A szeretetet a leghatalmasabb erőnek tartják.
Ha szívből és igazán szeretem a másik embert elvárások és feltételszabások nélkül, akkor elfogadom őt olyannak, amilyen. Ez azt jelenti, hogy bennem (szívemben, lelkemben) béke van. S ez a belső béke nagyon sok mindenen át tud engem segíteni.

Általában jó, ha nem bonyolítjuk agyon a dolgokat és törekszünk a legegyszerűbb megoldásra.
Azonban én nem vagyok abban biztos - a soraidat olvasva, - hogy Nálad a legegyszerűbb megoldás lenne a legcélravezetőbb.

Lehet, hogy azért írom ezt, mert az életnek ezt a területét még én sem tudtam teljesen megoldani magamban/magamnak:)

Soraidat olvasva gondoskodó tipus vagy, jól esik gondoskodni másokról. Ezt nagyon is megértem, mert én is ilyen vagyok. De valahogy akkor vagyok boldog igazán egy kapcsolatban - barátságban, rokonságban, családban, párkapcsolatban - ha hosszú távon nem csak én gondoskodom, hanem néha rólam is gondoskodnak, nekem is kedveskednek. (Ezt ezen az oldalakon szildikó már nagyon jól kifejtette, hogy ez miért van így és miért így egészséges).

A társfüggőség témaköre pedig elég bonyolult számomra, amit mai napig is tanulok, már fejlődtem valamit benne, de még korántsem vagyok szabad tőle.
Nekem egy könyv nagyon sokat segített, mégpedig:
dr. Barry K. Weinhold- dr Janae B. Weinhold: Törj ki a tásfüggőségből! (alcím: A szabad emberi kapcsolatok képzikönyve).

Kedves Michaelita,

Érzem, tudom, hiszem, hogy a szeretet a leghatalmasabb erő a világon. Milyen szép a magyar nyelv, mert nekünk van egy szerelem szavunk is. Nekem a szeretet és a szerelem a leghatalmasabb erő.

Hiszek abban, hogy egyszer eljön az az idő, amikor jól választunk párt. Azzal vagyunk, aki nekünk rendeltetett. Én el tudok képzelni egy ilyen világot. Még több szeretet lenne a családokban. A gyerekek még nagyobb szeretetben cseperednének fel. Szoktam erről álmodozni....Valahogy még több szeretet lenne a világban....

Szerintem természetes emberi igény, hogy szeretni és szeretve lenni akarunk. A múltkorában arra gondoltam, hogy ha azt szeretném, hogy szeressenek, akkor elvárásom van, szeretve akarok lenni. Így azt mondtam magamnak, hogy én nem azt akarom, hogy a párom engem szeressen, hanem olyan legyen, mint én. Adni akarjon....

Ez igaz a párkapcsolatra, de igaz lehet minden más kapcsolatra. Ha minden ember csak ad, ad, ad, akkor annak egyenes következménye, hogy valaki kap, kap, kap....vagyis nekem annyi a dolgom, hogy adjak...és igazából mindenkinek ennyi a dolga...adni, adni, adni

Hát valahogy így van ez a gondolat az én kis fejecskémben.....és Goethe-vel csak egyetérteni tudok "Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon"

Kérdés:
"Azonban én nem vagyok abban biztos - a soraidat olvasva, - hogy Nálad a legegyszerűbb megoldás lenne a legcélravezetőbb" - itt mire gondoltál?

üdvözlettel,
Oneness

Kedves Oneness!

Arra gondoltam, hogy a szeretetedet és a gondoskodásodat ne csak egy embernek tartsd fenn, ne csak a párodnak, hanem add magad, a figyelmedet, a szeretetteli gondolataidat, a megértésedet bárkinek, mondhatni boldog-boldogtalannak.

Ugyanis, ha csak egy adott személynek adunk meg mindent, akkor az a bennünk felhalmozódott sok-sok szeretet és gondoskodni vágyás felboríthatja az érzékeny energetikai, lelki egyensúlyt, s a másik fél nem tudja eléggé értékelni, azaz "besokall" a sok szeretettől. Míg ha nem korlátozzuk a bennünk lévő adási vágyat csupán egy emberre, akkor sokfelé szétosztva az egy személyre jutó már bárkinek, még a párunknak is örömöt okoz.
Konkrétan én ezt úgy csinálom, hogy örülök a játszótéren, vagy a padon a kisgyereknek, megdícsérem, szólok hozzá, vagy kicsit még játszom is vele. Játszom a réten, vagy a parkban a kutyákkal, mert érzik, hogy szeretem a kutyákat és odajönnek hozzám. Megsímogatom a földszinti cicust, mert odajön hozzám és hozzámsímul, dörgölőzik, dorombol, kéri a figyelmemet.
Szóba elegyedek a parkban, vagy a Duna parton hozzám forduló emberekkel és adok nekik, amit csak kérnek, figyelmet, eligazítást, jó szót, mosolyt, megértést.
Sőt még a haragos embert is meghallgatom, ha épp úgy adódik, mert ő is szeretetre és figyelemre vágyik, csak nem tudja kimutatni (negatívan kiköveteli)
Ezeket a dolgokat mindig magától értetődően megteszem, amikor elegendő energiám van rá. Ha energiahiányos állapotomban nem vagyok képes erre, akkor meg láss csodát, én kapom meg ugyanezeket idegen emberektől a parkban, a villamoson, vagy bárhol:)