Hibás? | Önmegvalósítás.hu

Hibás?

angyalOosOIrdOIg.jpg

Amikor valakivel történik valami rossz, esetleg sorozatban, akkor néhány new ages azt mondja: mert valami baj van veled. Te vagy a felelős, még ha olyan dologról van is szó, ami nem az illetőn múlt. És ez alapján esetleg még meg is ítélik, hogy ő ilyen és olyan ember, illetve ezen és azon a szinten áll. Csak mert lehet, hogy fél. Csak mert lehet, hogy fáradt. Érdemes lenne megvizsgálni ezt a kérdést. Az én felfogásomban és tapasztalataim alapján: nem erről van szó. Amikor történik valami, érdemes megvizsgálni, hogy mennyiben a mi felelősségünk. De szerintem az egy szélsőség, hogy ez mindig a mi hibánk lenne, és kizárólag mi vonzottuk be, mert valami "fogyatékunk" van. Mivel egy közösség vagyunk, Egyek vagyunk, ezért az állapotokat együtt formáljuk, az együttes tevékenységek alapján jönnek ki történések. Ez nem azt jelenti, hogy vádaskodjunk mindig és mérgelődjünk.... csak mérlegeljünk. Én azt is egy szélsőségnek tartom, hogy minden személy szerint önmagunkból eredeztessünk, ami történik velünk. De persze azt is, hogy semmit. Szerintem abban van felelősségünk, de abban kizárólag nekünk, hogy miket teszünk, hogyan reagálunk dolgokra. Én nem gondolom magam olyan mindenhatónak, hogy legyen valami akár rossz, akár jó, azt mind én kreáltam volna bele az életembe. De ez nem zárja ki az elfogadást, illetve azt sem, hogy tegyünk, amit meg tudunk tenni épp.

Most épp van a környezetemben egy példa. Adott lány1 és lány2. Lány1 jólelkű az emberekkel, szereti a párját, törődik vele. Nagyon empatikus és együttérző. Azonban több elég szomorú dolog történt vele, ami nem rajta múlt. Lány2-nél nincs nagy gond ilyen téren, de pl. a párját mindig becsapja, nem is szereti igazán, mégis vele van, szexfüggő, mégis sok fiú rajongja körül. Lány2 sokkal magabiztosabb több téren. Illetve ahogy elmondja, takarja az amúgy meglévő önbizalomhiányát. Néha mond ilyet "mekkora egy ge...i vagyok." Lány1 viszont elégedett saját személyiségével (belsőt tekintve), minden reggel tükörbe tud nézni. Viszont talán jobban fél dolgoktól, mert eddig érte több durva tapasztalat. Lány2-t sem akarom bántani, nem egy ördögnek kell elképzelni, tesz ő jókat, de vannak ilyen dolgai. De ő is szenved ettől.
És kivel történtek a traumák? Lány1-gyel. Lány2-nek sokkal kényelmesebb az élete. Én nem kívánom neki, hogy ne legyen, és nem is akarom, hogy olyanok történjenek vele, mint lány1-gyel. Mindenkiben ott van a belső fény, és az lenne jó, hogy lány2 is megtalálná, lány1-gyel pedig minél több jó történjen. Ha már eddig az volt, ami.

De hiszek abban, hogy aki Isten felé fordul, az később kikeveredik olyan dolgokból, amik a világunk mostani állapotával függnek össze. Csak nem gyorsan. Lehet, ebben az életben nem is teljesen. Mert más a mostani állapot, és más a hosszú távú továbbélés. De ettől semmit nem szabad feladni, minden jónak örülnünk kell (ezt teszi lány1 is, aminek lehet, örül). Lány1-gyel érzek együtt, mert ismerem ezt a "nem érdemeltem ki mégis megkínoztak" helyzetet. A példát azért hoztam, mert épp ide illik a példájuk, ismerem mindkettőt és ők is egymást. Elég érdekesek vagyunk így hárman, tanítjuk egymást amúgy, úgy, hogy észre sem vesszük sokszor. (Hogy kik ők, az mindegy is, másrészt tiszteletben kell tartsuk a személyi jogokat).

Beküldte: | 2010. dec. 15. szerda - 18:21

Hozzászólások

8 hozzászólás
Hát Kati, évekkel ezelőtt pont ezek a kérdések foglalkoztattak
2010. december 16. csütörtök, 11:43 | szildiko1

Hát Kati, évekkel ezelőtt pont ezek a kérdések foglalkoztattak engem is.
Sok könyvet elolvastam, és mind valamiféle bűntudatot ébresztett bennem: én vagyok a hibás, én vonzottam be, nem jól gondolkozom, stb, stb. Azután kaptam csoda tanácsokat is: így kéne élnem, úgy kéne gondolkodnom. Az elméletet már tökéletesen ismertem, és azzal is tisztában voltam, hogy h..lye vagyok, csak a megvalósítás váratott magára.

Számomra a bűntudat feloldását az jelentette, amikor megismerkedtem a családfelállítással. Általa egyértelműen megtapasztaltam, hogy sokkal erősebb a családtagjainkkal történt fájdalmas események hatása a következő generációk életére, mint azt gondolnánk. Hetedíziglen, de négy generáción keresztül igen nagyfokú a családtagok nehéz sorsának következményei.

Tehát ha megnézed a két ismerős lány családjának – akár dédszülőkig visszamenőleg – életét, lehet, hogy megtalálod a problémáinak gyökerét. És magyarázatot találsz a jelenlegi gondjára.
Miután te egyértelműen hiszel az előző életekben, ott is kutathatsz a válaszok után, ha ennyire foglalkoztat a lányok élete.

Ildikó, köszönöm a tanácsot. :) Igazából bennem helyén van
2010. december 16. csütörtök, 19:34 | KatiPotter   Előzmény

Ildikó, köszönöm a tanácsot. :) Igazából bennem helyén van már ez a kérdés, inkább azért vetettem fel, hogy ezzel is kifejezzem: nem értek egyet a "minden belőlünk indul ki" "minden fölött mi uralkodunk" című vonzás törvényével. Részben igen, viszont úgy gondolom, hogy életünket több tényező befolyásolja, ezért nem lehet egyből kiindulni csak. Ugyanígy a család vagy előző életek is: sok mindenre kihat, főképp a család, de nem mindenre (ezt tapasztaltam, 14 éves korom óta életem nagy részét kollégiumban töltöm, nagyon meghatározó ez is például). A lányok családjáról, amit tudok, az alapján látok összefüggést, saját esetemben is sokat, de maguk az ok-okozati összefüggések is lehetnek igazságtalanok. Ezt nem úgy értem, hogy ne fogadjuk el, ne lépjünk túl rajta, vagy ne vizsgáljuk meg. Sok-sok tényező van, de a lényeg, hogy örüljünk, aminek lehet, értsük meg, amit tudunk, és tegyük, amit tudunk, és így lehet minél több szép az életünkben. Ez a felfogásom. :)
Szóval összesítve kicsit anti-new age blognak is fel lehet fogni, legalábbis részben anti-thesecret. :D:D
Az is egyfajta felfogás, meg az enyémhez hasonlók is, de egyiket sem tartom abszolút igazságnak. Én ezeket tapasztaltam, ebből tudok kiindulni.

Valóban nem lehet a velünk történt eseményeket csak egyetlenegy
2010. december 17. péntek, 12:14 | szildiko1   Előzmény

Valóban nem lehet a velünk történt eseményeket csak egyetlenegy okra visszavezetni.

Viszont az new-age mozgalmának is megvan a helye. El tudnál képzelni egy ilyen gondolkozásmódot, mondjuk a 17 században? Valószínű nem. Akkor még nem volt itt az ideje. Ez is egy lépcsőfok az emberek lelki, illetve a társadalmi fejlődésében. Érdemes kivenni belőle azt, ami a jelemben hasznos.

"...összefüggések is lehetnek igazságtalanok. ..." - Szerintem sosem igazságtalanok, csak nincs elég információnk a meglátásához.

Ez is lehet. :) Bár én nem gondolom időben folyamatosnak a
2010. december 17. péntek, 13:12 | KatiPotter   Előzmény

Ez is lehet. :) Bár én nem gondolom időben folyamatosnak a társadalom fejlődését. Az ősi tanítóink, pl. sámánok tanításait én nagyra becsülöm, amit Aditi említett egyik blogjában. Olyan dolgok nincsenek meg ma, amit ők tanítottak, de persze vannak olyan jó dolgok is, amik régen nem voltak. Szóval én ezt nem lépcsőnek látom. A társadalom kipróbál dolgokat, de néha vissza-vissza fejlődések is tetten érhetők összesítve szerintem (bár ki mit tekint fejlődésnek). Azért, mert a közösség együtt formál, egy csomó minden összejátszik. De összességében talán azért egyre több az egyre bölcsebb lélek, ebben én is hiszek. A new agenek is megvan a maga helye, de én azt is csak egy felfogásnak tartom, és nem értek benne mindennel egyet. De ez így szép. Milyen is lenne, ha mindenki elhinné ugyanazt az eszmét? Ne "spirituális elvtársak" legyünk, különben nagyobb az összesített tévedés lehetősége. Így szép, ha változatosak az útkeresők, pontosabban úton járók (mert a keresések közben is már járunk valami utat) tapasztalatai és abból fakadó gondolatai. :)

Szia KatiPotter!...
2010. december 16. csütörtök, 17:39 | Szinay Balázs

Szia KatiPotter!

Írásodra reagálva feltettem a "A genetika korszerű értelmezése - lelki evolúció és ön-örökítés" c. bejegyzést, ha lesz időd, kedved stb. nézd meg!

Szia Balázs! Köszönöm, el fogom olvasni. :)
2010. december 16. csütörtök, 19:23 | KatiPotter   Előzmény

Szia Balázs! Köszönöm, el fogom olvasni. :)

Kedves Kati! Sokáig én is Lány1 voltam (talán még vagyok is), de
2010. december 17. péntek, 9:04 | jessica73

Kedves Kati!

Sokáig én is Lány1 voltam (talán még vagyok is), de mostanra, talán már felnőtt fejjel (37 éves vagyok) értettem meg, hogy az összes szenvedésemnek, fájdalmamnak értelme volt. Hidd el, a te barátnőd is rá fog erre jönni, ajánlj neki spirituális irodalmat, kezdje azt olvasni, amihez kedvet érez és ez így lépésről lépésre el fogja vezetni oda, hogy ő is megtalálja önmagát.
Minden történés csak 1 apró kis puzzle darabka életünkben és mindennek oka és értelme van, mert csak így állhat össze későbbiekben a kép, a nagy egész. Én sem hittem, de most már tapasztalom.

Kriszti

Szia Kriszti! Köszönöm a biztatást. :) Azt látom, hogy ugyan
2010. december 17. péntek, 12:48 | KatiPotter   Előzmény

Szia Kriszti! Köszönöm a biztatást. :) Azt látom, hogy ugyan sokat lehet ezekből tanulni, de én úgy vagyok összhangban magammal, ha nem fogadom el az igazságtalanságokat. Illetve ami volt, azzal már nincs mit tenni, de amit tudok, azt próbálom megtenni, hogy szép legyen az életem, és próbálok segíteni annak, akinek tudok és szeretné. Így vagyok önmagam.

Feliratkozás Hírlevélre