Köszönöm a tanácsot. :) Azt én is érzem, hogy valami lelki oka lehet, a keresztcsontomnál van egy csúnya bőrciszta. Visszatérve a feleslegesség-érzet gondolatra, annyit rágódtam, hogy szerintem ez vonzotta be, hogy anyukám ma értesült egy munkalehetőségről, amit ugyan neki ajánlanak kiegészítő otthoni munkának, fordítói dolog, és eszembe jutott, hogy én is segíthetek neki benne. Lefordítom én a dolgokat, ő max ellenőrzi, így én is hozzájárulok a család megélhetéséhez (amúgy borzasztó nehéz itt Borsodban munkát találni, de nem fogom feladni, bevonzom majd, a suli után rendes állást is). Szóval szerintem ha ilyen érzés van, meg kell nézni, miért van, és akkor kiderül, hogy lehet rajta segíteni. Érzem, ha tudok majd ebben a munkában segíteni, akkor csökken majd a feleslegesség-érzet. A fizikai élettérhiány, emiatt bezártságérzet sokszor-hát ez nehezebb lesz. Ezt valószínű elfogadással majd, de ezen még sokat kell dolgozni.

Szia Erika! "Nekem most ,,fölösleges vagyok,utban vagyok mäsoknak,nincs eleg fizikai eletterem" erzelmek kerültek a mai nap teritekre." Ezzel most én is küzdök. Sokat vagyok beteg, még nem tudok dolgozni, csak január után lesz jó esetben meg a diplomám, és még mindig a szüleimre hárul ezek miatt teher, és ez rossz érzés. Most azon mesterkedem itthon, hogy elsumákolom a cisztaműtétemet. Szívódjon fel, most a szakdogámmal szeretnék foglalkozni. Csak ezt meg kell értetni az aggódó anyukámmal is.

"Tehát lehet a csoporttudat mentén is egységélmény, de attól függ, hogy a csoport milyen eszmeiséget vall."
Pontosan. :) Félreismered/félreérted a nemzeti radikálisokat, nem tudod, milyen helyzetben vagyunk :) Ennyi az egész. :) Ezzel semmi baj. A lényeg, hogy az értékrendünk aligha különbözik, csak nem tudod. :)
Sokszor van, hogy bizonyos szavak máshogy értelmezése okoz félreértést. Úgy meg pláne könnyű félreérteni, hogy "hála" sok hataloméhes politikusnak, dől rólunk a hazugság a médiában. Na de ez a helyzet egyelőre, reméljük, lesz őszintébb és tisztább is majd. Ez is cél. :)

Most le szeretném írni, hogy miért igen. :) Hogy én hogy élem meg.
Kb így helyezem el magam jelen földi életemben (azon kívül része vagyok a lelkek egészének):
Földi élőlénynek születtem, része vagyok az élővilágnak, része vagyok az emberek közösségének, azon belül a magyar nemzetnek. Azon belül családomnak és baráti körömnek.
Egynek érzem magam velük, ha örülnek körülöttem, ezért az nekem is öröm, ha bántják egymást, engem is bántanak, nekem is fáj. Ha igazságtalanságot látok, épp ezért igyekszem segíteni. Ha bántják nagy családom, a nemzetem, akkor igyekszem segíteni, anélkül, hogy más embertársamat bántanék. Itt jön be, hogy miért segítettem annak a csoportnak, aki megoldaná szerintem az igazságtalanságokat, ezért csatlakoztam oda. És mikor ezáltal is, vagy bármi által ki tudom fejezni szeretetem az emberek és egész élővilág iránt, akkor az jó érzés. Istennel, és az egységgel folyamatosan érzem a kapcsolatot. Azzal együtt, hogy segítettem valakiknek, hogy azok segítsenek a környezetünkön. Egyszerre csak a szűkebb környezeten tudunk, de mivel az része az egésznek, ezáltal fényt sugárzunk az egész élővilágba.
Így lehet csoporthoz tartozva érezni az egységet. Aki meg más csoportban van, azzal ugyanúgy érzem, ő is embertársam, max mást gondol. Ha meg árt sokaknak (pl egy hazaáruló korrupt vezető), akkor jelzi, hogy ő nem elég tapasztalt lelkileg, nem kéne hagyni, hogy ott legyen a hatalomban. Hogy védjük az egészet a sötétség ellen, a fényért. Nem ő maga a sötétség, hanem a lelkében van még fényhiány, majd megtanulja a dolgokat, de akkor se szabad hagyni, hogy romboljon. Jelezni kell neki, hogy árt, különben tovább rombol és ő se tanul belőle, az ő lelke marad szegényebb, ezáltal sem magunkon, sem rajta nem segítünk, tehát az Egészben hagyunk hiányt.
Láttátok a Harry Pottert? Tudom egy mese, de jó esettanulmány lehet. Harry vajon tapasztalatlan lélek olyan téren benne, mert nem akarja, hogy a sötét erők legyenek hatalmon, és ezért megszervezi Dumbledore seregét? És abba a csoportba tartozik? Hát nem úgy tűnik, hiszen végig a szeretet viszi az útján, nem gyilkolja ellenfeleit sem, csak hárítja ártásaikat. És végül boldogságot, fényt visz az egységbe. Valahogy így élem meg én is a csoporthoz tartozásom. :) Nyilván az nem tökéletes, mint egy idealista műben (de nem is annyira idealista, hiszen Harry és csoportja sem tökéletes), de a célt kell nézni, összességében, az egészet. :)
Szóval így élem meg.