Hűség - Hűtlenség - Megcsalás - Félrelépés... | Önmegvalósítás.hu

Hűség - Hűtlenség - Megcsalás - Félrelépés...

2008. december 27. szombat, 18:21 | Csizike

huseg_hutlenseg_megcsalas.jpg

Szerelem - Szeretet - Párkapcsolat - Hűség - Hűtlenség - Megcsalás - Félrelépés...???
Szeretnék egy érdekes témakört feldobni, felvetni és feszegetni, ami mindenkit érdekel, és ilyen vagy olyan módon, de mindenkit érint, mindenki életében jelen van:
És ez pedig a Hűség kontra Hűtlenség, Megcsalás, Félrelépés témaköre.

Mert szerintem mindenki minimum elfilózgatott már rajta, hogy hogyan is van ez az egész...
Mi a jó? Hogy a helyes élni?
Mikor maradsz le valamiről (valami jóról)?
Mikor és mitől lesz Teljesebb és Szebb az Életed?
Mikor csinálod helyesen a dolgaidat?
Ha hűséges vagy és kitartasz a választott Szerelmed mellett... és nemet mondasz minden kísértő csábításra... (ami mindig lesz is... legalábbis egy jó ideig... mert az Élet mindig próbák elé állít... ahogyan Jézust is megkísértették a Sivatagban... hogy tud-e uralkodni a vágyain, az ösztönein, és Számára mi a fontosabb? Hogy tud-e nemet mondani a Mocsokra és a Szennyre, és igent mondani a Tisztára és Ragyogóan Fényesre?)
Vagy ha megélsz minden kínálkozó alkalmat, és "bedobsz minden ziccert" és "belősz minden gólhelyzetet"... ;-) Sokak számára ez a nagy dilemma... Hogy hogyan érdemes élni?
Egyesek azt mondják és vallják, hogy ne hagyj ki egyetlen egy kínálkozó alkalmat és lehetőséget sem, mert ha elszalasztod, már nem jön vissza soha, de utólag bánni fogod...
És így is élnek.
Míg mások "tisztán" és erkölcsösen gondolkodnak és élnek, és Ők esküsznek a Hűség Szentségére.

És mi van a vágyainkkal?
Mi van azokkal a vágyainkkal, amik a párkapcsolatunkban nem teljesülhetnek, amiket nem tudunk megélni és kiélni teljesen, mert a Párunk elzárkózik előle, passzívan és nem megy bele a játékba...???
De a Párunkat szeretjük sok ezer más miatt... és Vele (is) kívánunk tovább élni és létezni, mert szeretjük.
Akkor ezeket borítékoljuk és nyomjuk el magunkban... gondolván hogy idővel majd veszítenek a fontosságukból és átalakulnak, megfinomodnak, megszelídülnek?
Vagy "kívül" éljük meg őket, hogy "Teljesek" legyünk és "Egészségesek".
De ez tényleg az lesz-e így?

"Add meg a királynak, ami a királyé, és a császárnak, ami a császáré?"
Vagyis adjuk meg a Párunknak is, amit kér, de magunknak is, amire vágyunk, és éljük ki, éljük meg a vágyainkat?
És az hogy esne, ha Ő is ezt tenné... csak mással?

Furcsa és érdekes világban élünk.
Ez a mai, egy kicsit olyan önmagából kiforduló, feje tetejére álló és tomboló, önmagát az őrületbe kergető és hajszoló világ...
Ma már mindent szabad...
Sőt, egyesek szerint kötelező is. Két végén égetni a gyertyát. Minél többet élni...
Mert itt már régóta nem a minőség, hanem a mennyiség számít...

Egyesek (sokak) számára semmi sem szent, semmi sem tabu, semmi sem számít bűnnek...
Sok ember él nyitott házasságban... sok ember tart szeretőt a férje-felesége mellett... vagy próbálják meg a 15-20 éves kiüresedett és elsivárosodott szexuális (és Lelki) életüket feldobni, felrázni, leporolni, felfrissíteni egy kis párcserés vagy egyéb mutatvánnyal... hátha még ezzel meg lehet menteni a menthetőt, és egy kis újdonsággal, izgalommal meg lehet frissíteni a vért...
Hol itt a Lélek?
Ha van Lélek és Szeretet, Szerelem, akkor szükség van Szerinted ilyesmire?
Vagy hogy működik? Szerinted?

Valakinek egyszerre minimum 3 párhuzamos kapcsolat is kell... mert csak így tud élni...
Egyesek swinger klubokba járnak... ahol nyilvános tömeg-orgiák vannak... Mindenki mindegy kivel...
Úgy, mint kint az életben kicsiben...
Sőt állítólag a "vezető" elit politikusok is ilyen orgiákkal dobják fel a hangulatukat és eresztik ki a gőzt...
A mi, adófizetők pénzén... ;-)))
Vagy ott vannak a hírhedt "céges-bulik"... alkohol mámoros gruppen-szex-orgiák és tivornyák...
És egyes munkahelyeken is zajlik az élet, de rendesen...
Mint az üreginyulak...
És aztán a műszak végeztével mindenki megy haza szépen pléhpofával a maga kis családjába, a férjéhez, feleségéhez, barátjához, barátnőjéhez... mintha mi sem történt volna..., mintha ez lenne az élet természetes rendje, menete és velejárója...

És tényleg: ez az? Így kell csinálni? Így kell élni? Így a Jó? Így a helyes? Vagy így az Élvezetes?
És hol vannak ebben az érzelmek?
Az igazi Szín (vagy inkább Szív) Tiszta Szeretet?

Vagy amikor a nő ajánlott levelet ad fel önmagának, hogy aztán fürdőköntösben nyisson ajtót a postásnak, hogy beinvitálja egy "kávéra"...
És a többi...

Persze régen is volt "ilyesmi"... Meg még ilyenebb is...talán... Ki tudja... ;-)
Pl. a papoknak is - hogy egy végletes, extrém példát hozzak - az apácáktól voltak gyerekeik... akiket aztán "örökbe fogadtak", és felneveltek..., olyan nagy Szeretettel, mintha a sajátjukat nevelték volna... ;-)
illetve teljesen véletlenül gyakran a házi papra hasonlított a gyermek...
Úgyhogy régebben is, a "régi világban is" történtek "szép" és érdekes dolgok... ez köztudott...
és voltak álszent és álszemérmes történések...
Mert hát hiába, a nemi vágy, a szexuális vágy egy óriási nagy, és sokszor visszatarthatatlan, feltartóztathatatlan Energia... Egy kitörésre váró vulkán...

De ma úgy tűnik, még inkább a feje tetejére áll a világ...
amikor a 17 éves lányok bent a discoban lepippantják a kedves választottjukat, akinek még lehet, hogy a nevét sem tudják... mert az nem is igazán fontos és lényeges...

De jó ez?
Így?

Mi a helyes?
Mi a normális?
Mi a jó?
Mi a követendő?
Hogyan érdemes helyesen és tisztán, de ugyanakkor jól és elégedetten, elfojtások és elnyomások, eltorzulások nélkül, boldogan, örömtelien és felszabadultan élni?

Mi az ami még belefér?
És mi az, ami már nem?

Vagyis, konkrétabban:

Neked, Személy szerint mi a véleményed a Hűségről?
Érdemes-e hűségesnek lenni? És ha igen, miért?
Te tudsz hűséges lenni?
A párodtól mit vársz el?
És Te ezt felé meg tudod adni, tudod teljesíteni?

És mi a véleményed a Hűtlenségről?
Szerinted normális és természetes dolog? Az élet természetes velejárója?
És néha belefér, ha úgy hozza a Sors?
Na de nem Te irányítod a Sorsodat?

Pl. ha férfi vagy, és Claudia Schifferrel azért csak ágyba bújnál, mert az megérne 1-2 hét ajtócsapkodást... és ezt talán a feleséged is meg tudná érteni és tolerálná (vagy fordítva Ő Brad Pittel),
de akkor pl. Szabó Margóval, a szomszéd ABC-sel miért ne? Mi a különbség? Van különbség?
Vagy-vagy?
Maga a lényeg ugyanaz, nem?
Megtörtént.

Szabad, érdemes Szerinted néha egy kicsit "bebűnözni"?
És ha igen, mikor, milyen esetben elfogadható és nem számít bűnnek?
Mikor tudnád ezt elfogadni önmagadnak, és a kedvesednek?

Te megtudnád bocsájtani a párodnak, ha megcsalna, ha hűtlen lenne és félrelépne?
És ha igen, mikor, milyen körülmények között?
Egyéjszakás-kalandot, alkoholos állapotban, feloldódott gátlások miatt?
Párhuzamosan futó szeretői kapcsolatot... de úgy hogy közben Veled is harmonikus a kapcsolata?
Szerelem? Ha beleszeret Abba a Másikba, de közben Veled sem akarja felrúgni a Múltat a közösen elértek és a gyerekek miatt?
Csak alkalmi szex másokkal, (hivatásossal vagy szeretővel), hogy kiélhesse a "sötétebb, perverzebb, elfojtottabb, titkos" vágyait, azt amit Veled nem tud, nem lehet, mert Te nem akarod, nem engeded... de számára meg fontos, és közben meg Téged szeret és Veled akar élni... csak hát ez is kell a "teljességéhez", a "boldogságához"...
Milyen "Teljesség" és milyen "Boldogság" lehet ez így???

Egyáltalán: és ez itt a legfontosabb és legalapvetőbb kérdés:
Lehet-e hűtlennek lenni és megcsalni valakit, ha tényleg szeretjük?

És most az elméletek helyett a valóságról:
Mondd az eszményi elképzeléseidet is persze... Mert azok szépek... tetszetősek és jól hangzanak...
De ami még jobban és igazából érdekel Itt és Most: az a Te Valóságod, amit megélsz, ami szerint élsz. Amit igazából gondolsz és érzel, és amit a gyakorlatban megélsz és képviselsz.
Mi a Te Igazságod a Te életedben?
Neked mi vált be és mi működik?
Mit működtetsz?
És jó ez így?
Boldog vagy Tőle?
Jól érzed így magadat a bőrödben?

Beszélj a gyakorlatról...még inkább... az "Igazságról"... a Te Igazságodról, a Te gyakorlatodról.
Gátlástalanul, nyíltan és őszintén.

Hogy tanuljunk belőle.
Te hogyan élsz?
Hogyan éled meg az Életnek ezeket a dolgait, részeit, aspektusait?

Mert hát ez is az életünk egyik (ha nem A) legfontosabb része és határmezsgyéje.

Mesélj!

Lehet örökké, egy életen át hűségesnek lenni valakihez?
Szerinted?
A Te Életedben?
Mi a tapasztalatod?
Hogyan tapasztalod te ezt?

Érdemes hűséget fogadnunk egymásnak, egy másiknak?
Tartható állapot? Tartható ígéret?
Betartható?
Egyáltalán: Be kell tartani és kell hozzá ragaszkodnunk tűzön-vízen át, foggal- és körömmel mindenáron?

Jó, fontos, muszáj elnyomni a vágyat, ha jön, ha felizzik egy Más Valaki iránt, és ott az alkalom, a lehetőség a megélésére... vagy jobb megélni és belemenni a játékba?
Ártunk ezzel (a megéléssel) valakinek? És ha igen kinek, miért, mivel és hogyan?

és mi van akkor, ha egy párkapcsolatban szeretik egymást a "felek", de a szexuális igényeik és vágyaik mégis teljesen különbözőek?
Például a nőnek elég lenne hetente egy vagy két alkalom... míg a férfi naponta szeretnél (hogy meglegyen a Heti Hetes ;-)... esetleg többször is alkalmanként... reggel - délben - este?
Akkor ilyen esetben mi a teendő? Mi a megoldás?
Elfogadható lehet, ha a férfi a felfokozott vágyait máshol éli ki és csillapítja?
De azzal a nővel akar élni továbbra is, akit szeret... becsül... tisztel... és a maga módján imád...???
Nyilvánvaló, hogy ez valahol egy kicsit gázos szituáció azért mégis, és valahol, valahogyan sántít...

De Szerinted egy ilyen, vagy ehhez hasonló helyzetben mi lehet a megoldás?

Vagy ha a férfi szereti az orális szexet, vagy az análisat, de a nő erre nem hajlandó, mert valami oknál fogva ezt elutasítja, képtelen rá?
De amúgy a férfi szereti... és szeretné is továbbra is szeretni és együtt élni Vele...
Mit kezdjen a vágyaival? A ki nem élt és ki nem elégített, kielégületlen vágyaival???
Hosszú távon csak nem nyomhatja el azokat sem, mert előbb vagy utóbb úgyis a felszínre törnek...

Illetve mi a fontosabb egy kapcsolatban?
A Testi vagy a Lelki kapcsolat?
vagyis, ha a Testi része nem működik, akkor érdemes-e "csak a Lélekre gyúrni"?
Mondván, hogy a Lélek mégis a felsőbbrendű Igazság és Valóság... a Testről, a test vágyairól pedig meg lehet feledkezni és figyelmen kívül lehet hagyni a kívánságait???

Szerinted???

Te egy ilyen esetben és helyzetben mit tennél?

Mit tartasz jónak, helyesnek, követendőnek?

Néha, néhány kilengés belefér és megélhető, és megbocsájtható az életben a Másiknak és Önmagunknak... hiszen hús-vér emberek vagyunk, néha vad "sötét" "állati" ösztönös, zsigeri vágyakkal és szenvedélyekkel?
Érdemes magunkon uralkodnunk, és elnyomni a vágyainkat, önmagunkat, a szükségleteinket és igényeinket?
Vagy inkább érdemesebb megélnünk?
És ha igen, az mikor jó, mikor helyes?

Egyes pszichológus szakemberek szerint mi emberek, alapvetően nem monogámok, hanem poligámok vagyunk... vagyis a hűség igazából, ebből a szempontból téves hozzáállás és egészségtelen, fölösleges, hibás elfojtás... Mert mindenki szereti, kívánja a lénye mélyén a Mást, az Izgalmakat, a Változatosságot, az újdonságot... sokszor csak kíváncsiságból, kipróbálás szintjén, hogy egyen, kóstoljon olyat is... hogy aztán kipipálhassa... hogy volt ilyen is... és már ne izgassa a fantáziáját...

Szerinted???

Neked erről mi a véleményed?

Mi a hozzáállásod?

És mi a helyzet azokban az országokban, ahol alapból elfogadott a többnejűség, és így a "hűtlenségből", "megcsalásból" nincsen gond, probléma és bűntudat, meg lelkiismeret furdalás... mert ott eleve így az elfogadott és a természetes...

De vajon az Emberi természet, és főleg az Emberi Szív és Lélek mit diktál? Mit tart helyesnek és fogad el egyértelműen, egyöntetűen ebben a kérdésben Kristály-Tisztán?

Szerinted?

???

Egyébként néha lehet, hogy pont azzal tudunk egy fellobbant új lángot kiégetni, hogy aztán ne zavarjon tovább, és ne izgasson soha többé, ha megéljük, megkóstoljuk... mert ekkor -a"a puding próbája az evés" elv alapján" ismerjük fel és jövünk rá... hogy nem is olyan jó nekünk ez az egész, és hogy az ami otthon van, az sokkal jobb, sokkal szebb, sokkal tökéletesebb... és akkor meg minek... nincsen rá szükségünk... és "visszaszeretünk" abba a Másikba, és újra örülünk, hogy van nekünk és elégedettek vagyunk a Sorsunkkal, a Helyzetünkkel...
Mert ahogy a Megbocsájtással kapcsolatos írásban írtam, néha külföldre kell ahhoz mennünk, hogy rájöjjünk, hogy itthon milyen jó, és hogy ezután már csak itthon akarunk és szeretnénk élni, örökké...
És ekkor, ebben az esetben ez a kis "külföldre menés" már nem is akkora nagy bűn, mert hozzá segített egy felismeréshez, egy nagy felfedezéshez...
És lehet, hogy az összes "bűn" ilyen...
Vagyis, hogy nem is bűn...
Nincs is bűn...

Ahogy Ákos énekli az Ikon című számában: "Itt Bűn és Erény, csak Képregény"
Minden látszólagos.
Minden viszonylagos.
Sok minden becsapós... félreérthető, mert más, mint aminek látszik... más az oka, a lényege és a végeredménye... tehát sok minden szinte csak Illúzió...
Becsapás, Hűtlenség, megcsalás?
Ki csap be kit?
Ki hűtlen kihez?
És miért?

És amit mindig érdemes a szemünk előtt tartani - a mellett, hogy amit okozunk, azt magunknak okozzunk, mert minden ami tőlünk indul útjára, az egyszer vissza is érkezik hozzánk, azokat az érzéseket, amiket mi okozunk másoknak, egyszer mi is visszakapjuk, hogy megízlelhessük a zamatát, és eldönthessük, hogy ez izlik-e nekünk... hogy legközelebb is főzzünk-e ilyet... - hogy az érmének mindig két oldala van...
Tehát nincsenek véletlenek.
Soha semmi nem történik véletlenül és ok nélkül.
Ha valaki megcsal valakit, az sem véletlen (valószínűleg valami hiányzott neki, valamire szüksége volt, valamit nem kapott meg)...
De ha valakit megcsalnak... az sem...
Mindenki magában keresse az okokat, a hibákat... és ami a legfontosabb: a MEGOLDÁSOKAT. ;-)
Mert ott a Válasz, ahol az Igazság. ;-)

Ne az "elmédet", az elméletet mond.
(Vagy ne csak azt.)
Arra nem vagyunk kíváncsiak.
Hanem a frankót, a tutit, a gyakorlatot...
A gyakorlatodat.
A tapasztalatodat.
A Te életedet...

Mert hát pukizni sem illik az asztalnál... mégis szoktál... ne is tagadd! ;-)
Tehát itt MOST nem az a kérdés, hogy mit illik és mit nem...
Nem az erkölcsről beszélünk...
Nem erkölcs-csőszök vagyunk...
És nem is illem tanárok...
hanem egyszerű hús-vér emberek... halandók... Lélekben halhatatlanok...

Tehát itt MOSt a Valóságot mond, az Életet, az Életedet...
A Tutit... a Frankót...
Úgy ahogy van... úgy ahogy éled...
Vagy ahogy gondolod és ami a legfontosabb: ahogy ÉRZED.

Mi a helyes?
A Lelked és a Lényed legmélyén Te ténylegesen hogyan érzed?
És hogyan éled meg ezt az egészet?

Szeretnék Tőled többet megtudni ezekről a kérdésekről...
Kérlek taníts!
Az Életre.

Mi a boldogság működő kulcsa Szerinted, Nálad egy párkapcsolatban?
Add át!

Hogyan lehet, és hogyan érdemes élni, Jól, Örömtelien, a Pároddal és Önmagaddal is Harmóniában?
Mások és önmagunk kedvére és örömére?

;-)

Szeretettel várom és örömmel fogadom a válaszaidat, felismeréseidet, meglátásaidat, tapasztalataidat és véleményeidet... amelyek kikristályosodtak Benned eddigi élményeid és tapasztalataid során... amíg eddig a Pontig, ahol éppen MOST vagy, Itt, Ebben a Pillanatban, eljutottál... ;-)

Kérlek, őszintén írj!
Csak így van értelme...
minden szavadnak. ;-)

Kérlek, add át a tudásod legjavát, a tapasztalataidat - bármi is legyen az - ,
egymás közös tanulására, okulására, fejlődésére és haladására...

Köszönöm szépen.

Ja, és még valami.
Szeretném, ha tudnád, hogy a Látszat itt is csal.
Ezeket a válaszokat látszólag nekem adod, az én feltett kérdéseimre, és teszed közkinccsé, mások számára is, gondolat ébresztőnek...
De valójában ezeket a válaszokat önmagadnak adod, és fogalmazod Itt és Most meg... mert belőled jönnek, belőled szólnak...
Tehát ezért is fontos, hogy légy őszinte.
Önmagadnak ne hazudj.
Önmagadat ne csapd be.
Ennyit megérdemelsz.
Még önmagadtól is.
;-)

Örök Hála és Köszönet érte (Érted). ;-)

Szia és Minden Jót!

Szeretettel:

Csizike ;-)

"a Hipervándor" ;-)

csizike1@gmail.com

Önök Érték! ;-)

Csizike képe
;-)))
2008. december 28. vasárnap, 18:16 | Csizike   Előzmény

;-)))

gyöngyház képe
Szabadság!
2009. január 20. kedd, 17:00 | gyöngyház   Előzmény

"Névtelen" szerintem kissé lazán kezelte a válaszadást, hogy a fennsőbbséges szót ne is említsem.
Ez van. Biztos ő már rég túl van ezen. Erősítsen a tudat, hogy nemtommennyi idő elteltével te is így állsz majd hozzá a múltadhoz. Ilyen lazán kezeled majd azokat, akik most úgy szenvednek, mint te.
Egyébként viszont egyetértek: sürgősen nézz ügyvéd után! Orvos? Hát.. az is, meg szerintem keress te is egy olyan helyet, mint ez a virtuális itten. Ahol a lelkek cserélnek eszmét. Nem hiszem, hogy véletlenül találtad ezt az oldalt! Bár kíváncsi lennék, mit írtál be a keresőbe.... De gyere ide írásban, és menj egy önismereti tréningre, vagy ami hasonlóan "véletlenül" eléd kerül!!!!!

De ami nekem lejött az egészből: AJÁNDÉKOT KAPTÁL!!!!! Nézd meg csak kicsit jobban!!!! Szabad vagy! Senkinek nem vagy már kutyája, szolgája! Se a férjednek, se a gyerekeknek.
ÖNMAGAD HŰ SZOLGÁJA kell hogy légy most már. Saját magadnak ne hazudj! Szerezd vissza, ami a tiéd, de ne legyen benned harácsolásvágy, vagy az a mocskos bosszú! Csak őszintén és egyszerűen annyit, amennyivel boldog lehetsz.
És gondolj bele, mit szeretnél még! Mi nem volt még! Hagyd az álnok álszerénykedést! Csak bátran! És feltétlen gondold át a lelkieket is. Ne csak a meg nem élt kalandok, meg nem szerzett javak, vágyak hajtsanak.
Levetnéd a jelenlegi bőröd. Életed. Nem tudom, hogy csináld. Eddig józan voltál, önmegtartóztató. Most vagy ugyanezt kéne csinálnod, vagy önfeledten elhajigálni mindent, ami eddig volt!
Én az utóbbit csinálnám, de nekem meg a józanságból van kevés. :-))))))

De legfőképp: GRATULÁLOK, hogy megcsináltad! Hogy meglépted az első lépést MINDEBBŐL KIFELÉ.
Mert itt vagy velünk.

Az élet nem teadélután
2008. december 28. vasárnap, 16:15 | zsuzsi-bogi

Csizike Kedves!

Hogy mi a helyes bizonyos helyzetben, sok mindentől függ. Sajnos, előfordul, hogy azt hisszük, a jelenlegi párkapcsolatunkért mindent megteszünk és örökké tart, aztán, lehet, hogy mi magunk fogunk találkozni valakivel, aki teljesen megőrjít, s egy nyugodt percünk sem lesz, mert csak őt akarjuk. Holott jelenlegi helyzetünkben/példás és jó párkapcsolat/ ez igen helytelen. A vágyunk mégis az új nagy Ő felé hajt minket. És itt jön a kérdés: Elnyomjam-e a vágyam a régi kedvesért, szenvedjek-e, mert jelenleg mást szeretek.? Vagy fogadjam el amit a sors adott, az új boldogságot. Mikor vagyok gyáva, mikor bátor? Melyiküket hagyjam cserben és ez mekkora lelki trauma számomra? Hitessem el magammal, hogy én vagyok a hülye és ez az érzés csak tévedés??? Sok ember, ha megcsalják, azt gondolja, hogy a tény, hogy megcsalták, ez őellene irányul. Holott nem erről szól. Ő pont olyan jó, mint kell, csak már másnak. Fontos az embernek, hogy a kapcsolat, melyben él, lelkesítse, örömforrás legyen. Azaz, ha kihűlt, már nem igazi örömforrás. Vajon, milyen örömet nyújt a mégis fenntartott kapcsolat--a régi, ha csak bűntudatból dönt emellett az ember, mert nem akarja bántani a régi párját, hiszen annyi mindent köszönhet Neki, vagy kényelemből dönt így. Aztán magában egész életében a vágyott kedvesre gondol, gyakran az ágyban is. Vannak helyzetek, amikor el kell engedni a másikat. --Azt hiszem, de ha lehet---szépen...

Csizike képe
Persze. Fenntartani a fenntarthatatlant az őrültség lenne...
2008. december 28. vasárnap, 18:06 | Csizike   Előzmény

Persze.

Fenntartani a fenntarthatatlant az őrültség lenne... fölösleges és lehetetlen vállalkozás, ami már eleve halálra van ítélve.
Igazad van. Néha el kell engednünk egy-egy ember kezét, és ha fáj is, búcsút kell vennünk... ha nem jó, ha már nem visz előre és nem visz tovább... ha már az Útjaink szétkanyarodtak...
De vajon mitől hűlt ki a kapcsolat?
Az kin múlott?
Fel lehet-e melegíteni?
Még ha nem is kis munka is.
De amekorra a befektetés, annyi azeredménye, a hozománya.
Az Energia általában így szokott működni...
Kis erőfeszítés, kis haszon, kis hozadék, kis hozomány...
Pl. az olimpiai bajnokok sem egy napig készülnek az Olimpiára...
Kőkeményen, kitartó munkával érik el, azt amit elérnek... és jutnak fel a csúcsra... ahonnan már nincs tovább...
A mai ember valahogy már nem akar küzdeni... nem akar áldozatokat hozni és erőfeszítéseket tenni...
Hiányzik a kitartás... az akarat erő. Az Eő. A Lelki Erő. A 100%-os HIT és ELKÖTELEZETTSÉG valami (vagy éppen valaki) iránt.

És sokszor pont ez is a baj a mai felületes, felszínes, rohani, harácsoló, fogyasztói társadalmunkban... Hogy az emberek kis energiákat hajlandóak csak belepakolni még az olyan Szent dolgokba is, mint a Párkapcsolatok, vagy a Házasságba. Mindent akarunk semmiért. és ami még nagyobb baj: Azonnal.
Mert megszoktuk, hogy mindíg jön egy jobb, egy szebb, egy újabb... és hogy a régit mindig cserélni kell egy újabbra, egy menőbbre, egy trendibbre, egy dizájnosabbra... hogy folyamatosan meg kell újulnunk, és haladnunk kell a világgal, a divattal, mert különben lemaradunk és kitaszít, kiközösít önmagából a társadalom... ez a szintén őrült és buta , megvezetett, tévúton járó, agymosott, beteg Lelkű fogyasztói társadalom és világ...
SOk olyan fiatal pár van, akik összeházasodnak, majd fél év után elvállnak...
Persze, munkahelyeket is lehet váltogatni két hetente...
de mindig Te leszel az Aki bejársz...
Ha itt rendszeresen elkéstél, akkor a következő munkahelyeden is elfogsz...
Önmagadat és a rossz beidegződéseidet, a rossz hozzáállásodat és rossz szokásaidat viszed tovább magaddal...
Másoktól megszabadulhatsz, de Önmagadtól nem tudsz...
És itt kezdődik a nehézség...
Ez az a feladat, amihez fel kell nőni.
Itt kezdődik el a feladat:
Felsimerni, hogy a külvilág csak tükör, és hogy önmagunkon munkálkodni jöttünk ide.

Azt hogy érdemes-e küzdeni, munkálkodni még Valakiért, egy kapcsolatért, azt mindenki maga érzi.
Ha gazas lett a kert, el kell dönteni, hogy érdemes-e kigazalni és újra ültetni, hogy újra szép legyen... vagy inkább veszünk egy új kertet...
Mert az elején minden olyan szép és jó...
Ez az álca. Ez a csapda... a mézesmadzag... aztán jöhet a feketeleves... az Igazság, a Valóság... ami a Külmáz mögött van...

Ha az egyik kertet nem volt kedvünk gondozni és gazalni, lehet, hogy a másikat sem lesz...
és akkor egy idő után az is csúnya gazos lesz...
És akkor megyünk, haladunk tovább?

Sokan így csinálják a párkapcsolataikkal...
Amíg működik, minden szép és hepi, addig oké, jöhet, de az első "nem"-nél, ellenállásnál, véleménykülömbözésnél és elutasításnál aztán ott az ajtó... és lehet odébbtolni a bringát...
És jöhet az újabb... akire szintén ez a Sors és Lehetőség vár...
Vagy megfelel és behódol, vagy szevasz...
És hol lesz itt a Lelki fejlődés?

Bocsánat, kissé elkanyarodtam a Hozzászólásodtól...

Szóval: néha azért is jó megélni egy fellángolást, egy kalandot, és belemenni a játékba, mert ekkor jössz rá, hogy az tulajdonképpen nem is (volt) annyira jó... és ezzel kioltod a lángot és nem lobog feleslegesen tovább...
Mert ugye mindig az kéne ami nincs, ami nem lehet a Tiéd, amit nem kaphatsz meg... amiről nincs konkrét gyakorlati tapasztalatod, csak fantáziálsz... és ott minden sokkal szebb és jobb lesz... és sokszor letaglózóan kiábrándító lehet a valóság...
Ha megkapsz valakit, lehet, hogy 10 perc múlva már röhögsz magadon, hogy úr isten, erre voltam én úgy bezsongva? Ezért epedeztem annyira? és jót mosolyogzs magadon, és mész tiovább... visszatalálva a Kedvesedhez, és ezután újra megelégedve símulva oda Hozzá... mert tudod, hogy itt jó Neked... Jó helyen vagy.
Míg ha nem mész bele és nem éled meg, lehet, hogy évekig, vagy életed végéig az a bizonyos meg nem élt kaland lesz a Nagy Ő... és Őrá gondolsz, és Őutána sovárogsz... Őfelé áramlanak az Energiáid...
Úgyhogy néha ezért érdemes megkóstolni azt a bizonyos pudingot... ez lehet a haszna... hogy rájössz, hogy nem is olyan finom és ízletes, mint amilyennek hitted... és visszatérsz a jól megszokott hazai ízeidhez, és már elégedetten eszed tovább őket... ;-)))

És mi van akkor, ha kiderül, hogy ez "az Új Puding" még annál is ízletesebb, mint amire Te gondoltál?
(Kérdés, hogy meddig? Keddig? ;-)
Akkor az egy patt-helyzet...
Ahol dönteni, lépni, kockáztatni, választani kell...

És abban mindenképpen nagyon egyet lrtünk, hogy ha rájöttünk, hogy el kell engednünk annak a Másiknak a kezét, mert már kihunyta fény, és nem közösek az Útjaink tovább... akkor ezt valóban a legfinomabban, a leglágyabban, a legSzeretet-Teljesebben érdemes... hogy a lehetőségekhez képest a legkisebb mértékben sérüljön... mind emberileg, a méltóságában, mind Lelkileg, az érzékenységében...
Legyünk kíméletesek, óvatosak, és gyengédek (ne gyengék!), finomak, lágyak.
Legyünk tekintetel a Másik Szívére, Lelkére is.
Tiszteljük Benne az Embert.
És a Szeretetünk és a Tiszteletünk Iránta még Örökre megmaradhat, attól függetlenül, hogy nem akarunk már tovább Vele együtt élni...
Sőt a tapasztalat az, hogy ilyenkor a Szeretet és a Tisztelet kitisztul...
Szebb, Tisztább, Ragyogóbb szemmel tudunk nézni a Másikra...
Főleg ha Hálát érzünk a Szívünkben az együtt töltött időért, a közös fejlősésért, és azért a rengeteg sok Szép, közösen átélt élményért... amelyek nélkül MOST nem lennénk ugyanazok, akik MOST vagyunk... és amik nélkül MOST nem tartanánk ott, ahol... tehát erre mindenképpen szükségünk volt... és ez fontos és értékes része volt és lesz mindig is az Utunknak és az Életünknek...
Jó Szeretetben, Békében elválni.
Ez a legkorrektebb, legtisztességesebb.
Az Univerzum is a Békét szereti.
És amit mi kisugárzunk magunkból felé... azt is sugározza vissza felénk...
Mert mást nem tud... ;-)))

És még valami:

"Csak a Szeretet létezik.

Minden más csak Illúzió."

Ezt érdemes felismerni és megélni. ;-)

Peace & Love

Csizike ;-)

Telitalálat
2008. december 30. kedd, 11:00 | zsuzsanya   Előzmény

Csizike kedves!

Hogy csinálod?
Mindig úgy érzem, miután egy hozzászólásodat elolvastam, hogy - na tessék, itt a válasz! Pont nekem szól, pont én is erre kerestem eddig a logikus???? választ.
Köszönjük, hogy elgondolkodhatunk, és nemcsak az egyik fél szemszögéből látjuk a problémát, ami végül is csak feladat.
A vívódást kicsit megkönnyíti, de a döntést nekünk kell meghozni - mindig.
Ahogy írtad, az éremnek két oldala van. És ettől olyan bonyolult a megoldás, hogy mindig két szálon futhatnak az események, és nem mindegy, melyiken folytatnánk, hiszen ha az ösztönünkre hallgatunk csak, a gyengeségünk kihathat életekre, sorsokra.
Hú, nagyon nehéz úgy szeretni, hogy mindenki ép maradjon, aki csalódott.
Pont ezért kell tanulnom többet és többet, magamért, másokért.
Szia
:-)

SZABÓ GABRIELLA képe
Ezt nagyon kedvesen írtad le
2008. december 28. vasárnap, 23:14 | SZABÓ GABRIELLA   Előzmény

Ezt nagyon kedvesen írtad le, bizony nem egyszerű ez. Ezt is tanulni kell.

Elengedés
2009. január 04. vasárnap, 12:40 | zsuzsanya   Előzmény

Szia!

Az év első napján ismét megkíséreltem az elengedés meditációt, de kétségeim vannak a sikerrel kapcsolatban. Tényleg el akarom őt engedni? Talán azért ilyen nehéz, mert az eszem, a szívem és a testem háromfelé húz, meg akarom hagyni a szabad akaratot, és félek attól is, hogy ha mégis kellenék neki, akkor nem vágynék úgy rá. Meg akarom-e menteni a házasságomat.? Hiszen ő vétlen katalizátorként csöppent bele, és nagyon kínos teher lehet neki az egyirányú plátói lángolásom. Úgy érzem, nem volt jogom ráijeszteni, hát elmenekültem, mondván jobbat érdemel.
Azt mondják a bölcsek, hogy csak a reménytelen szerelem tart örökké.
Tegnap elvittük a gyerekeket a koripályára, amolyan lánybuli volt. Még életemben nem voltam a jégen, de görkori is tán 35 éve volt utoljára a lábamon.
Amikor elindultam, csak a kapaszkodót kerestem. Lassanként megtaláltam az egyensúlyom, sikerült kicsiket csúsznom, és pár kör után már nem kellett a fal sem.
Nagyon tanulságos volt, hogy rájöttem: sokkal hamarabb megtanulok mindent, ha nem segít senki, ha elengedem a korlátot, és bízom magamban, az önállóságomban. És most nem a korcsolyázásra gondoltam.
Ennyi évnek el kellett telnie, hogy rájöhessek, nincs lehetetlen, ha bízom magamban.
Hozzáteszem: a megállás és a kerülgetés a nehezebb, de esés nélkül megúsztam.
Számomra ez az év a tapasztalás éve, a tanulás éve lesz, nem másoknak, hanem magamnak kell bizonyítanom, hogy vannak még rejtett értékeim, és nem mások véleményétől függök.
Eddig a szerelem adott szárnyakat, ha nehezen ment valami, erőt adott már az is, hogy rágondoltam.
Most az érzés kell repítsen, hogy egyedül is meg tudom csinálni, nem kell hozzá segítség.
Remélhetőleg. :)

heidi képe
Megbocsátható-e?
2008. december 29. hétfő, 19:03 | heidi

Én úgy gondolom, egy olyan párkapcsolatban, ahol minden rendben van két ember között, szóba sem jöhet ilyesmi, fel sem merül..................addig, amíg rendben van minden.....................amint keletkezik űr, vagy valamiben hiány, azonnal beférkőzhet egy harmadik!
Én ilyen szempontból a tiszta, őszinte kapcsolatban hiszek, és számomra mindez elképzelhetetlen.Lehet, hogy fel kellene ébrednem, mert én hiszem csak, hogy létezik még tiszta, őszinte párkapcsolat? Talán naív vagyok, de hiszem, és ezzel a hittel sok örömömet leltem már a csodákban, amit egy ilyen alapokon nyugvó kapcsolat adni tud.
Viszont vígasztaltam már jónéhány barátomat, akiket megcsaltak! A fájdalmuk leírhatatlan, és cseppet sem irigylére méltó.......... De életünk ilyen válságaiból mindig nagyokat lehet tanulni, s mindahányszor segítettem, hogy minderre rájöjjenek, újra magukra találjanak és lelkileg megerősítsék magukat.Ilyenkor jól jön egy két jóbarát.
KÉRDEZEM ÉN, KÖZÜLETEK VOLT MÁR VALAKI MEGCSALVA? ÉS HOGYAN ÉLTE MEG, HOGYAN ÉLTE TÚL? MIT TANULT MEG BELŐLE? MEG SZABAD, VAGY LEHET AZ ILYESMIT BOCSÁTANI? VAGY A SEB ÚGYIS ÖRÖKRE OTTMARAD? Én úgy látom, a seb örökre ottmarad, és utána egy kapcsolat sohasem lesz már tökéletes. Persze sokminden függ attól is, hogy milyen tipusú emberekről van szó. Sokkal súlyosabba az eset, ha valakik teljesen "becsületesek és tiszták,őszinték" a párkapcsolatukban, és becsúszik egy harmadik, és persze a megcsalás nem egy alkalmi szexuális együttlétből áll, hanem szépen szövögetik érzelmi hálójukat.Nos ez súlyosabb, mint egy alkalmi szex.UGYE? És vannak más tipusú emberek, akik alapból kicsapongóbb érzelműek, senkihez nem tudnak hűségesek lenni, mindig újabb és újabb érzelmi hullámokat lovagolnak meg, s élnek meg, nos ha valaki ilyen társat választ, vagy elfogadja ilyennek, és újra meg újra megbocsát neki, vagy továbbengedi az illetőt, mert az ilyen emberek sohasem fognak megváltozni! Ugye találkoztatok már ilyennel?
De ha minden és mindenki normális, akkor azt hiszem, ha szeretünk valakit, kell hogy legyen bennünk önuralom egy egy ilyen helyzetben, amikor találkozunk valakivel, és megérint az illető bennünket......de csak ha szeretünk...olyan helyzetben, amikor egy problémás párkapcsolatban vagyunk, és bevonzunk valakit, aki felcsigáz bennünket, az már lehet hogy a megoldást segíti elő, hogy ki tudjunk lépni egy nem működő kapcsolatból, és ilyenkor hagyni kell az eseményeket, és meg kell élni minden érzést amit hoz magával, egy rossz kapcsolatban ez már mindig megváltás, és azt hiszem, el kell fogadni, és meg kell élni! Aztán ha mégsem jön be? És még a másik mindig ott van? "haza" lehet menni, és lehet, hogy egy ilyen tanulóút a megoldás, az előző kapcsolat helyrehozásához.................................Bármi lehetséges, azt hiszem, nincs igazán útmutatás az ilyen helyzetekhez, de aki spirituálisan érzékeli a dolgokat, az megérzi, hogy egy helyzetben, vagy talákozásban mennyi jel és jelzés van, amit egyszerűen követnie kell, és itt az elménknek, a gondolkodásunknak, okoskodásainknak semmi helye, követni kell a megérzéseket és meglessz az értelme..............
Nos a fenti sorok is az én gondolataim, érzéseim csapongása a témával kapcsolatban, igazán én sem tudok biztosat, én is kíváncsi lennék még a hozzászólásokhoz, mások tapasztalataira!
CSIZIKE! MONDD, TÉGED CSALTAK MÁR MEG? VAGY CSALTÁL MÁR MEG VALAKIT? És ha igen, hogyan élted meg lelkileg az egyik vagy a másik "oldalt"?

Kíváncsian várom a folytatást!

HÉDI

Csizike képe
"MINDEN BŰNÖM MEGBOCSÁJTHATÓ"
2008. december 29. hétfő, 21:33 | Csizike   Előzmény

Szia Hédi!

MOST csak annyit a kérdésedre válaszolva - ahogyan ezt már a Megbocsájtással kapcsolatos fórum-hozzászólásomban bővebben is kifejtettem, hogy szerintem, és ez az egyik legmélyebb abszolút igazság: MINDEN BŰN MEGBOCSÁJTHATÓ. Ahogyan ez Ákos Hello című számában is szerepel (persze nem ettől ;-)... "Reményt kaptam csak az útra,
Én az örök Átutazó,
azt, hogy MINDEN BŰNÖM MEGBOCSÁJTHATÓ."

És ez így van. Ez így Igaz.
Nincs olyan bűn, amit ne lehetne megbocsájtani és elfogadni annak, akit szeretsz. (Ez a Szív szintje)
Mégha nem is egyszerű. (Ez az elme szintje.)

És egy másik sor szintén a Hello-ból, ami a másik hatalmas nagy, óriási Abszolút Igazság:
"Bármit is mondasz, SZEMEDBEN A MEGÉRTÉS TÜZE ÉG".
És ez is egy Végtelen Igazság.
És ez a megbocsájtás alapja...
Hogy Igazán, ott a Szívünk mélyén mindent meg tudunk érteni...
és el tudunk fogadni...

Mert a Szeretet-tüze mindent megtisztít és megszépít... ártatlanná tesz... és önmagával egyenlővé.
Ha megérted, hogy a Másik nem véletlenül csinálta azt amit... akkor meg tudod érteni, el tudod fogadni és éppen ezért, ebből adódóan meg tudod bocsájtani...

Nagy igazság: a hibáinkból (is) tanulunk.
Így minden tévedés, vétkezés egy óriási nagy Lecke, egy óriási nagy tanulságokat magában hordozó Lehetőség a Felismerésre, az Ébredezésre, a Felébredésre...
És ha beláttuk, hogy vétkeztünk... a Múltba már nem tudunk visszamenni, hogy megmásítsuk a dolgokat...
de a felismerésünkből a Jövőben még szebb, jobb, TISZTÁBB!!! és Igazabb dolgokat, érzéseket és élményeket tudunk teremteni... És ez a léyneg.

A csecsemő is ezerszer elesik, mire megtanul stabilan felállni és járni...

Hibázni lehet.
Emberek vagyunk.
De tanulni kell belőle... és ezután szebben élni, jobban, örömtelibben, TISZTÁBBAN, IGAZABBUL és ŐSZINTÉN.

MOST ennyi.

Csizike ;-)

Csizike

csizike1@gmail.com

SZABÓ GABRIELLA képe
A feltételnélküli szeretet az
2008. december 29. hétfő, 23:49 | SZABÓ GABRIELLA   Előzmény

A feltétel nélküli szeretet az ami mindent, mindig megbocsájt. Szeretni kell, ennyi az egész:-).

Csizike képe
Én az Egyensúlyban hiszek.
2009. január 17. szombat, 16:42 | Csizike   Előzmény

Szia Kedves Hédi!

Köszönöm szépen a válaszodat is, és a kérdésedet.

Igen. én is az Őszinte Tiszta Igaz Fényes Kapcsolatban hiszek, mert ITT ÁRAMLIK TISZTÁN AZ ENERGIA... És ebből a tiszta és igaz Energia-Áramlásból jöhetnek létre és alakulhatnak ki életünk legszebb élményei, Csodái és Érzései...
A Lelki Tisztaság: Fény.
Amely ragyog bennünk és belőlünk.
És világít.

A belső béke és nyugalom a legfontosabb szerintem.
A Harmónia Önmagunkkal, Önmagunkban.
Mindenféle romboló energiák vibrálása nélkül...

Érdemes Tisztaságban élni.
És Szépségben.
Ez a Tisztaság adja az Igazi Szépséget.
És hogy Te nem érzed bűnösnek magadat.

Én az egyensúlyban hiszek. A Kiegyenlítődésben.
Hogy Mindig minden az egyensúly Állapotára törekszik...
És hogy Minden Dolog meg is leli az önmaga Egyensúlyát... Békéjét.

Ha "bűnözöl" visszakapod...
Aki üldöz... üldözött is lesz...
Aki áruló, elárult is lesz...
Aki becsap, becsapott is lesz...
Aki megcsal... megcsalt is lesz...

És talán ennyit nem ér az egész.

Ha tiszteled és becsülöd Önmagadat és Azt a Másikat... akkor Fájdalom és Szenvedés nélkül akarsz élni, Szépen, Szeretetben, Harmóniában és Békében Önmagaddal és a Világgal is... Tisztán.

Az én tapasztalatom az, hogy ha nem attól kapod meg, amit akarsz, amit igazán szeretnél, akkor szart sem ér az egész...
És így többet ártasz magadnak, mint használsz...
Mert teremtesz magadnak egy adag negatív karmát... egy kis bűntudatot és lelkiismeret-furdalást... és félelmet, amit kivetítesz a jövődbe.
Igazából mindig mindent te vetítesz ki a Jövőbe, a Jövődbe...
Te szinezed ki azt... Te vonzod bele az Energiákat... a minőségeket... a Rezgéseket... a Történéseket... a Tartalmakat...
Amit kibocsájtasz magadból és kisugárzol, kirezegtetsz az univerzum felé... az tér vissza Hozzád... azt kapod vissza az Univerzumtól is...

Mit szeretnél?
Teremtsd meg azt.
Sugározd ki és rezegd azt.

Ha Szép Tiszta Őszinte Hűséges Párkapcsolatra vágysz, ahol kölcsönös és Teljes a bizalom, a megnyugvás, a hit egymásban... akkor rezegd ki ezt. Higgy ebben és élj így! Élj tisztán!

Nyílvánvaló, hogy az ember Test-Lélek-Szellem.
Olyan Párkapcsolatra vágyunk, ahol mind a három részünk Beteljesülhet és Kielégülhet...
Ha a jelenlegi nem így működik, érdemes változtatnunk rajta. Dolgozni érte... ha úgy érezzük, hogy ez fontos nekünk és megéri az áldozatot... Ha Szeretet van, talán nincsen reménytelen helyzet és Megoldhatatlan Akadály, Feloldhatatlan Ellentét...

Ahogy Müller Péter is írja legújabb varázskő című könyvében, szerintem sem lehet egyszerre két nőt vagy férfit ugyanannyira Teljességében és Tisztán, Őszintén Szeretni...
A Szeretet, a Szerelem egy Igazi Párkapcsolatban kizárólagos...
Ha nem az... vizsgáld meg, mi lehet a gáz... mi lehet a probléma... Mit kellene megváltoztatnod? Min és hogyan lehetne javítanod, változtatnod? Illetve, ha nem jó és másra 8is) vágysz, mi tart benneteket össze, Miért vagytok együtt? őszinte, Igaz és beteljesítő kapcsolat-e ez? Érdemes-e Egymásnak és Önmagatoknak is tovább hazudnotok?

Mert becsapni is csak önmagadat tudod...

"Aki másnak vermet ás, maga esik bele"
"Amilyen az Adjon Isten!, olyan a Fogadj Isten!"
"Ki mint vet, úgy arat."
"Jössz Te még az én utcámba!"

Ez mind-mind arról szól... hogy amit adsz (amit kibocsájtasz, kisugárzol magadból, vagy teszel) bumerángként azt kapod vissza.

Meg hogy "a hazug embert előbb utolérik, mint a sánta rókát"...

Az Igazság előbb-utóbb, de mindig kiderül és felszínre kerül.

Pl. a bűnügyi pszichológiában ezt már régen meg is figyelték, hogy a bűnösök általában le akarnak bukni, be akarják vallani a bűnüket és le akarják azt vezekelni... és sokszor ezért már tudatalatt ösztönösen is hagynak maguk mögött bűnjeleket... amik lebuktatják őket...
mert igaz, hogy tudják, hogy felelősségre vonják őket... de legalább érzik azt is, hogy ezáltal megtisztulnak, megszabadulnak egy nagy nyomasztó titoktól, fájdalomtól, amit egyébként hordozniuk és cipelniük kéne... és amely szétmarná, megmérgezné a Lelküket, a Lényüket az Egész életüket...

és valószínűleg így van ez a Párkapcsolatokban is...

Az Igazság előbb utóbb úgyis mindig kiderül... felfedi önmagát...
Az Igazságra előbb vagy utóbb, de Mindig Fény Derül.
Az Igazság fel akarja fedni és ki akarja nyílvánítani önmagát.

Ezért van könnyű dolguk az Igazság, vagyis Isten keresőinek...
Mert nem kell mást tenniük csak csendben figyelni és türelmesen nyugodtan várni...
Ő amúgy is fel akar bukkani és fel akarja fedni Önmagát...
Hátmég ha Örülnek is Neki, és örömmel várják, akarják, kívánják, üdvözlik és fogadják...??? ;-)
Befogadják ;-)

Tedd azt a másik Emberrel, amit szeretnél, hogy Veled is megtegyenek!
Olyat ne tegyél a másikkal és ne okozz neki, amit Te sem szeretnél vagy tudnál megkapni, és elviselni...
Mert azt kapod vissza, amit Te adsz.
Tőled függ az Egész Életed... az Egész Valóságod...
Te teremted meg azt.
Hozzád tér vissza az, ami Tőled ered.

És ahogyan a "Szeresd Önmagad, és mindegy kivel élsz" www.bioenergetic.hu című zseniális párkapcsolati könyvben is le van írva, tapasztalatom szerint is így működik: a másik annyira érzi belőled az Igazat. Így adott esetben a hazugságot is, ha az az "Igazságod".
Tehát megvezetni, becsapni csak önmagadat tudod.
A Másik nem azt érzi és nem azt az energiát veszi, észleli és fogja fel tudat alatt amit te mondasz (kamuzol), vagy eljátszol, megjátszol, amikor "jól" vagy rosszul színészkedsz...
hanem a belőled érkező és a benned áramló Energiát érzékeli és veszi, fogja fel...
Tehát, tudja, mert érzi, hogy MI VAN, hogy Mi az Igaz.
ezért nem tudsz becsapni IGAZÁN senkit, aki igazán közel áll Hozzád, ismer és szeret...
Mert a Tudatában, vagy Tudat alatt, de ÉRZI (és így tudja) azt, hogy MI IGAZ, hogy MI VAN, MI A VALÓSÁG.
És ha más, mint amit mondasz, az már egyszer fáj neki... és az hogy hazudsz neki és megpróbálod megvezetni és hülyének nézni, és hazudsz neki és nem vagy őszinte... ez másodszor... és talán még jobban... talán ez fáj igazán, és nem is annyira az Igazság...

Hát élj úgy, ahogyan szeretnél
(Mert csak íg érdes.)

Álmodd meg azt az Álmot, amiről tényleg szeretnéd, hogy Valóra Váljon!
(Mert csak azt érdemes. ;-)

s így leszel Elégedett, Örömteli, Mosolygós, Szeretet-Teljes, Vidám, Egészséges és Boldog. ;-)

Teremts olyan Értékeket és valóságot, amilyenben élni szeretnél, amilyenben vágyaid, és érzéseid, megérzéseid szerint igazán jól éreznéd magadat.
Teremts olyan életet és érzéseket, érzésvilágot, amilyet Szeretnél, amilyenben élni Szeretnél.
Te alakítod ki, alkotod meg és hozod létre a Saját Világodat és a Saját Életedet.
Hát válassz: alkosd meg, alakítsd ki olyanra, amilyet szeretnél, amilyenben jól érzed magad... amiben Örömteli vagy, Elégedett, Energiától dús, Pezsgő, Pozitívan Vibráló, Boldog, Egészséges, Vidám és Szeretetben élsz.

"A Szeretet az Egyetlen Igazi Létező Valóság.

Minden más csak Illúzió"

Élj Tisztán!

Tiszta Tudat, Tiszta Fej, Tiszta Elme, Tiszta Ész, Tiszta Lélek, Tiszta Szív= Tiszta Élet.
Ha Fényleni és Ragyogni akarsz...
És Örömben élni, Elégedetten, Vidáman, boldogan, SZERETETBEN.

Ha érzed, hogy Te Tiszta vagy és Jó vagy, és az a Másik megbízhat Benned, és hogy Te Őt Tényleg, Tiszta és Igaz Szívedből Szereted, akkor nyugodt a Tudatod, hogy Te is ezt várhatod el viszont...

És ez ad Nyugalmat és Békét...

A Tiszta és Igaz, Szép Érzések.

Talán a Szeretet a Szívedben még a Testi Kielégülésednél is fontosabb... bár az is egy fontos része az Életnek... és fontos része, sarkköve egy Párkapcsolatnak is... de szerintem nem ez a legfontosabb...

De Ösztön-Lények is vagyunk... és néha igenis meg kell élnünk a Vágyainkat is... hogy kiüresedhessünk, megszabadulhassunk, felszabadulhassunk...
Néha ki kell tombolnunk magunkat... ki kell élnünk a vágyainkat...
És az a jó, ha a Párunkkal ezt megélhetjük...
Ha nem, az patt helyzet...
Akkor figyelnünk kell a Másikra és Önmagunkra is Tudatossággal, Tudatos Jelenléttel...
És nagyon, de nagyon Szeretni... és Türelmesnek lenni...
És a dolgok megváltoznak...
Átalakulnak körülöttünk...
Először bennünk...

Látom-hallom-tapasztalom a környezetemben is, hogy mik mennek... mennyi hűtlenség van, félrelépés és megcsalás... és ez sokszor iszonyúnak tűnik és elszomorít... hogy mennyire gusztustalan, gerinctelen, rossz értelemben véve gátlástalan mocskos önmagából kifordult világban élünk... hogy egyesek mit meg nem engednek maguknak... hogy egyesek micsoda nagy szennyben és gennyben, mocsokban éstrutyiban élnek és dagonyáznak...

És ez számomra is kiábrándító...

Én sem akarnám ezt...

És volt idő, hogy kezdtem nem hinni a Hűség létjogosultságában...
Azt hittem és gondoltam, hogy itt, ebbe a mai világban már aztán nem hűséges senki sem...
Mindenki félrekúr...
Hogy bizhatsz így meg a párodban, a partneredben?

És a Szeretet és a Hit és a bizalom és a Tisztaság és a Nyugalom valahol kéz a kézben jár és egy tőről fakad...

De örömmel veszem észre, hogy hála a JóIstennek a hűség mégiscsak egy Igaz és Tiszta Érték... aminek igenis van létjogosultsága...
Mert sok nagyon Gerinces, Egyenes és Tiszta Szívű és Lelkű Ember Igenis Hűséges, és Elkötelezett a választottjával szemben...

és azt hiszem, valahol ez a normális, ez a tiszta és teljes...
Ez a Lélek Üzenete és Igazsága...

A Tisztaságban Jelenik meg a Fény.
Ott, abban a Páérkapcsolatban, ahol Tisztán és Őszintén áramlik a Fény, az Energiák...
Ahol nincsenek hazugságok és becsapások...
Ahol Tisztaság van, ott tud igazán tisztán áradni és áramolni Két Ember Között a Szeretet...
És Ez a Lényeg...
És Ebből lehetnek és alakulhatnak ki az Igazán Nagy Csodák...

Tehát valahol a Lélek mégiscsak a Test fölött áll... a múló és értéktelen testi vágyak fölött áll (amelyek esetleg csak pillanatnyi örömöket okoznak évekig vagy évtizedekig tartó nyomasztó bűntudattal és keserűséggel, lelki Nyomorral, Fájdalommal, Szomorúsággal és Elkeseredettséggel... ) a Lelki Tisztaság és Boldogság...

A Szeretet Minden ;-)

Mindennél többet ér.

Minden hűtlenség és megcsalás valahol egy ön és Szeretet-keresés.
Egy segélykiáltás. hogy figyelj ide rám végre, és vegyél végre észre!
láss meg!
Lásd meg bennem a Csodát!
vegyél észre!
Figyelj ide rám!
Foglalkozz és törődj végre velem!
És:
SZERESS!!!

MINDENKI SZERETRE VÁGYIK.
MINDENKI (így vagy úgy, ilyen vagy olyan módszerekkel, de) EZÉRT:
A SZERETETÉRT ÉL.

Adj Szeretetet, örömet, Békét és Elégedettséget az embereknek...

És ezt kapod vissza.

Az Élet, a Kül-Világ egy Tükör.

Fény és Ragyogás. ;-)

Ez az Élet Egy Ajándék.

Egy Nagy Csoda.

Egy Nagy Utazás.

Egy Végtelen Kaland.

"Minden Egy, s ez az Egy Minden lehet"...

Te is... ;-)))

Szeretlek.

Csizike ;-)

RENDszer képe
... addig, amíg RENDben van minden....
2009. május 15. péntek, 9:50 | RENDszer   Előzmény

Hát, így valahogy.

És akkor, ha mégsem, vagy már nem annyira, elkezd kopogtatni az ősi törvényszerűség. A más, a kiegészülni akarás, a teljességre, változásra ezzel egyben fejlődésre vágyás.
Tükörként mutatva: itt TENNI kell valamit. S nem csupán a kapcsolatért.
Azt vallom, akkor is, ha elkezdenek záporozni felém a kövek :-))), egy ilyen helyzetben (is) a dráma MÖGÉ jó kicsit kukucskálni.

Dunát lehet rekeszteni a könyvekkel, okosságokkal, véleményekkel erről a témáról, ám volt nekem egy tanárom, dr. Heinrich Breuer, aki a maga több évtizedes praxisában a következőt kérdezte ilyenkor a pácienseitől:

"Megcsalt? És mivel tudtad ezt nála elérni?"

Puff.

S mivel elég durva ez így önmagában, meg az egy fecskékről is van közszájon szólás :-))), mindjárt utalnék egy-két roppant hasznos olvasmányra, amiből szintén valami hasonlót lehet kihámozni:

Wilfried Nelles: Jóban rosszban; Szerelem, öröm és gyarapodás a párkapcsolatban;
Eva-Maria Zurhorst: Szeresd önmagad, és mindegy, kivel élsz.

(Ha nem is szó szerint "mindegy", azért a mélyebb tartalom tényleg ez.)

Ám, ha időnk, vagy más miatt az olvasás már/még/egyáltalán :-))) nem nyerő, két egyszerű dolog tutira kéznél van a helyzet feldolgozásához.

Elsőként szó szerint a KÉZ, a sajátunk, melyet rutinból és nagy lendülettel irányítunk kinyújtott mutatóujjal a másik felé - egyéb problémák közepette is bármikor, bármiben :-((( -, miközben szépen simul három ujjacskánk a tenyerünkbe önmagunk felé fordulva....
Tessék kipróbálni, hogy is néz ki a kezünk "mutogatás" közben?
Ugye?

Persze a nagy ruhaszaggatásnak sincs sok értelme, ám bármely konfliktus elhúzódását jelentősen tudja csökkenteni, e magunk számára elsőre kellemetlen, de hasznos belátás.
S hogy az okot még, illetve inkább már a megoldást hol célszerű keresni, arra a világ összes nyelvében azonos a SZEMÉLYES névmások RENDje:

ÉN - Te - Ő - Mi - Ti - Ők ....

Talán nem véletlenül.

És automatikusan kapcsolódhatunk egy másik blog témához, az önzéshez. Ha van ilyen, vagy azt, és úgy értjük alatta, amit általában e szóra bekapcsol az agyunk.

Mottó: "Alles dazu gehört." - "Minden hozzátartozik."

kirpaat képe
Sziasztok! Én is úgy gondolom, ahogyan már előttem is
2009. január 11. vasárnap, 12:24 | kirpaat

Sziasztok!

Én is úgy gondolom, ahogyan már előttem is megjegyezték, hogy Igazi Tiszta Szerelemben, ahol minden tökéletesen működik, egyik félnek sem jut eszébe a kísértéseket közel engedni.

Igen, iszonyú kínokat él meg az ember, ha megcsalják.... De, ha ez megesik, mindenképp az élet tanításával állunk szemben.

Ha velem nem történt volna meg, ma nem lehetnék boldog....

Fél év szenvedéssel a hátam mögött, 30 kiló mínusszal az idegtől és három kicsi gyerekemmel egyedül ma végre boldog vagyok!!!!!!

Mint minden leckét, ezt is meg kell tanulnunk az életben, ha ezt kapjuk feladatul a Sorstól. Én megtanultam! Nem figyeltem önmagamra, az érzéseimre, és arra, hogy nem vagyok boldog. Mást kerestem, és meg is találtam: a tanulást és a munkát.... És aztán a gyermekeim apja is talált mást... Akkor nagyon nehéz volt ezt feldolgozni, de hálás vagyok, amiért ott voltak a barátaim és a szüleim, akik igyekeztek a segítségemre lenni. Viszont a csatát nekem kellett megvívnom.

És csoda történt! Ahogy kiléptem a közös életünkből, rögtön jött a javulás az életemben. Sokáig tartott feldolgozni, de rá kellett ébrednem, hogy hálás lehetek a Sorsomért, a volt férjem "látásáért", hogy ebből az életből kiszabadultam, mert ha maradok, soha nem lehettem volna vele boldog....
Én menekültem előbb a kapcsolatból, és vak voltam, mert annak ellenére, hogy pont az érzésekről tanultam, a saját életemben nem vettem észre a hibákat.
Ma már tudom, hogy ez volt a lehető legjobb, ami életemben történhetett velem.
Csodálatos szeretetben élünk a gyerekekkel, azt teszük szabadon, amihez épp kedvünk van. És persze nyíltan élhetünk, mindenki egyenrangú tagja csapatunknak. Várjuk az új "apukánkat", akit már tudjuk, hogy nem kell sokáig, mert közeledik...

A volt férjem is rendezte a kapcsolatát a gyerekekkel, talán egyszer majd tényleg apaként fognak rá is tekinteni... Én mindenesetre nagyon nagy köszönettel tartozom neki, hiszen a Boldogságra kaptam esélyt!

Azóta lettem nyitott az életre, azóta vannak újra barátaim, és találhattam önmagamra.... Ma már rendszerese olvasok olyan dolgokat, amik nyagobb tudáshoz juttatnak, és engednek sokkal közelebb önmagamhoz. Igyekszem mindig az érzéseimet és persze még jobban saját magamat megismerni... Elindultam a spirituális úton, és úgy érzem, újra megtaláltam önmagamat!!!!

Tudom, hogy másnak más élményeket jelenthetett ez a téma. Én tudom, hogy ezért a teherért nagyon hálásnak kell lennem. És az is vagyok! Az ÉLETEMET kaptam vissza általa!!!!

Ma már napról napra teremtem magamnak a csodákat, és folyamatosan haladok ELŐRE. És ez a feladat kellett hozzá....

További szép napot Nektek!

Csizike képe
Köszönöm szépen, Kedves Kirpaat!
2009. január 17. szombat, 15:26 | Csizike   Előzmény

Kedves Kirpaat!

Nagyon szépen köszönöm az írásodat...
Igazán nagyon hálás vagyok érte.
Örülök a sikereidnek és gratulálok is Neked, hozzá.

Csodálatos, hogy hogy megváltozott az életed... és hogy végre Önmagadra leltél, és hogy Végre Újra Élsz... és Boldog vagy és Elégedett...

És mindehhez kellett Egy Nagy Fájdalom, amit túléltél és kihevertél... és amiért ma már Hálás vagy és amiért ma már Köszönetet mondasz... mert tudod, hogy ez segített hozzá, hogy erre volt szükséged... hogy ez SEGÍTETT.

Igazán Tiszta Szívemből köszönöm szépen Neked, hogy megosztottad ezt velünk és gratulálok is neked ehhez a nagy Csodához, amiben MOST élsz.

"Szép Vagy."

(Ezt most Lelkileg értem és érzem.)

Szia és Minden Jót!

Szeretettel:

Csizike

csizike1@gmail.com

semmi okosat
2009. január 12. hétfő, 7:35 | zrakosred   Előzmény

nagyon mélyen megérintett az írásod őszintesége, vagy inkább meztelensége. korántsem rendelkezem ennyi tapasztalattal, sajnos. :-)
egy élményem jutott eszembe. szerelmes voltam egy férfibe, ő volt az egyetlen ember, aki mellett megéltem a teljes jelenlétet.
elég távol laktunk egymástól. egy napon kaptam magam, elutaztam hozzá. becsöngettem. kinézett az ablakon, majd visszahúzódott. vártam, hogy beenged, de nem tette. késő este volt, csönd és mozdulatlanság. csöngettem (pár órát :-). előzőleg cseteltünk, beszéltünk telefonon, leveleztünk sokat, vitatkoztunk. gondoltam, még nem szállt el a dühe. ahogy ott álltam, s lassan átléptük a éjfélt, tudtam, hogy nem megyek el. visszaültem a kocsiba, s magam elé képzeltem a házat, kerestem a gyenge pontot. be akartam jutni. aztán visszamentem, s mint egy betörő, szinte végig tapogattam, nem a kezemmel, nem a szememmel, a idegeimmel. találtam egy kisség fölhasadt szúnyoghálót, ami mögött nyitva volt az ablak. egyszerű volt. csak bedugtam az ujjam, s a megviselt anyag húzásra repedt. nagyon csedben bemásztam. ismertem jól a házat, könnyen tájékozódtam a sötétben. semmi mást nem akartam, mint mellé bújni, s tudtam, az első meglepetés után, megint átéljük azt a kölcsönös nyugalmat, remegő varázst, amihez foghatót nem ismertem korábban. beléptem a hálószobába. nem mentem azonnal az ágyhoz, először végigjártam a szobát, minden tárgynak a érintésemmel köszöntem. otthon voltam. ekkor suttogást hallottam az ágy felől. női suttogást. abban a pillanatban döbbentem rá, hogy nincs egyedül. nem is gondoltam soha ilyesmire, hogy ez bekövetkezhet. összekuporodtam a szőnyegen, sokkos állapotba kerültem. remegtem. a hölgy az ágyban fölült, mert valamit meghallott, de mivel én szinte összeestem, a szőnyegen nem vett észre. hirtelen fölálltam és fölkapcsoltam a villanyt. s megláttam a tényt. nem fájdalom már az, amit az ember ilyenkor érez. túl van rajta. olyan nagy érzés, olyan erős, hogy átemel saját magadon. néztem őt. órákon át hajnalig csak néztem. nem volt mondanivalóm, nem voltam haragos, dühös, féltékeny. üres sem voltam. nagy erő volt bennem, hatványozottan éltem. olyan volt, mint egy kinyílás. néztem az én kedvesemet, ahogy sír, ahogy vádaskodik, ahogy a felindultságtól hányni kezd. nem tudtam szólni. mégis, amikor ő rosszul lett, odamentem a hölgyhöz, aki közben felöltözött. megkérdeztem, hogy kicsoda. azt mondta, ő az a nő, aki szereti a kedvesemet. megkérdeztem, hogy tud-e most neki segíteni: tiszta ruhát keresni, törölközőt hozni, megnyugtatni. megtörtént minden nagy intimitással a szemem láttára. még az elején volt egy pillanat, amikor átléptem a másik szobába, hogy elmegyek. majd megálltam, azt éreztem, hogy szeretem, nem hagyhatom magára, nem tarthatom bűnösnek, mert nem ez a valóság.
még sokáig megmaradt a kapcsolatunk. egyszer egy hotelszobában szálltunk meg. mivel utazni akartunk, s nem értük el a vonatot, nem volt nálunk semmi tisztálkodó eszköz. fölajánlottam, hogy leugrom a boltba. azt kérte, maradjak vele inkább. elmentem a mosdóba öt percre, s mire kiléptem, már megváltozott a véleménye. megkért, hogy menjek le a boltba. nem gondoltam semmi rosszra, elmentem. közben felhívott valaki, de nem tudtam visszahívni, mert nem volt egységem már a telefonon. visszatérve a hotelbe, megkértem a kedvesem, hogy adja kölcsön a telefonját. ijedtség volt a szemében, s azt mondta, nincs egysége. ettől kezdve folyton veszekedett velem, s így is aludtunk el. pontosabban csak ő. feküdtem az ágyban, s végig gondoltam, mi is történhetett. eljutottam addig az öt percig, amíg a mosdóban voltam, a boltig, a telefonig. fölkeltem, s gátlástalanul megnéztem a mobilját. szerelmes sms-ekre leltem, melyet egy másik nővel váltott. dühöngtem, fölébresztettem, összeszedtem a cuccom, aztán az ajtóban megálltam. megint ugyanazt éreztem: nem hagyhatom egyedül, bűntudattal, mert ez mellékkörülmény a valósághoz képest. ugyanaz a fájdalmon túli érzés.
s ugyanúgy akkor jött el, amikor a fájdalom nem tudott elűzni.
ma már nincs kapcsolatunk. de a kapcsolatunk nem múlt el. itt van bennem. ott van benne. olyanfajta a közelségünk, ami akaratunk ellenére létezik. van.

miért írtam ezt le? mert az írásod nyomán olyan kapcsolatokat véltem felfedezni, amelyekben a vágy, a félelem, a fájdalom egymásnak feszülő ellentétként építik és rombolják a kialakult kapcsolatot. s én azt tapasztaltam, hogy a teljesség ezeken túl van. bár ez csupán tényleg egyedi tapasztalat, még nem tudás.
zrakosred

Csizike képe
Köszönöm szépen, Kedves Zrakosred!
2009. január 17. szombat, 15:28 | Csizike   Előzmény

Köszönöm szépen Kedves Zakosred, hogy megosztottad velünk élményeidet, tapasztalatodat.

Érdekes... ;-)

Csizike

csizike1@gmail.com

gyöngyház képe
Szürreality
2009. január 17. szombat, 16:21 | gyöngyház   Előzmény

Ez szürreális utazás volt... Mint az éjszaka szürrealitása a városban... Azt hiszem az ezzel a szóval illetett fura, földöntúli érzés akkor érint meg, mikor Isten hagyja, hogy kicsit átnézz a másik oldalra. Nagyon szeretem ezt érezni! Tényleg kilépés. Az életedből, a nappali valóságból. Itt nyugodtan magaddal lehetsz, sőt, még magadat is ott hagyhatod...
Azt hiszem, tudatosan, vagy nem, de te sűrűn jársz a másik oldalon.

Csizike képe
Kedves Nybella! Köszönöm Szépen.
2009. január 17. szombat, 12:33 | Csizike   Előzmény

Kedves Nybella!

Mint a téma "indítója", köszönöm szépen az őszinte hozzászólásodat és megosztásodat.

Angyalok kísérjék Útadat... ;-)

És megleled a megoldást minden kérdésedre...

Önmagadban.

Te vagy a Válasz.

Bármit is válassz...

;-)

Csizike ;-)

csizike1@gmail.com

gyöngyház képe
Boszorkány
2009. január 16. péntek, 13:22 | gyöngyház   Előzmény

Drága Ördög!
Mintha csak én írtam volna. :-)
Van egy szívemnek nagyon kedves lény, aki szintén maga a két lábon járó kísértés!
Ő viszont őrlődik. Egyrészt veszettül élvezi. Másrészt néha elege van, hogy mindenki meg akarja... kapni. Harmadrészt meg ő olyan lágy... Nem tud nemet mondani, így olyan dolgokba is belemegy, amibe nem kéne...
Gondoltam rá, hogy elküldöm Neki, amit írtál. Hátha-hátha elindít benne valami! Bármit, mert - bár remélem, túldimenzionálom a problémát - úgy érzem, ha nem találja meg a saját helyét a saját életében, nem lesz jó vége. Féltem őt.
Nekem nem volt hozzá soha közöm szexuálisan, de azonnal megszerettük egymást. Biztos, hogy karma, mert teljesen irreális. :-)
Nagyon jó volt olvasni a soraidat, köszönöm!!!!! Én még így sosem írtam le, jó, hogy megtetted. Még sokszor elolvasom szerintem, tovább gondolom a saját életem tükrében.

gyöngyház képe
Féltés és más gondolatok
2009. január 20. kedd, 16:25 | gyöngyház   Előzmény

Nem direkt módon segítek. Senkinek. Én sem szeretem, ha rángatnak. Küldök egy linket, vagy a Te irományodat, ajánlok egy könyvet (vagy adok, de akkor tuti nem kapom vissza:-). Aztán, ha megnézi, elolvassa, stb. az az ő dolga, ha nem, az is.
Félelmetes, félelmetes, félelmetes!!!!!!!!!!!!!!!!!
Én vadászatnak hívom. Nálam is eltolódott a nyers szexualitás felől a finomabb érzékek megbizsergetéséhez. De nálam az ok fordított: önbizalomhiány. Mintha ezt is írtad volna, nem? :-) Most nem olvasom vissza. :-)). Bizonyítanom kellett, főleg önmagamnak, hogy igenis jó nő vagyok, attól függetlenül, hogy én mit gondolok önmagamról.
És igen, a vágyak. Ezek a csodás kis szikrák, amik kipattognak az ujjak alól, a szemek mögül és zsigeri remegést szülnek. Jelzek, és ha van visszajelzés, kezdődhet a Játék.
Nem tudom, az én életemben ez mért ilyen hangsúlyos, gyerekkorom óta!! De az egyetlen komoly problémám ezzel az ezo-életmóddal, hogy elveszíthetem ezt a pörgést, szenvedélyt, ami minden téren jellemez! Nem tudom elképzelni, hogy fensőbbségesen vagy bölcsen, felülről szemléljem a saját életem.
Elveszíthetem? A koncertek, az éneklés forró tüzét? A tánc izzadásig hevítő forróságát? A könyvek által kioldott könnypatakot? A haverokkal lefolytatott elmehagyott-vidám bulik nevetését? És persze a szikrákat. A férfiak nagyvonalú ajándékát? :-)
Ja, önmagamnak mutassalak be? :-)) Én vagyok a boszorkány. Akiről írtam, egy srác. Csak ugyanolyan,mint te. Mint én. 4

gyöngyház képe
sorry
2009. január 21. szerda, 0:48 | gyöngyház   Előzmény

Bocsi, tudom, az intenzitásomon állítani kéne állítólag. :-)) De épp arról írtam, hogy ezt szeretem.
No. Kíváncsi leszek. Meg arra is, min akadtál ki?

Most nyugodt vagyok, mikor ezt írtam, talán a téma, talán a szavaid miatt, de nem voltam kimondottan higgadt. :-)
Próbálni voltam és az az érzés, amit ott átéltem természetesen kioltotta ezt. Ez is érdekes, ahogy ezek egymást oltogatják. Talán ez az értelme némely meditációnak? Még nem tudom. De jó volt látni a lelkesedést, együtt lenni azokkal, akikkel megint valami újat készítünk!
Persze: színház. Vannak érdekes dolgok... Én soha nem gondoltam volna, hogy a színház ilyen .... buja közeg. Mondták, de azt hittem, duma! Érthető, hiszen a színészek a lelküket dobják oda, meztelenül. Nagyon durva. Azt sem csodálom, hogy sok köztük a lelkibeteg, alkoholista és mivel a szex emberi közelséget és feszültségoldást egyszerre jelent, logikus lépés.

gyöngyház képe
Fordítva
2009. január 21. szerda, 10:44 | gyöngyház   Előzmény

Így aztán meg még érdekesebb. Most már tényleg újraolvasom, ilyen aspektusból!
Egyébként tényleg fordítva vagyok összerakva. Úgy vadászom, gondolkodom ezekről a dolgokról és úgy "udvarolok" mint egy pasi. Más dolgokban is olyan vagyok. Sztereotípiák: pl. egyszerűbben, egyenesebben élek, gondolkodom. Nem vagyok soha hátulróljövős. Sokszor csodálkoztam azon, hogy is lehet ilyent csinálni, mert nekem fantáziám sincs hozzá. Próbáltam, nem ment! :-)) Cserébe viszont mostanra már átlátom és jókat mosolygok ezeken a másféle játékokon. A harcon a másik befolyásolásáért, bármilyen okból.
Ahogy Matula bácsi mondta: ha nem akarja, hát nem akarja.
Persze én sem vagyok egyszerű, de megpróbálok tudatosan is mindig úgy dönteni, vagy gondolkodni, hogy vagy a legegyszerűbb, vagy az első intuícióra bejövő dolgot csináljam.

Nekem is vannak/voltak jócskán előítéleteim a pasikkal szemben. De főleg a nőkkel! Sok problémám abból is adódik, hogy nehézkesen élem meg saját nőiségem. Imádok nő lenni, de idegesít a körömreszelés, nem élvezem a vásárlást... Legtöbbször utálok nagysminkelni. Gyerekkoromban visítottam, ha szoknyát kellett felvennem. Egyfolytában fiú akartam lenni, mert nekik olyan jó! Utána jött a tinédzserkor, "kifejlődtem", mindenki legnagyobb örömére és már nem is akartam pasi lenni. :-) De ez nagyon összetett dolog bennem. Nagyonnagyon. Most se időm se türelmem, hogy ezt kifejtsem, de ha megteszem, úgy érzem, te leszel az "áldozat", akire rázúdítom. Valahogy úgy érzem, annyira a másik oldal vagy és mégis én, hogy sokat tudsz majd segíteni.
De lehet, hogy nem. :-) Persze vannak olyan dolgok, amiket soha senki nem tudhat meg, ezeket magamban kell lerendeznem. Ezért is vagyok itt Veletek. 3

gyöngyház képe
boszi
2009. január 21. szerda, 19:08 | gyöngyház   Előzmény

Megtörtént! Köszönöm a címet! :-)

Csizike képe
Kedves Ördög!
2009. január 17. szombat, 12:37 | Csizike   Előzmény

Kedves Ördög!

Köszönöm szépen a tartalmas válaszodat... megnyílásodat... őszinteségedet... megosztásodat.

Igazán Csúcs Vagy!!!

Köszönöm szépen Neked.

;-)))

Csizike

csizike1@gmail.com

Kérdések
2009. február 06. péntek, 22:21 | csaesz   Előzmény

Ördög hozzászólását olvasva felötlött bennem, hogy talán itt, Tőletek választ kapok kérdésemre...

A következő a szitu: barátnőmmel van egy nagy "vitánk". mindkettőnknek most ért véget a házassága (milyen érdekes, szinte egyszerre..), de mindkettőnk más-más tanulságot vont le belőle, és emiatt azóta máshogy éli az életét. Barátnőm teljesen kiábrándult a férfiakból, állítása szerint az összes hazudik és csalja a feleségét; aki eddig még nem, az majd a jövőben teszi. Egyébként véleményem szerint általánosítani elég veszélyes dolog, már ránk és a jövőnkre nézve, és ezt Ördög leveléből is kiolvastam... aki csalódott, és beépíti a saját hitrendszerébe, hogy a tapasztalata egyetemleges, az nyilván olyan lelkecskéket fog a továbbiakban magához vonzani, akik erősítik ezt a tapasztalatát... szerintem.
Szóval: a barátnőm most a nős férfiakra utazik mert komoly kapcsolatra nem, csak szexre vágyik. Szíve joga, ha őt ez boldoggá teszi, amin "nézeteltérek" vele, az a "nős" szócska. Ő azt mondja, hogy nem felelős, mert ő nem akarja szétbombázni egyik kapcsolatot sem (ja, több is van neki..), a pasik meg úgyis csalnak, ha nem vele, akkor mással. Ezt a felelősség témakört az előttem szóló is feszegette. Én valahol úgy érzem, hogy nem túl jó döntés harmadiknak lenni egy kapcsolatban, de nem azért, mert a másik emberért vagyunk felelősek, hanem valami olyasmit érzek, hogy ezzel hosszú távon magunknak ártunk. A vitánk azért parttalan, mert nem tudom sem neki, sem magamnak megindokolni, hogy miért érzem így. Van valakinek erre vonatkozóan valami ötlete?

Ez most más tészta lesz, de olyan jó leírni, hogy VÉGRE MEGTANULTAM A SZÍVEMRE HALLGATNI. (bü-bű)Hogy már biztos vagyok az érzéseimben, mégha az eszem továbbra is szeretné megfejteni a miértre a válaszokat...:)

Csizike képe
Szerelem-Szeretet-Párkapcsolat-Hűség-Hűtlenség-Megcsalás...???
2009. január 17. szombat, 13:34 | Csizike

Sziasztok!

Örömmel adom hírül, hogy ez a Fórum-kérdéskör külön Blog formában is "megjelent"...
Természetesen itt is lehet folytatni tovább a hozzászólásokat és okfejtéseket... véleményeket és főleg a hozzáfűzött Élő és Érző, Lélegző, Szuszogó, Hús-Vér, Igazi Valódi Élettapasztalatokat és Életbölcsességeket...
És a ott is...
Ahol tetszik... ;-)

Szólj hozzá!

Osztd meg velünk a Tudásodat!

Köszönettel és Szeretettel:

Csizike ;-)

"a Hipervándor ;-)"

csizike1@gmail.com

SZABÓ GABRIELLA képe
Bizalom
2009. február 05. csütörtök, 23:26 | SZABÓ GABRIELLA   Előzmény

A bizalom a legfontosabb, ha egyszer elveszett a kapcsolatban, vége, nincs kapcsolat.
De amig bizalom van , addig nincs vége a kapcsolatnak.

A régi íz
2009. augusztus 26. szerda, 10:38 | laukoibi   Előzmény

Ez volnék én - már megint :(

28 éves házasság után úgy döntöttem, kilépek.A volt férjem többször is megcsalt az együtt töltött évek alatt.Persze, csak sejtettem , illetve működött a női megérzésem.Az elsőt megbocsátottam(az elsőt, ami kiderült), most már tudom, nem kellett volna.Azt mondhatom, ha nem lett volna ilyen hűtlen, még jó is lehetett volna a házasságunk.Két gyereket neveltünk fel, ők már felnőttek.3 éve elváltunk, de sajnos még hátravan az ingatlan körüli huzavona, amelyben a gyerekekkel maradtam.
Az a típus vagyok, aki nem bír egyedül, társ nélkül élni, így másfél éves remeteség után beadtam a derekam egy férfinak, aki kitartóan ostromolt.Eleinte nem igazán tetszett és az sem, hogy 7 évvel fiatalabb nálam, de Ő nem hagyott békét, így többször találkoztunk és én lassan megszerettem.
Azóta együtt élünk.Elmondtuk egymásnak, miért léptünk ki előző kapcsolatunkból, tehát tudta, hogy én nem viselem el azt, ha félrelépnek mellettem.Eleinte szépen éltünk együtt.Később a gyerekeim az apjuk véleményére adva, egyre jobban kezdtek elviselhetetlenül viselkedni itthon, ezért nagyon sokat veszekedtünk.Tudom, hogy szeret(ett) és ragaszkod(ott) hozzám, de sikerült teljesen összetörnie a szívem azzal, hogy megcsalt.
Gyanús volt nekem, hogy nem úgy viselkedik, mint régen, ennek néhány hónapja, de annak a számlájára írtam, hogy sokat veszekedtünk és nem nyugodt az itthoni légkör, azért ilyen.Azután éreztem a hidegséget közöttünk, ami szinte megfagyasztott.Mondtam is neki, hogy úgy érzem, nagyon eltávolodtunk egymástól.Erre persze csak az volt a válasza, hogy én mindig képzelődöm.
Most így utólag visszanézve rengeteg jele volt annak, hogy megcsalt,ezért megkérdeztem két jóst is és beigazolódott, hogy tényleg van valakije.Én elmondtam neki azt, hogy úgy érzem,megcsalt és azt is, hogy mire alapozom és ő váltig tagadta, sőt!!!még becsület szavát is adta, hogy nem történt meg a dolog.Nem hiszek neki, a körülmények nem ezt igazolták.Az egyéb jeleket most nem akarom részletezni.
Nem tudom, mit tegyek,azért valahol még szeretem és nem akarok újra egyedül maradni, de a bizalom....hol van a bizalom és hogyan lehet így élni?
Rengeteg könyvet elolvastam párkapcsolati témában, de nem lettem okosabb. Most azon meditálok,hogy jól csináltam azt, hogy hűséges voltam egész életemben? Vagy inkább lazán kell venni a dolgokat? Megcsalt, hát megcsalt legfeljebb én is félrelépek, ha lesz alkalmam?(amit kétlek, mert bár csinos vagyok és voltak is próbálkozások, de én nem tudtam soha megtenni) Na most azután hogyan tovább, mi a helyes út?

Útkeresés
2009. augusztus 27. csütörtök, 17:48 | laukoibi   Előzmény

Kedves Hédi!

Köszönöm válaszod.Azon vagyok és leszek, hogy megtaláljam a problémám gyökerét.

Üdv:Ibolya

u.erika képe
Miért van az hogy ha
2009. augusztus 07. péntek, 23:31 | u.erika

Miért van az hogy ha elutasitok valakit az annál jobban nyomul?

A szituácio a következö:Egy családdal dolgozom és lakom együtt fél éve külföldön.A férj korábban említette néha hogy mi lenne ha....De aztán megértette hogy nem és minden rendben volt.Àm a mult héten meg akart velem ismerkedni valaki és azota rákapcsolt.Ilyeneket csinál hogy amikor a felesége elaludt az ajtomnál probálkozik és nem érti meg hogy ha akarnám beengedtem volna már fölösleges órákig probálkozni!Ja és másnap is!

Az zavar igazábol hogy most már egyre eröszakosabbra fogta.

Nem mondtam még meg a feleségének,mert nem akarok botrányt,és azért sem mert érzem hogy a felesége tud valahol rola,sejti.Szerintem az az oka hogy mostanában nagyon figyelmes és kedves velem.Amugy pedig nem lát csak távolra és én ugy tudom hogy ez azt jelenti hogy nem akarja meglátni a közeli dolgokat.

Amugy a fönökömet is szeretem és nem tudok rá haragudni mert tudom hogy nem azért csinálja hogy bárkit bántson egyszerüen még ezen a szinten van.

Nekem pl.100-as skálán 99-es a szexcsakrám és fél éve nem voltam senkivel!Futok edzek és dolgozom,és mindezt öszintén élvezettel csinálom!Szerintem ez egy jo modszer!...ès mindenki boldog!

Persze nem akarom igy leélni az életemet de azért hogy legyen kivel szexelnem nem eröltetem hogy legyen valakim.

A munkámmal elégedettek és tudom hogy nem akarnak elveszíteni,és én is szeretem öket.Csak ez a sz. ne lenne a palacsitában!

Mi az oka hogy az elutasítás kihívás egyeseknek?

Járt már valaki hasonló cipöben és hogyan oldotta meg?

Feliratkozás Hírlevélre