Orgonaszedés önző módon
Tavasszal, amikor kivirágoznak az orgonabokrok, olyan csodálatos az illatuk és szemet gyönyörködtetőek a fehér, lila és rózsaszín virágaik, hogy az ember legszívesebben levágná a kertekből az utcára hajoló ágakat, hogy hazavihesse magával a szépséget! Vannak, akik éppen ezért metszőollót is visznek magukkal, de csak sötétedés után merik megnyesni az ágakat, nehogy valaki megszólja Őket ezért!
Mivel az utcára lógó ágak közterületre esnek, ezért senki sem követ el lopást azzal, ha ezeket levágja és hazaviszi. Azonban ami a közé, az miért ne maradhatna a közé? Miért sajátítja ki az ember az orgonavirágokat, azok szépségét és illatát, és viszi haza, hiszen így megfosztja a többi embert attól, hogy ők is csodálhassák a természet eme csodáját?!
Vajon belegondolnak-e abba, hogy azzal, hogy maguknak jót tesznek, másokat egyúttal megfosztanak a jótól?!
Persze, ha megkérdeznénk ezeket az embereket, bizonyára sokuk azt válaszolná, hogy mi közöd hozzá, hogy Ő mit csinál, és ha zavar, akkor vigyél haza Te is pár szállal magadnak! Ez a hozzáállás az empátia hiányáról szól, amikor az önzőségétől fűtött embert nem is érdekli, hogy mit vesz el másoktól, mitől foszt meg másokat, csak az a fontos számára, hogy Ő minél jobban élvezhesse azt, amire vágyik!
Az ilyen önző embereknek jó tanulság lenne, ha összezárnák őket egy kisebb szigetre a hasonlóan önző fajtársaikkal, hogy a sziget véges erőforrásai miatt, a saját bőrükön tapasztalják meg az önzőség kellemetlen oldalát is!
Ha magadra ismersz az orgonaszedés kapcsán, vagy más helyzetekben szoktál önzően viselkedni, akkor éld meg meditációban a fenti helyzetet, képzeld el, hogy úgy élsz évekig egy szigeten, hogy össze vagy zárva több száz önző emberrel, akik mind csak a saját igényeiket, vágyaikat és kényelmüket tartják fontosnak!
Éld át ennek a kellemetlen, negatív hatását és engedd jó mélyen magadba, hogy tanulj végre belőle és alább adj az önzőségedből!
Szavazás: Mennyire tartod magad önzőnek?
- Huszti Sándor - Önismereti tanító blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
25 hozzászólásÉn a szerencsések közé tartozom, mert van orgonabokor a kertemben. Számomra a legkedvesebb tavaszi virág, mert ahol gyermekkoromban éltem, szinte minden kertben (a mienkben is) nyílt orgona.
Ugyanakkor nem gondolom, hogy leszedése önzőség lenne. Gyermekkoromban az ottani élet része volt, hogy pl. ballagáskor elindultak az iskolások orgonát szedni a díszítéshez.
Azért sem tartom önzőségnek, hisz marad elég a bokrok tetején, illetve a kerten belül. Én magam is vágok a sajátomból a munkahelyemre, ismerősöknek stb.
Legvégül pedig azért nem önzőség, mert ahogy én tudom, ha leszedjük a virágját (bár gondolom ezt lehet később is, amikor leszáradt) annál több virágot hoz a következő évben és még jobban virágzik.
Gyapotka
Itt is a mérték a lényeg...
Learatom a bokrot, vagy csak szedek belőle...
Ha olyannak viszem, aki esetleg máshogy nem tapasztalja meg a színét, illatát, akkor lehet megéri az írtogatás is...
Legyen a mérték mondjuk a : legkisebb ártás...
Van akinek ez az 'egy szálat sem' van akinek ez az 'egy egy csokorral, mert örömet szerzek vele'...
Kedves Gyapotka!
Természetesen a saját kertedben azt csinálsz, amit akarsz, de a közterületeken lévő növények tényleg a közé!
A látványukat mindenkinek élvezi kell, lehet, szabad!
Ha valaki letör egy ágat, mert általában nem metszőollóval sétálnak az emberek, az bizony FÁJ a növénynek.
Én elképedek, amikor élő fába belevésnek, vagy rajzszöggel tesznek ki hirdetéseket. Ez nekem olyan, mintha egy ember lábába szúrnák bele. Csak az különbség, hogy a fa nem tud elmenni.
Rövid történek a fákról:
Egy rezervátumban fák és állatok jól megfértek, főleg az állatok, mert nem volt természetes ellenségük. A fák leveleivel táplálkoztak. Az állatok nagyon elszaporodtak. Egyszer csak, érthetetlen módon az állatok tömegesen elhullottak. A rezervátum dolgozói nem értették, mi történt. Végül megvizsgálták a fák levelét, és kiderült, hogy mérget termel. Amint a megfelelő mennyiségű állat maradt, amit a fák is el tudtak látni élelemmel, de még tovább nőhettek, leálltak a méreggel.
Tehát igenis van bennük élet, értelmes élet, és fáj, ha bántják őket.
Egyébként a kertészek szakszerűen gondoskodnak a bokrok visszavágásával.
Ha lehetséges, csak úgy ne bántsuk a növényeket!
boszi86
Én többek között azért sem szendnék az orgonabokorból ha az valamelyik kertből kinyúlik, mert jog ide, jog oda, azt nem én ültettem, nem én gondoztam, tehát milyen jogon veszek a "máséból"?
Ha meg csak úgy szabadon van a bokor, jogilag senkié, akkor meg mindenkié. De szerintem az hogy mindenkié, az nem azt jelenti, hogy mindenki azt csinálhat vele amit akar. A kis hercegben van ez jól leírva, én nem tudom pontosan idézni, de a lényeg, ha van valamid, azért felelősséggel tartozol. Ha nem is gonodozom a parlagon heverő bokrokat, legalább ne rongáljam. Az én hajamból sem vág le senki egy tincset, mert jaj milyen szép, valakinek örömet okoz a hajtincsemmel. mert az gyönyörködhet benne.
A köztudattal ellentétben szerintem nem a levágott virággal kéne örömöt okoznunk másoknak. Még egy panel lakásba is lehet élő, cserepes virágot vinni.
Én kertes házba lakok, de soha nem vágom le a virágaimat, hogy bevigyem a lakásba. Szerintem az a növény dísze, az övé, Ő neveli ki, mint ahogy anya a gyermekét.
Szerintem nem fizikailag kell birtokolnunk a környezetünket. Ha látok egy szép virágot, bármikor felidézhetem és akkor ugyanaz a gyönönyörűség tölthet el, mint amikor láttam. Ha meg szánok rá pár percet, hogy megálljak, és mélyen magamba fogadjam a virágot, akkor már nem is fogok késztetést érezni rá, hogy letépjem, megcsonkítsam egy másik élőlény "testét".
Önzőek vagyunk sokszor, mert hiányunk van szinte mindenből. (Szeretet, szépség, jó érzés stb.) A fejlődés egy szintjén talán muszály önzőnek lennünk, mert még nem tudjuk a módját, hogyan is tudnánk életben maradni és boldogok lenni más módon. Ehhez kaptam nagyon-nagyon sok "segítséget" Sanyitól, amit egyenlőre nem is tudok hogy megköszönni Neki.
Mackó
Megint csak felvetődik egy kérdés...
Az embernek az elveit minden áron meg kell tartania ?
Ha ezzel másnak ártok, vagy csak nem használok, amikor tehetném ?
Pl. nem szedek virágot, mert nem bántom, legyen ott szép, ahol van.
Mondjuk cserepesre épp nincsen pénzem.
Elmegyek pl. Nagymamámhoz, s bár Ő örülne az orgonának, nem viszek neki, mert ugye az elveim.
Elveimet megtartottam, de örömet nem okoztam, amikor elviled megtehettem volna.
Jól tettem ?
Szia!
Azt hiszem Csaesznek igaza van!!! Bízzunk a megérzésünkben, ahogy attól a tettől, vagy a nem tettől érezzük magunkat.
Igazából nem tudom, hogy "fáj-e" a bokornak, ha letépik a virágát vagy sem. Én magamtól nem tépem le, de például múltkor az anyukám kért a rózsámból, mert imádja a rózsát. Egy pillanat alatt végig gondoltam, hogy mit is tegyek. Mivel száz százalékig nem tudom, hogy mi a helyes, tényleg hogy állnak eme dolgok a világban, ezért nem tagadtam meg a kérését, vágtam Neki annyi szálat, amennyit szeretett volna.
Azt hiszem, utána kéne járni, hogy is van ez valójában?:)
Tehát amíg nem tudom a "tutit", addig azt hiszem azt fogom tenni, amit a szívem és a megérzésem diktál.
Egyébként valahol hallottam, hogy pl. egy alma tudja, hogy azt én fogom megvenni a piacon, az Nekem nőtt. Ha pedig így áll a dolog, akkor a virág is a nagyidnak nyílt.:)
Mackó
Szerintem nem .
Az elveid , ugyanúgy mint a tested csak pillanatnyiak , szolgálnak Téged , lelked ragyogását , a benned lévő Istenit . Amíg segítenek a teljesebbé válásban , addig részedként megélve , megvalósítva használnod , élvezned kell őket . De ne mások valóságának korlátozására ! ( Ezt Prokrusztész , a nagy görög filozófus óta tudjuk , aki a gyakorlatban mutatta be elvei működését . )
Bármi szent elv és eszme , amit végletekig hajtanak ,
a végsőkig ,
a szélsőségességbe ,
saját lehetséges határáig visznek , nos az
ezen a környéken már nyilvánvalóan embertelenné ,
emberség nélkülivé ,
emberellenessé válik ,
mert számunkra csak ilyenkor válik láthatóvá az addig is benne levő egységhiány ,
szeretetlenség .
Ezért csak óvatosan ,az "ez az egyedül üdvözítő mód és egyedül lehetséges út " iránti némi kétellyel ,
tehát nyitott szemmel a következményekre ,alkalmazd másokra az elveidet.
Talán a szív és a fej párbeszédének az eredménye teheti szeretettel megvalósíthatóvá a pillanatnyilag bennünket mozgató elveket.
Saját magadra bátrabban alkalmazhatod elképzeléseidet , mert a következmények elkerülhetetlen vállalása megadja az erkölcsi alapot hozzá .felacso
Elgondolkoztam mi az,hogy másé?
Megtanultuk,hogy nem nyúlunk dolgokhoz mert az másé,tehát ha van másé akkor van nekem is.Ez már nem más mint birtoklás amiben ott az egó.
De ezt tanultuk mert társadalmilag ilyen szabályok szerint élünk.
Illuzió elhitetjük saját magunkkal,hogy van valamink.
Pedig még az itt ebben a létídőben választott testet is le tesszük ha el jön a megfelelő ídő.
Akkor van egyáltalán valamink?Használunk dolgokat a fejlödésünk,tapasztalásunk érdekében de az nem a miénk.
Legyen az egy gyönyörű virág vagy bármi más.
Nem azért nem tépem le mert a kerítés mutatja az az ővé.És társadalmilag,erkölcsileg,morálisan el ítélendő dolgot teszek.
Hanem azért nem tépem le mert tudom,hogy senkié azaz mindenkié.
Csatlakozom az előttem szólóhoz azzal a kiegészítéssel, hogy minden virágot ésszerűbbnek találok a saját helyén, mégsem tudok ellenállni a kellemes virágillatnak, ami betölti a szobát.
Gyerekként be csöngettünk és kértünk,és kaptunk orgonát.Persze volt aki üvöltve elhajtott minket mondván mit képzelünk.Az orgona tulajdonos is önző volt hisz nem oszotta meg ember társával amit ő szépen kért.Nem tudom hol kezdödik ez a fajta önzőség hisz ha megosztanánk egymással amiből nekünk több van akár még valami egyensúly is ki alakulhat.
Igazából megragadott maga az önzőség témaköre.
Ültettünk a fiammal tulipánokat kicsit féltem mert nyitott kert,hogy elviszik majd.Már előre felkészültem,hogy ha elviszik akkor ne bosszantsam fel magam.Úgy voltam vele oké most el ültetjük és ha valaki el viszi akkor neki most nagyobb szüksége volt a látványukra.
Az összes tuli szépen ki nőtt és megmaradt:-)))
Nem akarnám védeni sem el ítélni az orgona lopásokat,de akitől el vettek,attól valamiért el vettek.És számára is lehet figyelmeztetés,hogy valahol valamiben több van a kelletténél és ő azt nem osztja meg.
Egyszer mentem ki a szüleim sírjához és ellopták az összes virágot amit ültettem,mondanom sem kell nagyon mérges lettem,ki képes rá stb stb.Mikor magamba szálltam rá jöttem,hogy megfosztottam valakit valamitől.Abban a pillanatban el szállt a dühöm és megértettem miért is vettek el tőlem,és nem hibáztattam azt az ember társamat aki el vett tőlem.Mert én épp úgy felelős voltam a történtekben mint ő.
Ahogy a mondás is szól Nem zörög a haraszt a ha nem fújják......
Szerintem mikor magán tulajdonból el vesznek,legyen virág legyen más az okkal történik.És hát ott a lehetőség,hogy át hárítsuk a felelősséget a lopó félre.Mert el mondhatjuk őt mindenfélének.Hisz a társadalom minket igazol a törvényeink szerint ő a hibás. De a kérdés attól akitől el vesznek ő mit vesz el kitől?Lehet pénzt,anyagot,lehet szeretetet lehet valami mást a lényeg ő épp úgy el vesz valamit.Ha nem tenné a tükrével sem találkozna.
Múlt héten a boltból kijövet megláttam a bolt mellett nyíló orgonabokrot. Nagyon szép volt a sok-sok lila virágával, és az illata is mennyei volt!
Megálltam, és csodáltam egy darabig. Aztán az orgonabokor visszakacsintott. :-) Úgyhogy odamentem hozzá, és szedtem a virágaiból néhány szálat.
Egész úton hazafelé melengette a tenyeremet az a pár szál virág, nagyon jó érzés volt fogni őket. Előtte sem volt rossz kedvem, de virággal a kezemben legszívesebben ugráltam volna hazáig.
És akármit is mondtok: egy szemernyi lelkiismeret furdalást sem bírok felfedezni magamban azért, mert megcsonkítottam egy bokrot, fájdalmat okoztam neki, meg elvettem a köztől ami az övé. Pedig nálam ez a mérce: a rossz érzés a lelkemben.
Én úgy érzem, hogy a bokor szívesen adott a virágaiból, vállalva ezzel azt a fájdalmat, amit a leszakításkor okoztam neki. Örül, hogy még jobb kedvre derített, és ezentúl amikor a bolt mellett meglátom, mindig eszembe fog jutni az a pár szál virága, ami anno olyan jó érzéseket keltett bennem. A bokor a virágával energiát adott nekem, és én is energiát adok neki, akárhányszor rágondolok majd. Ez minden bizonnyal azért történik így, mert mindketten megérdemeljük :)
Szia!
Igazad van, amit írtál a birtoklásról. Azért is írtam, hogy EGYRÉSZT azért nem teszem. Mert szerintem fontos megtanulni a "határok" betartását. Nem a szabályok miatt, hanem hogy az is a részem legyen. És ha már tudom "tiszteletbe" tartani a "másét", akkor meg is szeghetem ezt, ha az akkor ott éppen úgy helyes. De szerintem ezt még nagyon sokan nem tudják, nem érzik. És itt nem a társadalmi törvényekről beszélek.
És persze az is igaz, ha valakitől elvesznek valamit, akkor az nem hiába történt. És az igaz, hogy lehet, hogy pont az a helyes, hogy letépjem a virágot, mert ez az ő "karmája", vagy éppen akit "meglopnak" annak tanítás, de úgy gondolom, az emberek nagy része nem azért tesz ilyen dolgokat, mert annyira tudatos, hogy tudja, hogy most ennek van itt a helye, ez a helyes cselekedet, hanem pusztán azért, mert fogalma sincs, hogy hol vannak a saját, és a mások határai. És ha már ezt tudja, akkor felsimerheti, hogy talán nincsenek is határok.
Mackó
Tudod, Sanyi, ha valaki megszólt volna azért, mert az orgonabokorról szedek virágokat ( ez igazából azért nem életszerű, mert a való életben csak annak szólnak be, akinek ott van a lelkében a lelkiismeretfurdalás amiatt, amit éppen tesz), akkor azt mondtam volna neki: "Hiszem, hogy ez a bokor szívesen ad a virágaiból. Úgy érzem, ezeket a virágokat, amiket éppen leszedek, arra szánta, hogy nekem adja őket. Én most nem teszek mást, mint örömmel elfogadom a bokor ajándékát. Ha Téged ez zavar, az a Te problémád."
"Ha Téged ez zavar, az a Te problémád." - ebben igazad van, de ha kapsz egy kritikát, vagy felszólítást, azt is bevonzottad valamiért, úgyhogy a Te problémád is lesz ezzel. : )
Úgy érted: ezt a topicot vonzottam be valamiért? Oké, ezen elgondolkodom...:)
Is.
:-)
Ha teljesen helyén lenne benned, az orgonaszedés, akkor valóban nem merülne fel senkiben sem, hogy beléd kössön, vagy akár csak rosszat gondoljon rólad. - ez a tükröződés elvéből fakad.
Vagyis ha megszólnak valamiért, akkor egy egészen picit mindig igazuk van, és akkor lehet vitatkozni, leszerelni, megmagyarázni, attól még az igazság ugyanúgy ott lesz!
Ezért a kritikára mindig érdemes önmagunkba mélyedni és megkeresni, hogy mi válthatta ki azt, mivel vonzottad be, miért történhetett meg mindez?
Azt írod: "az igazság ugyanúgy ott lesz!"
Mit értesz igazság alatt? Általában azt olvasom írásaitokban, nincs olyan, hogy igazság, mert neked ez az, nekem az az igazság.
(Persze számomra igazság nagyon is létező dolog.)
Miért, rosszat gondoltál rólam?? :-)
Szerencsés vagyok, szinte mindig kertes házban laktunk, orgonával. Mindig ez volt a tavasz, a ballagás virága. Most is van belőle éppen elég, a kertben is, a határán is meg a senki földjén is, igaz azt is mi gondozzuk. Rendre szedik is miden évben ahol csak elérik. Mivel elég lejtős területen vannak a kintről elérhető bokrok, édesapám valamelyik nap kiment és leszedte az összes elérhető virágot és beállított vele, mondván a nagy szedésben még valaki lezúg a szakadékba. Kicsit sajnáltam, de igaza volt, hétvégenként tépik ahogy érik szegényt és alatta tényleg csak a semmi van. Még mindig maradt a tetején igy is. De volt már olyan is, hogy inkább szóltunk, hogy jöjjenek be a kertbe és adunk amennyit kérnek, csak ne tépkedjék.
Abban én alapjában véve nem látok túl sok rosszat, ha leszedik a senki földjén álló orgonát, mivel hazaviszik és örömet okoznak vele annak aki szagolhatja. A helyzet az, hogy az orgonabokrok pár év alatt akkorák lesznek, hogy a tetejét nem éred el és ott marad elég amit bárki nézhet.
Engem az zavar, ahogy megnyúzzák szegény bokrokat, rossz nézni.
Egyébként azt nem tudom tudjátok e, hogy az orgonának le kell szedni a virágát, különben a következő évben nem fog rendesen virágozni. Tehát ha valaki szépen ollóval levágja, vagy óvatosan az elágazásnál letöri, akkor még jót is tesz a következő évi termésnek. Persze a legjobb az lenne, ha levirágzás után tennénk ezt, de ki lesz olyan kedves, hogy az én kis senkiföldi orgonáim elvirágzott kóróit leszedi. Sajna az nekem marad. A hétvégén is ez vár rám, igy lehet majd jövőre megint mit lelopni.
A temetői, parki viráglopásokat tartom az igazán galádnak, tehát azokat ahol maradandó a kár. Ahol nem azért szakítanak le pár ágat, hogy beillatozák vele a szobát, hanem a puszta rongálás kedvéért. Szerencsére láttam ennek ellenpéldáját is. Néha a Tabánban sétáltatom a kutyimat, ahol az környéken lakó kutyások minden tavasszal elültetnek egy fát a saját pénzükből, hogy fennmaradhasson annak a parknak a szépsége ahova minden nap kijárnak. Több ilyen kellene. Lehet, hogy a lekvötekező orgonaszaggatónak adok egy kiskapát, hogy gazoljon is.
Még emlékszem a mesére, mikor a gyümölcsfa sírt és kérte, hogy szedjék le a termését, vagy valami ilyesmi.
Pontosan szombaton történt, hogy kint bringáztunk a természet lágy ölén. Csak úgy bódultunk a gyümölcsfák, a cserjék virágainak illatától.
Mondtam a barátnőmnek, de kár, hogy nem hoztunk metszőollót! Mert a kerékpárút mentén, bizony sok orgona bokor volt. Olyan területen ahol szabadon szedhette bárki, de a hétvégi házak kertjeiből is kandikált kifelé.
Miért jobb ha a bokrokon hervad el?
Akinek nincs kertje, becsempész egy kis szépséget, tavaszi illatot az otthonába, csakhogy gyönyörködjön.
Mi nem szedtünk orgonát, mert hiányzott a metszőolló, volt más oka is, méghozzá annyi, hogy szombaton este elutaztam és csak hétfő este mentem haza. Így valóban önzés lett volna, ha leszedem az orgonát, mert mire hazaérek elhervad.
Viszont a vasárnap kárpótolt, mert a falusi kertek csak úgy ontották a virágillatot.
Az orgonának igen jót tesz a metszés. Meghálálja egy levágott virág helyett kettőt ad jövőre. Miért mi döntjük el fejben mi a jó neki. tudja. hívogat.: )
legszivesebben én is leszedném s haza vinném, de megelégszek ezzal, hogy lassitok a lépteimen az orgonafák környékén, s majd rohanok tovább azzal a gondolattal, hogy levágva már csak pár napig élnének. mig az "otthonukban" akár hetekig. ha más emberekre nem is, legalább a virágokra legyünk tekintettel!!!
Nem kell hozzá meditatív állapotba kerülnöm, hisz ilyen az egész világ-sziget - beleértve magamat is. Különben mi a csudát keresnék itt? Viszont tanulni valóban sokat lehet belőle - főleg magamról - ha másokat tükörként használok.
Nekem mindenről az jut eszembe ? Mert : Meglátok egy vonzó nőt (orgona) , megismerkedünk (metszőolló ),
elveszem feleségül (hazaviszem) ,összeköltözünk (váza),és jó esetben utána már kevesebb ember gyönyörködhet a látványában ,illatában , mert kikerült a szociális közterületről .
A hasonlat kicsit mégis sánta , mert ami egy virágbuga egy orgonacserjénél , az a nőnél csak egy mosolynak , érintésnek felel meg , vagyis a fönti hasonlat akkor lenne teljesen pontos , ha az egész bokrot telepíteném át . felacso
U.I.:Gyerekkoromban egyszer nagyon megtetszett egy ház előtt nyíló virág , és elhatároztam , hogy lopok belőle . Szürkülettájban visszaindultam a tervezett tetthelyre , de nagyon bennem volt , hogy "mi lesz , ha meglátnak , fülöncsípnek " , úgyhogy amikor már majdnem odaérve az utca távoli végén megjelent egy járókelő , akkor bepánikoltam , " hogy rám van írva a szándékom " és visszafelé rohantamban megszereztem egy újabb tenyérnyi horzsolást a térdemre . Tanulság : semmi , de így történt .