész tested, azután kilép az aurádba és ott is minden feltöltődik a végtelen örömmel.

Ha ezt érzed, akkor keresd meg a falat. Nézd meg hol van.
Nézd meg mekkora, milyen vastag. Menj oda hozzá.

Érintsd meg. Mondd meg neki, hogy köszönöd hogy mindez idáig védelmezett téged.
Most viszont úgy érzed, hogy már meg tudod védeni magad, azokra az energiákra, amiket a falba kötöttél, mostmár felszabadítod és kéred, hogy a kreativitásod kiteljesedésében segítsen, már ott van rá szükség.
Segítesz neki az átalakulásban.
Tedd a falra a két kezed és érezd a kezeidben a mindent átható örömödet, szeretetedet. Érezd, ahogy kiáramlik a kezedből, bele egyenesen a falba. Adj neki a szeretetedből, örömedből, adj neki a szellő könnyedségéből, a nyár illatából, a mező zsongásából.
Érezd, ahogy a fal rugalmassá válik, folyékonnyá ahogy átitatja a szereteted, addig add a falnak az örömet, szeretet, fényt, amíg pont olyan boldoggá nem válik minden része, mint a tested többi, örömmel feltötött sejtje. Ekkor egyesülsz a fallal, feloldódik az örömödben, innentől a kreativitásodat táplálja.

Ha a fal lebontásának gondolatától védtelennek érzed magad, akkor ki kell találni egy közbülső megoldást.

Elsőre ennyi jutott eszembe.
Van úgy, hogy egy fal lebontásához nem kalapács és nem buldózer kell.

:)

Hatar Beatrix képe
Karmatörlő
2009. december 17. csütörtök, 11:57 | Hatar Beatrix   Előzmény

Ez nekem nagyon tetszett,köszi,hogy megosztottad.
Én is megcsinálom majd.

Szívesen!
2009. december 18. péntek, 0:06 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Ez csak példa, minden eleme kicserélhető egyénire.
Remélem használ.

u.erika képe
Hááát nem akarok várni tavaszig amikor zöld lesz az erdö!:) Ez
2009. december 17. csütörtök, 19:59 | u.erika   Előzmény

Hááát nem akarok várni tavaszig amikor zöld lesz az erdö!:)

Ez a fal olyan mint egyes népeknél a nyakkarika.Amikor egyszerre leveszik az a nö halálát jelenti.Szerintem jobb ha óvatosan bontogatok,és ha még ott van tavaszig akkor jöhet az erdös módszer!;)

A másik oka hogy ilyen vagyok(nem tudok és nem akarok küzdeni)az az hogy császárral születtem.Ez egy újjabb kérdéssorozatot indított el bennem ezért nyitottam a ,,megszületés"blogot.

Tudom hogy az kevés hogy én egy rendes csaj vagyok!Attól még hogy nem ártok senkinek nem azt jelenti hogy oké vagyok!:)

Huhhh!Nagyon sok melóm van még!

Üdv:Erika

Az a fal olyan, amilyenné formálod
2009. december 17. csütörtök, 22:10 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Ha a fal olyan, mint a nyakkarika, akkor az.
Ha a fal olyan, mint egy aranylánc, és csak szépséged emeli ki a ruhádhoz idomulva, akkor az.
Minden az, amiként megéled.

Ha nyakkarikaként éled meg, akkor foggal körömmel ragaszkodsz hozzá.

Az erdő csak egy példa volt, és azzal kezdtem, hogy keress valamit, aminek örülsz. Ez az első lépés.
Amíg nem megy a jó érzésekkel a feltöltés, addig elfogadási problémád van, akkor nem tudod elfogadni a jót, nem érdemled meg a világ összes jóságát, akkor csak kicsit örülhetsz, nem lehet mindent betöltő érzés. Pedig csak érzés.

Ha akarod, nyitsz egy ajtót a falon, ahol ki-be tudsz járni. Közbülső megoldás, kint is vagyok, bent is vagyok. Bochecha átüvegítette a saját falát. Kismillió megoldás lehet, amivel elindulhatsz.

Még nagyon sok okot találhatsz arra, hogy miért nem kezdesz hozzá. Nem véletlenül van olyan nagyon mélyre elásva.

Üdv:
Karmatörlő

fehercsongor képe
Együtt lenni isteni , egyedül félisteni . Egyedül határtalan a
2009. december 25. péntek, 1:37 | fehercsongor

Együtt lenni isteni , egyedül félisteni .
Egyedül határtalan a lehetőség
a társ viszont mindig valamilyen és a kezdeti kitágult lehetőségek után
körbefonják és fonnak a személyiségünk valamilyenségéből fakadó elkerülhetetlen korlátok .
Ha viszont mérlegelve dekázom az előnyökkel hátrányokkal akkor undorítóan száraznak és üzletiesnek érzem magam .
Ráadásul olyat kívánok a társamtól amire képtelen vagyok , vagyis hogy önmagamért szeressen .
Hozzászoktam ahhoz , hogy vonzónak látom és valamiért titokban csodálom a partneremet .
De ha meghúz egy határt és ezt nem sikerül számomra megnyugtatóan tennie akkor én dupla vastagon jelölöm ki az enyémeket , és máris elindult a távolodási spirál .
Az egyedüllét kiszáradás , a megméretetlenségből fakadó tökéletesség illúzója .
A társaslét fárasztóan mozgékony az egyedülléttől ellustultnak .
Ráadásul a míg a korombeli nők valamirevalója (szerencsésebbje ) most éli szexuális csúcskorszakát
túlfejlődve igényeikkel az én lehetőségeimen minden jószándékom ellenére .
Az egyedüllét megvéd az ilyen irányú kudarcoktól . A fiatalabbak meg minden barátság ellenére csak pénzforrásnak tekintenek .
A magány még nem érintett meg , mert mindig el tudom magam foglalni , akár a semmibe meredéssel is .
Előny , hogy akkor csinálok és azt amit akarok .Ezt hangsúlyozom is olykor magamnak .
Hátrány , hogy bármit akarnék párosan akár csak a másik jelenlétét az a helyzetből következően lehetetlen .
Hátrány , ha lebetegednék akkor csak magamra számíthatok és ott döglöm meg ha én nem teszek ellene ,pedig pont olyankor veszíti el az energiáját a leghétköznapibb cselekedetek végrehajtásához is az ember , és olyankor esik a legjobban egy pohár tea vagy egy simogatás .
Összességében biztos vagyok benne hogy most nem véletlen vagyok egyedül és számomra most ez a legeszményibb állapot , még ha nem is értem és érzem át ennek a kijelentésemnek az igazságát teljesen és mindig . üdvözlettel : felacso

Feliratkozás Hírlevélre