Hűség | Önmegvalósítás.hu

Hűség

a 3 grácia120x83.jpg

- „Tudom, hogy változtatnom kellene, de nem tudok. Valami visszatart” – mondta az egyik kolleganőm. Amikor arról beszélgettünk, hogy az életének egyik területén gondok vannak, és erről a gyakori betegségei, és balesetei árulkodnak.

-„ Annyi eszközt ismerek arra, hogy változtassak, és mégsem teszem” – fakadt ki a barátnőm egyik őszinte beszélgetésünk közben.

_”Már olyan sokat foglalkoztam a problémámmal, azt hittem rendben van, és tegnap kiderült, hogy mégsem.”- panaszkodott egyik ismerősöm.

Ezek a gondolatok már engem is foglalkoztattak: vajon mi az oka annak, hogy gyakran évekig is tipródik valaki ugyanabban a problémában, holott minden lehetősége meg lenne a változtatásra? Vagy egyszerűen visszaesik?
A családfelállítás adta meg rá az egyik lehetséges választ.

A hűség kifejezés leginkább a párkapcsolathoz kötődik. Pedig sok mindenhez lehetünk hűek: egy elvhez, egy néphez, a kedvenc pékünkhöz, hagyományokhoz, lakóhelyünkhöz, és így tovább.

A családunkhoz való hűség a fogantatásnál kezdődik, a természetes kötődés megjelenésével. Bármilyen családba is születtünk, a kötés adott. Ezt a gyerek eredendő szeretetként éli meg, - a gyerek szereti a szüleit - függetlenül attól, hogy a környezet segíti-e a fejlődését, vagy nem. A kötődés a családhoz való tartozást jelenti, ami egyenlő azzal, hogy gondoskodnak rólunk és életben maradunk.

A családhoz való tartozás egyfajta biztonságot is ad. Az ősközösségben, ha valakit elűztek, azt általában felfalták a vadak.
Mai időnkben is hallani: „Ha összetart a család, mindent meg tudunk oldani.” Azért, hogy a családhoz tartozhassunk, sok mindent megteszünk. Hűek vagyunk. Hogyan?

Próbálj ki valamit: Képzeld el szüleidet magad előtt, - nézz rájuk felfelé, gyerekperspektívából - és érezd, hogy boldogabb vagy, mint ők.
Vagy miközben lelki szemeid előtt látod őket, gondold azt, hogy gazdagabb vagy náluk.
Megfigyelheted azt is, hogy milyen érzés, ha – miközben nézed őket – tudod, hogy sikeresebb az életed

Bizonyára észrevetted, hogy valamelyik esetben – vagy akár mindegyikben – tapasztalhattál egyfajta kellemetlen érzést, ami olyankor fogja el az embert, amikor azt hiszi, hogy ha másként él, mint ősei, akkor megszűnik a kapcsolat, és kizárják a biztonságot adó közösségből. Valamiféle hűtlenség, és ezzel járó bűntudat.

Most tedd azt, hogy ugyanígy képzeletben aluról felfele nézz a szüleidre, és mond azt nekik magadban:” Ha ti sem vagytok boldogok, én sem lehetek az. Szeretetből”
„Ha nektek nem sikerült, nekem se sikerülhet.”
Jobban érzed magad? Vagy így se jó?

Akkor mi a megoldás? Fontos, hogy a családunkhoz tartozhassunk, és az is, hogy az őseink akkor is szeressenek, ha közben önmagunk maradunk
A megoldás az, hogy megszabadulunk attól a gyermeki elképzeléstől, hogy akkor teszünk jót, ha szenvedünk. Hogy attól könnyebb lesz, ha mi az őseinktől átvesszük a sorsukat.

Ismerjük föl, hogy létezik egyfajta „felnőtt,” egy magasabb szintű szeretet, amelyik a másik sorsának tiszteletén és azon alapszik, hogy az ember saját boldogságával mintegy meg tudja köszönni őseinek az életet, ami rajtuk keresztül hozzá érkezett.

Családfelállítás július 25-én, Budapesten.
www.csaladfelallitas.5mp.eu


Beküldte: | 2010. júl. 15. csütörtök - 14:59

Hozzászólások

0 hozzászólás

Feliratkozás Hírlevélre