Habár szerintem ha valaki előre tisztázza magában, hogy át akar menni a fénykapun, akkor át is fog. Azt olvastam, néhány lélek azért ragad itt, mert valami miatt, családtagok hiánya vagy lelkifurdalás vagy egybéb miatt valami visszahúzza szívüket, és egy idő után lezárul a fénykapu. Hogy ez így van-e mindig ,azt nem tudom, csak ezt olvastam.
Nagyapám halálakor láttam egy különös fényjelenséget, és mikor rájöttem, mit láttam, a hideg rázott. Talán az ismeretlen miatt, nagyon féltem utána a sötétben, pszichológushoz is kellett mennem. De még azóta is félelmet kelt bennem, ha ilyesmiről hallok, pedig talán nem kellene, mert ez is a természet része.

Szia Bodza!
Szerintem ha valaki csak úgy átgázol másokon, mert úgy gondolja, ő több és neki több is jár, az valójában nem boldog, csak azt hiszi. Az igazi boldogság szerintem összefügg azzal, hogy (most lehet furán fogok fogalmazni), hogy érezzük a fényt, az igazi szeretet, ami ellentmond az önzésnek. Szerintem az ilyen ember még nem ébredt rá az igazi boldogságra, önmagára.

Kedves Michaelita és Izi, köszönöm Nektek is a biztatást, és Neked is még egyszer, Szeges. :)

Sziasztok! Hasonló témán én is sokat rágódok: nagyon szeretnék dolgozni. Sajnos egyelőre nem fejeztem be a sulit, még fél év, emellett persze dolgozhatnék, csak a betegségeimet is meg kell oldani mellette (egy műtétem már tuti lesz, de lehet kettő, és a mostani munkahelyek nem tolerálnak ennyi szabadságot). És már alig várom, hogy valamit aktívan tegyek. Ezért foglalkoztatott ez az érzés: vágyom rá, hogy dolgozhassak, mert jó érzés, ha tehetek valami olyat, ami jó egy közösségnek (és persze a megélhetés miatt a családnak is segít). Hogy most akadályozva vagyok, segít abban, hogy később jobban megbecsüljem, és ne azon nyafogjak pl hogy "jajj korán kell kelni, meg a flúgos főnök stb stb".
Persze a házimunka is munka, de az önmagában nekem nem adja meg azt az érzést. Talán mert azt olyan alapnak tekintem, mint a tisztálkodást, vagy nem tudom, és nem visz ki az otthoni légkörből a nagyobb közösségbe, amire pedig vágyom, annak ellenére, hogy nem bírnék meglenni a családtagjaim nélkül.
Szóval ezeket tapasztaltam a munkával kapcsolatos érzésekkel, remélem, nem osztottam meg feleslegesen. :) (Még új vagyok, és nem tudom, merjek-e írni dolgokat, valahogy ezt súgja a szívem, de nem tudom, mennyire illik ide, és ha nem, fáraszt-e másokat).