Ma reggel megnéztem a WebMestert. Főként a meditációs kép tetszett, egy férfi fotója, amint néz rád. Még nem láttam és nem ismerem Őt. Ahogy néztem, rövid idő múlva az jött le, hogy ez az ember tele van szeretettel és elfogadással.
Be tudtam róla azonosítani, hogy ezt keressem, így néz rám valaki, ha szeret.

- „Tudom, hogy változtatnom kellene, de nem tudok. Valami visszatart” – mondta az egyik kolleganőm. Amikor arról beszélgettünk, hogy az életének egyik területén gondok vannak, és erről a gyakori betegségei, és balesetei árulkodnak.

-„ Annyi eszközt ismerek arra, hogy változtassak, és mégsem teszem” – fakadt ki a barátnőm egyik őszinte beszélgetésünk közben.

_”Már olyan sokat foglalkoztam a problémámmal, azt hittem rendben van, és tegnap kiderült, hogy mégsem.”- panaszkodott egyik ismerősöm.

VÁNDOROK vagyunk, akik együtt vagy külön keressük, járjuk az utunkat. Folyamatosan változunk, mint ahogy a bennünket körülvevő és a bennünk lévő világ is állandóan változik. Talán az egyik legméltóbb emberi tevékenység eme változások szemlélése lehet, mint ahogy valamikor régen egy folyó menti kolostorban ezt is megfogalmazták már. A színes kavalkádban megLÁTni a dolgok valódi természetét,mindenféle, az idők folyamán rárakódott rétegektől mentesen, hát az talán tényleg megér némi erőfeszítést.

Amikor valakivel történik valami rossz, esetleg sorozatban, akkor néhány new ages azt mondja: mert valami baj van veled. Te vagy a felelős, még ha olyan dologról van is szó, ami nem az illetőn múlt. És ez alapján esetleg még meg is ítélik, hogy ő ilyen és olyan ember, illetve ezen és azon a szinten áll. Csak mert lehet, hogy fél. Csak mert lehet, hogy fáradt. Érdemes lenne megvizsgálni ezt a kérdést. Az én felfogásomban és tapasztalataim alapján: nem erről van szó. Amikor történik valami, érdemes megvizsgálni, hogy mennyiben a mi felelősségünk.

Ma találtam egy videót, ami olyan börtönkísérletről szól, amiben ártatlan, jólelkű, önként jelentkező fiatalok közül választanak ki rabokat és börtönőröket. Egy egyetem pincéjében megteremtik számukra a börtön-feelinget, és vizsgálják a viselkedésük változását. Röviden: a jólelkű börtönőrök hatalmaskodó, gonosz, szadista emberekké váltak pár napon belül. A rabok pedig kezdeti lázadásuk után engedelmeskedtek nekik, elhitték magukról, hogy ők rosszak, gonoszok, akik ilyen bánásmódot érdemelnek.