Ebben igazad van, más fájdalmát is magamra veszem, de szeretetből. Azt súgja a szívem, hogy érezzem át, milyen állapotban van a hazánk és a Föld, azért, hogy aztán tudjam, mi lenne a jó, mik az igazi értékek, amik felé törekedni kell, és aztán segíthessek, amiben tudok. Ezen én is sokat gondolkoztam, miért érzem át ennyire, és erre jutottam. Nem bánom a dolgot, mert szeretetből teszem, ezt súgja a szívem. De az biztos, hogy még nem tudom tökéletesen kezelni ezt a helyzetet, és jobban meg kell tanulni megtalálni az egyensúlyt.

Kedves Anita! Köszönöm, hogy ezt megosztottad. :) Amúgy a politikában én olyan szempontból részt vettem aktívan is, hogy segítettem kampányolni a szerintem jó megoldást tudó pártnak (Jobbik). azért, hogy segítsek ezáltal hazámon. Erre vitt a szívem. Nem az adók zavarnak, hanem a rendszer és a politikai bűnözés, hazánk idegeneknek való kiárusítása, illetve a sok hazugság. Nem is a kevés pénz zavar, hanem ez: hogy rengeteg tisztességtelenséget láthatunk a parlamentünkben. De amúgy ez is kettős lehet akkor: ettől nem esek kétségbe. Meg kell állapítani a problémákat, majd tenni a szebb jövőért. :) Csoportkarma, ez érdekes amúgy. Azt én is érzem és tudom, nem véletlen születtem magyarnak. És örülök, hogy magyar vagyok, a bajok ellenére, egy csomó szépség van benne. Pl. a magyar nemzetben látszik a környéken a legerősebben a spirituális fejlődés. És nem is tudom megmagyarázni, egyszerűen örülök, hogy magyar vagyok. És nekem is feladatom e nemzet életét jobbá tenni, ha apróságokkal is, de sok kicsi sokra megy. Minden magyar azért született ide szerintem, csak fel kell ismerni, hogy összetartozunk. És így együtt lassan elhozhatjuk a szebb jövőt a nemzetnek.
A problémákat muszáj szerintem először nevükön nevezni, nem sopánkodás céljából, hanem mert így rájövünk arra is, hogy mi lehet a megoldás. A politizálás során (politikai fórumok) sokat tanultam, kellett a lelki fejlődésemhez, most már kialakult saját nézetem/értékrendem, amit korábban mások, szülők/barátok befolyásoltak. Feladatom volt megtalálni az egyéni utat: pl a családban előttem nem volt jobbikos. Aztán mivel jól nyomtam otthon a témát, így ők is rájöttek a dolgokra, és az egész család a Jobbikra szavazott. :) Na de jól elkanyarodtam a témától. :)
Betegség: nagyon sokat tettem ellene. Ennél sokkal rosszabb lett volna. De most sem félek, tudom, hogy a gyógyulás útján vagyok.
Kettősség: lehet kettősség van abban, amiket írok. Mert megállapítom a bajokat, amiket nem sopánkodásnak írok, hanem örülök inkább, hogy megállapítottam, így tudok nyitni a megoldás felé. :) Az is kettősnek tűnhet, hogy hiszek a vonzás törvényében, mégsem hiszem, hogy mindent úgy ahogy van, mi vonzzuk be. Inkább úgy, hogy a lehetőségekhez mérten, az általunk kijelölt irányba vagyunk segítve. Pl. most a sok a gondom, de haladok egy irány felé, amiben isteni szeretet segít, a lehetőségekhez képest, persze úgy, hogy amennyit tudok, én is teszek érte. De például van valami, amit nagyon szeretnék, ha megtörténne, nagyon sokat álmodozok róla. De tudom, ebben az életemben biztos nem történik meg, de ez nem jelenti azt, hogy későbbi életekben nem lesz lehetőségem hasonlókra. Szóval ez a kettősség, lehet, inkább egyfajta bizonytalanság: hogy "lehetséges, hogy egyszer úgy lesz, de nem biztos". Ez azzal kapcsolatos: hogy hogyan ébreszthetném rá én egymagam az izraeliek legalább jó részét, hogy akiket fasisztának tartanak, azok nem azok, béke meg úgy lesz, ha felhagyunk a kettős mércével, és igazságosak vagyunk más népekkel, és nem zsákmányoljuk ki őket, mint például velünk is teszik Simon Peresz és hívei. És hogy ez nem gyűlölet a zsidó származásúak felé, hiszen van köztük sok jó ember, ez egyszerűen egy politikai helyzet megállapítása és megoldáskeresés. Ezt nyilván nem lehet így innen a kis falumból betegen. :) Pedig meg is próbáltam a tőlem telhetőt: neten beszélni velük, de nem engedtek fel a zsidó fórumra, mert nemzeti radikális beállítottságú vagyok, és ez kiderült a bemutatkozásomból. Tudnám a konfliktusraa jó diplomáciai megoldást, és elképzeltem erre egy Avatarhoz hasonló történetet, de tudom, bármennyire szeretném, jelen helyzetemben nem valósíthatom meg, és a hatalomra nem is vágyok, csak hogy segíthessek, arra (nyilván az egészet nem tudnám megoldani, egy ember nem tudja, de ha kimondanék jó néhány igazságot, nyilvánosan, akkor már az segíthetne, csak az ilyen véleményűeket mindenhol megpróbálják elhallgattatni, pedig ha ezt teszik, és nem lesz megoldás, a konfliktus tovább mélyül)). Pedig nagyon foglalkoztat a téma, előző életem is kötődik hozzá, ez viszont meg nem lehet véletlen. Valószínű most az a feladat, hogy tenni valamit, pl spirituális kérést továbbítani Izrael felé, vagy ilyesmi, amit nem tehetek, azzal kapcsolatban elfogadni korlátaimat. Szóval ilyesmi szituációkra is gondolok azzal kapcsolatban, hogy nem tudok mindent megtenni, amire a szívem nagyon vágyik, hiába foglalkoztat valamiért feltűnően sokat.

Kedves Bodza! Köszönöm a tanácsot. :) Megnézem majd azt a könyvet.

Kedves Michaelita! Köszönöm a tanácsokat. :) Valójában nem a saját halálomtól félek, tudom, hogy át fogok menni a fénykapun, mert át akarok, egy új élet felé. Néha már most vágyom rá, hogy új életem és másfajta testem legyen (sokat vagyok beteg, és ez akadályoz sok dologban, nem vagyok szabad), de nem mehetek, mert fájdalmat okoznék másoknak, és azért itt is van még boldogság. Végigélem, aztán nézem, mi lesz a következő, hátha akkor lehetőségem lesz egy szabadabb és egyben kiegyensúlyozottabb életre, de egyelőre ebből kell a legjobbat kihozni. Meg ha mindenki elhagyná a Földet, akinek nem tetszik a jelenlegi állapot, nem tudnánk jobbá tenni se a környezetünket....
Valójában csak az rémiszt meg, hogy képes egy lélek itt ragadni, így, mert számomra ismeretlen a jelenség. Félek szellemekkel kommunikálni, be is zárom magam előttük, ha véletlenül érzek olyat, hogy van valaki ott, aki nem látszik. Nagymamám házában az egyik szobájában érezni, sőt sokszor az enyémben is. De nem kommunikálok vele, mert nem tudok vele mit kezdeni. De egyedül nem merek sötétben aludni, mindig ég legalább a kis sólámpa meg szól a zene halkan. Ezt így már meg is szoktam, bár nem jó persze. Lehet megpróbálok dolgozni azon, hogy ezek nélkül is el tudjak aludni.