Hogy vagy a megalázással? | Önmegvalósítás.hu

Hogy vagy a megalázással?


Beküldte: | 2009. aug. 18. kedd - 11:14

Hozzászólások

6 hozzászólás
Aditi képe
Alázat és megalázottság
2009. augusztus 19. szerda, 1:44 | Aditi

Azt lehet megalázni, akiben nincs kellő alázat.

Ha egy helyzetben megalázottnak érzed magad, az csak azért van, hogy megmutasd magadnak: valamivel szemben nem vagy alázatos, tehát az Élet eléd teszi azt a szituációt, amiben marha rosszul fogod érezni magad, hogy észrevedd a hiányt...

Az alázattalanság ellen legjobb csodaszer az Élettel, a Teremtéssel, Önmagaddal szembeni alázat.

A betegségem kapcsán számos "megalázó" helyzetet éltem át. Aztán, amikor alázatossá váltam az életem feladataival szemben (amit magamra róttam), egyszer csak felismertem, hogy az orvosok és a nővérek, akik olykor "megalázóan " bántak velem ugyaúgy emberek, mint én. Türelmetlenek, fáradtak, okoskodóak, azt hiszik, mindentudók, szívtelenek, kedvetlenek, utálják az egészet, és főleg engem, aki 153-nak megyek ultrahangra délután négy órakor, amikor már régen otthon ülnek a képzeletükben... És megláttam őket kívülről, figyeltem, mit csinálnak, milyenek, mit tudnak és mit nem, és elkezdtem kérdezni...

"Mit lát a monitoron? Ugye, milyen meleg van ma? Milyen szép a karkötője!" Emberként kezeltem őket. De ehhez olykor először le kellett győznöm a félelmem, és emberként kezelni magam olyan helyzetben is, ami számomra nagyon rossz érzés volt. De nem foglalkoztam vele. ELFELEJTETTEM: és rájuk kezdtem figyelni. És "csoda" történt. Legtöbb esetben megnyíltak. Kedvesek lettek, örültek, hogy "jól" bánok velük. És ők is elkezdtek jól bánni velem... Megkérhettem őket, hogy segítsenek, ne érezzem magam olyan rosszul... és segítettek. Már nem esett nehezükre.

Más esetben megvédtem magam. Ott a szeretet kevésbé dominált, mint inkább az önbecsülés, de a megalázottság érzése mindenesetre elmúlt. És az orvos is elgondolkodott azon, hogy esetleg bemutatkozhatna annak, akinek a "diagnózisáról" beszél az ágya előtt egy fél kilóméter tanonccal a háta mögött, és megkérdezhetné, hogy van, mielőtt hazaküldi, mert a lázlapon nincs hőemelkedés. (Egy ambuláns műtét után egyszerűen képtelen voltam felkelni egy napig, azonnal elvesztettem az eszméletem, ha lábra álltam, a doki meg simán hazaküldött volna, úgy hogy ráadásul még bunkó is volt).

Valójában a megalázottság a kiszolgáltatottság hamis érzése. Lehet, hogy vannak élethelyzetek, amikben másokra szorulunk, de ha van önbecsülésünk, és megszerezzük a szükséges tudást, valamint van empátiás képességünk, minimálisra csökkenthető az ilyen esetek száma.

A maradék (a szélsőséges megalázások) ra jó recept az életünk iránti alázat: mindent mi vonzottunk be, ezért ha ezt elfogadjuk, és megtanuljuk amit kell a tapasztalat által, megszabadulunk a "rossz"tól.

Az "Élet szép" című filmben akkora volt az apában a szeretet, hogy a koncentrációs táborban sem arra gondolt, milyen megalázó ez a helyzet, és az, hogy elveszik mindenét, még az életét is. Tudott nevetni, viccelődni, menekülni, ha kellett, cselhez folyamodni, játszani. Élni. Magáért és a kisfiáért. Az Életért.

A megalázottság illúzió.

Az alázat Élet.

Namaszte