Tegnap éjszaka rám jött az írhatnék, és bepötyögtem a jegyzettömbbe egy "rövidke" esszét, amibe megpróbáltam belesűríteni az elmúlt 1-2 évem tapasztalatait. Gondoltam bekopizom nektek(:D):

Az ember igazából egyetlen egy dolgot nem tud: azt, hogy valójában ezen az egyetlen egy dolgon kívül mindig mindenki mindent tud.

Aki látott már, az tudja, hogy mivan. :)
Egy ideje dolgozom az ügyön, hogy milyen kicsinek lenni és milyen kicsiség látszata ellenére nagynak. Ezért is volt a névváltoztatás... ideiglenesen. Aztán mégse az jött, hogy nagy vagyok, hanem hogy csodás. ...ami valahogy túlszárnyalta az elvárásokat :) Jöttek nagyon hatásos meditációs élmények, nagyon hatásos fizikai megnyilvánulások, megrendítő lelki megtapasztalások.

Számtalanszor kidobta már nekem a Webmester a fenti mondatot, de eddig nem gondolkodtam el a mélyebb értelmén. Valóban így lenne ?

Nekem elég sivárnak tűnik, ha egy kapcsolatot csak a szex tart össze és mindent az határoz meg. Elismerem, döntő fontossággal bír, de nem hinném, hogy ez lenne létünk alapja, értelme. Itt nem a szaporodásra gondoltam.:)

Ha így lenne, akkor idős korban, vagy egyéb egészségügyi probléma miatt szexualitásra képtelen pároknál vajon csak a megszokás tartja össze őket ?

Én így látom:

3 csoport és annak keverékei:

Ha magunkat 1 kőrnek ábrázolom , feloszthatom 3 cikkre.
1: szív, érzelmi világ
2: elme, intellektus
3: test.

Ha harmónia áll fent, akkor minden rendben van.
De ha valamelyik kicsit is kitágul, akkor hogy teret kapjon, el kell vennie a másik kettőtől.

Pl.: most az igen nagy eltéréseket, mint karikatúrákat írom le, ezek által jobban szemléltethetőbb szerintem.
XXX